28.fejezet

(Becca szemszöge)

"George ott állt mögöttem és kíváncsi szemekkel vizslatott."

-Hova kell menned? - érdeklődött.
-Edzésre. Marie hol van a sport táskám? - feleltem a George kérdésére és utána kérdeztem Marie-t.
-Azt hiszem,  nálad van a szekrényben és annak is az alján - válaszolta.
-Rendben köszi - mondtam és felrohantam az emeletre, majd feltúrtam a szekrényt. Mikor megtaláltam kiszedtem belőle a használt zsepiket, a fürdőszobából hoztam ki sampont, tusfürdőt és törülközőt. A szekrényből elővetem a rövidnadrágot, térdvédőt és térdszorítót, pólót és a kézis cipőt. Beledobáltam mindent, majd átöltöztem. Felvettem a csapat színeiben pompázó melegítőmet és a sulis pólót, hozzá a sportcipőmet.
-Elárulnád, hogy hova mész? - kérdezte George.
-Kézilabda edzésem lesz. Ha gondolod jöhetsz te is és megnézheted az edzést. - néztem rá.
-Igen megyek. - felelte.
Odamentem hozzá és megcsókoltam.
-Becca amúgy minek kellett a táska? - kérdezte Marie amikor leértünk a földszintre.
-Edzésre megyek - feleltem, majd megkerestem anyát.
-Mentem, majd jövök. Szeretlek - köszöntem el tőle és megöleltem.
-Haza érsz ebédre? - érdeklődött.
-Nem tudom, de neharagudj mennem kell - válaszoltam.
-Sziasztok - kiabáltam el magam, majd George-al a hátam mögött kiléptem a bejárati ajtón. Beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk.
Mikor megérkeztünk a csarnokba, még nem volt ott senki. Az öltöző is teljesen üres volt, így nyugodtan el tudtam készülni. Mikor végeztem kimentem. George alaposan végig mért.
-Még így is nagyon csinos vagy - mondta, majd megcsókolt. Ekkor érkezett meg egyik legjobb barátnőm és az ő barátnője.
-Becca? - nézett minket Kate.
-Szia Kate - kiabáltam és a nyakába vettem magam.
-Ajj, de rég beszélgettünk már, mi újság van veled? Úgy látom, hogy a suliban tényleg igazat mondanak- bökött George felé.
-Igen igazat. Kate hadd mutassam be a barátomat. George ő itt a legjobb barátnőm Kate, Kate ő itt George - mutattam be őket egymásnak.
-Becca gyere lőjj kapura - mondta Kate.
-Okés - válaszoltam. George felült a lelátóra és onnan nézett minket.
-Su, ha bemegyek beállóba passzold már be nekem a labdát légyszi - kértem meg Susant.
-Oké - felelte.
Azzal elkezdtünk kapura dobálni. időközben egyre többen lettünk. Én mint csapat kapitány felelek addig a csapatig míg a vezető edző vagy a másodedző meg nem érkezik.
-Ki nincs még itt? - kérdeztem a többiektől.
-Senki nem hiányzik a csapatból. - adta meg a választ Alex másik legjobb barátnőm. Vele is megölelgettük egymást jó szorosan.
-Mivel mindenki itt van elkezdjük a bemelegítést. A lábakkal kezdjük, majd innentől haladunk fel egészen a fejig. - adtam a ki a feladatot.
A bemelegítés vége felé futott be Mark az edzőnk.
-Becca gyere ide - intett magához.
-Igen? - kíváncsiskodtam.
-Eddig miket csináltatok?
-Bemelegítettünk lentről felfelé haladva és míg vártuk a többieket lőttünk kapura, de nem mindenki. - feleltem.
-Értem - gondolkodott el.

-Figyelem, vendégek jöttek, hogy edző mérkőzés keretében játszanak veletek csajok - mondta Mark egy mosoly kíséretében.
-A fiúk azik igaz? - néztem rá félve a válaszától.
-Igen Becca ők azok. Te mindig egy lépéssel előttem jársz - állapította meg.
-Ha a fiúk ellen játszunk akkor a fúk kapusa lesz nálunk, míg a mi kapusunk lesz náluk. Így jó lesz? - kérdeztem a csapatot.
-Igen tökéletes - mondták kórusban.
A fiúk ekkor jöttek be, a csapat kapitánya Taylor volt így rögtön felnéztem lelátóra, ahol ott ült mindenki.
-Szóvel akkor lássuk csak. Tom te mész a lányok kapujába, Kate te pedig a fiúkéba. - adta ki az utasításokat Mark.
Mi kezdtük a játékot, én végeztem a kezdődobást majd befutottam a hatos falba ahol nem kíméltek. Ott csíptek és bökdöstek ahol csak tudtak. Sőt még a hajamat is meghúzták, de nem foglalkoztam vele.
Aztán volt helyem és bepasszolták a labdát nekem, mikor megkaptam labdaát befordultam és felugrottam, de valamelyik eszement meglökött mikor fennt voltam a levegőben és egy hatalmasat terültem a pályán. Az eséstől kiment egy pillanatra a vállam és emiatt bezsibadt az egész balkezem plusz még beszorult a levegőm is.
Mark egyből odarohant hozzám.
-Jól vagy?
-Benn szorult a levegőm - nyögtem.
-Erre egyből felállított és kihúzott, hogy egyenes legyen a hátam és kapjak levegőt. Elkezdtem mozgatni a bal kezem.
-Kezed? - kérdezte
-Zsibadd, de pár perc és utána rendbe jön - válaszoltam.
A sérülésem miatt tarottunk pár perc pihenőt, aztán folytattuk tovább a játékot. A meccset mi  nyertük egy góllal, kemény és nehez játék volt. Az edző meg volt velünk elégedve.
Az edzés végén Mark bejelentette, hogy jövőhéten szombaton lesz  félhatkor a következő meccs.

27. fejezet

(Becca szemszöge)

,,A vasárnap reggelem nagyon jól indult, ugyanis .... "
.... Kedvesem simogatására ébredtem.
-Jó reggelt! - mondtam mosolyogva, de csukott szemmel.
-Neked is jó reggelt! - válaszolta, majd megcsókolt.
-Nyisd ki a szemed, mert itt a reggeli - szólalt meg George.
-Reggeli itt? - pattant ki egyből a szemem és néztem körbe a szobában. Az éjjeli szekrényen pihent a reggeli tálcára rakva.
-Ugye te is eszel velem? - kérdeztem George-tól.
-Ha nagyon szeretnéd akkor igen - felelte, majd az ölembe helyezte a tálcát és vissza bújt mellém az ágyba.
A reggeli után még heverésztünk egy kicsit.
-Felkéne kellni, nem gondolod? - néztem fel George-ra.
-Kéne - helyeselt.
-És ha azt mondom, hogy fürödhetsz velem, akkor kikelsz az ágyból? - érdeklődtem tőle.
-Lehet róla szó, de előtte kérek egy csókot - mondta egy huncut mosoly kíséretében. Feljebb tornáztam magam és szenvedélyesen megcsókoltam Goerge-ot. Ezen egy kicsit meglepődött, de hamar viszonozta a csókot és a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Egyszer csak egy vaku villanásához hasonló fény zavart meg minket.
-Hát ez? - néztem az ajtó felé. Az ajtóban egy fényképezőgéppel a kezében állt Marie.
-Boldog születésnapot Rebecca! Fogadd sok szeretettel tőlem és Taylortól ezt a fényképezőgépet - rohant oda hozzám és jó alaposan megölelgetett.
-Köszönöm szépen, de nem kellett volna ajaándékot vennetek - szólaltam meg elérzékenyülten.
Majd ahogy jött úgy távozott itt.
-Most már értem a reggelit az ágyban - mondtam mosolyogva George felé fordulva.
-Akkor áll még a közös a fürdő? - kérdezte George, miközben hátulról átölelt.
-Igen gyere - válaszoltam azzal behúztam magammal a fürdőszobába. :)
A fürdőszobában megszabadítottuk egymást a felesleges ruhadaraboktól. Utána beálltunk a zuhany alá és hozzánk képest gyorsan lefürödtünk.
Ahogy kiléptünk a zuhanykabinból a vizes talpam megcsúszott a kövön és dobtam egy hátast. George egyből felsegített és körém csavart egy törülközőt.
-Jól vagy, - kérdezte aggódóan. A szemeiből is aggodalmat és vidámságot olvastam ki.
-Jól, csak beütöttem könyököm és a fenekem - válaszoltam.
-Rendben, de nagyon megilyesztettél, egyik pillanataban még lattalak aztán meg eltűntél a látó körömből - ahogy elképzelte elmosolyodott.
Sértetten kisétáltam a füdőből.
-Na ne legyél ilyen. Képzeld el te is - bízatott.
Ahogy belegondoltam, hogy nézhetett ki az esésem röhögés roham tört rám. Nevetve öltöztem fel, majd George-al lementünk a konyháába. Mikor beértünk mindenki ránk nézett.
-Mi az? - kérdeztem tőlük.
-Semmi - felelték egyszerre.
George-al szembe ültem le az asztalhoz. Mikor egymásra néztünk kirobbant belőlünk a nevetés. Ekkor jött be anya.
-Mi a jó kedv oka, - érdeklődött.
-Nem tudjuk - válaszolta Tommy.
-Nem is fogjátok - vágtam rá.
-Na légyszi - kérlelt tovább.
-Nem
-Légyszi
-Nem
Tommy egyszercsak felugrott a helyéről és vészjóslóan közeledett felém. Erre én is felpattantam és elkezdtem szaladni. A nappaliban ért utol ahol letepert és elkezdett csikizni.
-Na elmondod? - kérdezte.
-Neeeeem, soha - mondtam nevetve a választ. Tovább csikizett, de nem törtem meg.
-Hagyd abba, mert be fogok pisilni - szólaltam meg.
-Majd ha elmondod - felelte.
-Soha.
Így folytatta "kínzásomat".
-Rachel segíts - könyörögtem neki, mert már fájt az arcom a nevetéstől.
Rachel jött és megcsókolta Tommy-t, ettől ő annyira meglepődött, hogy abba hagyta a csikizést. Így sikerült meglógnom.
-Becca keresnek telefonon - szólt anya.
-Megyek - válaszoltam.
Elvettem a telfont.
-Haló - szóltam bele.
"-Szia Becca! Tudom, hogy vasárnap van, de jövőhéten meccs lesz és majd hívom a többieket is. Úgy hogy edzés a csarnokban!" - mondta az edzőm.
-Persze nem gond. Hánykor lesz?
"-Tízkor kezdődik, akkor várhatlak? - érdeklődött tovább.
-Igen természetesen! Helló majd ott találkozunk! - feleltem, azzal letettem. George ott állt mögöttem és kíváncsi szemekkel vizslatott.

Remélem, drágalátos unokahúgom, hogy megleszel elégedve a fejezettel és majd írsz kritikát! :P

26. fejezet

(Becca szemszöge)

"Nem sokra rá hallotam, hogy valaki közeledik."

Mikor belépett a helyiségbe, egyből elfogott a méreg.
-Mit szeretnél? - szűrtem ki a fogaim között.
-Szeretnék veled beszélni, mint felnőtt a felnőttel - válaszolta.
-Rendben. Miért vagy előítéletes másokkal szemben? - kérdeztem.
-Ez egy nagyon rossz tulajdonságom, hogy előítéletes vagyok - vallotta be.
-De ha megígéred, hogy változtatsz a modorodon és a hozzáállásodon, akkor talán kibékülhetünk. - mondtam.
-Rendben megbeszéltük. Gyere ide egy ölelésre - felelte.
Jó szorosan megölelgettük egymást, majd együtt mentünk be a házba.
-Úristen! Mama még nem öltöztél át? - hüledeztem.
-Látom, szent a béke - nézett ránk mosolyogva.
-Gyere segítek kiválasztani a ruhádat- mondtam neki. Majd magammal húztam a szobájukba.
Miután sikerült kiválasztani a megfelelő ruha összeállítást lementünk
az ebédlőbe.
-Hol vannak Marie-ék? - kérdeztem Eriket.
-Felmentek megnézni a házat, vagy esetleg Marie ágyát :D - válaszolta mosolyogva.
-Oké, köszi - vigyorogtam vissza, majd felvonultam.
Benyitottam a szobámba, de nem voltak ott. Tommy szobájában sem találtam őket így maradt Marie és Susie közös szobája. A biztonság kedvéért bekopogtam és aztán nyitottam be. Így csak egy zilált kinézetű párocskát találtam.
-Nyugi, nem mondom el senkinek. Amúgy gyertek kaja van. Már csak ti hiányoztok. Az ebéd után odaadjuk az ajándékot Nagyiéknak - pörögtem fel.
-Látom most már minden rendben, ez a régi pörgős Becca - felelte Marie.
Épp mentünk le, mikor a lépcsőn szembe jött velünk George
-Téged kerestelek - mondta, azzal szorosan megölelte. Időközben Marie-ék leosontak a földszintre, ezzel kettesben hagyva minket.
-Miért kerestél? - kérdeztem tőle.
-Azért, hogy lássam minden rendben van- e veled - válaszolta.
-Csak ezért? - kíváncsiskodtam tovább.
-És még azért, hogy ezt odaadjam neked és, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek - mondta majd előhúzott a hátamögül egyszál vörösrózsát. Nem tudom, hogy hova rejtette, de amikor megölelt nem vettem észre, hogy nála volt. Meghatódva ugrottam a nyakába, majd szenvedélyesen megcsókoltam.
Ezután lementünk az ebédlőba, ahol az asztalnál már csak két üres hely volt. Egyvolt nagyapa mellett és avval szemben volt a másik. Én ültem nagyapa mellé George pedig velem szemben.

* * *
Az ebéd után ettünk még dobostortát is.
-Marie, Tommy gyertek - szólítottam fel őket, majd felálltam és kimentem a kocsihoz.
A kocsi csomagtartójából elővettem egy virágcsokrot ami kosárba volt rakva, a kosár fülén pedig egy szalag amin ez állt: "Sok szeretettel unokáidtól és barátaiktól. Tommy, George, Taylor, Rachel, Marie és Becca"
A csokorral együtt visszamentünk az ebédlőbe. Mikor Nagyiék meglátták a csokrot egyből elérzékenyültek.
-Kislányom nem kellett volna - felelte rögtön Nagymama.
-Nem baj. Akkor is ezt a csokrot megérdemlitek, hogy ennyi éven keresztül együtt maradtatok - mondtam

* * *

Este hét körül értünk haza, tök fáradtan. A vasárnap reggelem nagyon jól indult ugyanis.....

25. fejezet

(Marie szemszöge)

Rögtön odamentem Jo bácsihoz és megkérdeztem őt
-Min vesztetek össze? - kíváncsiskodtam.
-Olyan dolgokat mondtam amiket egy apa nem mond a saját lányának - mondta.
-Ne agódj, biztos kibékültök - nyugtattam.
-Nem fogunk. Azért, mert egy normális ember nem mond ilyet a gyerekének. - ostorozta magát tovább.
Nem kérdeztem tőle többet és nem is mondtam neki semmit, csak egyszerűen megöleltem. Ő visszaölelt, majd elkezdett zokogni. Intettem a többieknek, hogy menjenek be, majd én itt maradok vele. Egy kis idő elteltével megnyugodott.
-Jobban vagy? - kérdeztem.
-Igen, de hol van Becca? Beszélnem kéne vele! - szólalt meg.
-Nem tudom, de mindjárt kiderítjük - válaszoltam.
-Rendben
-Tommy, George - kiabáltam el magam.
-Mi az? -kérdezték egyszerre.
-Valamejikőtök felhívná Becca-t! - néztem rájuk kérlelőn.
-Majd én! - vágta rá George.
-Oké!
Azzal hívta is Becky-t.
-Hol vagy, Jól vagy? - tudakolta George Becca-tól.
-Persze - felelte valamire, majd odaadta a telefont Tommy-nak.
-Húgi hol vagy? - támadta le rögtön őt a kérdésével.
-Oké- felelte Becca válaszára és lette a telót.
-Na hol van? - kíváncsiskodtam.
-A közös titkos helyünkön - válaszolta Tommy - Majd én megyek oda - folytatta.
-Nem , majd én - ellenkezett George.
-Akkor majd én, mert nekem majd megnyílik. - szólaltam meg.
-Nem, nekem kell mennem, tisztáznunk kell mindent - suttogta Joseph. Majd felállt és elment. Ezután Nagyi jött be a konyhába.
-Megvárjuk őket vagy kezdjünk el nélkülük enni? - érdeklődött.
-Várjunk még egy kicsit- válaszoltam.
-Rendben - felelte.
-Szerintetek sikerül kibákülniük? - tette fel George az elgondolkodtató kérdést.
-Apának valami durva dolgot kellett mondania Becky-nek, mert ő nem egy sértődős típus. Meg Becca nagyon szereti apát, attól függően, hogy szokott viselkedni, képtelen lenne sokáig haragban lenni vele - morfondírozott Tommy.
-Igazad lehet - feleltem
Taylor is kijött.
-Na mi a helyzet? - kíváncsiskodott.
-Szerintem monst beszélik meg dolgokat - mondtam.
-Megmutatod a házat édes? - kért Taylor.
-Persze, gyere - mondtam, majd megragadtam a kezét és elkezdtem magam után húzni.
Mikor felértünk az emeletre, megmutattam a szobát ahol nyaranta lakni szoktam.
-Ez itt a szobám - muttam körbe a heiségben.
-És azott az ágyad - húzott Taylor le az ágyra, majd megcsókolt.
Először csak gyengéden, majd egyre követelőzőbben csókoltuk egymást. Egyszercsak Tay a hátamra fektetett és áttért a nyakam csolkolgatására. Mikor már hiányzott a csókja felhúztam magamhoz és lecsaptam az ajkaira. Már Tay keze a felsőm alatt kalandozott, amikor valaki kopogott a szoba ajtón.

24. fejezet

(Becca szemszöge)

Ahogy kisült a krumpli, kiszedtem. Majd George-hoz fordultam és hozzá bújtam.
-Mi a baj kicsim? - kérdezte ő.
-Semmi - válaszoltam.
- Csak?
-Csak, nem tudom, hogy sikerül-e apával kibékülnöm - sóhajtottam egy nagyot.
-Nyugodj meg édes, nem lesz semmi baj - felelte.
-Oké, de olyan nehéz - sopánkodtam.
Közben az arcomat a mellkasába temettem :)
-Nézz rám Becky - kért engem, avval az imádni való bársonyos hangjával, aminek nagyon nehezen tudtam ellenállni. De sikerült és megráztam a fejem tiltakozás képpen. Egy kicsit eltolt magától és az államnál fogva felemelte a fejem, majd megcsókolt.
-Jajj, édeseim, olyen szépek vagytok így együtt - szólalt meg nagyi a konyaajtóból.
-Amúgy apád barátnője most jött meg - folytatta.
-Oh, értem. A lányát nem hozta? - kérdeztem Nagyit. Nagyi megrázta fejét, hogy nem. Erre egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem. George erre kérdőn néztem rá, mire csak legyintettem egyet. Majd lúbujjhegyre álltam és megcsókltam George-ot, amit ő rögtön viszonzott :)
Kis idő elteltével apa és a barátnője Caroline lépett be a konyhába. Gyorsan bemutattam Carol-nak George-ot, majd Marie bevitte a többiekhez. Nagyi még a konyhában sertepeltélt.
-Szia apa! - köszöntem apának, mert eddig csak Carol-t üdvözöltem.
-Jó napot Mr. Read - köszönt George illedelmesen.
-Sziasztok. George tegezz nyudodtan, Rebbacca már meg se öleled az apádat? - mondta ő.
Bólintottam és szorosan megöleltük egymást.
-Anyu, George szeretnék Rebacca-val kettesben beszélgetni - kérte őket apu.
-Rendben kisfiam, már itt sem vagyok - felete egyből nagyi.
George rám nézett én meg adtam neki egy apró csókot helyeslésként és egyben erőt gyűlytöttem. Azzal bevonult a többiekhez.
-Azt hittem, hogy nem hozod el őket - fakadt ki apa.
-Ők is már a családhoz tartoznak - feleltem.
-Máskor is bemutathattad volna őket. Amúgy boldog vagy vele? - érdeklődött.
-Ennél boldogabb rég nem voltam.
-De akkor is pont őt.
-Miért mi bajod van vele? - kérdeztem kicsit eréjesen.
-Nem illik hozzád!
-Miért?
-Azért, mert csak szédít téged! Anyád mit szólt hozzá?
-Megbízik az ember ismerő képességemben és bennem. - feleltem egyre idegesebben.
-Nem is vártam semmi mást attól a nőtől - mondta apa flegmán.
-Előbb inkább nézzél magadba, aztán szidjad az anyukámat - kiabáltam.
Erre a kijelentésemre adott egy pofont, eddig soha nem ütött meg. Nagyon meglepődtem ezen, majd ezt suttogtam neki:
-Nagyot csalódtam benned megint, utállak - mondtam, majd kirohantam. Még hallottam, hogy utánam kiált.
-Becky, gyere vissza beszéljük meg!
De nem foglalkoztam vele, hanem a Tommy-val közös gyerekkori titkoshelyünkön rejtőztem el. Ott vagy egy félórán keresztül bőgtem, majd megszólalt a telefonom.
-Halló - szóltam bele a sírástól rekedtes hangon.
-Hol vagy? Jól vagy? - hallottam a vonal túlsón végén George aggódó hangját.
-Persze jól vagyok! Ide adnád nekem Tommy-t? - kértem szerelmem.
-Igen, adom is - válaszolta.
-Húgi hol vagy? - kérdezte.
-A közös helyünkön vagyok - feleltem.
-Oké, nem soká megy valaki oda, addig is vigyázz magadra - mondta, majd letette.
Nem sokra rá hallottam, hogy valaki közeledik.

23. fejezet

(Marie szemszöge)

Mikor megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból. Becca kivett a kocsijából egy ételhordót, majd szétnézett.
- Mi az? Miért nem mentetek még be? - kérdezte tőlünk
- Úgy gondoltuk, hogy magvárunk téged, és majd te mész elől, mi meg mögötted - válaszoltam neki.
- Jellemző, nem is lepődök meg rajta. - felelte, majd kinyitotta a nagykaput. Miután bementünk az udvarra visszazárta azt. Megint ő ment elől, utána jöttünk mi többek szép sorban. Kint az udvaron édesapám Christopher főzte a pörköltet. Mikor meglátott minket, egyből odajött hozzánk.
-Sziasztok! Mi újság? - kárdezte apa, közben végig nézett rajtunk.
-Szia semmi különös. Hadd mutassam be a barátaimat, ő itt George Moonro, mellette a testvére Rachel Monnro és aki Marie mellett áll ő Taylor Black. - mutatta be őket Becca. Hálásan néztem rá amiért meghagyta nekem azt hogy elmondja az apámnak, hogy Tay a barátom.
-Sziasztok Christopher Read vagyok, Marie apukája - közben rám mosolygott - és Becca Nagybátja. - üdvözölt minket apa. Mikor befejezte a mondoókáját a a nyakába vetettem magam, majd közöltem vele, hogy Tay a barátom. Azt mondta kedvesemnek, hogy nagyon vigyázzon rám, mert különben nagyon megjárja. Ezek után bevonultunk a házba. A bejárati ajtóban találkoztunk Joseph bácsival, neki is bemutattam a barátom, madj bevonultunk. Becca és George kimentek segíteni nagyinak a konyhában.
Mi betelepedtünk az étkezőbe, Tommy és Taylor elkezdtek ökörködni. Ekkor lépett be a helyiségbe a Cost rokonság.
Bemutattuk Tommy-val a a barátainkat. Tommy, Karl, Erik és Tay elkezdtek a sportról beszélgetni, amii nem igazán kötött le. De azért oda figyeltem rájuk.
Ki mentem a konyhában ahol Caroline és Jo bácsi beszélgettek Becca-val és Geroge-al.
-Szai Carol, gyere be az ebédlőbe és bemutatlak a többieknek - húztam magam után őt. Bemutattam Tay-t, Rachel-t és Tommy-t is, mert vele nem találkozott még, mert Tommy nem igazán járt apához. Mikor megfordultam észre vettem, hogy George is bejött velünk.
-Hát te? - kérdeztem tőle.
-Négyszemközt akartak beszélgetni. - feletem.
-Értem - mondtam neki.
Néhány perc múlva egy hangos ajtócsapódást hallottunk.
-Becky gyere vissza, nem akartam bántótásd okozni! - kiabálta Joseph. Mi egyből kimentünk a konyhába, ahol egy magába roskadt férfit találtunk.