(Becca szemszöge)
"Felvettem az inget, majd lent a konyhában serénykedtünk, mikor csengettek."
-Ki lehet az? - néztem kérdőn George-ra.
-Nem tudom, de nyisd ki - mondta.
-Megyek! - kiabáltam ki. Gyorsan adtam George-nak egy futó csókot és mentem az ajtóhoz. Mikor kinyitottam Marie-ék álltak velem szemben.
-Rosszkor jöttünk? - nézett végig rajtam sejtelmesen mosolyogva Marie.
-Nem, gyertek be épp főzünk valami ebédet - válaszoltam.
-Amúgy anya küldött el minket egy kis kajával. - szólalt meg Tommy is.
-Kicsim kik jöttek? - kérdezte az előszobába lépő George.
-Úgy látom nem unatkoztatok - állapította meg Taylor.
-hát eltaláltad, de ha megbocsátotok mi elmennénk felöltözni - mondtam, majd magam után húztam George-ot.
-Csak csendesen - szólt utánunk Tommy. Mérgesen hátrafordultam és kiöltöttem a nyelvem rá. Mikor beértünk a szobába, durcásan vettem le magam az ágyra.
-Ugyan édes, ne légy durcás - ült le mellém George.
-Jó, de akkor is - mondtam, majd felálltam és toporzékoltam egy sort.
-Ez mi volt? - nézett rám Kedvesem kérdőn.
-Indulat levezetés. Bocs ha hülyén néz ki, de néha csak úgy rám jön - magyarázkodtam.
-Semmi baj. Inkább gyere ide - hívott magához, mikor odaértem elé megfogta a derekam és lerántott az ölébe.
-Nem vagyok nehéz? - kérdeztem.
-Egyáltalán nem. Amúgy az alak váltók nagyon erősek - felelte csibészesen mosolyogva George.
Elmélyedtünk egymás szemeiben, majd egyre közelebb kerültünk egymáshoz és szenvedélyes csókban forrtunk össze. Aztán bevonultunk a fürdőbe.
Eközben a nappaliban:
(Marie szemszöge)
Rachel, Tommy, Taylor és én a nappaliban társasoztunk.
-Azt ugye tudjátok, hogy Becca nem örül annak, hogy itt vagyunk? - néztem a többiekre kérdőn.
-Látszott rajta, hogy nincs ínyére a dolog - felelte Taylor.
-Becca-nál az a baj, hogyha hazudni kell az érzéseiről akkor felveszi a póker arcát vagy esetleg a vidám mosolygós arcát, de a szemei azok elárulják őt - mondtam.
-Volt már ilyen - szólt közbe Tommy.
-Például? - kérdezte Rachel.
-Hát apával még nagyon régen összeveszett, de annyira hogy három vagy több hétig nem beszéltek egymással. Akkor abban az időben a barátai és én is azon voltunk, hogy felvidítsuk. A vicceinken az arca mosolygott, de a szemei azok szomorúak maradtak - mesélte Tommy-
-Miért lett ilyen zárkózott? - Érdeklődött tovább Rachel.
-Becca-t kisebb, nagyobb lelki traumák érték kis korában. Sokáig rém álmai voltak. Szörnyű volt hallani, ahogy azt kiabálja almában, hogy:"Ne bántsd anyát! Hagyd békén!". Mikor sikítozott az számomra olyan volt, mintha engem is bántanának - válaszolta elfúló hangon Tommy. Még sokáig beszélgettünk erről a témáról.
Fent a szobában:
(Becca szemszöge)
Mind a ketten egy szál törölközőben sétáltunk ki a szobába.
-Milyen ruhát vegyek fel? - kérdeztem George-tól.
-Nekem, mindegy. Mindenhogy gyönyörű vagy. - bókolt nekem. Erre elpirultam és az arcom a vizes hajam mögé rejtettem. George gyengéden felemelte a fejem az államnál fogva.
-Ne rejtsd el az arcodat, nekem tetszik mikor egy-egy mondatomra elpirulsz - mondta, majd mélyen belenézett a szemembe. Még mindig így álltunk, mikor egy villanás zavart meg minket. Kábán néztem szét a szobában. Az ajtóban Rachel állt a fényképező gépemmel a kezében.
-Azt hol találtad? - érdeklődtem.
-A nappaliban colt az asztalon. A többiekről is van már fénykép csak rólatok nincs - válaszolta.
-De nem vettem ki a kocsiból - értetlenkedtem.
-Én voltam - szólalt meg George.
-Rendben, de máskor szólj róla majd légyszi - kértem meg őt.
-Persze cica, neked mindent - felelte Kedvesem.
-Na én mentem, mert az nekem már túl nyálas - fintorgott Rachel, majd a fényképező gépet lerakta a komódra.
Kiválasztottam az itt lévő ruháim közül egy kék ruhát és hozzá egy cica nadrágot, a ruhához illő kék magassarkút. A fehérneműim közül pedig egy kék melltartóra és bugyira esett a választásom. George is elvonult ruhát keresni magának, így egyedül maradtam a szobában. Felvettem a fehérneműt, majd a cica nadrágot és bementem a fürdőszobába hajat szárítani. Mikor végeztem a szárítással, gyorsan felvettem a kék ruhát, majd kifésültem a hajam. Bedugtam a haj vasalót, hogy majd kivasalom a hajam. Épp a sminkem raktam volna fel, mikor George belépett a fürdőszobába.
-Nem kell neked smink, már mondtam - szólalt meg felháborodottan George.
-Oké, de akkor had vasaljam ki a hajam - kértem őt.
-De nekem a hullámos hajad jobban tetszik - felelte durcásan Kedvesem.
Engedelmesen kihúztam a konnektorból a haj vasalót. Majd lementünk a többiekhez. Mikor leértünk mindenki elcsendesedett.
-Csak nem rólunk folyik a szó? - néztem rájuk kérdőn.
Taylor és Rachel sajnálkozva néztek vissza rám. Először nem értettem, hogy mi van, majd Marie-re néztem ő pedig Tommy felé bökött.
-Mit mondtál el nekik? - kérdeztem Tommy-tól
A szívem a torkomban dobogott a félelemtől.
-Elmeséltem, hogy a szüleink mit csináltak a szemed láttára - mondta.
-Nem csináltak semmit - vágtam rá.
-De igen, és ezt te is nagyon jól tudod, csak félsz felidézni magadban az emlékeket. Pedig hidd el, hogy megkönnyebbülnél ha kiadnád magadból - oktatott ki Tommy.
-Nem fogok megint egy élő hulla lenni a szüleim miatt. Miért csinálod ezt velem? - érdeklődtem.
-Látszik a szemedben, hogy még mindig magad hibáztatod a történtek miatt - folytatta könyörtelenül Tommy.
Mérgesen trappoltam be a konyhába, ahol az egyik szekrényből elővettem egy teli vodkás üveget. Felbontottam és alaposan meghúztam az üveget. Senki nem jött utánam, biztos úgy gondolták, hogy jobb ha lenyugszom.
Mikor mát több mint a felét meg ittam a vodkának, úgy érzetem, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy bármit elmondjak a többieknek. Dülöngélve sétáltam be a nappaliba.
-Becca te mit csináltál magaddal? - hüledezett Marie és segített a kanapéhoz menni.
-Rőt gyűjtöttem - válaszoltam.
-Mihez? - kérdezte Tommy.
Rachel, Taylor, Marie és Tommy sajnálkozva néztek rám. Ahogy felültem, megszédültem és a fejembe fájdalom nyilalt. Körbe néztem a szobában, de George nem volt bent a helyiségben.
-Hol van George? - kérdeztem a többiektől.
-Kint van - felelte Rachel.
Nagy nehezen ki támolyogtam a házból, majd az udvar felé vettem az irányt. George ott állt a stégen. Mikor odamentem hozzá, nem reagált semmit.
-George - szólaltam meg halkan.
-Hm? - felelte, de nem nézett rám.
-Nézz rám! - kértem tőle, de nem csinált semmit, csak állt és nézte a kis tavat.
-Nézz rám! - kértem megint, de semmi reakció.
-Miért nem nézel rám? - kérdeztem kétségbe esetten. Mikor rám nézett tömény fájdalmat láttam a szemeiben. A fájdalom mellett felfedeztem még szerelmet, féltést és aggodalmat a tekintetében. A szemeiben lévő fájdalomtól megijedtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése