44. fejezet

(Becca szemszöge)

 Aggódva szemléltem a kórteremben lévő embereket körülöttem, majd George felé fordultam.
 -Ugye nem? - kérdeztem meg őt félve.
 -Nem, de nem sok hílya volt volt ennek szerelmem - válaszolta halkan George.
-Kimennétek, szeretnék beszélni négyszemközt George-al. - kértem a többiektől. Marie sígetett nekem ebben, ugyanis kitoloncolta a népes társaságot a kórteremből. Egyhálás pillantást küldtem felé, majd ő is kilépett a kórteremből.
-Már most szörnyű anya vagyok - pityeredtem el.
-Jajj, kicsim. Ne mond ilyet. Nem lett semmi baj, megvizsgálták a kicsit ilyen érdekes eljárással és megállapították, hogy teljesen egészséges - ölelt magához George.
-Ha te mondod. De ugye szeretsz még? - tettem fel félve a kérdésemet.
-Igen, mindennél jobban - csókolt meg. Egyre jobban belemelegedtünk, mikor eszembe jutott, hogy nem otthon vagyunk.
-George, ezt most hagyjuk abba, mielőtt valaki ránk nyitna. Majd ha kiengednek, utána a tied vagyok - néztem rá huncutul.
-Az őrületbe kergetsz te imádni való nőszemély. - adott egy rövid csókot. Pont akkor váltunk el, amikor belépett az orvosom.
-Jó napot önöknek - mondta mosolyogva. -Jó napot doki - köszöntöttem.
-Megkérném a kedves apukát, hogy menjen ki, mert meg kell vizsgálnom a kismamát - kérte George-tól, aki készségesen kiment. Az orvos elég gyorsan végzett a vizsgálatokkal, majd felém fordult.
-Holnap haza is mehet. A kicsinek semmi baja nem lett, de mostantól nem emelhet semmi nehezet, sőt ha lehet akkor az edzéseken se vegyen részt. Otthon is figyeljen oda, hogy mit emel meg. Például nehezebb válltáskát ne emeljen, meg ezekhez hasonlót sem - kérte tőlem az orvos.
-Rendben doki, úgy lesz ahogy mondja. Tudja most elég rendesen megijedtem - feleltem neki komolyan. Miután kiment a doktor megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Az orvost, George váltotta fel, aki érdeklődve várta a beszámolómat a vizsgálatról.
-Alig várom, hogy végre a felséged legyek - mosolyogtam George-ra.
-Én meg azt remélem, hogy az utolsó pillanatban nem fogod meggondolni magad és hogy nem hagysz ott az oltárnál - mondta Georbe.
-Eszembe se jutna egyedül hagyni egy ilyen jóképű férfit, aki mindenre képes lenne értem - nyugtattam meg őt, majd megcsókoltam.
-Khm - köszörülte meg valaki a torkát a kórterem ajtaja felől. Mikor odanéztem egy dühös apát láttam.
-Nyugi jól vagyunk. Nem lett semmi baja a kicsinek. - mosolyogtam rá bizonytalanul.
-George magunkra hagynál minket? - kérdezte meg apa halkan, ami nála nem jelentett semmi biztatót. Mikor George kilépett a helységből, apa rögtön felém fordult és folytott hangon elkezdett kioktatni.
-Mi lett volna ha elveszted a kicsit. Akkor lehet, hogy te is utána mentél volna és azt se anyád, se George, se én nem bírtuk volna elviselni. Világosan el mondta az orvos, hogy ne erőlesd meg magad, erre te mit csinálsz kimész focizni a szomszéd gyerekkel. Te ilyenkor szoktál gondolkodni is vagy csak vagy? - vágta a fejemhez apa teljesen jogosan.
-Apa én... sajnálom, hogy miattam kellett aggódnod. De most már minden rendben - suttogtam.
-Jajj kis lányom. Mégegyszr ilyet ne csinálj jó? - ölelt meg apa.
-Rendben apa, megígérem - feleltem halkan, majd egy puszit nyomtam apa arcára. Miután apa kiment visszafeküdtem az ágyra, majd magam nyugtatása képpen lehunytam a szemem és a halántékom kezdtem el masszírozni. Hallottam hogy valalki bejön az ajtón, de nem reagáltam rá.
-Jól vagy? Fáj valamid? - hallottam meg Tommy hangját.
-Nincsen semmi baj, csak apa szavai egy kicsit felzaklattak. De semmi komoly - villantottam felé egy halvány mosolyt.
-Most én maradok veled egy kis ideig, George elment lefürdeni és pihenni egy kicsit. - magyarázta tök komolyan Tommy. Ahogy a komoly ábrázatát néztem elfogott a nevető roham, ami ki is tört belőlem. Annyira nevettem, hogy ahogy beszívtam a levegőt röfögés lett belőle. Ezen már mind a ketten nevettünk. A nagy nevetés után csend telepedett a szobára, amitől egyre álmosabb lettem. Befészkeltem magam a takaróba és engedtem az álom hívogató szavának. Mikor felébredtem már sötét volt és Tommy a fotelban gubbasztva aludt.
-Pszt! - szólaltam meg. Tommy álmosan tekintett rám.
-Mi a baj? - kérdezte meg egyből. Aranyos volt tőle, hogy enyire aggódott miattam, de abban a pillanatban én aggodalamaskodtam miatta.
-Az a baj, hogy nem mentél haza pihenni és a fotelben aludtál. Inkább gyere szorítok neked egy kis helyet az ágyon - csúsztam arráb a kórházi fekhelyen.
-Rendben. De ha reggel zsibadt a tagokkal ébredsz, ne engem szidj - bújt be mellém Tommy.
-Nyugi nem foglak. Imádlak bátyus - bújtam oda hozzá, mint egy kis cica.
 -Nagyon régen láttam már őket, így összebújva. Olyan aranyosak. Az én szemem fényeim - hallottam meg anya hanjgát.
-Gyorsan csináljatok róluk egy képet, míg fel nem kelnek - hallottam meg Marie hangját. Még megvártam, míg valaki telefonnal megcsinálta a képet, majd megszólaltam.
-Remélem jó kép lett - morogtam csukott szemmel.
-Jó reggelt napsugaram - mondta anya. Tommy is elkezdett mocorogni mellettem a beszélgetésre.
-Mi lenne ha hagynátok az embert aludni hajnalok hajnalán? - nyitotta ki a szemeit morcosan.
-Tulajdonképpen már féltíz lesz, de pihenj nyugodtan - felelte Marie csak úgy mellékesen. Kikászálódtam az ágy szélére, majd belebújtam a papucsomba és óvatosan felálltam. Mikor elindultam anya rögtön odakapott, hogy segítsen.
-Nem béna vagyok, csak várandós és vécére KELL mennem - csoszogtam tovább a mellékhelység felé. Anya rosszallóan nézte ténykedésem majd mielőtt becsuktam volna a mellékhelység ajtaját még odaszólt nekem: -Kis lányom ha valami van csak kiálts!
-Rendben - válaszoltam majd bezárkóztam a fürdőszoba szerűségbe. Mivel a cuccaim is itt voltak bennt, így gyorsan elemtem megfürdeni majd magamra vettem az utcai ruhám és a hajam is rendbe szedtem. Amikor kiléptem a helységből mindenki meglepődve nézett rám.
-Most mi van? Abban reménykedem, hogy a doki haza enged - magyaráztam a kérdő tekintetekre. Mikor ez a mondat elhagyta a számat, akkor lépett be a kórterembe az orvosom. Egyből kitessékelte a többieket a szobából, majd felém fordult.
-Hogy érzi magát a kis mama? - kérdezte meg tőlem.
-Köszönöm jól vagyunk és nagyon remélem, hogy az én kis picikémnek nincsen semmi baja - simítottam végig gyengéden a pocakomon, amin még nem látszott szinte semmi. Pár kilót már szedtem fel, de nem vészes.
-Akkor az jó, még megcsináljuk a vizsgálatokat és az ultrahangot, majd ha mindent rendben találtunk utána kiállítom Önnek a zárójelentést és már mehet is haza - mosolygott rám a doki és neki látott megvizsgálni. Szerencsére gyorsan végeztünk, majd átmentünk az ultrahaongos felvételt is megcsinálni. Mikor evvel is megvoltunk, az orvos elment, hogy kiállítsa a papírjaimat, én meg visszamentem a kórterembe. Ahova időközben megérkezett George is.
-Szia édesem - ölelt magához. Szorosan bújtam a karjaiba, majd beszívtam az illatát amitől elöntött a nyugalom.
-Szia. Hiányoztál - néztem fel rá az ölelésében.
-Te is nekem, de haza lettem parancsolva - mondta lekonyuló szájjal. Majd lehajolt egy csókért. Mosolyogva váltunk el, majd leültünk az ágyra és az esküvő tervezésbe mélyedtünk bele a többiekkel egyetemben.
-Remélem, hogy hamarosan haza mehetek már innen - sóhajtottam fel.
-Én is szívem, én is. Hiányoztál az ölelésemből az este - suttogta a fülembe George.
-Nekem is, de szerencsére itt volt Tommy és az ő ölelése is megnyugtatott. De a te illatod nyugtatóbb, meg az ölelésed biztonságot nyújtóbb - súgtam neki vissza. Félórával később az orvos visszatért a papírjaimmal, és már mehettünk is haza. Mikor hazaértünk leültem a kanapéra, míg a többiek várakozóan álltak velem szemben.
 -Mire vártok? - kérdeztem meg tőlük.
-Arra, hogy mit kérsz esetleg vagy mire van szükséged stb - mondta Marie.
-Ajj, ezért utálok beteg lenni. Nem vagyok béna, saját magam is kitudok menni a konyhába, vagy betudom hozni azt ami kell - húztam fel az orrom sértődötten.
-Kicsim ne csináld ezt kérlek - térdelt le előttem George.
-Nem szeretem mikor tehetetlennek néznek és ez mindenkinek szól - mondtam jelentősségteljesen nézve a többiekre is.
-Rendben felfogtuk, de attól még egy csésze teát hozhatok neked? - kérdezte meg anya.
-Anya imádlak. Gumimaci teát csinálj légyszi - néztem anyára kérlelően.
-Milyen az a gumimaci tea? - kérdezte meg Rachel. Marie és George is érdeklődve várták válaszom.
-Egyszerűen csak erdei gyümölcsös, de finom édes és olyan mint a macialakú gumicukor - vágtam rá. Időközben anya kiment a konyhába, hogy megfőzze nekem a teát. Még megvártam míg anya behozza teát, majd felmentem a szobámba és megálltam a tükör előtt. A tükörben néztem magam, amikor belépett George a szobába.
-Akkor is tetszeni fogok neked amikor egy nagy bálna leszek? - szegeztem neki a kérdést.
-Akkor is az én kis szerelmem leszel és gyönyörű leszel a szememben - csókolt meg gyengéden. Már azt vettem észre, hogy az ágyon fekszünk és nincs már rajtunk felső. Gyengéden leállítottam Georgot, mert nem akartam mindenki fülehallatára sikítozni a gyönyörömben.
-Kéne már egy saját ház. Nem gondolod? - kérdeztem meg George-tól.
-Már alig vártam, hogy fel tedd ezt a kérdést. Gyere velem. Van a családnak egy meglepetése neked, nekünk - húzott fel az ágyról Szerelmem.
-Milyen meglepetés? - kérdeztem rá egyből.
-Majd meglátod. Csak gyere - húzott magával ki a szobából. Még jó, hogy közben magamra kaptam a felsőmet, mert egyenesen a nappaliba rángatott le. Ahol a többeik érdekesen méregettek minket.
-Gyertek ti is. Megmutatom neki - mondta nekik George, mire mindenki felpattant az ülőalkalmatosságról, amin ültek és elindultak a garázsba a kocsikhoz. Mindenki beült egy-egy kocsiba, majd elindultunk. Egy tíz perces kocsiút után megálltunk egy emeletes családi ház előtt. Mikor kiszálltunk az autóból szájtátva mentem a George utén. Aki kivett a zsebéből egy kulcsut, majd kinyiotta a ház bejáratát.
-Tessék menj csak. Ez a mi házunk - tolt be George az előszobába. Mikor beljebb léptem a megakadt a szemem azon, hogy be van a rendezve a konyha és a nappali. Mikor tovább mentem ráleltem az érkezőre és a lenti fürdőre, majd egy szobára.
-Ez lesz az egyik vendég szobánk. Fennt van a háló, hozzá tartozó fürdővel, majd egy vendég szoba és persze a gyerek szoba. Plusz még egy fürdő - tájékoztatott George a hátam mögül.
-Hiszen ez csodálatos. Nem kellett volna ennyit költeniük ránk. - fordultam felé.
-Ezt nem csak anyáék fizetteék, hanem beszálltak a te családtagjaid is - mondta mosolyogva, majd megcsókolt.
-Hát ez tökéletes ajándék - csurogtak le a könnyek az arcomról.
-Kicsikém nem kell emiatt sírnod - jött be anya a nappaliba.
-Oh anya, ez valami csodálatos - borultam anya nyakába és jó szorosan megöleltem őt, amit anya is viszonzott.
-Majd meghálálod a többieknek is - suttogta a fülembe.
-Ühm - feleltem erre, majd kibújtam anya öleléséből és többiekhez fordultam. - Nektek is magyon köszönöm. Aranyosak vagytok és imádlak titeket - öleltem meg sorban mindenkit. A pityergések után leültünk a George-al közös házunk napalijában.
-Már így eltelt az idő. Srácok szedjétek magatokat, hagyjuk magára a fiatalokat a saját kis házukban - állt fel anya a kanapáról.
-De hát nem zavartok. - visszakoztam egyből.
-Nem, nem Becky anyának igaza van. Vigyázz magatokra és legyen mindig süti - vigyorgott rám Tommy.
-Jajj Tommy, te mikor nősz fel végre. Amúgy én így szeretlek - öleltem meg vigyorogva, majd egy puszit nyomtam az arcára, amit ő is viszonzott.
-Nem gondolod, hogy kezdünk egy kicsit nyálasak lenni? - kérdezte meg Tommy suttogva.
-De, dehát én megtehetem - nyújtottam rá a nyelvem.
-Megállj csak, ezt még vissza kapod - borzolta össze a hajam. Tommy-t, Rachel követte, utána jött Taylor és Marie.
-Nagyon vigyázz magatokra - kezdte Marie.
-És nem széttörni semmit a nagy hevességben - mosolygott ránk kajánul Taylor.
-Hidd el Tay, hogy vigyázni fogunk a berendezésre - vágott vissza George is. Mi erre Marivel össznéztünk és kitört belőlünk a nevetés.
-Pasik - sóhajtottuk egyszerre.
-Na sziasztok, mi elmentünk - léptek ki a bejárati ajtón. Mikor becsukódott az ajtó utánuk és elmentek az autókkal, George belecsókolt a nyakamba.
-George tudod, hogy ezt nem kéne. Először együnk valamit, vagy nézzünk szét, hogy van-e valami a hűtőben. - indultam meg a konyha felé.
-Majd én viszek fel valami harapni valót. Te csak menj fel a hálóba és helyezd magad kényelembe - tolt gyengéden George a lépcső irányába. Értetlenkedve néztem rá, majd egy vállrándítással elintéztem a dolgot és elindultam felfelé. Mikor benyitottam a hálóba elállt a lélegzetem. A háló telis tele volt megnyújtott kis mécsesekkel, melyek félhomályt varázsoltak a helységbe. Az egész szoba valami káprázatos volt. Óvatosan lépkedtem be a szobába, majd leültem az ágyra és onnan nézelődtem.
-Hogy tetszik? - lépett be a helységbe George.
-Egyszerűen gyönyörű. De mit is szeretnél elérni evvel? - érdeklődtem ártatlanul mosolyogva.
-Elszeretném a hölgyet csábítani egy vad éjszaka erejéig - nézett rám George huncutul.
-Akkor uram lásson hozzá - kacárkodtam. Nem is kellet George-nak kétszer mondani, egyből leült mellém, majd a háta mögül előhúzott egy tál epret és tejszíhabot. George először gyengéden birtokba vette ajkaimat, majd csak utána nyújtott oda egy epret. Miután már nem kívánta egyikőnk se epret és a ruháink is lekerültek rólunk, előkerült a tejszínhab.
-Édes evvel mi a terved? - érdeklődtem tőle felhúzott szemöldökkel. George csak perverz mosolyt villantott rám, majd a tejszínhabot a hasamra fújta, majd onnan lefelé haladva a lüktető vágyam felé.
-George ne tedd ezt velem - kértem tőle elhalóan.
-Most kényeztetni akarlak - csitított gyengéden George, majd elkezdte lenyalni a tejszíhabot rólam. Jól eső nyögésekkel adtam kedvesem tudtára, hogy kedvemre való amit csinál és hogy ne hagyja abba. Mikor a legérzékenyebb pontomhoz ért a hajába markoltam és felhúztam magamhoz egy szenvedélyes csókra. Majd a füléba suttogtam kéjesen: -George ne várakoztass, kérlek!
George-nak se kellett több kérlelés. Mikor megérezem magamban, egy jól eső nyögés hagyta el a számat. George ajkait is elhagyta egy állatias morgás, amitől mind a ketten teljesen beindultunk. Ezután teljesen önkívületi állapotba kerültem. Már csak az a kép van meg, hogy egymás karjaiban pihegve fekszünk az ágyon.
-Szeretlek George - nyomtam egy puszit Szerelmem arcára.
-Én is téged Édesem - nyomott ő is puszit a fejem búbjára. -Most pedig pihenj Kedvesem - húzta ránk a takarót George.
A megnyugtató öleléstől és takaró nyújtottam melegtől hamar elnyomott az álom. Másnap reggel finom cirógatásra ébredtem kedvesem ölelő karjai között. A vállamat cirógatta az egyik kezével George.
-Jó reggelt - csókoltam meg őt.
-Neked is csipkerózsika - mosolygott rám szerelmesen George.
-Hány óra van? - kérdeztem meg tőle, hunyorogva.
-Olyan fél tizenegy körül járhat az idő. Mert az előbb még csak negyed volt - válaszolta kedvesem.
-Szerintem lassan szétválnak útjaink, ugyanis ma legény és lány búcsú - bújtam hozzá közelebb.
-Nem akarlak elengedni - szorított magához, majd megcsókolt. A csókunkat a gyomrom korgása szakította félbe. Kuncogva váltunk szét.
-Megyek hozok neked valami reggelit - kelt ki az ágyból George.
-George, van lában és letudok menni én is ennivalóért. - kászálódtam ki az ágyból én is, majd felvettem a köntösöm és elindultam a konyha felé. Mikor leértünk, George ragaszkodott ahhoz, hogy ő csinálja a reggelit, így kénytelen voltam át engedni neki a terepet. Mikor George kész lett az ennivalóval meg reggeliztünk, majd birtokba vettem a fenti fürdőt és meglepődve vettem észre, hogy minden cuccom itt van. 
-Nem tudom, hogy csináltad - hajoltam ki a fürdőből a hálóba, ahol George az ágyon terpeszkedett.
-Mit? - érdeklődött.
-Hát hogy minden holmim itt van már - feleltem ész-szerűen.
-Jaaa, hogy azt. Hát a lányokat megkértem hogy segítsenek ebben, így míg te reggel pihentél addig ők behurcolták. Én meg beengedtem őket a házba - magyarázta.
-Köszönöm Édesem. Imádlak - küldtem neki egy csókot, majd vissza csuktam a fürdő ajtót és beálltam a zuhany alá, miután kibújtam a köntösömből. A fürdéssel gyorsan végeztem, majd magam köré tekertem a törölközőt és beálltam a tükör elé. A törcsit a pocakomra szorítottam, hogy teljesen rásímuljon és megnéztem oldalró, hogy látszik-e már valami a hasamból. Már egy nagyon kicsit látszik, de nem olyan észre vehető. Azért egy lenge sárga nyári ruhát vettem fel, hozzá illő fehér neművel és saruval. Mikor végeztem átadtam a terepet George-nak. Míg Georeg fürdött addig én lementem a konyhába elpakolni a reggeli maradványait. Miközben mosogattam valaki csöngetett. Ahogy kinyitottam a bejártati ajtót Rachel és Marie hatalmas vigyorával találtam magam szembe.
-Mesélj el mindent és majd utána a mienk vagy egészen a holnapi esküvőig - közölte velem Marie miközben belépett a házba Rachel kíséretében. Gyorsan elmeséltem nekik mindent, kivéva a nagyon szaftos részleteket, majd hagytak George-nak egy cetlit, hogy elvittek magukkal, evvel kezdetét vette a lány búcsú első fázisa.

43. fejezet

(Marie szemszöge)

 Másnap reggel finom círogatásra keltem fel. Mikor felmeltem a fejem Taylor szerelemtől csilogó szemével találtam szembe magam.
-Jó reggelt álomszuszék - csókolt meg, majd a nyakamra tért át, ami az egyik gyenge pontom volt.
-Taylor ha ezt így folytatod, akkor rád fogom vetni magam és akkor lesz ereszd el a hajam - motyogtam elgyengülten.
-Egyetlenem ez a cél - csókolt meg szenvedélyesen.
-De mi lesz a többiekkel? Mi van ha meg hallanak minket? - aggodalmaskodtam.
-Nyugi, nincs senki itthon. Voltam fent olyan nyolc felé és akkor ment el Erika, majd nem sokkal később Becca és George, de külön kocsival, majd Rachel és Tommy átmentek Billy-ékhez. Úgy hogy mienk a ház - vigyorgott rám kajánul Taylor.
-Akkor mi lenne, ha ott folytatnád ahol az előbb abba hagytad? - célozgattam a szenvedélyes csókra.
Szerencsére megértette a célzást és lecsapott ajkaimra. Levegő hiány miatt elváltak ajakink, de Taylor lejjebb vándorolt a szájával és apró, de érzéki csókokkal hintette be a nyakamat és a dekoltázsomat, majd megszebadított a hálóingemtől. Az ajkaival és a kezével birtokba vette a kebleimet, amivel hangos sóhajokat csalt ki belőlem. Mikor  megeléeltem, hogy csak ő kényeztet engem, egy nagy lendülettel fordítottam a helyzetünkön.
-Na cica mit... - mondta volna Taylor, de nem engedtem neki, mert egy vágytól túl fűtött csókkal elhalgatattam.
Miután elváltak ajkaink egyre lejjebb haladtam kívánatos felső testén, de nem jutottam sokáig, ugyanis Taylor fordított a helyzetünkön és ismét én kerültem alulra.
Vadul téptük egymás száját, úgy csókoltuk a másikat. A lábaimat Tay csípője köré kulcsoltam, majd a kezeimmel a vállába kapaszkodtam, amikor belémhatolt Taylor. Az elévezet egyre nagyobb lett és a körmeimet végig húztam a hátán. Amikor elértük a gyönyört egymás karjaiban feküdtünk és pihegve néztünk a másik szemébe.
-Csodálatos volt ez a reggel - mondtuk szinte egyszerre Taylorral, amin összemosolyogtunk.
-Hát igen, na megyek gyorsan lefürdök - keltem ki az ágyból, mert Taylor a reggeli akciójával egy kicsit megizzasztott.

A forró zuhany alatt áltam, amikor két erős kar fonódott a derekam köré. Egymást finoman simogatva fürdettük le a másikat Taylorral. Mikor lementünk a konyhába reggelizni, még nem volt otthon senki, pedig az óra már elütötte a tizenegyet is.
-Szerinted Becca-ék hol lehetnek? - kérdeztem meg Taylor-t.
-Nem tudom, de remélem, hogy semmi komoly baj nincs és nem vesztek össze George-al. - mondta Taylor elgondolkodva.
-Áhh biztos nem v esztek össze. Szerintem Becca elment az orvoshoz, mert már vagy két hete nem különös rosszullétek kerülgetik őt. - feleltem megcáfolva Taylor előbbi mondatát.
-Csak nem valami súlyos - aggodalmaskodott Tay.
Ezek után gyorsan megkajáltunk, majd letelepedtünk a nappaliba a TV elé. Nem tudnám megmondani, hogy mit néztünk, mert elvonta Taylor a figyelmemet a csókajaival. Mindenki elkezdett hazaszállingózni. Először Rachel és Tommy értek haza.
-Sziasztok, többiek? - lépett be a nappaliba Rachel.
-Még nem értek haza. Miújsáb Billy-éknél? - kérdeztem meg a kanépra leülő Rachelt.
-Már várják az esküvőt. Ők is lázban égnek, de amúgy nagyon jól vannak. Ma apa is szabadnapos - mesélte mosolyogva Rayhel.
Nem sokkal Tommy-ék után érkezett haza Erika is, majd ő is csatlakozott hozzánk.
-A kis mennyasszony hol van és a vőlegénye? - kíváncsiskodott. Micsak megráztuk a fejünket, hogy nem tudjuk merre lehetnek.
-Külön kocsival mentek el innen - mondtam neki.

Mikor George is hazaért, aggódva konstalálta, hogy még Becca nem ért haza az orvostól.
-Ha a kórházba ment akkor nem kell aggódnod, lehet, hogy benézett az apjához. Mondta, hogy valamikor bemegy hozzá, mert még nem kérte meg, hogy az oltárhoz kísérje őt - nyugtattam meg mindenkit, mert George aggódása a többiekre is átragadt.
-Legyen igazad - motyogta George, majd leült a fotelba. Mikor csengettek Erika egyből ugrott, hogy kinyissa az ajtót, majd Billy-ék társaságában kött vissza a nappaliba.

Nem telt el sok idő és meghallottuk, hogy beáll egy autó a garázsba, majd bejön valaki a házba. Mikor Becca belépett a helységbe George egyből odament hozzá.
-Ugye nem vagy súlyos beteg? - kérdezte tőle egyből.
-Nyugi, semmi komoly bajom nincsen. De mielőtt elmondanám, mindenki üljön le, még te is George - mondta jelentősség teljesen nézve ránk Becca.
Gyorsan mindenki helyet foglalt valahol a helységban, majd amikor evvel megvoltunk Becca nagy levegőt vett, de nem tudott megszólalni.
-Szóval mi a nagy hír? - türelmetlenkedett Tommy.
-Az a nagy hír, hogy én..... ööö én két... kéthetes terhes vagyok - bökte ki nehézkesen.
Ledöbbenve meredtem rá, mert úgy tudtam, hogy szed fogamzásgátlót. Emiatt valahogy nem értettem, hogy eshetett teherbe. Mondjuk nagyon örültem a hírnek. Mikor felocsúdtem a döbbentből arra lettem figyelmes, hogy George boldogan kiabálja, hogy:
-Apa leszek!!!

Boldogan gratuláltam nekik, majd elhúztam a többiektől Beccat a lenti fürdőszobába. Mikor beért a fürdőbe becsuktam mögötte az ajtót, majd elfordítottam benne a kulcsot.
-És most elmondod,  hogy hogyan lettél állpotos ha szeded a fogamzásgátló tablettát - fordultam felé kíéncsian.
-Hát az úgy volt, hogy legalább két hónappal ezelőtt elfogyott a tabletta. Én mondtam George-nak, hogy amíg nem iratom fel újra a bogyókat, addig nem kéne együtt lennünk, de azt felelte erre, hogy őt nem érdekli ha teherbe esek. - válaszolta készségesen Becca.
-Szóval ő is akarta a gyereket nem csak te - állapítottam meg.
-Mondjuk örültem volna annak, ha a nászéjszaka után mondthatom azt, hogy gyereket várok, de így is jó. - felelte Becky.
-Sok boldogságot kívánok neked. Most már vigyázz magatokra, de nagyon - öleltem meg szorosan, majd csatlakozunk a többiekhez.

Becca és George felmentek a saját szobályukba, mi pedig a nappaliban Harry Potter maratont tartottunk.
A hatodik rész néztük, mikor megszólalt Tommy telefonja. Gyorsan felvette, majd a konyhába ment. Gyorsan megállítottam a filmet, majd hallgatózni kezdtem. Az az egy biztos, hogy Tommy és Becca mennek nagyiékhoz segíteni.
Becca és George nagy nehezen elbúcsztak egymástól, majd felment Becca szobájába és Becky egyik felsőjét ölelte magához.
-Hiányzik neked, ugye? - ültem le mellé az ágyra.
-Igen, nagyon - felelte halkan.
-Nagyon örülök, hogy Becca-t ennyire szereti valaki. De előre szólok, hogyha meg mered csalni őt, akkor a saját kezemmel foglak kinyírni - fenyegettem meg George-ot komolyan.
-Nyugi nem kell félned ettől, mert mindennél jobban szeretem őt és most már a benne növő csöpséget is. - mondta boldogan.
Ezután a beszélgetés után még megöleltem őt, majd távoztam a szobából.

(Becca szemszöge)
Vidám hangulatban meszeltük a konyhát, amikor befutottak Erikáék. Nagyapa testvéréék és neki láttak kérdezősködni.
-Majd kicsattansz a boldogságtól,  mitörntént veled? - kérdezte Erika.
-Semmi különös, csak boldog vagyok az esküvő miatt. Remélem, hogy eltudtok jönni,  már alig várom - ujságoltam boldogan.
-Semmi pénzért nem hagynám ki az egyik kedvenc rokonom esküvőjét - vigyorgott rám Erik.
-Helyes gondolat, de nekünk most dolgozni kell - feleltem, majd neki láttam a festéshez.
-Mi is segítünk - szólalt meg Carl és Erik egyszerre.
-Sziasztok, mi csak elhoztuk a fiúkat. Jó volt látni titeket, majd az esküvőn találkozunk - köszönt el Erika, majd Carlos és ő távoztak.
Boldog légkörben festegettünk, majd mikor eljött az ebéd ideje, neki láttunk kint az udvaron felállított asztal megterítéséhez. A terítés után neki láttunk az ebéd elpusztításához. Alig hogy lenyeltem az első répa darabot, az már jött is visszafelé.
-Nekem ki kell mennem a mosdóba - rohantam be a házba, majd a fürdőszoba ajtót magamra zártam. Miután kijött belőlem az aminek ki kellet, még egy kicsit ültem a földön, majd összeszedtem magam és kijöttem a fürdőböl. A fürdő ajtaja előtt Tommy szobrozott és aggódóan nézett rám.
-Nyugi nincsen semmi baj, csak a kicsi nem bírja a répát - suttogtam.
-Szerintem azért feküdj le és pihenj egy kicsit. Meg hívd fel George-ot - mondta, majd bekísért a szobába. Tommy gondoskodott róla, hogy azért ebédeljek is valamit, ugyanis hozott fel nekem egy kis derejét. Hálásan néztem rá, majd lepihentem. Mikor kiment a szobából Tommy előkaptam a telefonom és felhívtam George-ot.
-Szia, baj van? - kérdezte egyből Szerelmem.
-Szia édes, nincsen semmi baj. Csak egy kis rosszullét - feleltem nyugodtan.
-Hogy tudod te ezt ilyen nyugodtan mondani? - akadt ki George a telefonban.
-Azért, mert ez a terhesnőknél megszokott. Ebből annyi derült ki, hogy a kicsi nem kívánja a répát. - mondtam neki nyugtatóan.
-Remélem, hogy mást nem titkolsz el előlem. 
-George hogy gondolhatsz ilyet. Mikor tudod jól, hogy amióta nem csak magamra kell vigyázni, azóta nem titkolok el előled semmit - háborodtam fel még a feltételezésen is.
-Kicsim, neharagudj, csak feszült vagyok, mert már rég nem láttalak. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy este tizenegy felé ha kinéznél az ablakon és megláthatnál engem - mondta George.
-Ahogy meglátnálak, mindent eldobnák a kezemből és kirohannék hozzád, majd a nyakadba ugranék. Utána szenvedélyes csókkal üdvözölnélek - válaszoltam mosolyogva.
-Akkor tizenegykor a ház előtt találkozunk - felelte George.
-Szia, szeretlek. Alig várom, hogy lássalak - búcsúztam el tőle, majd belecuppantottam a telefonba és leraktam.
Ezután a telefon beszélgetés után vízszintesbe helyeztem magam és azonnal elnyomott az álom.
Finom rázogatásra ébredtem.
-Húgi kelni kéne, mert vacsora van - hallottam meg Tommy hangját.
-Nem akarok fel kelni, majd olyan tizenegy előtt keltsél fel, de most hagyál - fordultam a másik oldalamra.
-Rendben, addig is jó pihenést - felelte Tommy, majd egy halk ajtó csukódást hallottam.
Elég könyen sikerült vissza aludnom. A telefonomra keltem fel, túl lusta voltam, hogy megnézzem, hogy ki az, így elég hivatalosan vettem fel a telefont.
-Igen tessék Rebecca Read - szóltam bele.
-Szia Becky, Marie vagyok. Neharagudj, hogy zavarlak, de érdekelne, hogy miújság van veletek. Mármint veled és a picivel - mondta Marie.
-Ohh, szia Marie. Jó hallani a hangod. Minden rendben van, ebédnél volt gy kis rosszul lét, de semmi komoly. Alig várom, hogy tudjunkk egy jót beszélgetni. Mostanában alig beszélgetünk egymással - szontyolodtam el.
-Majd bepótoljuk, hodd el. Na én most leteszem. További jó pihenést kívánok neked. Szeretlek, szia, jóéjt - köszönt el, majd lerakta.

-Ki volt az? - kérdezte meg a belépő Tommy.
-Marie érdeklődött a hogy létem felől, de megnyugtattam. Amúgy hányóra? - kérdeztem meg tőle.
-Olyan haáromnegyed tizenegy körül lehet. Nagyiék már lefeküdtek aludni. Carl és Eric még kint vannak a konyhában, gyere ki te is. Majd tizenegykor menj ki a ház elé - mosolyogott rám Tommy.
-Oké - feleltem, majd kimentünk a konyhába.
-Hello lustaság - köszöntött Eric.
-Sziasztok - ültem le az asztalhoz.
-Nagyon ramatyul nézek ki - érdeklődtem a bátyámtól.
-Kicsit kócos vagy, de nem hiszem, hogy feltűnne George-nak. Hiszem minden reggel így szokott látni. Sőt lemerem fogadni, hogy egy áthuncutkodott éjszaka után még kócosabb szoktál lenni másnap reggel - vigyorgott kajánul Tommy.
-Olyan hülye vagy, de így szeretlek - öleltem meg őt.
-Gyerünk hugi, kifelé, már tizenegy van - nézett Tommy az órára.
-Igaz is, már itt sem vagyok - ugrottam fel a székről, de emiatt a hirtelen mozdulat miatt megszédültem és megkellett kapaszkodnom az asztalban.
-Jól vagy? - aggodalmaskodott Eric.
-Persze, csak gyorsan álltam fel - nyugtattam meg mindenkit, majd kimentem a ház elé. Mikor megláttam George-ot, gyorsan kinyitottam a nagykaput, majd kiszaladtam hozzá és a nyakába ugrottam. Szorosan öleltük egymást, majd forró csókban forrtunk össze.
-Annyira hiányoztál - suttogtam a fülébe.
-Te is nekem édesem - felelte George.
-Nem vagyok nehéz? - kérdeztem meg tőle.
-Olyan könnyű vagy mint egy tollpihe. - válaszolta. Ugyanis ahogy az ölelésébe ugortam a lábaimat a dereka köré kulcsoltam, ő pedig a fenekemnél tartott meg. Majd megint egy vad és szenvedélyes csókban részesített George.
-Megéheztem - mondtam neki vágytók túlfűtötten.
-És mire? Gyere menjünk be és akkor egyél valamit - indult meg velem. Nagynehezen bezártuk a nagykaput, de nem volt hajlandó letenni a karjaiból. Így mentünk be a házba, ahol Eric, Carl és Tommy még mindig a konyhában ültek.
-Sziasztok - lépett be George a helységbe.
-Helló - köszöntek neki a többiek.
-Gyere kedvesem ülj le és egyél valamit - szólalt meg George és leakart tenni egy székre, de nem engedtem neki.
-Nem engedlek egyhamar - mondtam halkan.
-Akkor így hogy akarsz enni? - érdeklődött Carl.
-Kimondta, hogy ennivalóra éhezem? - tettem fel a jogos kérdést.
-Hát George - válaszolta Eric, egyértelműen.
-De én másra vágyom - suttogtam Szerelmem fülébe. Nagynehezen leesett neki, hogy mire célzok.
-Azt hiszem, hogy ma estére átmegyek hozzátok - mondta Tommy Eric-éknek.
-Gyere tesó nyugodtan - veregette hátbe őt Eric.
-Csak csendesen - vigyorgott kajánul Tommy. Válaszul kinyújottam rá nyelvem, utána George és én a szobámba mentünk.
-Melyik a te ágyad? - kérdezte George.
-A nagy francia ágy - feleltem, miközben becsuktam mögöttünk az ajtót. Majd George letett és levette a felsőjét, így már csak egy póló maradt rajta. Utána lecsaptunk egymás ajkaira és eldőltünk az agyon, majd egyre vadabbul csókoltuk a másikat. Végül a ruhák is lekerültek rólunk. Próbáltunk csendesek lenni, de nem biztos, hogy sikerült.

Másnap reggel, boldogan ébredtem fel szerelmem karja között. Mivel ő még nem volt fennt, így az egyik ujjammal elkezdtem cirógatni a mellkasát. Utána csókokkal hintettem be az arcát, végére hagytam az ajakait.
-Minden reggel ilyen ébresztést kérek, ha te vagy fenn hamarabb - motyogta álmosan George.
-Lehet róla szó, ha kapok egy jóreggelt csókot - mosolyodtam el. George egyből magaalá fordított, majd birtokba vette ajkaimat. A csókunkkat egy halk kopogás zavarta meg.
-Becca nyolc óra, ideje fel kelni - nyitott be nagyi.
-Még egy kicsit, hagy lustálkodjak - könyörögtem, még mindig George allatt fekve.
-Rendben legyen, de ne sokáig. Nem tudom, hogy kerülsz ide fiam, de jobb ha nem tudom. Igyekezzetek. - ment ki nagyi a szobából.
-Bírom a nagyid. Gyere édesem keljünk. Aztán nekem mennem kell, mert Rachel lefogja szedni a fejem, hogy hol voltam az este - ült fel az ágyban.
-Olyan kívánatos vagy - bújtam oda hozzá és átöleltem hátulról.
-Te meg egy kicsit kívánós vagy - fordította a fejét oldalra, hogy lásson.
-Ez van, ha nem tetszik  el lehet menni - vágtam be a durcit.
-Ugyan édesem, ne légy morcos. Imádom mikor ilyen vagy. Csak féltelek titeket - mondta halkan George.
-Rendben, megértettem, na gyere készülődjünk - keltem ki az ágyból. Gyorsan felöltöztünk, majd kientünk reggelizni. A reggeli után neki láttunk a konyha festéséhez. Utána a fiúk felragasztották  a tapétát és a tapáta csíkot, majd szépen kitakarítottuk a konyhát és mindent visszapakoltunk a heylságbe. Mikor evvel végeztünk leültünk uzsonnázni, majd a nappaliban pihentünk.  De a pihenásünket megszakította a csengő hangja.
-Ki lehet az? - kétdezte Eric.
-Gőzöm sincs - feleltem. - Tommy nem akarod megnézni, hogy ki jött? - néztem jelentősségteljesen bátyámra.
-Miért mindig engem ugráltatsz? - mordult fel Tommy.
-Mert annyira szeretlek - vágtam rá édesen mosolyogva.
-Hát igen gondoltam. De lásd milyen rendes vagyok - állt fel Tommy a fotelból és kiment.
Nagy hangzavarral érkeztek be a házba a szomszédok. Elizabeth Dark és a kisfia jöttek át látogatóba. Rögtön üdvözöltük őket, majd Chris és én kimentünk az udvarra labdázni. Miközben labdáztunk egyre jobban belemrültünk a játékba, majd egyszercsak éles féjdalom nyilalt az alhasamba.
-Tommy - kiáltottam, majd összerogytam a földön és a hasamat öleltem.
-Itt vagyok mi a baj? - rohant oda hozzám bátyám.
-Gyorsan menjünk a kórházba, nagyon fáj - mondtam neki sírva. Tommy óvatosan felemelt, majd beültetett a kocsiba és elhajtottunk. Az erős fájdalom miatt elájultam, majd egy fehér kórteremben tértem magamhoz. Hirtelen nem tudtam hol vagyok, majd szép sorban jutottak eszembe az események.

42. fejezet

(Becca szemszöge)

Mikor megtudtam az eredményt sírva fakadtam az.... 

...örömtől és a kétségbe eséstől.
-Gratulálok Miss Read, most kéthetes terhes - mondta nekem Dr. Adams mosolyogva.
-Köszönöm, de jövőhéten lesz az esküvőm addigra már lesz egy kis hasam - aggodalmaskodtam.
-Ne aggódjon kedves kismama, simán belefog férni a ruhájába. Két hét múlva várom vizsgálatra - nyugtatott meg a doki.
-Lenne egy kérdésem - néztem rá félve.
- na ki vele Miss. - legyintett egyet türelmesen.
-Mint azt tudja én kézilabdázok, de akkor így abba kell hagynom azt is vagy lejárhatok az edzésekre, hogy ne maradjon  a heti testmozgás ? - böktem ki kérdésemet, eléggé megcsavarva.
-A meccseken semmiféleképpen nem vehet részt, az edzésen nagyon kell vigyáznia magára. Csak olyat csinálhat ami nem túl nehéz, és megerőltető a maga számára - válaszolta kioktatóan.
-Köszönöm doktor úr, akkor én mennék is. El kell mondanom a jó hírt a vőlegényemnek - álltam fel a székből, amin ültem.
-Viszontlátásra Miss Read. - köszönt el az orvos.
Ahogy kiléptem a rendelőből, apa kint várt rám.
-Na mi a helyzet? - érdeklődött aggodalmasan.
-Nyugi, nincs semmi bajom, de kiderült valami. - feleltem titokzatosan.
-Csak nem nagypapát csináltatok belőlem? - nézett rám elképedve apa.
-De, remélem, hogy kisfiú lesz. De ezt egyenlőre ne mond el senkinek. Te vagy az első aki tudja a családból - kértem meg őt.
-Úr isten, nagyapa leszek - ölelt meg boldogan. Én is örömtelien öleltem magamhoz, őt.
-Na jól van apa, nekem mennem kell haza. Mert a többiek nem tudják hogy hova tűntem. - szakadtam ki az apai ölelésből.
-Rendben - puszilt meg apa.
-Nem elmondani senkinek. Azt majd én szeretném - fenyítettem meg játékosan apát.
-Nem mondom el senkinek, csak menjél már - helyeselt apa, és én már ott se voltam.
Csak úgy repültem a boldogságtól a kocsimig, majd óvatosan, de gyorsan vezetve, haza mentem. Otthon már mindenki várt, még Billyék is átjöttek, hogy megtudják mi bajom van. A tüneteimet nem mondtam el senkinek, csak annyit, hogy ma megyek az orvosomhoz, mert valami nem stimmel. Mikor beléptem a nappaliba, George egyből odajött hozzám.
-Ugye nem vagy súlyos beteg? - érdeklődött egyből.
-Nyugi, semmi komoly bajom nincsen. De mielőtt elmondanám, mindenki üljön le, még te is George - mondtam jelentőség teljesen nézve mindenkire.
Miután mindenki helyet foglalt a nappaliban, egyszerűen nem tudtam semmit sem kinyögni.
-Szóval mi a nagy hír? - kérdezte türelmetlenül Tommy.
-Az a nagy hír, hogy én.... ööö én két... kéthetes terhes vagyok - böktem ki nagy nehezen. Mindenki ledöbbenve nézett rám, majd George kapcsolt először és csillogó szemekkel a karjaiba kapott, majd megcsókolt.
-Apa leszek - kiabálta boldogan kedvesem, miután lerakott a földre.
-Huhhh, ez elég váratlan volt, de gratulálok nektek - ölelt meg Tommy is, majd sorban mindenki gratulált nekünk a kicsihez.
-Kis lányom apád tudja már? - kérdezte meg anyám.
-Nagy sajnálatomra ő tudta meg először. Pedig George-nak szerettem volna elmondani. De már mindegy. Amúgy apa is örül annak, hogy nagyapa lesz - vigyorogtam el magam.
-Akkor nem kell Jo bácsitól tartani - sóhajtott megkönnyebbülten Marie.
-Hát igen. - helyeseltem. - Van valami kaja? - kíváncsiskodtam.
-Nézzél szét a hűtőben Becca - felelte anya. Kimentem a konyhába és kinyitottam a hűtőt, majd behajoltam, hogy lássam mi minden van a hűtőben. Vajas kenyérre és ecetes uborkára voltam éhes. Gyorsan kivettem a hűtőből a vajat, majd az uborkát és neki láttam a szendvics csinálásnak. Miközben a kaját csináltam, két erős kar fonódott a derekam köré.
-Olyan boldoggá tettél engem evvel a hírrel édesem - suttogta a fülembe George.
-Először megrémültem a hír hallatán, de utána elöntött a boldogság. A szívem alatt hordom a kicsi gyermekünket - fordultam meg  az ölelésében.
-Remélem, hogy kislányunk lesz és olyan szép lesz mint az anyukája - csókolt meg gyengéden George.
-Menjünk fel a szobánkba, mert itt mindenki hallja, hogy mit beszélgetünk. Tudod édes van olyan ami nem tartozik a kíváncsi fülekre - motyogtam a szájától pár centire. Magamhoz vettem a szendvicseket, majd George és én felmentünk a szobámba.
-Átöltözök, míg te megeszed az uzsonnádat - lépett George a szekrényhez.
-Ühüm - feleltem teleszájjal. Miközben ettem, George-on legeltettem a szemeimet, amit ő nem hagyott szó nélkül.
-Édesem, van rajtam valami? - szólalt meg értetlenkedve.
-Nem, nincsen rajtad semmi. Csak annyira ....-hagytam félbe a mondatot.
-Annyira? - kérdezett rá George.
-Inkább hagyjuk. Nem kell már ez a szendvics, mást kívántam meg - szólaltam meg halkan.
-Édesem, mondjad mit hozzak neked, csak egy szavadba kerül - lépett hozzám George.
-Gyere hajolj közelebb - mondtam neki, mikor közelebb jött megcsókoltam.
-Szívem, azt hittem, hogy éhes vagy - suttogta George.
-De nem kajára. Tudod azt mondják, hogy a terhes nők elég kívánósak minden téren. Mit szólnál ha most, együtt elmennénk fürdeni a kádban? - néztem kedvesemre kacéran.
-Nem is rossz ötlet, de mit szólnál inkább a kényelmes ágyhoz? - döntött le az ágyra George és fölém helyezkedett. Beszéd helyett, inkább szenvedélyesen megcsókoltam őt.  Mivel mind a ketten vágytunk másik közelségére, eléggé vadra sikeredett a délutáni akciónk.
Pihegve feküdtem George karjai között, mikor Tommy lépett be a szobába.
-Nem tudsz kopogni barom arc? - kiabáltam rá.
-Bocsi nem gondoltam volna, hogy egy kis hancúrral ünneplitek meg a nagy hírt - vigyorgott ránk kajánul.
-Szerencséd, hogy be vagyunk takarva és hogy George a karjaiban tart, különben már rég neked estem volna. Máskor kérlek kopogj mielőtt belépsz ide - kértem kedves bátyámat nyugodtabban.
-Rendben, ígérem. Amúgy nagyi hívott, hogy mondja szeretné ha elmennénk neki segíteni kipakolni a konyhát, mert szeretné kimeszelni - mondta el Tommy a jövetelének az okát.
-Hívd vissza és mond meg neki, hogy még ma oda megyünk. - ültem fel az ágyban, magamhoz szorítva a takarót.
-Máris főnök asszony. Kapsz negyedórát, hogy összeszedd magad húgica - lépett ki a szobából, majd becsukta maga után az ajtót is.
-Remélem, hogy én is mehetek veletek. Nem szeretném ha megerőltetnéd magad. Ha ott vagyok akkor tudok rád vigyázni. - szólalt meg George mellettem, miközben a meztelen hátamat cirógatta.
-Nem jöhetsz velem mindenhova. Ezt a hetet külön fogjuk tölteni egymástól, majd az esküvő napján találkozunk a templomban. Nyugi tudok magamra vigyázni és ott lesz velem Tommy is. Nem engedné, hogy valami bajom essen - keltem ki az ágyból. Gyorsan megfürödtem, majd egy utazó táskába egy heti cuccot pakoltam és felvettem a földről az utazó táskámat. De valaki kivette a kezemből a táskát.
-Nem cipelhetsz nehezet drágám. Már alig várom, hogy újra lássalak. - mondta George, majd lement a földszintre. Én pedig mentem utána.
-De George még el se mentem. - állítottam meg őt kezénél fogva az előszobában.
-Tudom, de már nagyon hiányzol, pedig még el se mentél. - ölelt magához George.
-Gerle pár ideje indulni - kiabált be Tommy.
-Megyünk - kiáltottam vissza. - Gyere szerelmes lovagom - húztam magam után a kezénél fogva ki a kocsihoz. Mikor ki mentünk Tommy várakozva figyelt minket.
-Még kérek öt percet - néztem rá kérlelően. Tommy kelletlenül, de rábólintott a kérésemre.
-Szerelmem hiányozni fogsz. Minden másnap hívlak telefonon - mondtam George-nak.
-Inkább majd én hívlak téged, már most hiányzol. Pedig még el se mentél - ölelt magához George szorosan.
-Alig várom, hogy találkozzunk az esküvőn. - leheltem egy apró csókot kedvesem ajkaira.
-És vigyázz magatokra, kérlek. Nem élném túl ha bármi bajotok esne - nézett a szemembe George féltőn.
-Ígérem, neked. Mennem kell, mert már Tommy tűkön ül a kocsiban - motyogtam, majd még egyszer szenvedélyesen megcsókoltam George-ot és beültem Tommy mellé az autóba. Tommy Hummer-jével mentünk, hogy beférjenek a festéshez való cuccok, amiket mama mondta, hogy vigyünk.

Mikor megérkeztünk, kiszálltam a kocsiból, majd kinyitottam a nagykaput, majd Tommy beállt. Visszazártam a kaput, majd a kocsihoz léptem és kinyitottam a csomagtartót. Épp a csomagomat vetem volna ki, de Tommy kivette helyettem.
-Még elbírom a táskámat - förmedtem rá.
-George kinyírna, ha valami bajotok esne és ezt nem szeretném. Meg aggódok érted - magyarázta komolyan.
-De akkor is adjál valamit amit betudok vinni, mert nem bírom ezt a tétlenséget - mondtam belegyezően. Tommy erre a kezembe nyomta a festő henger és a vödröt amibe a festéket fogjuk összekeverni.
-Most ezt komolyan gondolod? - kérdeztem meg tőle felháborodva.
-Igen, mert ez nem túl nehéz. - helyeselt nagy melák bátyám.
Magamba morogva mentem be a házba, ahol nagyi a konyhában mosogatott.
-Szia mama - köszöntem neki, majd megöleltem és puszit nyomtam az arcára.
-Szia kicsikém. Mesélj mi történt veled? Majd kicsattansz a boldogságtól és mintha felszedtél volna egy pár kilót - nézett rajtam végig vizslató szemekkel nagyi.
-Ugyan nagyi,, csak rémeket látsz. Az tény és való, hogy pár kiló felcsúszott, de ennyi. Nincsen semmi különös a dologban, csak izgatott vagyok az esküvő miatt – vágtam rá zavartan.
-Értem, de akkor is gyanús vagy te nekem - szűkítette össze a szemeit nagyi.
Nagy szerencsémre Nagyi nem tudott tovább faggatni, mert belépett Tommy és most őt piszkálta a kérdéseivel. Én eközben megkerestem nagypapit, aki bent nézte a foci meccset.
-Szia - léptem be a szobába. Nagyapa felnézett rám, majd elmosolyodott és felállt a fotelból és odajött hozzám. Alaposan megölelgetett, majd beszélgetésbe elegyedtünk.
-Papa van mit felvenned az esküvőre? - kérdeztem meg őt kíváncsian.
-Azt hiszem, hogy van egy öltönyöm, de lehet, hogy bő lesz rám. Mert akkor lett véve az öltöny amikor még dagadtabb voltam - felelte elgondolkodóan.
Odaléptem a szekrényhez és kinyitottam, majd lázas keresgélésbe kezdtem. Diadalittasan fordultam nagyapa felé.
-Itt van az öltöny tessék felpróbálni - mondtam neki ellentmondás nem tűrően. Papa engedelmesen átöltözött az öltönybe, ami tényleg eléggé bő volt rá.
-Új öltönyt kell venni neked - állapítottam meg. - Mond meg mekkora a méreted és én elmegyek és megveszem neked - néztem nagyapára komolyan.
-De nem engedhetem, hogy te fizesd ki az egészet - kötött belém papa.
-Nyugi, nem kell aggódnod. Akkor a méreteidet kérem. - zártam le a vitát. Nagyapa engedelmesen sorolta el a méreteket, majd kiviharzottam a házból. Tommy és nagyi értetlenkedve néztek rám.
-El kell mennem a férfi ruházati boltba a plázába, mert nagyapának veszek öltönyt az esküvőre. - tájékoztattam őket, majd a kocsikulcsért nyújtottam a kezem Tommy felé.
-És kéne a kocsi. Igaz? - kérdezte Tommy.
-Igen, kéne. Mert anélkül elég nehezen jutok el a pláza egyik legjobb boltjába - türelmetlenkedtem.
-Én is veled megyek, ne hogy .... - kezdte el Tommy az aggódó apuka szerepét, de még idejében a szavába vágtam.
-Rendben menjünk, de akkor haladjunk - sürgettem őt. Amikor Tommy elkezdett aggódni eléggé ideges lettem, nehogy kikotyogja, hogy terhes vagyok. Sajnos ez a viselkedésem szemet szúrt nagyinak is, de nem tette szóvá, hál istennek.

Mikor Tommy és én beszálltunk a kocsiba és elindultunk mérgesen fordultam felé.
-Te idióta, hülye. Mamának nem mondtam el, hogy állapotos vagyok és jó lenne ha te sem aggódnál ilyen feltűnően - tronfoltam le őt.
-Rendben. De akkor hogy figyeljek rád úgy, hogy ne derüljön ki a titkod? - kérdezte Tommy.
-Mit Tudom én. Mondjuk, úgy hogy normális hangsúllyal vigyázol rám? - ötleteltem.
-Oké. Amúgy miért is titkolózol a nagyiék előtt? - kíváncsiskodott egy szem bátyám.
-Azért mert majd az esküvőn szeretném elmondani a többieknek a nagy hírt - adtam a kérdésére az egyszerű választ.

Elég gyorsan megvoltunk a vásárlásnak avval a részével ami nagyapára vonatkozott. De Tommy nagy bánatára megláttam egy új butikot és berángattam magammal őt oda. Vettem, neki is és magamnak is ruhákat, hogy legyenek a nagyinál ruháink.

Éhesen tértünk vissza a plázából a nagyiékhoz. Az egész délutánt a plázában töltöttük. Nagyi már a vacsihoz készülődött elő. Mikor beléptünk a konyhába én az öltönnyel a kezemben egyből bementem a nagypapához a szobába.
-Szia papa, tessék itt az öltöny próbáld fel - tettem le a fotel háttámlájára az öltönyt és kimentem a többiekhez a konyhába.
-Szóval kislányom gyere csak ülj le ide. - mutatott az egyik székre nagyi az asztalnál. Tommy épp settenkedett volna ki a konyhából, de nagyi ezt észre vette és őt is az asztalhoz parancsolta.
-Valamit titkoltok előlem. Remélem semmi komoly - nézett rám gyanakvóan mama.
-Ugyan mama mit titkolnánk el előled? - kérdeztem zavartan.
-Nem tudom, valami biztos van, ha ilyen feszültek lettetek mind a ketten - jártatta kíváncsi szemeit a bátyám és én közöttem.
-Csak aggódom az esküvő miatt, mert félek attól, hogy George meggondolja magát az esküvő napján és nem akar majd elvenni - feleltem halkan a nagyi szemébe nézve.
-És akkor Tommy, miért ideges? - kérdezősködött tovább mama.
-Azért mert.... - akadtam meg a mondókámban - ...mert ő is aggódik miattam, meg ideges az állásinterjúja miatt - hazudtam egy csöppet. Tommy hitetlenkedve nézett rám a nagyi háta mögött.
-Igaz ez fiam? - szegezte Tommy-nak a kérdést nagyi.
-Igen az.  Mit eszünk? - váltott hirtelen témát a bátyám.
-Hát kolbászra és vajas kenyérre meg savanyú uborkára gondoltam, mert azt mindenki szereti -  állt fel az asztaltól.
-Segítsünk valamit? - érdeklődtem.
-Nem kell köszönöm, inkább nézd meg a nagyapádat, hogy milyen rajta az öltöny - küldött ki a konyhából. Mielőtt kiléptem volna a konyhából, Tommyira néztem. A nézésemmel azt üzentem neki, hogy:"vigyázz el ne járjon a szád".
Mikor megláttam nagyapát az öltönyben örömömben egy halkat sikkantottam.
-Ohhh papa, ez úgy áll rajtad mintha rád öntötték volna. Tetszik neked is? - mondtam reménykedve.
-Kényelmes nagyon. Köszönöm Becca - könnyezett be a papa szeme.
-Igazán nincs mit, szívesen tettem - öleltem meg őt - Jut eszembe gyere vacsizni - mondtam, majd visszamentem a konyhába a többiekhez.
-Papa mindjárt jön - ültem le a helyemre az asztalnál.
A vacsi után, gyorsan lefürödtem, majd bevonultam a Tommy-val közös szobámba és lefeküdtem az ágyra. Nemsokkal később Tommyi is csatlakozott hozzám.
-Ugye nem mondtál semmit nagyinak? - suttogtam.
-Nem, nyugi. Megígértem, hogy nem mondok semmit - ült le mellém az ágyra.
-Te vagy a legjobb tesó - öleltem meg őt, majd jó éjszakát kívántunk egymásnak és nyugovóra tértünk.
Reggel hétkor mama jött be, hogy felkeltsen minket. Nagy nehezen kikeltem a jó meleg ágyikóból, majd befoglaltam a fürdőt egy időre. Magamhoz képest hamar végeztem. Mikor visszamentem a szobába Tommy épp a telefonomon beszélt valakivel, jó hangulatban.
-Ki az?- tátogtam neki.
-Itt van Becca te hős szerelmes. Odaadom neki a telefont, Csá - nyújtotta  a telefont felém. Egyből kikaptam a kezéből a készüléket.
-Szia édesem, úgy hiányzol - szóltam bele a telefonba.
-Szia szerelmem. Nagyon hiányoztál az este a karjaimból - felelte ő is. - És hogy vagytok? - kérdezte.
-Nagyon jól vagyunk és nincsen semmi baj. Nyugi, édesem. Már alig várom, hogy újra lássalak - mondtam a telefonba halkan.
-Nagyidnak elmondtad, hogy állapotos vagy? - érdeklődött kedvesem.
-Nem, mert majd az esküvőm szeretném elmondani az egész családnak. Persze aki nem tud róla, csak annak - vágtam rá egyből.
Közben Tommy mutatta, hogy ideje lenne menni reggelizni, mert sok dolgunk van.
-Szerelmem, mennem kell reggelizni. Majd este felhívlak, imádlak - cuppogtam bele a telefonba.
-Én is imádlak téged, jó étvágyat kedvesem. Ja és vigyázz magatokra - mondta George, majd letette a telefont.

A reggeli után, neki láttunk a konyha kipakolásának. Tommy nem engedte, hogy nehéz dolgokat  cipeljek, de nem volt vészes. Mikor a festéshez került a sor, vidáman láttunk neki a dolognak. Mivel nagyinak csinálni a kellett a lenti konyhában az ebédet, csak mi ketten Tommy-val láttunk neki a festésnek. Vidám hangulatban meszeltük a konyhát, amikor befutottak Erikáék. Nagyapa testvéréék és neki láttak kérdezősködni.

41. fejezet

(Marie szemszöge)

Becca csodálatosan bánt a Anaval. Mikor meghallottam ahogy mesél neki, a mese végéig én is gyereknek éreztem magam. Nagyon jól előadta a történetet Becca. Mivel még pihennie kellet, így Elizabeth és Ana nem sokkal később távoztak. Taylor és én felmentünk  a szobámba, majd egymás ajakainak estünk. Taylor gyengéden lelökött az ágyra, majd fölém helyezkedett és csókokkal hintette be a nyakamat.
-Taylor - suttogtam a nevét.
-Mi a baj? Valamit rosszul csináltam? - kérdezte és lemászott rólam.
-Nem, nem erről van szó. Csak mindenki itthon van és ilyenkor nem vagyok valami halk - mondam pirosló arcal.
-Imádom mikor zavarban vagy - csókolt meg, majd felkapott és a fürdőmba ment velem.
A fürdőben lesimagattuk egymásról a ruhákat és beálltunk a zuhany alá, majd Taylor magáévá tett. Próbáltam magam visszafogni, de nem mindig sikerült, így néhe feltört belőlem az élvezetem sikolya. Ami Taylort feltüzelte. Mikor elérteünk a csúcsra pihegve öleltük egymást, majd lefürdettük egymást. Mivel ettől az akciótól egy kcsit megéheztem, így felvettem a fürdőköppenyem és lementem a konyhába.
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar neki láttok a gyerek témának - hallotam meg Becky hangját mögüllem.
Erre a kijelentésére jó alaposan elpirultam és kérdőn néztem rá.
-Tudom, hogy mit csináltatok a fürdőben. - mondta kajánul vigyorogva.
-Te hallgatóztál? - kérdeztem egy oktávval magasabb hangon.
-Nem, csak elszerettem volna menni a fürdődbe fürdeni, mert nem akartam George-ot zavarni és átmentem hozzád. De nagy sajnálatomra rátok nyitottam, miközben sakkoztatok :) - mosolygott rám.
-Értem, de nem a gyerek témán dolgoztunk, csak.... - magyarázkodtunk.
-Nyugi nem mondom el senkinek, ha majd elmegyünk bulizni, mi hárman csajok majd egyszer - alkudozott velem Becca.
-Rendben legyen, de akkor ez tényleg maradjon közöttünk - egyeztem bele az alkuba.
-Okés, szeretlek. Na én mentem, mert szerintem szabad a fürdő - ment ki a konyhából én meg egy szendviccsel mentem vissza a szobába, ahol Taylor már az ágyban feküdt. Gyorsan én is befeküdtem mellé, majd befaltam a szendvicsemet és utána hozzá bújtam és elnyomott minket az álom.

(Becca szemszöge)
Mikor visszamentem, George már készen volt és értetlenkedve nézett rám.
-Miért nem jöttél be hozzám a tus alá? - adott hangot az értetlenkedésének Kedvesem.
-Mert nem akartalak zavarni, mert akkor mindent csináltunk volna csak nem fürödtünk volna - magyaráztam neki a kezeimmel hevesen mutogatva.
-Értem, de nem bántam volna ha mégis csatakozol hozzám - mosolyogott rám huncutul, majd odajött hozzám és megcsókolt.
 A nyaka köré akartam kulcsolni a kezem, de nem jött össze, mert a vállamnak nem tetszett, hogy felakarom emelni. Így kelletlenül, de megszakítottam a csókot és a vállamhoz kaptam.
-Nagyon fáj? - kérdezte aggodalmasan George.
-Nem annyira, de most inkább lefürdök és utána meg pihenjünk. Jó? - öleltem meg félkézzel őt.
-Persze szerelmem, itt foglak várni - nyomott puszit a számra George, majd helyet foglalt az ágyamon.
Bementem a fürdőmbe és gyorsan letusoltam. Sajnos a vállam nem kicsit, hanem nagyon fájt, de nem akartam Georgenak elmondani. Így is nagyon sok gondot okozok neki. A fájdalom egyre elviselhetetlenebb lett, de még tartottam magam, úgyhogy sikeresen betudtam feküdni az alvó George mellé. Sajnos a fájdalom miatt elég nehezen tudtam elaludni, de sikerült.

Reggel finom cirógatásra és puha csókokra keltem fel.
-Minden reggel ilyen ébresztést kérek - mondtam csukott szemmel.
-Igenis, hölgyem. Megígérhetem, hogy ilyen ébresztésben lesz része, ha máskor nem titkolja el, hogy fáj a válla - felelte George rosszallóan.
-Nem akartalak evvel terhelni. Meg miattam alig vagy a családoddal és ez rossz érzéssel tölt el engem. - fakadtam ki.
-De nem vagy a terhemre ezt vésd bele a kis buksidba. A családom pedig boldog, hogy én is megtaláltam a megfelelő társat magam mellé - fogta két tenyere közé az arcom, majd finom csókot nyomott a számra.
-Szeretlek - mondtam neki.
-Én is szeretlek téged, te makacs nőszemély - csókolt meg újra George, de most egy kicsit követelőzőbben.
Mivel az érettségizők számára már vége van a sulinak így nem siettünk sehova és senki nem zavart meg minket. Egész délelőtt egymás társaságát élveztük.
Lejártam az edzésekre, de csak azokat a gyakorlaokat csináltam amikhez nem kellett a karomat használni. Közben tanultam az érettségire is.

/Az érettségi után/
Boldogan ültem a banketten az osztálytársaimmal és beszlgettünk, hogy milyen csínyeket csináltunk mi mikor elkezdtük a sulit. Jókat nevettünk ezeken a régi történeteken, majd buliztunk hajnalaig az egyik törzshelyünkön a Roll-ban. Ebbe a klubba járt az egész osztály havonta legalább egyszer bulizni és olyankor hatalmas parti volt. Ez most se volt másképp. Egy kicsit felöntöttem a garatra, de nem voltam holt részeg.

 Másnap reggel fájó fejjel és háborgó gyomorral ébredtem. George ott feküdt mellettem és épphogy csak takarta a derekát a takaró. Ez beindította a fantáziámat, de a fejfájás miatt nem tudtam teljes mértékben George-ra figyelni, így lementem a konyhába és bevettem egy fejfájás csillapítót. Majd ettem rá pár falatot és visszamentem alvó kedvesemhez. Finoman cirógatni kezdtem az arcát és apró csókokkal hintettem be azt a rész amit az előbb  az ujjaimmal cirógattam.
-Jó reggelt szerelmem - mosolygott rám George.
-Neked is, álomszuszék. Hasadra süt a nap - suttogtam a fülébe.
George a derekam köré kulcsolta kezét, majd vadul megcsókolt és elmerültünk az élvezetek tengerében.

A következő hetekben a csajok és én, anya segítségével belevetettük magunka az esküvő szervezésébe. Emiatt csak este tudtam találkozni George-al. De minden este bepótoltuk az egymás nélkül töltött órákat. Mikor már megvolt minden, kitűztök az esküvő pontos idő pontját, ami a július 18.-ára esett.
Megkértem Marie-t és Rachel-t, hogy legyenek a koszorús lányaim, majd megkértem a bátyámat Tommy-t, hogy legyen az esküvői tanúm. Mindannyian boldogan mondtak igent a kérésemre. Már csak apát kellett megkérdeznem, de még nem volt időm beszélni vele, így ez a téma még váratott magára.
A héten mentem a nőgyógyászomhoz, mert már vagy kéthete rosszul vagyok reggelente és aggódom, hogy valami bajom van.
-Jó napot Dr. Adams - köszöntem neki.
-Hello Miss Read, tessék üljön le és veszek magától vért, majd kérek vizelet mintát - felelte, majd levett tőlem kettő fiola vért és elküldött a mosdóba.
-Két óra múlva meg lesz a tesztek eredménye. Kérem jöjjön vissza érte - utasított a doki, majd elment.
Mivel volt két szabad órám, apa keresésére indultam. Nagy szerencsémre megtaláltam az irodájában.
-Szia apa - köszöntem neki, ahogy beléptem az irodába.
-Szia kincsem. Mi járatban vagy itt erre felé? - érdeklődött tőlem aggódva.
-Nyugi nincsen semmi baj, csak eljöttem az orvosomhoz, mert valamit megszeretnék tudni - válaszoltam neki titokzatosan.
-Ja és kérdezni szeretnék tőled valami fontosat - mondtam neki mosolyogva.
-Na ki vele ne kímélj - nézett rám kíváncsian.
-Szóval, a jövőhéten lesz az esküvőm és szeretném ha te kísérnél az oltárhoz - mondtam halkan.
-Kis lányom ez nagyon megtisztelő feladat lesz számomra. - könnyezett be a szeme neki. Jó szorosan megöleltem, majd mindenféléről beszélgettünk, amikor megcsörrent a telefonom. Láttam, hogy Dr. Adams az. Gyorsan elköszöntem apától, majd a dokihoz sittem.
Mikor megtudtam az eredményt sírva fakadtam az....

40. fejezet

(Marie szemszöge)

Nagyon aggódtam Becca miatt, mert elég rosszul nézett ki. Szerencsére nem volt annyira komoly a sérülése, mint amilyennek látszott. Miután George és én visszahoztuk a kórházból, egyből kidőlt a gyógyszer miatt amit kapott.
-Elaludt, remélem, hogy holnap reggel jobban lesz a válla - ült a kanapéra George aggodalmasan.
-Nyugi, minden rendbe jön. Meg amúgy is lassan el kéne kezdeni az esküvő tervezését, mert nem sokára vége a sulinak és itt a nyár - mondtam neki, hogy eltereljem a témát.
-Milyen igazad van, majd Beckyvel szeretném elkezdeni tervezgetni - gondolkozott el George.
Taylor és én beszélgettünk, hogy mikor lesz nála megint házi buli és jó lenne, ha segítenék neki megrendezni. Már azt tervezgettük, hogy miket kell beszerezni a bulira, majd amikor csengettek.
-Megyek kinyitom - álltam fel a két személyes kanapéról.
Az ajtóban egy édes kislány és az anyukája álldogáltak.
-Szia Marie, Elizabeth vagyok Erika jó barát nője - magyarázta Elizabeth
-Sziasztok gyertek beljebb - hívtam be őket a nappaliba.
-Erika még nincs itthon, de hamarosan haza ér. Várjátok meg itt - vezettem be őket a szobába, majd leültettem őket a fotelba.
-Becca hol van? - kérdezte csillogó szemekkel tőlem a kislány.
-Fent van a szobájában, kipiheni a sérülését - válaszoltam neki.
-Láttam, hogy nagyot esett. Felmehetek hozzá és megnézhetem, hogy hogy van? - érdeklődött félszegen a kicsi lány.
-Persze, menj csak nyugodtan. Fent az emeleten balra a második ajtó lesz az ő szobája - magyaráztam neki.
-Amúgy Anabellnek hívnak. Köszönöm - puszilt arcon, majd eltűnt.
-Milyen aranyos volt. Remélem, hogy hamarosan lejön magától - nézett utána az anyukája.
-Nekem is ilyen gyerekem lesz - álmodoztam el.
-Messze van még az, meg amúgy is ebben az ügyben Taylorral kell beszélned - szólt közbe Tommy.
-Ajj Tommy, olyan hülye vagy - löktem rajta egyet pirosló arccal.
-Most, miért? - nézett rám ártatlanul.
-Hát nem is tudom - feleltem ironikusan.
Még egyi ideig, így oltottuk Tommyval egymást. Oda-vissza befutóra, már nagyon kezdtünk belemelegedni, mikor Tay egy csókkal elhallgattatott. Így a Tommyval való pörlekedésünk abba maradt és csend telepedett ránk.

(Becca szemszöge)
Arra ébredtem, hogy valaki néz. Mikor szét néztem, hogy ki az egy négy éves kis lány feküdt mellettem és nézett rám csillogó szemekkel.
-Szia Becca, Ana vagyok - mondta csilingelő hangon.
-Szia Ana, már vártalak, hogy mikor jöttök - szólaltam meg rekedt hangon az alvástól, majd rámosolyogtam és felültem az ágyban.
-Le jössz? Eszek valamit - kászálódtam kifelé az ágyból.ű
-Persze és ha kell akkor segítek neked - válaszolta Ana.
Szépen lassan mentünk le a lépcsőn a konyhába, majd a kicsi Anat leültettem a pulthoz tartozó egyik székre.
-Kérsz valamit? - érdeklődtem tőle, miközben kinyitottam a hűtő ajtót.
-Ha nem fáradság neked akkor egy szendvicset kérek szépen - motyogta.
-Meg csinálom neked szívesen - vágtam rá rögtön és kipakoltam mindent az asztalra.
Gyorsan összedobtam kettő szendót, majd egy-egy tányérra helyeztem őket és letettem a pultra. Csendben ettük a kaját, majd mikor befejeztük Ana szólalt meg.
-Nagyon ügyes vagy. Máskor is csinálsz nekem valami finomat - nézett rám kérlelően. Ezt annyira dicsérően mondta, hogy elnevettem magam.
-Persze szívem. Legközelebb palacsintát fogunk sütni és abban segíthetsz - borzoltam össze a haját.
-Na!!! - méltatlankodott Ana eme tettem után és a kicsi kezeivel próbálta lesimogatni a kócos haját, több-kevesebb sikerrel.
-Gyere, rendbe szedem a hajad - húztam magam után fel az emeletre.
Bevezettem a fürdőszobámba ahol elő vettem egy csomag haj gumit és egy fésűt, majd visszamentünk a szobába. Ott leültünk az ágyamra és szépen kifésültem, majd elkezdtem neki tincsenként befonni a haját. Mikor készen lettünk boldogan szaladt le a földszintre. Én pedig mosolyogva sétáltam utána. Mikor George meglátott rosszallóan nézett rám.
-Ne haragudj rám. Már nem tudtam pihenni és nem fáj már annyira a kezem. Meg amúgy is nézd meg milyen boldoggá tettem evvel - bújtam a karjai közé hízelegve.
-Ha ezt csinálod tudod, hogy nem tudok rád haragudni - csókolt meg. - De nagyon aggódom érted - ölelt meg szorosan.
-Gyerekek mennyetek másik helységbe, mert itt túl nyálasak vagytok. - szakította félbe ezt a szép pillanatot Tommy beszólása.
-Miért zavar téged az ha szeretjük egymást - vágtam vissza. Közben Ana az ölembe fészkelte magát, Tommy és én köztem járatta azokat szép nagy barna szemeit.
-Gyere Ana mutatok valamit - emeltem fel az ép karommal, majd elindultam vele felfelé. A szobámban elővettem az egyik saját készítésű mese könyvemet.
-Olvasok neked mesét - ültem le Anaval az ölemben az ágyra.
-Ajjjj, de én nem akarok unalmas meséket hallgatni - kezdett el nyávogni.
-Tudod Ana, ezek nem átlagos mesék, mert ezeket én írtam - mondtam, majd fellapoztam a könyvet és belekezdtem az első mesébe.

A mese befejeztével  láttam meg, hogy Marie és George az ajtóban állnak és néznek minket. Elképedve néztek rám.
-Ana, gyere megyünk haza - kiabált fel Elizabeth.
-Jó, megyek már - kiáltott vissza Ana.
-Becca, ugye máskor is eljöhetek hozzád? - kérdezte meg aranyosan.
-Persze, ide bármikor jöhetsz - biztosítottam őt mosolyogva.
Majd felvettem őt az ép karommal és lementünk a földszintre. Mikor anya meglátott rosszallóan nézett rám. Mikor Elizabethék elmentek bosszúsan fordult felém.
-Miért nem tudsz vigyázni magadra? - kérdezte.
-Nem az én hibám volt, ez csak úgy megtörtént. Nem komoly, két hét múlva újra járhatok edzésre - válaszoltam.
-Nem komoly?! - kiabálta magából kikelve.
Inkább nem szóltam semmit, hanem megvártam míg egy kicsit megnyugszik és majd utána beszélek vele. Döntöttem el magamban. Mivel fáradt voltam, úgy gondoltam, hogy elmegyek fürdeni. Mivel George elfoglalta az én fürdőmet és nem akartam zavarni, így Marie fürdője felé vettem az irányt. Az előbb még lent láttam őket, így nyugodt szívvel nyitottam be a fürdőszobába. De lehet, hogy előtte nem ártott volna kopognom. Ugyanis....


Pár kritikának örülnék. Mindegy, hogy jó vagy rossz, csak mondjátok el, hogy tetszett a történet, illetve ha nem tetszett.

39. fejezet

(Becca szemszöge)

Másnap reggel Tommy és Rachel boldogan újságolták el az eljegyzésüket. Eszembe jutott, hogy tegnap a buliról hamar eltűnt Taylor és Marie. Remélem sikerült mindent tiztázniuk és kibékültek.
Mivel ma lesz a nagy meccs, így felvettem a melegítő ruhámat és lementem a nappaliba a többiekhez.
-Szia sport woman - üdvözölt Taylor széles vigyorral az arcán.
-Szia! - köszöntem neki mosolyogva. - Szia szívem - fordultam Marie-hez.
-Nagyon, de nagyon köszönöm - ölelt meg.
-Ugyan nincs mit. - legyintettem - Hát hiába ehhez tehetség kell, ami nekem meg van - folytattam tovább a mondandómat.
-Uhhh, Becky, nem is te lettél volna ha ezt az egoista mondatot nem mondod - felelte a belépő Tommy.
-Itt a friss jegyes pár. Különben is én nem vagyok egoista, csak szép, okos, tehetséges, stb... és legfőképpen szerény - feleltem vigyorogva.
-A plafonra azért vigyázz, nézd csak ott már reped is - nézett fel látványosan Taylor a plafonra.
-Na én inkább megyek és futok egy kicsit. Majd jövök. Sziasztok. Szia anya - pusziltam arcon őt, majd már ott se voltam.

A futás után, izzadtan léptem be a konyhába, ahol egy hevesen csókolózó Marie-Taylor párosba botlottam.
-Hé skacok, legalább ne itt a konyhában - fintorogtam el magam.
-Upsz, bocsi - vörösödött el Marie.
-Semmi. Történt valami, amíg nem voltam itthon? - kérdeztem meg őket.
-Mark keresett a vezetékesen, hogy az ellenfél csapat késni fog tíz percet, de ne aggódj emiatt, te csak a meccsre koncentrálj - mondta el az üzenetet Marie.
-Okés, puszi. Megyek letusolok, addig csinálnál nekem kettő meleg szendvicset. Légyszi - néztem rá kérlelőn.
-Na, jó. - adta be a derekát Marie.
A fürdés után, frissen és illatosan léptem be a gardróbomba, hogy keressek valami ruhát. Egy farmer pántos toppot és fehér nadrágot, majd egy fekete sport cipőt, a hajamat leengedtem. Mikor kész lettem a külsőm rendbe tételével vissza lementem a konyhába, hogy megegyem a meleg szendvicsemet. Fél úton a lépcsőn szembetalálkoztam George-al.
-Szia Édes - csókolt meg.
-Szia, lejössz a konyhába? - kérdeztem meg.
-Persze, menjünk - fogta meg George a kezem.
Kézen fogva mentünk be a konyhába, gyorsan elpusztítottam a kettő meleg szendvicsemet, majd a nappaliba helyezkedtünk el. Dél körül összeszedtem a meccsre szükséges cuccaimat a sport táskámba, majd levittem az előszobába.
-Anya ugye eltudsz jönni a szezon záró meccsemre? - kérdeztem meg anyukámat reménykedve.
-Szeretnék kincsem, de most nem tudom, mert fontos tárgyalásom lesz - felelte szomorúan.
-Ohhh... értem. Nem baj, majd akkor Tommy felveszi videóra, hogy te is megtudd nézni - öleltem meg vigasztalás képpen.
Szokás szerint én értem oda a csarnokba a leghamarabb a csapatból. A nézők már gyülekeztek. Bementem az öltözőbe és átöltöztem a mezembe, majd arra felvettem a melegítő szerelésemet és a lelátóra mentem a többiekhez.
-Kezdek izgulni - mondtam elgondolkodva.
-Nyugi nem lesz semmi baj - nyugtatott George.
-Legyen igazad - feleltem, majd a gondolataimba mélyedtem. Arra eszméltem fel, hogy egy kis lány húzogatja a melegítő felsőmet.
-Szia kislány, mondjad - mosolyogtam rá.
-Öhm... Csókolom, szeretnék egy aláírást - tolt elém egy papírt és egy tollat.
-Khm... persze, de tegezz nyugodtan - szólaltam meg pirosló arccal. - Hogy hívnak kicsi lány? - kérdeztem meg tőle.
-Ana-nak - válaszolta aranyosan. Gyorsan ráírtam a nevem a lapra és, hogy sok szeretettel Ana-nak. Majd visszaadtam neki a lapot és a tollat.
-Köszönöm szépen Rebecca. Szia - köszönt el, majd odaszaladt boldog mosollyal az anyukájához.
-Istenem milyen aranyos volt - olvadoztam ott a többieknek.
-Szerintem is az volt - helyeselt Marie is.
Lassan elérkezett a bemelegítés időpontja, így kénytelen voltam ott hagyni a többieket a nézőtéren, míg én a csapat társaimmal a pályára mentem. A bemelegítés után sorba bemutattak minket, majd elkezdődött a meccs.
Az ellenfél elég durván védekezett, emiatt voltak nehézségeink. De szerencsére mi vezettünk három góllal. Az egyik támadásunknál mikor beállósként befordultam és a kezemnél fogva visszarántottak, így a vállam kiugrott a helyéről, majd mikor leérkeztem a földre visszament a helyére. Bezsibbadt az egész kezem és alig éreztem vele, így le kellett, hogy cseréljenek, míg nem lesz jobb állapotba a karom. Sajnos az első félidő végét végig ültem, a szünetben pedig be kellett mennem az orvosiba, hogy az orvos megnézze a vállamat.
-Sajnálom, hölgyem de ezt a meccset már csak a kispadról nézheti végig - közölte velem az orvos.
-De doktor úr nekem játszanom kell, nem adhatom fel. Kezdjen valamit a karommal, úgy hogy ne fájjon annyira, aztán majd a meccs után jobban kezelésbe vehet - vágtam az orvos fejéhez.
-Ahogy gondolja kisasszony. Akkor rárakom ezeket a fájdalom csillapító mágneses tapaszokat, ezek valamennyire enyhíteni fogja a fájdalmait. De egy kérésem lenne önhöz - fordult felém az doki.
-Mondja doki, ne kíméljen - szólaltam meg mártír hangon.
-Próbálja meg nem nagyon megerőltetni a jobb karját - kérte tőlem.
Az orvosi vizsgálat után visszamentem a pályára, hogy bemelegítsem a kezem és készen álljak a következő félidőre.
-Csajok, ide. - hívott magához Mark. - Szóval menjen folyamatosan a húzás, majd esetleg szélső befutás, vagy kereszt. Ha nem megy akkor keressétek a beállót. Baba, hogy van a karod? - kérdezte tőlem
-Bírni fogom a meccset - válaszoltam.
A taktikai megbeszélés után elkezdődött a második félidő. A félidő felénél már majd leszakadt a karom, de nem foglalkoztam vele, mert kellettek a gólok. És még sérült kézzel is bomba gólokat sikerült lőnöm.
Szerencsére több sérülés nem lett, és hálát adtam a jó istennek, hogy vége van a meccsnek, mert nem bírtam volna tovább. Így is alig álltam a fájdalomtól a lábaimon. Az öltözőben hideg vizet engedtem a vállamra, hogy enyhüljön a duzzadás. De nem sokat értem vele. Nagy nehezen felöltöztem és kivánszorogtam az öltözőből a csarnok elé, ahol a többiek vártak rám.
-Mizujs van csajszi? - kérdezte meg Taylor.
-Semmi különös, de majd leszakad a karom - feleltem, majd a térdeim megrogytak alattam.
-Semmi különös, te nem vagy normális. Itt esel össze a fájdalomtól, gyere beviszlek a kórházba - szidott meg George.
-Én is veletek megyek - mondta aggodalmasan Marie.
A kórházban kaptam egy nagy adag fájdalom csillapítót, majd megröntgenezték a vállam és kiderült, hogy csúnyán zúzódott. Emiatt nem játszhatok legalább két hétig.

Otthon George felvitt az emeletre, majd berakott az ágyba és betakart. Megvárta míg elalszok, majd lement a többiekhez a nappaliba.

Arra keltem fel, hogy valaki bebújik mellém az ágyba és hozzám bújik. De nem George illatát éreztem, hanem egy kislány illata lehetett. De nem voltam benne biztos, ahhoz meg elég gyenge voltam, hogy kinyissam a szememet, így tudatlanul aludtam tovább.

38. fejezet

Remélem tetszeni fog, mindenkinek aki olvassa ezt a történetet :D

38. fejezet

(Taylor szemszöge)

Épp szerelmem terme felé tartottam, de agy nyávogó hang megállított.
-Taylor - kiabálta, így kénytelen voltam meg állni.
-Mit szeretnél Cary? - fordultam felé.
-Csak szeretnék neked néhány képet mutatni a kis szerelmeddel kapcsolatban. - felelte, majd egy üres terembe húzott.
A kezében lévő képeken Marie és az egyik osztálytársa volt, amin épp ölelkeznek, nagyon boldogan.
-Nem hiszek neked - mondtam ellenségesen.
-Ugyan édes, ne bánkódj ilyen kis senki miatt, mikor itt vagyok neked én is - csókolt meg, de én kelletlenül toltam el magamtól.
-Ezt nem lehet - szólaltam meg.
-Mond azt hogy nem élvezted - kiabálta.
-Nem volt rossz, de Marie csókjához nem ér fel - rontottam ki idegesen a teremből.

Marie próbált megnyugtatni és kiszedni, hogy mi a bajom, de nem sikerült neki.
Nagy sajnálatomra Cary elültette a bogarat a fülemben, így egyik nap megfigyeltem Mariet és azt az osztály társát akivel a képen volt. Mindig nagyon elvoltak és egyre jobban hatalmába kerített a féltékenység, majd egyik nap kiborult a bili.
-Láttalak flörtölni az egyik sráccal az osztályodból - mondtam neki vádlón.
-Zac, csak egy jó haver. Nekem te vagy a mindenem. - tiltakozott hevesen Marie.
-Sőt képeket is láttam rólatok. Most már értem, hogy miért nem akarsz velem lenni ÚGY - vágtam a fejéhez egyre idegesebben.
-Te vagy az egyik legmenőbb srác az iskolában, bomlanak utánad a lányok én mégis megbízok benned. De te nem tudsz és ez elszomorít. Ha nem kölcsönös a bizalom, akkor akármennyire is fáj ezt kimondanom, de muszáj. Legyen vége ennek a kapcsolatnak. Utállak, hogy egy nyamvadt pletyka miatt vagy féltékeny és meg se hallgatod a magyarázatomat - kiabálta Marie, majd elkezdett kifelé lökdösni az ajtón.
-Gyűlöllek, tűnj innen -  kiabálta még utánam, majd egy hangos ajtó csapódás a hátam mögött jelezte, hogy becsukta a szoba ajtót. Lehajtott fejjel mentem le a nappaliba, ahol Rachel, Tommy és George próbáltak jobb kedvre deríteni.

(Marie szemszöge)

Sírva borultam az ágyra, majd mikor elapadtak a könnyeim az ön sajnálat tengerébe süllyedtem. Hallottam, hogy nyílik a szoba ajtóm, de nem voltam senkire kíváncsi.
-Menj innen, egyedül akarok lenni - emeltem fel a fejem, hogy lássam kihez beszélek.
-Hallottam a kiabálást és gondoltam átjövök megvigasztalni, de megvártam míg egy kicsit elapadnak a könnyeid, majd felrázlak egy kicsit - mosolygott rám Becca.
-Jajj istenem, szakítottunk Taylorral - borultam a nyakába.
-Mi történt?  Mesélj - simogatta a hátamat nyugtatóan.
-Valaki bekavart és mással összehozott engem és Taylor is meghallotta ezt a szóbeszédet, majd megvádolt, hogy megcsalom. Pedig mindennél jobban szeretem, de most a lelkemig gázolt evvel a feltételezésével - meséltem el neki, hogy mitörtént.
-Megyek megölöm ezt a senkiházi tökfejet, utána meg osztok veled valamit - robbant ki Becky a szoba ajtómon. Lerobogott a földszintre és kiabálni kezdett, én is rohantam utána.
-Meg mondtam, te esze ment, hogyha meg mered bántani az unokahúgomat velem gyűlik meg a bajod. Erre tessék több mint egy hónapja vagytok együtt és te hiszel a buta pletykáknak. Hát nem bizonyította még eléggé, hogy téged szeret, akármennyire is vagy meggondolatlan. - kiabálta magából kikelve Becca, majd egy hatalmas pofont kevert le Taylornak.
-Gyere Marie, elmegyünk vásárolni - húzott ki a garázsajtón Becca.
-Borzalmasan festek ki - szemléltem meg magam a visszapillantó tükörben.
-Tessék itt egy kendő, töröld meg az arcod és máris jobb lesz. Mit szólsz ha veszünk vadító rucikat és elmegyünk bulizni? - kérdezte meg.
-Rendben, de csak akkor ha részeg lehetek - alkudtam.
-Oké legyen, én úgy se ihatok, mert vezetni fogok - egyezett bele Becky kelletlenül.

A vásárlástól egy kicsit felvidultam, majd beültünk egy csendes kis kávézóba.
-Mit hozhatok a hölgyeknek? - jött oda az asztalunkhoz egy helyes pincér srác.
-Mondjuk egy tejes kávét és egy kapucsínót, plusz a telószámodat - mosolygott aranyosan Becca srácra.
-Rendben, máris hozom - felelte mosolyogva a srác.
-Mit csinálsz? - kértem számon.
-Semmit, csak búfelejtő pasit szerzek neked - vigyorgott rám angyalian Bekcy.
-Ahha, mondjuk most, hogy így alaposan megnézem nem is olyan rossz. De hogy szúrtad ki, azt hittem, hogy hűséges vagy George-hoz - szólaltam meg, miközben a pincér srácot mustráltam.
-Hűséges is vagyok. De hűséget fogadtam és nem vakságot - magyarázta.
-Tessék az italok és a számom - nyújtott át egy szalvétát a srác.
-Figyelj Kevin lenne kedved eljönni velünk ma este bulizni? - kérdeztem meg őt, miközben szemeztem vele.
-Benne vagyok. Ilyen szép lányoknak nem is tudnék nemet mondani. Kik jönnének még? - ült le az asztalunkhoz.
-Háát.... nekem igazándiból van párom, de Marienek nincs, így rád gondoltunk. Persze csak ha szabad vagy - válaszolta Becca, pirosló arccal.
-Rendben, de csak este kilenckor végzek és kell egy kis idő mire elkészülök. Tessék itt a címem és gyertek el értem. ha nem baj, hogy értem kell jönni - mondta zavartan Kevin.
-Nincs semmi akadálya, de szerintem ideje menned, nehogy a főnököd rajta kapjon, hogy lazsálsz - szólaltam meg.
Mikor kettesben maradtunk az asztalnál Becca és én egymásra néztünk, majd kirobbant belőlünk a nevetés. Gyorsan megittuk az italunkat, majd letettük a pénzt az asztalra és már ott se voltunk. Még bementünk pár boltba, de ott csak nézelődtünk.
-Remélem nem lesz semmi komoly evvel a Kevinnel - motyogtam, de sajnos Becky is meghallotta.
-Nyugi, csak féltékennyé teszed vele Taylort. Így is rájött, hogy mekkora balfék volt veled szemben, de majd alakul az este valahogy. Úgy van a terveimben, hogy Taylor megtudja, hogy elmegyünk bulizni és hogy egy másik sráccal mész te. Tay is oda fog jönni a klubban ugyanis George elfogja neki mondani, hogy hol vagyunk. Majd Taylor becaplat a tánc parkettre és elkapja a karod majd magához húz és szenvedélyesen megcsókol, majd egy érzelmektől túl fűtött tánc után a nyaralónkban köttök ki és eltöltetek....
Beccát a nagy terv ecsetelése közben. - És mi van ha nem sikerül? - kérdeztem meg.
-Olyan nem lesz. Ugyanis Taylor túlságosan szeret téged és akar téged, ahhoz csak úgy elengedjen. - magyarázta.
Időközben már hazafelé hajtottunk.
-Értem, akkor nem iszok olyan sokat. Remélem bejön a kis terved - mondtam reménykedve.

Mikor hazaértünk elmondtuk mindenkinek, hogy bulizni megyünk a Red-be és hogy George és Kevin is velünk tartanak. Rachel egyből rákérdezett, hogy ki az a Kevin. Mi pedig Beccável elmondtuk neki, hogy hol ismertük meg és hogy elhívtuk a buliba.
Ahogy sejtettük, Taylort majd megette a sárga irigység, de mondott semmit.
Este hét felé elkezdtünk készülődni a buliba. Megcsináltuk egymás haját és sminkjét, majd felvettük a szexis rucijainkat. Beccának piros minituha, fekete boka csizmával; míg nekem ugyanolyan miniruha mint Beckynek csak az enyém rózsaszín volt, rózsaszín boka csizmával. Mikor készen lettünk lementünk a nappaliba.
-Vadítóan néztek ki - dicsért meg minket George.
-Mikor indultok? - kérdezte meg Erika.
-Amint megkapjuk a telefont, hogy indulhatunk Kevinért - válaszolta Becca. Épp hogy ezt kimondta elkezdett csörögni a telefonja, amit a melltartójából szedett elő. Mikor letette, mondta hogy indulhatunk.
Gyorsan felszedtük Kevint, majd elindultunk, de nem a Red felé hanem  Monster klub felé.
-Szívem a Red nem erre van - mondta neki George.
-Tudom, de nem is oda megyünk, hanem a Monsterba - felelte ravasz mosollyal az arcán Becky. Láttam, hogy George titokban, úgy  hogy Becky ne lássa pötyög valamit a telefonján.
A klub bejáratánál soron kívül engedtek be minket. Egyre jobban éreztem magam Kevinnel és önfeledten táncoltunk amikor hirtelen valaki magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. Taylor bocsánatkérően nézett a szemeimbe, én pedig mint az éhes vad csaptam le az ajkaira. Minden úgy volt ahogy Becca eltervezte, így egy csodálatos békülős estét tartottunk Taylorral a nyaralóban.

37. fejezet

(Becca szemszöge)

Miután  visszamentünk, a többiek sejtelmesen néztek rám. Rachel nézett rám kíváncsian csak.
-Becky beszélhetek veled? - kérdezte Rachel.
- Persze - álltam fel az asztaltól.
Kimentünk az udvarra és leültünk a kerti asztalhoz.
-Miről szeretnél velem beszélni? - néztem rá érdeklődve.
-Arról, hogy remélem védekeztek, mert nem lenne jó, ha esetleg suli közben lennél terhes. Nem bírnád - mondta nagy komolyan. A komoly arc kifejezését látva rám jött a nevethetnék. Nem bírtam vissza tartani, így hangosan felnevettem.
-Tudod, szedek fogamzás gátlót és majd az esküvő után szeretnék gyereket - szólaltam meg, miután sikerült lenyugodnom. A könnyeimet törölgetve léptünk be a nappaliba. George rögtön aggodalmasan nézett rám.
-Mit mondtál neki? - kérdezte George haragosan Racehl-t.
-Semmi olyat, amivel megbánhattam volna - tiltakozott Rachel.
-Nyugi kedvesem, csak egy nagyon jót nevettem. Először anyukád támadt le, aztán meg Rachel is....
-Mi? Mivel? - vágott a szavamba George.
-Csak avval, hogy vigyázzunk, egyszerűen védekezzünk - fejeztem be a mondatom.
-Oh, értem - válaszolta George zavartan.
Nemsokára rá Rachel és Tommy elmentek a nyaralóba.
-Képzeljétek el, találkoztam Becca apukájával és beszélgettünk rólatok - nézett Billy (George apukája) rám és George-ra.
-És miről pletyiztetek? - érdeklődtem.
-Meghívott minket egy családi ebédre, hogy mindenkit megismerjünk - újságolta mosolyogva.
Lefagyva ültem a kanapén, mert apa magától sose találna ki ilyet.
-Becky jól vagy? - kérdezte Lily aggodalmasan.
-Nagy elsápadtál - állapította meg Billy.
-Jól vagyok, csak k kell mennem a friss levegőre - válaszoltam, majd felálltam és kimentem a kertbe. Elővettem a telefonom és tárcsáztam apa számát.

"-Szia, mondjad" - szólt bele a telefonba.
-szia apa. Megkérdezhetném, hogy kinek az ötlete volt ez a családi ebéd? - érdeklődtem.
"-Carol ötlete volt" -válaszolta.
-A barátnőd Carol vagy a lánya Carol? - kérdeztem vissza.
"-A lánya Carol. Szeretné megismerni a barátotad és annak családját" - mondta végül apa.
-Rendben, köszönöm hogy elmondtad. Szeretlek, szia! Vigyázz magadra - búcsúztam el tőle, majd letettem a telefont.

Aztán idegesen ültem le a kerti asztalhoz. Nagyon a gondolataimba mélyedhettem, mert George kalimpálására ocsúdtam fel.
-Mi az? - kérdezte tőlem.
-Már vagy egy perce szólogatlak, nagyon megijedtem - mondta aggódóan Kedvesem.
-Csak azon gondolkodtam, hogy Carol, majd megpróbál elvenni tőlem - feleltem idegesen.
-Féltékeny vagy? - csillogott George szeme.
-Nem, vagyis igen. Nagyon - válaszoltam szemlesütve.
-Nem kell szégyellned, imádom mikor ilyen harcias vagy - lobbant fel a vágy a szemeiben.
Hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam, közben felálltam és az egész testem hozzá nyomtam George testéhez. A csókban a nyelvünk és az ajkunk szinkronban mozgott a másikéval.
Mikor elváltunk megszólaltam.
-Pedig hidd el, hogyha meglátod egyből bele szeretsz. Sokkal szebb nálam.
-A bevésődés csak egyszer történik meg és az egész éltre szól - nyugtatott meg Kedvesem.
-Jó, oké. De akkor is - aggodalmaskodtam.
De minden kiment a fejemből mikor George szenvedélyesen megcsókolt. Lihegve szólaltam meg.
-Szerintem ezt nem a kertben kéne, ahol bármelyik szomszéd megláthat minket.
-Rendben - felelte George és felkapott. A kezeimmel a nyakát, míg a lábaimmal a derekát karoltam át. Mikor felértünk a szobájába egy fantasztikus éjszakát töltöttünk együtt.

* * *

Másnap reggel vagy inkább délelőtt kilenckor keltünk. Lefürödtünk és megreggeliztünk. Ezek után átmentünk hozzánk.
-Sziasztok - léptünk be a nappaliba ahol nem várt vendégek fogadtak.
-Szia kincsem. Hol voltatok? - kérdezte apa.
-George szüleinél voltunk, aztán meg nála aludtam - válaszoltam-
-Szia Cary Peterson vagyok - jött oda hozzánk mostoha tesóm.
-Szia George Moonro, Becca vőlegénye vagyok - mondta büszkén George. Ezen Cary nagyon meglepődött. Nem volt vele semmi bajom, csak mindig elszedte előle a nekem tetsző fiúkat.
Időközben Marie és Taylor is lejöttek a nappaliba. Cary látta, hogy George-nál semmi esélye, így a vágyakozó tekintetét Taylorra vetette. Mikor apáék elmentek hatalmas megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám. Felmentem a szobámba és megnéztem a telefonom, hátha keresett valaki. Jött egy sms-em Mark-tól az edzőtől.
"Szia Baba! Nem lesz több edzés, majd a meccsen találkozunk. Addig is jó pihenést."  Mikor elolvastam örömömben fel le ugráltam, sőt még énekeltem is. Közben átöltöztem valami kényelmesebb ruhába. Aztán elővettem a történelmet, mert majd abból várható felelés a következő órán. Egyszer csak valaki kopogott az ajtómon.
-Gyere - szóltam ki. Tommy jött be idegesen.
-Mi a  baj? - kérdeztem egyből.
-Ideges vagyok - válaszolta.
-Azt látom, de mitől? Ajjj.... ne kelljen már mindent harapófogóval kiszedni belőled - néztem rá kérdőn.
-Attól vagyok, hogy..... - akadt el a magyarázatban Tommy.
-Hogy? - türelmetlenkedtem.
-Hogy megakarom kérni Rachel kezét, de nem tudom mikor tegyem meg és, hogy mit fog válaszolni - zúdította rám aggodalmait.
-Hmmm....értem. Mi lenne ha beszélnél először is a szüleivel, utána meg vidd el valami romantikus helyre. Mondjuk a nyaralónak a kertjében. Tudod mit? Én elmegyek a nyaralóba és előkészítem a helyet, addig te menj a szüleihez - ötleteltem felpörögve.
-És ha kérdezik hol vagy? - kérdezte Tommy.
-Huhhhh, hát akkor mond azt hogy elmentem White nagypapához - feleltem.
-Rendben, hívj ha kész vagy - ölelt meg, majd távozott volna ha:
-Khm... nem felejtettél el valamit - állítottam meg Tommyt.
-Ja igen. Angyal vagy és köszönöm - felelte aztán.
-Így már mindjárt más - kiabáltam utána.
Gyorsan felkaptam a cipőm és a kocsi kulcsot és már száguldottam is a nyaraló felé.

Egy órával később hívtam Tommy-t.
-Szia, mondjad - szólt bele a telefonba.
-Szia Rachel ott van? - kérdeztem meg Tommy-t.
-Nincs, miért? - felelte.
-Jól van, akkor rendesen mondom. Jöhettek, kész vagyok. Remélem tetszeni fog nektek - mondtam.
-Nem lett túl lányos, ugye? - érdeklődött tovább Tommy.
-Nyugi, olyan mintha te csináltad volna - válaszoltam, majd kinyomtam a telefont és hazafelé vettem az irányt.

36. fejezet

(Becca szemszöge)

"-Rebecca Read hozzám jössz feleségül? - kérdezte George. Hirtelen azt se tudtam, hogy mit válaszoljak. "

Még mindig kővé dermedve álltam George-al szemben.
-Nem muszáj rögtön válaszolnod - mondta George.
A hangja ráébresztett arra, hogy még mindig nem válaszoltam a feltett kérdésére.
-Igen - böktem ki.
-Mi igen? - értetlenkedett George.
-Igen hozzád megyek feleségül - feleltem mosolyogva.
George elővette a kis bársony dobozkából a gyűrűt és felhúzta az ujjamra. Majd felkapott és megpörgetett, majd megcsókolt. Egyre hevesebbek lettünk mikor eszembe jutott, hogy nem vagyunk egyedül a nyaralóban.
-George, várj! Nem csak mi vagyunk itt - toltam el magamtól kelletlenül.
-Rachel meggyőzte őket, hogy jobb lenne ha elmennének és kettesben hagynának minket - mondta George és újra lecsapott az ajkaimra.
-Előbb vacsorázni kéne, nem gondolod? - néztem Kedvesem szemébe.
-Nem, nem gondolom. Én téged akarlak vacsira - felelte George vágytól fűtött hangon. Majd ismét egymás ajkait ostromoltuk.
George megszabadított a pólómtól, majd a melltartó pántig apró csókokkal borította be a vállamat. Utána óvatosan levette rólam a melltartót, majd neki látott a melleim kényeztetéséhez. Közben én sem tétlenkedtem, ugyanis az inge már nem volt rajta, így tökéletes hátán és mellkasán fedeztem fel minden négyzet centimétert. Nem sokra rá már semmi ruha nem volt rajtunk. George még kényeztetni akart, de nem engedtem neki, mert egy hirtelen mozdulattal a fejét felhúztam magamhoz és vágytól égően megcsókoltam.
-Akarlak - suttogtam kéjesen a fülébe. George értette a célzást és belém hatolt. Erre a hátába mélyesztettem a körmeim és végig húztam rajta, közben felnyögtem. Egyre gyorsabb tempóra váltottunk, majd egyszerre értük a gyönyört. Majd pihegve feküdtünk, egymáson. Mikor normalizálódott valamennyire a légzésünk, George legördült rólam, majd magára húzott és csókot nyomott az ajkaimra.
-Szeretlek - mondtam halkan.
-Én is téged Cica - felelte George.
Majd mély álomba merültünk.

Reggel én ébredtem hamarabb. Úgy gondoltam, hogy elmegyek fürdeni, kipattantam az ágyból és bevonultam a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyoztam és hajam mostam, majd belebújtam George ingébe és lementem a konyhába. A konyha pulton egy papír cetlit találtam, amin ez állt:
"Hoztunk kaját, amit megtaláltok a hűtőben. Reggel voltunk itt, de ti még nagyban durmoltatok :)
Puszi: Rachel és Marie
Ui.:Mindenről részletes beszámolót kérünk :D"
Kinyitottam a hűtőt és rakott palacsintát találtam a középső polcán. Gyorsan beraktam a mikróba, majd neki láttam a kávé keresésének. Meg is találtam a konyha szekrény legfelső polcán, amit nagy nehézségek árán pipiskedve el is értem. Közben a mikró is leállt. A kaját egy tányérra raktam, a tányért pedig egy tálcára helyeztem. Mikor kész lett a kávé kitöltöttem őket csészékbe és azt a tálcára raktam, majd felvettem a kezembe a tálcát és elindultam kifele a konyhából. De az ajtóban, az ajtófélfának támaszkodva George állt és mosolyogva nézett engem.
-Te már fennt vagy? - kérdeztem tőle.
-Már egy ideje itt állok és nézlek téged! - mondta mosolyogva.
-Pedig felakartam vinni az ágyba a reggelit. - szomorodtam el.
-Attól mert fennt vagyok megehetjük az ágyban - felelte Goerge.
-Rendben, akkor kiengednél légyszi - kértem őt. Amikor elmentem mellette rácsapott a fenekemre.
-Hé - kiáltottam fel.
-Mi az? - nézett rám George ártatlan szemekkel.
-Ha ennyi fölösleges energiád van akkor hozhatod a tálcát - nyomtam a kezébe az említett tárgyat. A lépcsőn George előtt lépkedtem és éreztem, hogy engem néz a szemeivel. Ahogy felértünk a szobába letelepedtünk az ágyra és neki láttunk a reggelihez.
-Mikorra tervezzük az esküvőt? - kérdeztem meg George-ot.
-Amikorra szeretnéd - felelte ő erre.
-Köszi, most evvel kisegítettél. Mit szólsz ahhoz ha az érettségi után augusztusban tartanánk? - vettem fel.
-Ha neked jó, akkor nekem is - válaszolta.
-Rendben, majd még beszélünk erről, mert hamar eljön az a pillanat. - gondolkodtam el.
-Kicsim - lóbálta a szemem előtt George a kezét.
Mondjad? - néztem rá.
-Ma lesz edzésed nem? - kérdezte.
- Úr isten hányóra? - néztem a szobában lévő órára ami negyed tizenegyet mutatott.
-Ezek szerint lesz - állapította meg George.
-Igen és még semmi cuccom nincs össze pakolva - ugrottam ki az ágyból.
Gyorsan felöltöztem és ránéztem Goerge-ra, aki még mindig az ágyban feküdt.
-Te nem jössz? - kérdeztem tőle.
-De, persze - válaszolta.
-Akkor - mutattam a kezemmel, hogy csipkedje magát.
-Oké, már kész is vagyok - felelte közben pedig magára vette a pólóját.
-Helyes, gyere menjünk - kértem őt.
-Lerobogtam a lépcsőn és felkaptam a kocsi kulcsát. George jött mögöttem és bezárta a nyaralót. Mikor beszállt a kocsiba, kilőttünk mint a puskagolyó. 140-el hajtottam haza felé.
-Édesem nem kéne egy kicsit lassítani? - nézett engem aggódóan George.
-Nem, mert minden perc számít. Nyugi nem sokára otthon vagyunk - feleltem halál nyugodtan, miközben még mindig 140-el mentünk.
Mikor hazaértünk berobogtam a házba.
-Sziasztok - köszöntem, majd felrohantam a szobámba. Összepakoltam az edzős cuccomat és visszamentem a földszintre, ahol a többiek mosolyogva vártak engem.
-Gratulálok nektek - mondta Tommy és szorosan megölelgetett. Aztán mindenki sorban gratulált nekünk. Közben befutott anya is és leálltunk beszélgetni. Mikor rápillantottam az órámra elnémultam.
-Te jó ég. Már háromnegyed tizenegy, nekem rohannom kell - szólaltam meg hirtelen, a némaságomból.
-Hova sietsz kislányom? - kérdezte Anya.
-Edzésre kell mennem. Mentem, mert még át kell öltöznöm - hadarta, el egy szuszra. Már ültem is be az autóba, amikor George szólalt meg az ajtóból.
-Engem meg itt hagysz édes?
-Ha gyorsan beszállsz akkor nem - válaszoltam neki mosolyogva és beindítottam a kocsit.
George gyorsan beült az autóba és elhajtottunk. Öt perc alatt odaértünk a csarnokhoz. Mikor beléptem az öltözőbe, még teljesen üres volt. Átöltöztem, majd kimentem Goerge-hoz.
-George odaadom neked a gyűrűm, de majd kérem vissza - karoltam át a nyakát.
-Rendben, drága egyetlenem - mondta és megcsókolt. Ez a csók nem volt vad és követelőző, hanem a szerelmes volt. Egy torok köszörülésre váltunk szét.
-Sziasztok, menjetek öltözzetek át és utána a pályán találkozunk - mondtam a többieknek. George kezébe nyomtam a gyűrűt, majd egy gyors csókot váltottunk.

* * *

Az edzés után hazamentünk, megkajáltunk, majd George szüleihez voltunk hivatalosak vacsorára Tommy-ékkal együtt.
A fürdő köntösömben álltam a szekrény előtt és néztem a ruhákat, hogy melyiket kéne felvenni.
-Nem tudom, mit vegyek fel - sopánkodtam a szobába lépő George-nak.
-Szerintem így is jöhetnél, ahogy vagy - mondta, majd belecsókolt a nyakamba.
-George azt nem kéne, mert elfogunk akkor késni - feleltem elhalóan.
-Mit szolnál ahhoz a zöld koktél ruhához? - vette fel.
-Te egy zseni vagy - dicsértem meg őt, majd megfordultam az ölelésében és megcsókoltam. Nagy nehezen elváltam édes ajkaitól, majd a fejem a mellkasára hajtottam.
-Most megyek és felöltözök - bontakoztam ki az ölelésből-
A kiválasztott cuccokat a kezembe vettem, majd bevonultam a fürdőszobába.
Felvettem a kedvenc comb fix harisnyámat, de még előtte felvettem egy zöld csipke csodát. Úgy döntöttem, hogy a ruhához nem veszek fel melltartót, mert ez a ruha is tartja úgy a melleimet, mint a melltartó. Kicsit furcsa volt így melltartó nélkül, de meglehet szokni. Mikor kiléptem a fürdő ajtaján George-nak tátva maradt a szája.
-Csukd be a szád, mert bele repül a légy - mondtam mosolyogva.
A szekrényből elővettem a fekete playboy-os magassarkúm és a fekete táskám.
-Szerinted így jó leszek, - forogtam körbe.
-Tökéletes - felelte kedvesem-
Gyorsan felvettem a cipőt, belepakoltam a táskába és lementünk a többiekhez.
-Ne haragudjatok, hogy ennyit kellett ránk várni, de nem tudtam, hogy mit vegyek fel - szabadkoztam.
George jött mögöttem a lépcsőn, majd átkarolta a derekam és belesuttogott a fülembe.
-Most látom csak, hogy nincs rajtad melltartó. Ezért még este kapsz .
-Most megijedtem - feleltem kacéran.
-Helyes - mondta George, majd elindultunk hozzájuk.
Mikor megérkeztünk, Lilian és Billy már az előszobában vártak minket.
-Sziasztok - köszöntek.
-Sziasztok, hogy vagytok? - ölelgettem meg őket. Tommy is üdvözölte őket, majd bevonultunk az ebédlőbe.
-Megyek hozom a vacsorát - szólalt meg Lily.
-Megyek segítek - álltam fel-
Kimentünk a konyhába.
-Mikorra tervezitek az esküvőt? - kérdezte Lily.
-Az érettségi után szeretnénk megtartani, majd augusztusban. De lehet, hogy hamarabb jobb lenne - válaszoltam neki.
-Értem. Szerintem jó időpontot választottatok. Ha addig nem jön közbe valami - nézett rám sokat sejtetően.
-Nem értem mire célzol? - értetlenkedtem.
-Hát az unokákra. - válaszolta.
-Most még nincs tervbe véve, de majd az esküvő után számíthatsz rá. - feleltem pirosló arccal.
Mikor visszamentünk leültem George mellé. Épp a desszertet fogyasztottuk, mikor megéreztem George kezét a combomon.
-Becca ide tudod adni a nyaraló kulcsát? - kérdezte Tommy. Eközben George kezével elérte az érzékeny pontomat.
-Persze, kint van a kocsimban nálunk, de átmegyek érte - álltam fel. Ha nem megyek el George közeléből, akkor leteperem itt mindenki előtt.

Behajolva a kocsiba kerestem a kulcsot, mikor valaki átkarolta a derekam. Kivettem a kulcsot és megfordultam. George állt velem szemben vágytól izzó szemekkel.
-Most menjünk vissza, utána a tied vagyok - mondtam neki.
-Szavadon foglak - válaszolta, majd visszamentünk a többiekhez.

35. fejezet

(Becca szemszöge)

"Mikor rám nézett tömény fájdalmat láttam a szemeiben. A fájdalom mellett felfedeztem még szerelmet, féltést és aggodalmat a tekintetében. A szemeiben lévő fájdalomtól megijedtem."

-Mi a baj édesem? - kérdeztem tőle.
-Egyszerűen ki kellett jönnöm a házból, hogy ne halljam annyira hangosan a sikolyaidat. Borzalmas volt hallgatni és nem tehettem ellene semmit - mondta elfúló hangon.
-Gyere ide egyetlen farkasom - tártam szélesre a karom. George egyből odabújt hozzám elkezdett sírni. Rám is rám tört a sírhatnék, agy egymást ölelve sírtunk. Mikor megnyugodtunk megszólaltam.
-Úgy sajnálom - mondtam és a mellkasába temettem az arcom.
-Mit sajnálsz? - kérdezte csodálkozva George.
-Azt, hogy fájdalmat okoztam neked - motyogtam bele a mellkasába.
-Nekem minden fáj ami a bevésődésemnek is - felelte, majd megcsókoltuk egymást és elindultunk befelé. Mikor beléptünk a nappaliba mindenki elhallgatott.
-Megint rólam volt szó? - kérdeztem tőlük halkan.
-Igen - válaszolta Marie.
-Jobban vagy már? - érdeklődött Rachel.
-Határozottan - szólalt meg mellettem George és az ölelésébe zárt. Így ölelkezve álltunk egy jó darabig, majd George felemelt és leült velem az ölében a kanapéra.
-Nem megyünk ma este bulizni? - vetette fel sz ötletet Taylor.
-Szerintem jó ötlet - mondtam beleegyezően.
-Oké - felelték a többiek.
-Akkor viszont el kell menni vásárolni - pattantam fel George öléből. A gyors felugrástól megszédültem és újra elkezdett fájni a fejem. A szédülés miatt egy kicsit megtántorodtam, George pedig aggódva tartott meg.
-Jól vagy? - kérdezte.
Helyeslően bólintottam, majd a többiek felé fordultam.
-Akkor indulás a plázába.... Uhh most jut eszembe, nekem be kell mennem Billy-hez a kórházba - feleltem csalódottan.
-Figyelj Becca, majd mi veszünk neked ruhát és ha gondolod akkor nem kell majd minket is megvárnotok, hanem nyugodtan hazamehettek - mondta Rachel és cinkosan George-ra kacsintott.
-Oké, rendben - mondtam.

Ahogy beakartam ülni a vezető ülésbe, George rosszalló hangja állított meg.
-Hogy gondolod azt, hogy engedlek vezetni ilyen állapotban - mondta, a szédülésemre utalva.
-Jó, itt a kulcs - dobtam oda neki a kocsi kulcsot.

Hamar odaértünk a kórházhoz. Mikor beértünk az épületbe, rögtön Billy irodájába mentünk. George kopogás nélkül lépett be a helyiségbe.
-Szia apa - köszönt George.
-Szia fiam! Becca örülök, hogy látlak - üdvözölt minket mosolyogva.
-Gyere, hagy nézzem meg a kezed - mutatott egy székre Billy. Megnyomogatta a kérdéses területet, majd ismét megszólalt.
-A biztonság kedvéért meg röntgenezzük. Gyere velem - hívott magával. George azt mondta, hogy ő nem ön velem, inkább megvár itt az irodában.

(George szemszöge)

Mikor Becca-ék távoztak én is kiléptem az irodából és az információs pulthoz mentem.
-Elnézést, de megtudná mondani nekem, hogy hol találom Joseph Read irodáját? - kérdeztem a pult mögött ülő nőt.
-Persze, természetesen. Ezen a szinten az új szárny 117-es ajtó lesz az - mondta olvadozva a recepciós hölgy.
-Köszönöm - válaszoltam, majd elindultam az iroda felkutatására. Mikor megtaláltam bekopogtam.
-Szabad - szólt ki Joseph.
Lenyomtam a kilincset és beléptem.
-Jó napot Mr. Read - köszöntem illedelmesen.
-Szia George! Mondtam, hogy tegezz nyugodtan! Minek köszönhetem a látogatásodat? - érdeklődött.
-Tudod egy fontos kérdést szeretnék feltenni neked, ami szerinted biztos még túl korai lenne, de én tudom, hogy egész életünkben ki fog tartani Becca-val a szerelmünk - köntörfalaztam.
-Értem, és mi lenne az? - nézett rám gyanakvóan Joseph.
Vettem egy mély lélegzetet és egy szuszra elhadartam.
-Szeretném tőled megkérni Becca kezét.
-Uhhh.... hát ezt.... ezt.... tényleg korainak tartom, de láttam, hogy hogy néz rád a lányom és te hogy nézel rá. Ezért úgy gondolom, hogy te megfelelő férj leszel a lányom számára. Isten hozott a családban - állt fel, majd kezet rázott velem és megöleltünk egymást.
-Mikor szeretnéd megkérni hivatalosan a lányom kezét? - kérdezte.
-Hát úgy gondoltam,hogy előtte meg beszélek az édesanyjával még ma, majd ma este egy romantikus este közben tervezem - válaszoltam.
-Rendes gyerek vagy. Még most is nagyon sajnálom, hogy eleinte úgy bántam veled - szabadkozott.
-Nem haragszom rád - feleltem, majd elköszöntem és vissza mentem apám irodájába. Szerencsére még nem értek vissza. Éreztem hogy egy hatalmas vigyor van az arcomon. Épp az tervezgettem, hogy hogy fogom megkérni Kedvesem kezét mikor beléptek az irodába. Becca furcsán méregetett, majd megrántotta a vállát és helyet foglalt az egyik fotelban. Apám kiolvasta a fejemből, hogy miért vagyok ennyire boldog és mosolyogva nézett Becca-ra.

(Becca szemszöge)

Mikor Billy-vel visszaértünk az irodába, bent egy vigyorgó George-al találtuk szembe magunkat. Úgy voltam vele, hogy majd elmondja ha akarja. Helyet foglaltam az egyik fotelban, majd Billy-re emeltem a tekintetem és már ő is mosolyogva nézett rám.
-Szóval - köszörülte meg a torkát Billy - kijelentem, hogy teljesen meggyógyult a kezed.
-Akkor mi mentünk is, mert sok a dolgunk - mondta George.
-Tényleg? - néztem rá kérdőn.
-Igen, úgy hogy gyere, mert be kell néznünk anyukádhoz is - felelte.
-Rendben, szia Billy - köszöntem el Billy-től.
-Szia apa - köszönt el George is.
A kocsiban faggattam George-ot, hogy mit titkol, de sajnos nem mondott semmit. Egy folytában csak azt hajtogatta, hogy "Majd megtudod".
Mikor beléptünk a hát ajtaján, anya jött elénk.
-Erika beszélhetnék veled? - kérdezte George.
-Persze - válaszolta anya.
-Négy szemközt - kérte George.
-Oké, akkor gyere a konyhába - hívta őt be a konyhába anya.
Néhány perc múlva mind a ketten boldog mosollyal az arcukon jöttek be a nappaliba
-Majd megtudom. Igaz? - néztem George szemébe.
-Igen - felelte. Majd indultunk is vissza a nyaralóba. Mikor odaértünk a többiek már otthon voltak.
-Sziasztok - léptem be a nappaliba.
-Szia Becky - köszöntek a többiek.
-Olyan morcos vagy - állapította meg Marie.
-George nem mond el valamit, de már az egész család tud róla - bosszankodtam.
-Tényleg, hova lett? - néztem körbe a nappaliban.
-Nem tudjuk - feleltek a többiek, majd elkezdtek velem beszélgetni. Majd egy negyedóra múlva Marie szólalt meg.
-Miért nem nézed meg a szobátokban?
-Marie ezt mondhattad volna hamarabb is - róttam meg.

Mikor felértem az emeletre, rózsa illata csapta meg az orrom. A szoba ajtajánál még erősebben érződött a virág illat. Gondolkodás nélkül léptem be a szobába, ahol George várt komoly ábrázattal.
-Valami baj van? - kérdeztem egyből.
-Nem csak valami komoly dolgot kell kérdeznem tőled - felelte.
Közelebb jött és fél térdre ereszkedett előttem.
-Rebecca Read téged szeretlek a világon mindennél jobban és veled szeretném leélni az életem. Hozzám jössz feleségül? - kérdezte George. Hirtelen azt se tudtam, hogy mit válaszoljak neki.