42. fejezet

(Becca szemszöge)

Mikor megtudtam az eredményt sírva fakadtam az.... 

...örömtől és a kétségbe eséstől.
-Gratulálok Miss Read, most kéthetes terhes - mondta nekem Dr. Adams mosolyogva.
-Köszönöm, de jövőhéten lesz az esküvőm addigra már lesz egy kis hasam - aggodalmaskodtam.
-Ne aggódjon kedves kismama, simán belefog férni a ruhájába. Két hét múlva várom vizsgálatra - nyugtatott meg a doki.
-Lenne egy kérdésem - néztem rá félve.
- na ki vele Miss. - legyintett egyet türelmesen.
-Mint azt tudja én kézilabdázok, de akkor így abba kell hagynom azt is vagy lejárhatok az edzésekre, hogy ne maradjon  a heti testmozgás ? - böktem ki kérdésemet, eléggé megcsavarva.
-A meccseken semmiféleképpen nem vehet részt, az edzésen nagyon kell vigyáznia magára. Csak olyat csinálhat ami nem túl nehéz, és megerőltető a maga számára - válaszolta kioktatóan.
-Köszönöm doktor úr, akkor én mennék is. El kell mondanom a jó hírt a vőlegényemnek - álltam fel a székből, amin ültem.
-Viszontlátásra Miss Read. - köszönt el az orvos.
Ahogy kiléptem a rendelőből, apa kint várt rám.
-Na mi a helyzet? - érdeklődött aggodalmasan.
-Nyugi, nincs semmi bajom, de kiderült valami. - feleltem titokzatosan.
-Csak nem nagypapát csináltatok belőlem? - nézett rám elképedve apa.
-De, remélem, hogy kisfiú lesz. De ezt egyenlőre ne mond el senkinek. Te vagy az első aki tudja a családból - kértem meg őt.
-Úr isten, nagyapa leszek - ölelt meg boldogan. Én is örömtelien öleltem magamhoz, őt.
-Na jól van apa, nekem mennem kell haza. Mert a többiek nem tudják hogy hova tűntem. - szakadtam ki az apai ölelésből.
-Rendben - puszilt meg apa.
-Nem elmondani senkinek. Azt majd én szeretném - fenyítettem meg játékosan apát.
-Nem mondom el senkinek, csak menjél már - helyeselt apa, és én már ott se voltam.
Csak úgy repültem a boldogságtól a kocsimig, majd óvatosan, de gyorsan vezetve, haza mentem. Otthon már mindenki várt, még Billyék is átjöttek, hogy megtudják mi bajom van. A tüneteimet nem mondtam el senkinek, csak annyit, hogy ma megyek az orvosomhoz, mert valami nem stimmel. Mikor beléptem a nappaliba, George egyből odajött hozzám.
-Ugye nem vagy súlyos beteg? - érdeklődött egyből.
-Nyugi, semmi komoly bajom nincsen. De mielőtt elmondanám, mindenki üljön le, még te is George - mondtam jelentőség teljesen nézve mindenkire.
Miután mindenki helyet foglalt a nappaliban, egyszerűen nem tudtam semmit sem kinyögni.
-Szóval mi a nagy hír? - kérdezte türelmetlenül Tommy.
-Az a nagy hír, hogy én.... ööö én két... kéthetes terhes vagyok - böktem ki nagy nehezen. Mindenki ledöbbenve nézett rám, majd George kapcsolt először és csillogó szemekkel a karjaiba kapott, majd megcsókolt.
-Apa leszek - kiabálta boldogan kedvesem, miután lerakott a földre.
-Huhhh, ez elég váratlan volt, de gratulálok nektek - ölelt meg Tommy is, majd sorban mindenki gratulált nekünk a kicsihez.
-Kis lányom apád tudja már? - kérdezte meg anyám.
-Nagy sajnálatomra ő tudta meg először. Pedig George-nak szerettem volna elmondani. De már mindegy. Amúgy apa is örül annak, hogy nagyapa lesz - vigyorogtam el magam.
-Akkor nem kell Jo bácsitól tartani - sóhajtott megkönnyebbülten Marie.
-Hát igen. - helyeseltem. - Van valami kaja? - kíváncsiskodtam.
-Nézzél szét a hűtőben Becca - felelte anya. Kimentem a konyhába és kinyitottam a hűtőt, majd behajoltam, hogy lássam mi minden van a hűtőben. Vajas kenyérre és ecetes uborkára voltam éhes. Gyorsan kivettem a hűtőből a vajat, majd az uborkát és neki láttam a szendvics csinálásnak. Miközben a kaját csináltam, két erős kar fonódott a derekam köré.
-Olyan boldoggá tettél engem evvel a hírrel édesem - suttogta a fülembe George.
-Először megrémültem a hír hallatán, de utána elöntött a boldogság. A szívem alatt hordom a kicsi gyermekünket - fordultam meg  az ölelésében.
-Remélem, hogy kislányunk lesz és olyan szép lesz mint az anyukája - csókolt meg gyengéden George.
-Menjünk fel a szobánkba, mert itt mindenki hallja, hogy mit beszélgetünk. Tudod édes van olyan ami nem tartozik a kíváncsi fülekre - motyogtam a szájától pár centire. Magamhoz vettem a szendvicseket, majd George és én felmentünk a szobámba.
-Átöltözök, míg te megeszed az uzsonnádat - lépett George a szekrényhez.
-Ühüm - feleltem teleszájjal. Miközben ettem, George-on legeltettem a szemeimet, amit ő nem hagyott szó nélkül.
-Édesem, van rajtam valami? - szólalt meg értetlenkedve.
-Nem, nincsen rajtad semmi. Csak annyira ....-hagytam félbe a mondatot.
-Annyira? - kérdezett rá George.
-Inkább hagyjuk. Nem kell már ez a szendvics, mást kívántam meg - szólaltam meg halkan.
-Édesem, mondjad mit hozzak neked, csak egy szavadba kerül - lépett hozzám George.
-Gyere hajolj közelebb - mondtam neki, mikor közelebb jött megcsókoltam.
-Szívem, azt hittem, hogy éhes vagy - suttogta George.
-De nem kajára. Tudod azt mondják, hogy a terhes nők elég kívánósak minden téren. Mit szólnál ha most, együtt elmennénk fürdeni a kádban? - néztem kedvesemre kacéran.
-Nem is rossz ötlet, de mit szólnál inkább a kényelmes ágyhoz? - döntött le az ágyra George és fölém helyezkedett. Beszéd helyett, inkább szenvedélyesen megcsókoltam őt.  Mivel mind a ketten vágytunk másik közelségére, eléggé vadra sikeredett a délutáni akciónk.
Pihegve feküdtem George karjai között, mikor Tommy lépett be a szobába.
-Nem tudsz kopogni barom arc? - kiabáltam rá.
-Bocsi nem gondoltam volna, hogy egy kis hancúrral ünneplitek meg a nagy hírt - vigyorgott ránk kajánul.
-Szerencséd, hogy be vagyunk takarva és hogy George a karjaiban tart, különben már rég neked estem volna. Máskor kérlek kopogj mielőtt belépsz ide - kértem kedves bátyámat nyugodtabban.
-Rendben, ígérem. Amúgy nagyi hívott, hogy mondja szeretné ha elmennénk neki segíteni kipakolni a konyhát, mert szeretné kimeszelni - mondta el Tommy a jövetelének az okát.
-Hívd vissza és mond meg neki, hogy még ma oda megyünk. - ültem fel az ágyban, magamhoz szorítva a takarót.
-Máris főnök asszony. Kapsz negyedórát, hogy összeszedd magad húgica - lépett ki a szobából, majd becsukta maga után az ajtót is.
-Remélem, hogy én is mehetek veletek. Nem szeretném ha megerőltetnéd magad. Ha ott vagyok akkor tudok rád vigyázni. - szólalt meg George mellettem, miközben a meztelen hátamat cirógatta.
-Nem jöhetsz velem mindenhova. Ezt a hetet külön fogjuk tölteni egymástól, majd az esküvő napján találkozunk a templomban. Nyugi tudok magamra vigyázni és ott lesz velem Tommy is. Nem engedné, hogy valami bajom essen - keltem ki az ágyból. Gyorsan megfürödtem, majd egy utazó táskába egy heti cuccot pakoltam és felvettem a földről az utazó táskámat. De valaki kivette a kezemből a táskát.
-Nem cipelhetsz nehezet drágám. Már alig várom, hogy újra lássalak. - mondta George, majd lement a földszintre. Én pedig mentem utána.
-De George még el se mentem. - állítottam meg őt kezénél fogva az előszobában.
-Tudom, de már nagyon hiányzol, pedig még el se mentél. - ölelt magához George.
-Gerle pár ideje indulni - kiabált be Tommy.
-Megyünk - kiáltottam vissza. - Gyere szerelmes lovagom - húztam magam után a kezénél fogva ki a kocsihoz. Mikor ki mentünk Tommy várakozva figyelt minket.
-Még kérek öt percet - néztem rá kérlelően. Tommy kelletlenül, de rábólintott a kérésemre.
-Szerelmem hiányozni fogsz. Minden másnap hívlak telefonon - mondtam George-nak.
-Inkább majd én hívlak téged, már most hiányzol. Pedig még el se mentél - ölelt magához George szorosan.
-Alig várom, hogy találkozzunk az esküvőn. - leheltem egy apró csókot kedvesem ajkaira.
-És vigyázz magatokra, kérlek. Nem élném túl ha bármi bajotok esne - nézett a szemembe George féltőn.
-Ígérem, neked. Mennem kell, mert már Tommy tűkön ül a kocsiban - motyogtam, majd még egyszer szenvedélyesen megcsókoltam George-ot és beültem Tommy mellé az autóba. Tommy Hummer-jével mentünk, hogy beférjenek a festéshez való cuccok, amiket mama mondta, hogy vigyünk.

Mikor megérkeztünk, kiszálltam a kocsiból, majd kinyitottam a nagykaput, majd Tommy beállt. Visszazártam a kaput, majd a kocsihoz léptem és kinyitottam a csomagtartót. Épp a csomagomat vetem volna ki, de Tommy kivette helyettem.
-Még elbírom a táskámat - förmedtem rá.
-George kinyírna, ha valami bajotok esne és ezt nem szeretném. Meg aggódok érted - magyarázta komolyan.
-De akkor is adjál valamit amit betudok vinni, mert nem bírom ezt a tétlenséget - mondtam belegyezően. Tommy erre a kezembe nyomta a festő henger és a vödröt amibe a festéket fogjuk összekeverni.
-Most ezt komolyan gondolod? - kérdeztem meg tőle felháborodva.
-Igen, mert ez nem túl nehéz. - helyeselt nagy melák bátyám.
Magamba morogva mentem be a házba, ahol nagyi a konyhában mosogatott.
-Szia mama - köszöntem neki, majd megöleltem és puszit nyomtam az arcára.
-Szia kicsikém. Mesélj mi történt veled? Majd kicsattansz a boldogságtól és mintha felszedtél volna egy pár kilót - nézett rajtam végig vizslató szemekkel nagyi.
-Ugyan nagyi,, csak rémeket látsz. Az tény és való, hogy pár kiló felcsúszott, de ennyi. Nincsen semmi különös a dologban, csak izgatott vagyok az esküvő miatt – vágtam rá zavartan.
-Értem, de akkor is gyanús vagy te nekem - szűkítette össze a szemeit nagyi.
Nagy szerencsémre Nagyi nem tudott tovább faggatni, mert belépett Tommy és most őt piszkálta a kérdéseivel. Én eközben megkerestem nagypapit, aki bent nézte a foci meccset.
-Szia - léptem be a szobába. Nagyapa felnézett rám, majd elmosolyodott és felállt a fotelból és odajött hozzám. Alaposan megölelgetett, majd beszélgetésbe elegyedtünk.
-Papa van mit felvenned az esküvőre? - kérdeztem meg őt kíváncsian.
-Azt hiszem, hogy van egy öltönyöm, de lehet, hogy bő lesz rám. Mert akkor lett véve az öltöny amikor még dagadtabb voltam - felelte elgondolkodóan.
Odaléptem a szekrényhez és kinyitottam, majd lázas keresgélésbe kezdtem. Diadalittasan fordultam nagyapa felé.
-Itt van az öltöny tessék felpróbálni - mondtam neki ellentmondás nem tűrően. Papa engedelmesen átöltözött az öltönybe, ami tényleg eléggé bő volt rá.
-Új öltönyt kell venni neked - állapítottam meg. - Mond meg mekkora a méreted és én elmegyek és megveszem neked - néztem nagyapára komolyan.
-De nem engedhetem, hogy te fizesd ki az egészet - kötött belém papa.
-Nyugi, nem kell aggódnod. Akkor a méreteidet kérem. - zártam le a vitát. Nagyapa engedelmesen sorolta el a méreteket, majd kiviharzottam a házból. Tommy és nagyi értetlenkedve néztek rám.
-El kell mennem a férfi ruházati boltba a plázába, mert nagyapának veszek öltönyt az esküvőre. - tájékoztattam őket, majd a kocsikulcsért nyújtottam a kezem Tommy felé.
-És kéne a kocsi. Igaz? - kérdezte Tommy.
-Igen, kéne. Mert anélkül elég nehezen jutok el a pláza egyik legjobb boltjába - türelmetlenkedtem.
-Én is veled megyek, ne hogy .... - kezdte el Tommy az aggódó apuka szerepét, de még idejében a szavába vágtam.
-Rendben menjünk, de akkor haladjunk - sürgettem őt. Amikor Tommy elkezdett aggódni eléggé ideges lettem, nehogy kikotyogja, hogy terhes vagyok. Sajnos ez a viselkedésem szemet szúrt nagyinak is, de nem tette szóvá, hál istennek.

Mikor Tommy és én beszálltunk a kocsiba és elindultunk mérgesen fordultam felé.
-Te idióta, hülye. Mamának nem mondtam el, hogy állapotos vagyok és jó lenne ha te sem aggódnál ilyen feltűnően - tronfoltam le őt.
-Rendben. De akkor hogy figyeljek rád úgy, hogy ne derüljön ki a titkod? - kérdezte Tommy.
-Mit Tudom én. Mondjuk, úgy hogy normális hangsúllyal vigyázol rám? - ötleteltem.
-Oké. Amúgy miért is titkolózol a nagyiék előtt? - kíváncsiskodott egy szem bátyám.
-Azért mert majd az esküvőn szeretném elmondani a többieknek a nagy hírt - adtam a kérdésére az egyszerű választ.

Elég gyorsan megvoltunk a vásárlásnak avval a részével ami nagyapára vonatkozott. De Tommy nagy bánatára megláttam egy új butikot és berángattam magammal őt oda. Vettem, neki is és magamnak is ruhákat, hogy legyenek a nagyinál ruháink.

Éhesen tértünk vissza a plázából a nagyiékhoz. Az egész délutánt a plázában töltöttük. Nagyi már a vacsihoz készülődött elő. Mikor beléptünk a konyhába én az öltönnyel a kezemben egyből bementem a nagypapához a szobába.
-Szia papa, tessék itt az öltöny próbáld fel - tettem le a fotel háttámlájára az öltönyt és kimentem a többiekhez a konyhába.
-Szóval kislányom gyere csak ülj le ide. - mutatott az egyik székre nagyi az asztalnál. Tommy épp settenkedett volna ki a konyhából, de nagyi ezt észre vette és őt is az asztalhoz parancsolta.
-Valamit titkoltok előlem. Remélem semmi komoly - nézett rám gyanakvóan mama.
-Ugyan mama mit titkolnánk el előled? - kérdeztem zavartan.
-Nem tudom, valami biztos van, ha ilyen feszültek lettetek mind a ketten - jártatta kíváncsi szemeit a bátyám és én közöttem.
-Csak aggódom az esküvő miatt, mert félek attól, hogy George meggondolja magát az esküvő napján és nem akar majd elvenni - feleltem halkan a nagyi szemébe nézve.
-És akkor Tommy, miért ideges? - kérdezősködött tovább mama.
-Azért mert.... - akadtam meg a mondókámban - ...mert ő is aggódik miattam, meg ideges az állásinterjúja miatt - hazudtam egy csöppet. Tommy hitetlenkedve nézett rám a nagyi háta mögött.
-Igaz ez fiam? - szegezte Tommy-nak a kérdést nagyi.
-Igen az.  Mit eszünk? - váltott hirtelen témát a bátyám.
-Hát kolbászra és vajas kenyérre meg savanyú uborkára gondoltam, mert azt mindenki szereti -  állt fel az asztaltól.
-Segítsünk valamit? - érdeklődtem.
-Nem kell köszönöm, inkább nézd meg a nagyapádat, hogy milyen rajta az öltöny - küldött ki a konyhából. Mielőtt kiléptem volna a konyhából, Tommyira néztem. A nézésemmel azt üzentem neki, hogy:"vigyázz el ne járjon a szád".
Mikor megláttam nagyapát az öltönyben örömömben egy halkat sikkantottam.
-Ohhh papa, ez úgy áll rajtad mintha rád öntötték volna. Tetszik neked is? - mondtam reménykedve.
-Kényelmes nagyon. Köszönöm Becca - könnyezett be a papa szeme.
-Igazán nincs mit, szívesen tettem - öleltem meg őt - Jut eszembe gyere vacsizni - mondtam, majd visszamentem a konyhába a többiekhez.
-Papa mindjárt jön - ültem le a helyemre az asztalnál.
A vacsi után, gyorsan lefürödtem, majd bevonultam a Tommy-val közös szobámba és lefeküdtem az ágyra. Nemsokkal később Tommyi is csatlakozott hozzám.
-Ugye nem mondtál semmit nagyinak? - suttogtam.
-Nem, nyugi. Megígértem, hogy nem mondok semmit - ült le mellém az ágyra.
-Te vagy a legjobb tesó - öleltem meg őt, majd jó éjszakát kívántunk egymásnak és nyugovóra tértünk.
Reggel hétkor mama jött be, hogy felkeltsen minket. Nagy nehezen kikeltem a jó meleg ágyikóból, majd befoglaltam a fürdőt egy időre. Magamhoz képest hamar végeztem. Mikor visszamentem a szobába Tommy épp a telefonomon beszélt valakivel, jó hangulatban.
-Ki az?- tátogtam neki.
-Itt van Becca te hős szerelmes. Odaadom neki a telefont, Csá - nyújtotta  a telefont felém. Egyből kikaptam a kezéből a készüléket.
-Szia édesem, úgy hiányzol - szóltam bele a telefonba.
-Szia szerelmem. Nagyon hiányoztál az este a karjaimból - felelte ő is. - És hogy vagytok? - kérdezte.
-Nagyon jól vagyunk és nincsen semmi baj. Nyugi, édesem. Már alig várom, hogy újra lássalak - mondtam a telefonba halkan.
-Nagyidnak elmondtad, hogy állapotos vagy? - érdeklődött kedvesem.
-Nem, mert majd az esküvőm szeretném elmondani az egész családnak. Persze aki nem tud róla, csak annak - vágtam rá egyből.
Közben Tommy mutatta, hogy ideje lenne menni reggelizni, mert sok dolgunk van.
-Szerelmem, mennem kell reggelizni. Majd este felhívlak, imádlak - cuppogtam bele a telefonba.
-Én is imádlak téged, jó étvágyat kedvesem. Ja és vigyázz magatokra - mondta George, majd letette a telefont.

A reggeli után, neki láttunk a konyha kipakolásának. Tommy nem engedte, hogy nehéz dolgokat  cipeljek, de nem volt vészes. Mikor a festéshez került a sor, vidáman láttunk neki a dolognak. Mivel nagyinak csinálni a kellett a lenti konyhában az ebédet, csak mi ketten Tommy-val láttunk neki a festésnek. Vidám hangulatban meszeltük a konyhát, amikor befutottak Erikáék. Nagyapa testvéréék és neki láttak kérdezősködni.