26. fejezet

(Becca szemszöge)

"Nem sokra rá hallotam, hogy valaki közeledik."

Mikor belépett a helyiségbe, egyből elfogott a méreg.
-Mit szeretnél? - szűrtem ki a fogaim között.
-Szeretnék veled beszélni, mint felnőtt a felnőttel - válaszolta.
-Rendben. Miért vagy előítéletes másokkal szemben? - kérdeztem.
-Ez egy nagyon rossz tulajdonságom, hogy előítéletes vagyok - vallotta be.
-De ha megígéred, hogy változtatsz a modorodon és a hozzáállásodon, akkor talán kibékülhetünk. - mondtam.
-Rendben megbeszéltük. Gyere ide egy ölelésre - felelte.
Jó szorosan megölelgettük egymást, majd együtt mentünk be a házba.
-Úristen! Mama még nem öltöztél át? - hüledeztem.
-Látom, szent a béke - nézett ránk mosolyogva.
-Gyere segítek kiválasztani a ruhádat- mondtam neki. Majd magammal húztam a szobájukba.
Miután sikerült kiválasztani a megfelelő ruha összeállítást lementünk
az ebédlőbe.
-Hol vannak Marie-ék? - kérdeztem Eriket.
-Felmentek megnézni a házat, vagy esetleg Marie ágyát :D - válaszolta mosolyogva.
-Oké, köszi - vigyorogtam vissza, majd felvonultam.
Benyitottam a szobámba, de nem voltak ott. Tommy szobájában sem találtam őket így maradt Marie és Susie közös szobája. A biztonság kedvéért bekopogtam és aztán nyitottam be. Így csak egy zilált kinézetű párocskát találtam.
-Nyugi, nem mondom el senkinek. Amúgy gyertek kaja van. Már csak ti hiányoztok. Az ebéd után odaadjuk az ajándékot Nagyiéknak - pörögtem fel.
-Látom most már minden rendben, ez a régi pörgős Becca - felelte Marie.
Épp mentünk le, mikor a lépcsőn szembe jött velünk George
-Téged kerestelek - mondta, azzal szorosan megölelte. Időközben Marie-ék leosontak a földszintre, ezzel kettesben hagyva minket.
-Miért kerestél? - kérdeztem tőle.
-Azért, hogy lássam minden rendben van- e veled - válaszolta.
-Csak ezért? - kíváncsiskodtam tovább.
-És még azért, hogy ezt odaadjam neked és, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek - mondta majd előhúzott a hátamögül egyszál vörösrózsát. Nem tudom, hogy hova rejtette, de amikor megölelt nem vettem észre, hogy nála volt. Meghatódva ugrottam a nyakába, majd szenvedélyesen megcsókoltam.
Ezután lementünk az ebédlőba, ahol az asztalnál már csak két üres hely volt. Egyvolt nagyapa mellett és avval szemben volt a másik. Én ültem nagyapa mellé George pedig velem szemben.

* * *
Az ebéd után ettünk még dobostortát is.
-Marie, Tommy gyertek - szólítottam fel őket, majd felálltam és kimentem a kocsihoz.
A kocsi csomagtartójából elővettem egy virágcsokrot ami kosárba volt rakva, a kosár fülén pedig egy szalag amin ez állt: "Sok szeretettel unokáidtól és barátaiktól. Tommy, George, Taylor, Rachel, Marie és Becca"
A csokorral együtt visszamentünk az ebédlőbe. Mikor Nagyiék meglátták a csokrot egyből elérzékenyültek.
-Kislányom nem kellett volna - felelte rögtön Nagymama.
-Nem baj. Akkor is ezt a csokrot megérdemlitek, hogy ennyi éven keresztül együtt maradtatok - mondtam

* * *

Este hét körül értünk haza, tök fáradtan. A vasárnap reggelem nagyon jól indult ugyanis.....