35. fejezet

(Becca szemszöge)

"Mikor rám nézett tömény fájdalmat láttam a szemeiben. A fájdalom mellett felfedeztem még szerelmet, féltést és aggodalmat a tekintetében. A szemeiben lévő fájdalomtól megijedtem."

-Mi a baj édesem? - kérdeztem tőle.
-Egyszerűen ki kellett jönnöm a házból, hogy ne halljam annyira hangosan a sikolyaidat. Borzalmas volt hallgatni és nem tehettem ellene semmit - mondta elfúló hangon.
-Gyere ide egyetlen farkasom - tártam szélesre a karom. George egyből odabújt hozzám elkezdett sírni. Rám is rám tört a sírhatnék, agy egymást ölelve sírtunk. Mikor megnyugodtunk megszólaltam.
-Úgy sajnálom - mondtam és a mellkasába temettem az arcom.
-Mit sajnálsz? - kérdezte csodálkozva George.
-Azt, hogy fájdalmat okoztam neked - motyogtam bele a mellkasába.
-Nekem minden fáj ami a bevésődésemnek is - felelte, majd megcsókoltuk egymást és elindultunk befelé. Mikor beléptünk a nappaliba mindenki elhallgatott.
-Megint rólam volt szó? - kérdeztem tőlük halkan.
-Igen - válaszolta Marie.
-Jobban vagy már? - érdeklődött Rachel.
-Határozottan - szólalt meg mellettem George és az ölelésébe zárt. Így ölelkezve álltunk egy jó darabig, majd George felemelt és leült velem az ölében a kanapéra.
-Nem megyünk ma este bulizni? - vetette fel sz ötletet Taylor.
-Szerintem jó ötlet - mondtam beleegyezően.
-Oké - felelték a többiek.
-Akkor viszont el kell menni vásárolni - pattantam fel George öléből. A gyors felugrástól megszédültem és újra elkezdett fájni a fejem. A szédülés miatt egy kicsit megtántorodtam, George pedig aggódva tartott meg.
-Jól vagy? - kérdezte.
Helyeslően bólintottam, majd a többiek felé fordultam.
-Akkor indulás a plázába.... Uhh most jut eszembe, nekem be kell mennem Billy-hez a kórházba - feleltem csalódottan.
-Figyelj Becca, majd mi veszünk neked ruhát és ha gondolod akkor nem kell majd minket is megvárnotok, hanem nyugodtan hazamehettek - mondta Rachel és cinkosan George-ra kacsintott.
-Oké, rendben - mondtam.

Ahogy beakartam ülni a vezető ülésbe, George rosszalló hangja állított meg.
-Hogy gondolod azt, hogy engedlek vezetni ilyen állapotban - mondta, a szédülésemre utalva.
-Jó, itt a kulcs - dobtam oda neki a kocsi kulcsot.

Hamar odaértünk a kórházhoz. Mikor beértünk az épületbe, rögtön Billy irodájába mentünk. George kopogás nélkül lépett be a helyiségbe.
-Szia apa - köszönt George.
-Szia fiam! Becca örülök, hogy látlak - üdvözölt minket mosolyogva.
-Gyere, hagy nézzem meg a kezed - mutatott egy székre Billy. Megnyomogatta a kérdéses területet, majd ismét megszólalt.
-A biztonság kedvéért meg röntgenezzük. Gyere velem - hívott magával. George azt mondta, hogy ő nem ön velem, inkább megvár itt az irodában.

(George szemszöge)

Mikor Becca-ék távoztak én is kiléptem az irodából és az információs pulthoz mentem.
-Elnézést, de megtudná mondani nekem, hogy hol találom Joseph Read irodáját? - kérdeztem a pult mögött ülő nőt.
-Persze, természetesen. Ezen a szinten az új szárny 117-es ajtó lesz az - mondta olvadozva a recepciós hölgy.
-Köszönöm - válaszoltam, majd elindultam az iroda felkutatására. Mikor megtaláltam bekopogtam.
-Szabad - szólt ki Joseph.
Lenyomtam a kilincset és beléptem.
-Jó napot Mr. Read - köszöntem illedelmesen.
-Szia George! Mondtam, hogy tegezz nyugodtan! Minek köszönhetem a látogatásodat? - érdeklődött.
-Tudod egy fontos kérdést szeretnék feltenni neked, ami szerinted biztos még túl korai lenne, de én tudom, hogy egész életünkben ki fog tartani Becca-val a szerelmünk - köntörfalaztam.
-Értem, és mi lenne az? - nézett rám gyanakvóan Joseph.
Vettem egy mély lélegzetet és egy szuszra elhadartam.
-Szeretném tőled megkérni Becca kezét.
-Uhhh.... hát ezt.... ezt.... tényleg korainak tartom, de láttam, hogy hogy néz rád a lányom és te hogy nézel rá. Ezért úgy gondolom, hogy te megfelelő férj leszel a lányom számára. Isten hozott a családban - állt fel, majd kezet rázott velem és megöleltünk egymást.
-Mikor szeretnéd megkérni hivatalosan a lányom kezét? - kérdezte.
-Hát úgy gondoltam,hogy előtte meg beszélek az édesanyjával még ma, majd ma este egy romantikus este közben tervezem - válaszoltam.
-Rendes gyerek vagy. Még most is nagyon sajnálom, hogy eleinte úgy bántam veled - szabadkozott.
-Nem haragszom rád - feleltem, majd elköszöntem és vissza mentem apám irodájába. Szerencsére még nem értek vissza. Éreztem hogy egy hatalmas vigyor van az arcomon. Épp az tervezgettem, hogy hogy fogom megkérni Kedvesem kezét mikor beléptek az irodába. Becca furcsán méregetett, majd megrántotta a vállát és helyet foglalt az egyik fotelban. Apám kiolvasta a fejemből, hogy miért vagyok ennyire boldog és mosolyogva nézett Becca-ra.

(Becca szemszöge)

Mikor Billy-vel visszaértünk az irodába, bent egy vigyorgó George-al találtuk szembe magunkat. Úgy voltam vele, hogy majd elmondja ha akarja. Helyet foglaltam az egyik fotelban, majd Billy-re emeltem a tekintetem és már ő is mosolyogva nézett rám.
-Szóval - köszörülte meg a torkát Billy - kijelentem, hogy teljesen meggyógyult a kezed.
-Akkor mi mentünk is, mert sok a dolgunk - mondta George.
-Tényleg? - néztem rá kérdőn.
-Igen, úgy hogy gyere, mert be kell néznünk anyukádhoz is - felelte.
-Rendben, szia Billy - köszöntem el Billy-től.
-Szia apa - köszönt el George is.
A kocsiban faggattam George-ot, hogy mit titkol, de sajnos nem mondott semmit. Egy folytában csak azt hajtogatta, hogy "Majd megtudod".
Mikor beléptünk a hát ajtaján, anya jött elénk.
-Erika beszélhetnék veled? - kérdezte George.
-Persze - válaszolta anya.
-Négy szemközt - kérte George.
-Oké, akkor gyere a konyhába - hívta őt be a konyhába anya.
Néhány perc múlva mind a ketten boldog mosollyal az arcukon jöttek be a nappaliba
-Majd megtudom. Igaz? - néztem George szemébe.
-Igen - felelte. Majd indultunk is vissza a nyaralóba. Mikor odaértünk a többiek már otthon voltak.
-Sziasztok - léptem be a nappaliba.
-Szia Becky - köszöntek a többiek.
-Olyan morcos vagy - állapította meg Marie.
-George nem mond el valamit, de már az egész család tud róla - bosszankodtam.
-Tényleg, hova lett? - néztem körbe a nappaliban.
-Nem tudjuk - feleltek a többiek, majd elkezdtek velem beszélgetni. Majd egy negyedóra múlva Marie szólalt meg.
-Miért nem nézed meg a szobátokban?
-Marie ezt mondhattad volna hamarabb is - róttam meg.

Mikor felértem az emeletre, rózsa illata csapta meg az orrom. A szoba ajtajánál még erősebben érződött a virág illat. Gondolkodás nélkül léptem be a szobába, ahol George várt komoly ábrázattal.
-Valami baj van? - kérdeztem egyből.
-Nem csak valami komoly dolgot kell kérdeznem tőled - felelte.
Közelebb jött és fél térdre ereszkedett előttem.
-Rebecca Read téged szeretlek a világon mindennél jobban és veled szeretném leélni az életem. Hozzám jössz feleségül? - kérdezte George. Hirtelen azt se tudtam, hogy mit válaszoljak neki.