43. fejezet

(Marie szemszöge)

 Másnap reggel finom círogatásra keltem fel. Mikor felmeltem a fejem Taylor szerelemtől csilogó szemével találtam szembe magam.
-Jó reggelt álomszuszék - csókolt meg, majd a nyakamra tért át, ami az egyik gyenge pontom volt.
-Taylor ha ezt így folytatod, akkor rád fogom vetni magam és akkor lesz ereszd el a hajam - motyogtam elgyengülten.
-Egyetlenem ez a cél - csókolt meg szenvedélyesen.
-De mi lesz a többiekkel? Mi van ha meg hallanak minket? - aggodalmaskodtam.
-Nyugi, nincs senki itthon. Voltam fent olyan nyolc felé és akkor ment el Erika, majd nem sokkal később Becca és George, de külön kocsival, majd Rachel és Tommy átmentek Billy-ékhez. Úgy hogy mienk a ház - vigyorgott rám kajánul Taylor.
-Akkor mi lenne, ha ott folytatnád ahol az előbb abba hagytad? - célozgattam a szenvedélyes csókra.
Szerencsére megértette a célzást és lecsapott ajkaimra. Levegő hiány miatt elváltak ajakink, de Taylor lejjebb vándorolt a szájával és apró, de érzéki csókokkal hintette be a nyakamat és a dekoltázsomat, majd megszebadított a hálóingemtől. Az ajkaival és a kezével birtokba vette a kebleimet, amivel hangos sóhajokat csalt ki belőlem. Mikor  megeléeltem, hogy csak ő kényeztet engem, egy nagy lendülettel fordítottam a helyzetünkön.
-Na cica mit... - mondta volna Taylor, de nem engedtem neki, mert egy vágytól túl fűtött csókkal elhalgatattam.
Miután elváltak ajkaink egyre lejjebb haladtam kívánatos felső testén, de nem jutottam sokáig, ugyanis Taylor fordított a helyzetünkön és ismét én kerültem alulra.
Vadul téptük egymás száját, úgy csókoltuk a másikat. A lábaimat Tay csípője köré kulcsoltam, majd a kezeimmel a vállába kapaszkodtam, amikor belémhatolt Taylor. Az elévezet egyre nagyobb lett és a körmeimet végig húztam a hátán. Amikor elértük a gyönyört egymás karjaiban feküdtünk és pihegve néztünk a másik szemébe.
-Csodálatos volt ez a reggel - mondtuk szinte egyszerre Taylorral, amin összemosolyogtunk.
-Hát igen, na megyek gyorsan lefürdök - keltem ki az ágyból, mert Taylor a reggeli akciójával egy kicsit megizzasztott.

A forró zuhany alatt áltam, amikor két erős kar fonódott a derekam köré. Egymást finoman simogatva fürdettük le a másikat Taylorral. Mikor lementünk a konyhába reggelizni, még nem volt otthon senki, pedig az óra már elütötte a tizenegyet is.
-Szerinted Becca-ék hol lehetnek? - kérdeztem meg Taylor-t.
-Nem tudom, de remélem, hogy semmi komoly baj nincs és nem vesztek össze George-al. - mondta Taylor elgondolkodva.
-Áhh biztos nem v esztek össze. Szerintem Becca elment az orvoshoz, mert már vagy két hete nem különös rosszullétek kerülgetik őt. - feleltem megcáfolva Taylor előbbi mondatát.
-Csak nem valami súlyos - aggodalmaskodott Tay.
Ezek után gyorsan megkajáltunk, majd letelepedtünk a nappaliba a TV elé. Nem tudnám megmondani, hogy mit néztünk, mert elvonta Taylor a figyelmemet a csókajaival. Mindenki elkezdett hazaszállingózni. Először Rachel és Tommy értek haza.
-Sziasztok, többiek? - lépett be a nappaliba Rachel.
-Még nem értek haza. Miújsáb Billy-éknél? - kérdeztem meg a kanépra leülő Rachelt.
-Már várják az esküvőt. Ők is lázban égnek, de amúgy nagyon jól vannak. Ma apa is szabadnapos - mesélte mosolyogva Rayhel.
Nem sokkal Tommy-ék után érkezett haza Erika is, majd ő is csatlakozott hozzánk.
-A kis mennyasszony hol van és a vőlegénye? - kíváncsiskodott. Micsak megráztuk a fejünket, hogy nem tudjuk merre lehetnek.
-Külön kocsival mentek el innen - mondtam neki.

Mikor George is hazaért, aggódva konstalálta, hogy még Becca nem ért haza az orvostól.
-Ha a kórházba ment akkor nem kell aggódnod, lehet, hogy benézett az apjához. Mondta, hogy valamikor bemegy hozzá, mert még nem kérte meg, hogy az oltárhoz kísérje őt - nyugtattam meg mindenkit, mert George aggódása a többiekre is átragadt.
-Legyen igazad - motyogta George, majd leült a fotelba. Mikor csengettek Erika egyből ugrott, hogy kinyissa az ajtót, majd Billy-ék társaságában kött vissza a nappaliba.

Nem telt el sok idő és meghallottuk, hogy beáll egy autó a garázsba, majd bejön valaki a házba. Mikor Becca belépett a helységbe George egyből odament hozzá.
-Ugye nem vagy súlyos beteg? - kérdezte tőle egyből.
-Nyugi, semmi komoly bajom nincsen. De mielőtt elmondanám, mindenki üljön le, még te is George - mondta jelentősség teljesen nézve ránk Becca.
Gyorsan mindenki helyet foglalt valahol a helységban, majd amikor evvel megvoltunk Becca nagy levegőt vett, de nem tudott megszólalni.
-Szóval mi a nagy hír? - türelmetlenkedett Tommy.
-Az a nagy hír, hogy én..... ööö én két... kéthetes terhes vagyok - bökte ki nehézkesen.
Ledöbbenve meredtem rá, mert úgy tudtam, hogy szed fogamzásgátlót. Emiatt valahogy nem értettem, hogy eshetett teherbe. Mondjuk nagyon örültem a hírnek. Mikor felocsúdtem a döbbentből arra lettem figyelmes, hogy George boldogan kiabálja, hogy:
-Apa leszek!!!

Boldogan gratuláltam nekik, majd elhúztam a többiektől Beccat a lenti fürdőszobába. Mikor beért a fürdőbe becsuktam mögötte az ajtót, majd elfordítottam benne a kulcsot.
-És most elmondod,  hogy hogyan lettél állpotos ha szeded a fogamzásgátló tablettát - fordultam felé kíéncsian.
-Hát az úgy volt, hogy legalább két hónappal ezelőtt elfogyott a tabletta. Én mondtam George-nak, hogy amíg nem iratom fel újra a bogyókat, addig nem kéne együtt lennünk, de azt felelte erre, hogy őt nem érdekli ha teherbe esek. - válaszolta készségesen Becca.
-Szóval ő is akarta a gyereket nem csak te - állapítottam meg.
-Mondjuk örültem volna annak, ha a nászéjszaka után mondthatom azt, hogy gyereket várok, de így is jó. - felelte Becky.
-Sok boldogságot kívánok neked. Most már vigyázz magatokra, de nagyon - öleltem meg szorosan, majd csatlakozunk a többiekhez.

Becca és George felmentek a saját szobályukba, mi pedig a nappaliban Harry Potter maratont tartottunk.
A hatodik rész néztük, mikor megszólalt Tommy telefonja. Gyorsan felvette, majd a konyhába ment. Gyorsan megállítottam a filmet, majd hallgatózni kezdtem. Az az egy biztos, hogy Tommy és Becca mennek nagyiékhoz segíteni.
Becca és George nagy nehezen elbúcsztak egymástól, majd felment Becca szobájába és Becky egyik felsőjét ölelte magához.
-Hiányzik neked, ugye? - ültem le mellé az ágyra.
-Igen, nagyon - felelte halkan.
-Nagyon örülök, hogy Becca-t ennyire szereti valaki. De előre szólok, hogyha meg mered csalni őt, akkor a saját kezemmel foglak kinyírni - fenyegettem meg George-ot komolyan.
-Nyugi nem kell félned ettől, mert mindennél jobban szeretem őt és most már a benne növő csöpséget is. - mondta boldogan.
Ezután a beszélgetés után még megöleltem őt, majd távoztam a szobából.

(Becca szemszöge)
Vidám hangulatban meszeltük a konyhát, amikor befutottak Erikáék. Nagyapa testvéréék és neki láttak kérdezősködni.
-Majd kicsattansz a boldogságtól,  mitörntént veled? - kérdezte Erika.
-Semmi különös, csak boldog vagyok az esküvő miatt. Remélem, hogy eltudtok jönni,  már alig várom - ujságoltam boldogan.
-Semmi pénzért nem hagynám ki az egyik kedvenc rokonom esküvőjét - vigyorgott rám Erik.
-Helyes gondolat, de nekünk most dolgozni kell - feleltem, majd neki láttam a festéshez.
-Mi is segítünk - szólalt meg Carl és Erik egyszerre.
-Sziasztok, mi csak elhoztuk a fiúkat. Jó volt látni titeket, majd az esküvőn találkozunk - köszönt el Erika, majd Carlos és ő távoztak.
Boldog légkörben festegettünk, majd mikor eljött az ebéd ideje, neki láttunk kint az udvaron felállított asztal megterítéséhez. A terítés után neki láttunk az ebéd elpusztításához. Alig hogy lenyeltem az első répa darabot, az már jött is visszafelé.
-Nekem ki kell mennem a mosdóba - rohantam be a házba, majd a fürdőszoba ajtót magamra zártam. Miután kijött belőlem az aminek ki kellet, még egy kicsit ültem a földön, majd összeszedtem magam és kijöttem a fürdőböl. A fürdő ajtaja előtt Tommy szobrozott és aggódóan nézett rám.
-Nyugi nincsen semmi baj, csak a kicsi nem bírja a répát - suttogtam.
-Szerintem azért feküdj le és pihenj egy kicsit. Meg hívd fel George-ot - mondta, majd bekísért a szobába. Tommy gondoskodott róla, hogy azért ebédeljek is valamit, ugyanis hozott fel nekem egy kis derejét. Hálásan néztem rá, majd lepihentem. Mikor kiment a szobából Tommy előkaptam a telefonom és felhívtam George-ot.
-Szia, baj van? - kérdezte egyből Szerelmem.
-Szia édes, nincsen semmi baj. Csak egy kis rosszullét - feleltem nyugodtan.
-Hogy tudod te ezt ilyen nyugodtan mondani? - akadt ki George a telefonban.
-Azért, mert ez a terhesnőknél megszokott. Ebből annyi derült ki, hogy a kicsi nem kívánja a répát. - mondtam neki nyugtatóan.
-Remélem, hogy mást nem titkolsz el előlem. 
-George hogy gondolhatsz ilyet. Mikor tudod jól, hogy amióta nem csak magamra kell vigyázni, azóta nem titkolok el előled semmit - háborodtam fel még a feltételezésen is.
-Kicsim, neharagudj, csak feszült vagyok, mert már rég nem láttalak. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy este tizenegy felé ha kinéznél az ablakon és megláthatnál engem - mondta George.
-Ahogy meglátnálak, mindent eldobnák a kezemből és kirohannék hozzád, majd a nyakadba ugranék. Utána szenvedélyes csókkal üdvözölnélek - válaszoltam mosolyogva.
-Akkor tizenegykor a ház előtt találkozunk - felelte George.
-Szia, szeretlek. Alig várom, hogy lássalak - búcsúztam el tőle, majd belecuppantottam a telefonba és leraktam.
Ezután a telefon beszélgetés után vízszintesbe helyeztem magam és azonnal elnyomott az álom.
Finom rázogatásra ébredtem.
-Húgi kelni kéne, mert vacsora van - hallottam meg Tommy hangját.
-Nem akarok fel kelni, majd olyan tizenegy előtt keltsél fel, de most hagyál - fordultam a másik oldalamra.
-Rendben, addig is jó pihenést - felelte Tommy, majd egy halk ajtó csukódást hallottam.
Elég könyen sikerült vissza aludnom. A telefonomra keltem fel, túl lusta voltam, hogy megnézzem, hogy ki az, így elég hivatalosan vettem fel a telefont.
-Igen tessék Rebecca Read - szóltam bele.
-Szia Becky, Marie vagyok. Neharagudj, hogy zavarlak, de érdekelne, hogy miújság van veletek. Mármint veled és a picivel - mondta Marie.
-Ohh, szia Marie. Jó hallani a hangod. Minden rendben van, ebédnél volt gy kis rosszul lét, de semmi komoly. Alig várom, hogy tudjunkk egy jót beszélgetni. Mostanában alig beszélgetünk egymással - szontyolodtam el.
-Majd bepótoljuk, hodd el. Na én most leteszem. További jó pihenést kívánok neked. Szeretlek, szia, jóéjt - köszönt el, majd lerakta.

-Ki volt az? - kérdezte meg a belépő Tommy.
-Marie érdeklődött a hogy létem felől, de megnyugtattam. Amúgy hányóra? - kérdeztem meg tőle.
-Olyan haáromnegyed tizenegy körül lehet. Nagyiék már lefeküdtek aludni. Carl és Eric még kint vannak a konyhában, gyere ki te is. Majd tizenegykor menj ki a ház elé - mosolyogott rám Tommy.
-Oké - feleltem, majd kimentünk a konyhába.
-Hello lustaság - köszöntött Eric.
-Sziasztok - ültem le az asztalhoz.
-Nagyon ramatyul nézek ki - érdeklődtem a bátyámtól.
-Kicsit kócos vagy, de nem hiszem, hogy feltűnne George-nak. Hiszem minden reggel így szokott látni. Sőt lemerem fogadni, hogy egy áthuncutkodott éjszaka után még kócosabb szoktál lenni másnap reggel - vigyorgott kajánul Tommy.
-Olyan hülye vagy, de így szeretlek - öleltem meg őt.
-Gyerünk hugi, kifelé, már tizenegy van - nézett Tommy az órára.
-Igaz is, már itt sem vagyok - ugrottam fel a székről, de emiatt a hirtelen mozdulat miatt megszédültem és megkellett kapaszkodnom az asztalban.
-Jól vagy? - aggodalmaskodott Eric.
-Persze, csak gyorsan álltam fel - nyugtattam meg mindenkit, majd kimentem a ház elé. Mikor megláttam George-ot, gyorsan kinyitottam a nagykaput, majd kiszaladtam hozzá és a nyakába ugrottam. Szorosan öleltük egymást, majd forró csókban forrtunk össze.
-Annyira hiányoztál - suttogtam a fülébe.
-Te is nekem édesem - felelte George.
-Nem vagyok nehéz? - kérdeztem meg tőle.
-Olyan könnyű vagy mint egy tollpihe. - válaszolta. Ugyanis ahogy az ölelésébe ugortam a lábaimat a dereka köré kulcsoltam, ő pedig a fenekemnél tartott meg. Majd megint egy vad és szenvedélyes csókban részesített George.
-Megéheztem - mondtam neki vágytók túlfűtötten.
-És mire? Gyere menjünk be és akkor egyél valamit - indult meg velem. Nagynehezen bezártuk a nagykaput, de nem volt hajlandó letenni a karjaiból. Így mentünk be a házba, ahol Eric, Carl és Tommy még mindig a konyhában ültek.
-Sziasztok - lépett be George a helységbe.
-Helló - köszöntek neki a többiek.
-Gyere kedvesem ülj le és egyél valamit - szólalt meg George és leakart tenni egy székre, de nem engedtem neki.
-Nem engedlek egyhamar - mondtam halkan.
-Akkor így hogy akarsz enni? - érdeklődött Carl.
-Kimondta, hogy ennivalóra éhezem? - tettem fel a jogos kérdést.
-Hát George - válaszolta Eric, egyértelműen.
-De én másra vágyom - suttogtam Szerelmem fülébe. Nagynehezen leesett neki, hogy mire célzok.
-Azt hiszem, hogy ma estére átmegyek hozzátok - mondta Tommy Eric-éknek.
-Gyere tesó nyugodtan - veregette hátbe őt Eric.
-Csak csendesen - vigyorgott kajánul Tommy. Válaszul kinyújottam rá nyelvem, utána George és én a szobámba mentünk.
-Melyik a te ágyad? - kérdezte George.
-A nagy francia ágy - feleltem, miközben becsuktam mögöttünk az ajtót. Majd George letett és levette a felsőjét, így már csak egy póló maradt rajta. Utána lecsaptunk egymás ajkaira és eldőltünk az agyon, majd egyre vadabbul csókoltuk a másikat. Végül a ruhák is lekerültek rólunk. Próbáltunk csendesek lenni, de nem biztos, hogy sikerült.

Másnap reggel, boldogan ébredtem fel szerelmem karja között. Mivel ő még nem volt fennt, így az egyik ujjammal elkezdtem cirógatni a mellkasát. Utána csókokkal hintettem be az arcát, végére hagytam az ajakait.
-Minden reggel ilyen ébresztést kérek, ha te vagy fenn hamarabb - motyogta álmosan George.
-Lehet róla szó, ha kapok egy jóreggelt csókot - mosolyodtam el. George egyből magaalá fordított, majd birtokba vette ajkaimat. A csókunkkat egy halk kopogás zavarta meg.
-Becca nyolc óra, ideje fel kelni - nyitott be nagyi.
-Még egy kicsit, hagy lustálkodjak - könyörögtem, még mindig George allatt fekve.
-Rendben legyen, de ne sokáig. Nem tudom, hogy kerülsz ide fiam, de jobb ha nem tudom. Igyekezzetek. - ment ki nagyi a szobából.
-Bírom a nagyid. Gyere édesem keljünk. Aztán nekem mennem kell, mert Rachel lefogja szedni a fejem, hogy hol voltam az este - ült fel az ágyban.
-Olyan kívánatos vagy - bújtam oda hozzá és átöleltem hátulról.
-Te meg egy kicsit kívánós vagy - fordította a fejét oldalra, hogy lásson.
-Ez van, ha nem tetszik  el lehet menni - vágtam be a durcit.
-Ugyan édesem, ne légy morcos. Imádom mikor ilyen vagy. Csak féltelek titeket - mondta halkan George.
-Rendben, megértettem, na gyere készülődjünk - keltem ki az ágyból. Gyorsan felöltöztünk, majd kientünk reggelizni. A reggeli után neki láttunk a konyha festéséhez. Utána a fiúk felragasztották  a tapétát és a tapáta csíkot, majd szépen kitakarítottuk a konyhát és mindent visszapakoltunk a heylságbe. Mikor evvel végeztünk leültünk uzsonnázni, majd a nappaliban pihentünk.  De a pihenásünket megszakította a csengő hangja.
-Ki lehet az? - kétdezte Eric.
-Gőzöm sincs - feleltem. - Tommy nem akarod megnézni, hogy ki jött? - néztem jelentősségteljesen bátyámra.
-Miért mindig engem ugráltatsz? - mordult fel Tommy.
-Mert annyira szeretlek - vágtam rá édesen mosolyogva.
-Hát igen gondoltam. De lásd milyen rendes vagyok - állt fel Tommy a fotelból és kiment.
Nagy hangzavarral érkeztek be a házba a szomszédok. Elizabeth Dark és a kisfia jöttek át látogatóba. Rögtön üdvözöltük őket, majd Chris és én kimentünk az udvarra labdázni. Miközben labdáztunk egyre jobban belemrültünk a játékba, majd egyszercsak éles féjdalom nyilalt az alhasamba.
-Tommy - kiáltottam, majd összerogytam a földön és a hasamat öleltem.
-Itt vagyok mi a baj? - rohant oda hozzám bátyám.
-Gyorsan menjünk a kórházba, nagyon fáj - mondtam neki sírva. Tommy óvatosan felemelt, majd beültetett a kocsiba és elhajtottunk. Az erős fájdalom miatt elájultam, majd egy fehér kórteremben tértem magamhoz. Hirtelen nem tudtam hol vagyok, majd szép sorban jutottak eszembe az események.