24. fejezet

(Becca szemszöge)

Ahogy kisült a krumpli, kiszedtem. Majd George-hoz fordultam és hozzá bújtam.
-Mi a baj kicsim? - kérdezte ő.
-Semmi - válaszoltam.
- Csak?
-Csak, nem tudom, hogy sikerül-e apával kibékülnöm - sóhajtottam egy nagyot.
-Nyugodj meg édes, nem lesz semmi baj - felelte.
-Oké, de olyan nehéz - sopánkodtam.
Közben az arcomat a mellkasába temettem :)
-Nézz rám Becky - kért engem, avval az imádni való bársonyos hangjával, aminek nagyon nehezen tudtam ellenállni. De sikerült és megráztam a fejem tiltakozás képpen. Egy kicsit eltolt magától és az államnál fogva felemelte a fejem, majd megcsókolt.
-Jajj, édeseim, olyen szépek vagytok így együtt - szólalt meg nagyi a konyaajtóból.
-Amúgy apád barátnője most jött meg - folytatta.
-Oh, értem. A lányát nem hozta? - kérdeztem Nagyit. Nagyi megrázta fejét, hogy nem. Erre egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem. George erre kérdőn néztem rá, mire csak legyintettem egyet. Majd lúbujjhegyre álltam és megcsókltam George-ot, amit ő rögtön viszonzott :)
Kis idő elteltével apa és a barátnője Caroline lépett be a konyhába. Gyorsan bemutattam Carol-nak George-ot, majd Marie bevitte a többiekhez. Nagyi még a konyhában sertepeltélt.
-Szia apa! - köszöntem apának, mert eddig csak Carol-t üdvözöltem.
-Jó napot Mr. Read - köszönt George illedelmesen.
-Sziasztok. George tegezz nyudodtan, Rebbacca már meg se öleled az apádat? - mondta ő.
Bólintottam és szorosan megöleltük egymást.
-Anyu, George szeretnék Rebacca-val kettesben beszélgetni - kérte őket apu.
-Rendben kisfiam, már itt sem vagyok - felete egyből nagyi.
George rám nézett én meg adtam neki egy apró csókot helyeslésként és egyben erőt gyűlytöttem. Azzal bevonult a többiekhez.
-Azt hittem, hogy nem hozod el őket - fakadt ki apa.
-Ők is már a családhoz tartoznak - feleltem.
-Máskor is bemutathattad volna őket. Amúgy boldog vagy vele? - érdeklődött.
-Ennél boldogabb rég nem voltam.
-De akkor is pont őt.
-Miért mi bajod van vele? - kérdeztem kicsit eréjesen.
-Nem illik hozzád!
-Miért?
-Azért, mert csak szédít téged! Anyád mit szólt hozzá?
-Megbízik az ember ismerő képességemben és bennem. - feleltem egyre idegesebben.
-Nem is vártam semmi mást attól a nőtől - mondta apa flegmán.
-Előbb inkább nézzél magadba, aztán szidjad az anyukámat - kiabáltam.
Erre a kijelentésemre adott egy pofont, eddig soha nem ütött meg. Nagyon meglepődtem ezen, majd ezt suttogtam neki:
-Nagyot csalódtam benned megint, utállak - mondtam, majd kirohantam. Még hallottam, hogy utánam kiált.
-Becky, gyere vissza beszéljük meg!
De nem foglalkoztam vele, hanem a Tommy-val közös gyerekkori titkoshelyünkön rejtőztem el. Ott vagy egy félórán keresztül bőgtem, majd megszólalt a telefonom.
-Halló - szóltam bele a sírástól rekedtes hangon.
-Hol vagy? Jól vagy? - hallottam a vonal túlsón végén George aggódó hangját.
-Persze jól vagyok! Ide adnád nekem Tommy-t? - kértem szerelmem.
-Igen, adom is - válaszolta.
-Húgi hol vagy? - kérdezte.
-A közös helyünkön vagyok - feleltem.
-Oké, nem soká megy valaki oda, addig is vigyázz magadra - mondta, majd letette.
Nem sokra rá hallottam, hogy valaki közeledik.