27. fejezet

(Becca szemszöge)

,,A vasárnap reggelem nagyon jól indult, ugyanis .... "
.... Kedvesem simogatására ébredtem.
-Jó reggelt! - mondtam mosolyogva, de csukott szemmel.
-Neked is jó reggelt! - válaszolta, majd megcsókolt.
-Nyisd ki a szemed, mert itt a reggeli - szólalt meg George.
-Reggeli itt? - pattant ki egyből a szemem és néztem körbe a szobában. Az éjjeli szekrényen pihent a reggeli tálcára rakva.
-Ugye te is eszel velem? - kérdeztem George-tól.
-Ha nagyon szeretnéd akkor igen - felelte, majd az ölembe helyezte a tálcát és vissza bújt mellém az ágyba.
A reggeli után még heverésztünk egy kicsit.
-Felkéne kellni, nem gondolod? - néztem fel George-ra.
-Kéne - helyeselt.
-És ha azt mondom, hogy fürödhetsz velem, akkor kikelsz az ágyból? - érdeklődtem tőle.
-Lehet róla szó, de előtte kérek egy csókot - mondta egy huncut mosoly kíséretében. Feljebb tornáztam magam és szenvedélyesen megcsókoltam Goerge-ot. Ezen egy kicsit meglepődött, de hamar viszonozta a csókot és a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Egyszer csak egy vaku villanásához hasonló fény zavart meg minket.
-Hát ez? - néztem az ajtó felé. Az ajtóban egy fényképezőgéppel a kezében állt Marie.
-Boldog születésnapot Rebecca! Fogadd sok szeretettel tőlem és Taylortól ezt a fényképezőgépet - rohant oda hozzám és jó alaposan megölelgetett.
-Köszönöm szépen, de nem kellett volna ajaándékot vennetek - szólaltam meg elérzékenyülten.
Majd ahogy jött úgy távozott itt.
-Most már értem a reggelit az ágyban - mondtam mosolyogva George felé fordulva.
-Akkor áll még a közös a fürdő? - kérdezte George, miközben hátulról átölelt.
-Igen gyere - válaszoltam azzal behúztam magammal a fürdőszobába. :)
A fürdőszobában megszabadítottuk egymást a felesleges ruhadaraboktól. Utána beálltunk a zuhany alá és hozzánk képest gyorsan lefürödtünk.
Ahogy kiléptünk a zuhanykabinból a vizes talpam megcsúszott a kövön és dobtam egy hátast. George egyből felsegített és körém csavart egy törülközőt.
-Jól vagy, - kérdezte aggódóan. A szemeiből is aggodalmat és vidámságot olvastam ki.
-Jól, csak beütöttem könyököm és a fenekem - válaszoltam.
-Rendben, de nagyon megilyesztettél, egyik pillanataban még lattalak aztán meg eltűntél a látó körömből - ahogy elképzelte elmosolyodott.
Sértetten kisétáltam a füdőből.
-Na ne legyél ilyen. Képzeld el te is - bízatott.
Ahogy belegondoltam, hogy nézhetett ki az esésem röhögés roham tört rám. Nevetve öltöztem fel, majd George-al lementünk a konyháába. Mikor beértünk mindenki ránk nézett.
-Mi az? - kérdeztem tőlük.
-Semmi - felelték egyszerre.
George-al szembe ültem le az asztalhoz. Mikor egymásra néztünk kirobbant belőlünk a nevetés. Ekkor jött be anya.
-Mi a jó kedv oka, - érdeklődött.
-Nem tudjuk - válaszolta Tommy.
-Nem is fogjátok - vágtam rá.
-Na légyszi - kérlelt tovább.
-Nem
-Légyszi
-Nem
Tommy egyszercsak felugrott a helyéről és vészjóslóan közeledett felém. Erre én is felpattantam és elkezdtem szaladni. A nappaliban ért utol ahol letepert és elkezdett csikizni.
-Na elmondod? - kérdezte.
-Neeeeem, soha - mondtam nevetve a választ. Tovább csikizett, de nem törtem meg.
-Hagyd abba, mert be fogok pisilni - szólaltam meg.
-Majd ha elmondod - felelte.
-Soha.
Így folytatta "kínzásomat".
-Rachel segíts - könyörögtem neki, mert már fájt az arcom a nevetéstől.
Rachel jött és megcsókolta Tommy-t, ettől ő annyira meglepődött, hogy abba hagyta a csikizést. Így sikerült meglógnom.
-Becca keresnek telefonon - szólt anya.
-Megyek - válaszoltam.
Elvettem a telfont.
-Haló - szóltam bele.
"-Szia Becca! Tudom, hogy vasárnap van, de jövőhéten meccs lesz és majd hívom a többieket is. Úgy hogy edzés a csarnokban!" - mondta az edzőm.
-Persze nem gond. Hánykor lesz?
"-Tízkor kezdődik, akkor várhatlak? - érdeklődött tovább.
-Igen természetesen! Helló majd ott találkozunk! - feleltem, azzal letettem. George ott állt mögöttem és kíváncsi szemekkel vizslatott.

Remélem, drágalátos unokahúgom, hogy megleszel elégedve a fejezettel és majd írsz kritikát! :P