37. fejezet

(Becca szemszöge)

Miután  visszamentünk, a többiek sejtelmesen néztek rám. Rachel nézett rám kíváncsian csak.
-Becky beszélhetek veled? - kérdezte Rachel.
- Persze - álltam fel az asztaltól.
Kimentünk az udvarra és leültünk a kerti asztalhoz.
-Miről szeretnél velem beszélni? - néztem rá érdeklődve.
-Arról, hogy remélem védekeztek, mert nem lenne jó, ha esetleg suli közben lennél terhes. Nem bírnád - mondta nagy komolyan. A komoly arc kifejezését látva rám jött a nevethetnék. Nem bírtam vissza tartani, így hangosan felnevettem.
-Tudod, szedek fogamzás gátlót és majd az esküvő után szeretnék gyereket - szólaltam meg, miután sikerült lenyugodnom. A könnyeimet törölgetve léptünk be a nappaliba. George rögtön aggodalmasan nézett rám.
-Mit mondtál neki? - kérdezte George haragosan Racehl-t.
-Semmi olyat, amivel megbánhattam volna - tiltakozott Rachel.
-Nyugi kedvesem, csak egy nagyon jót nevettem. Először anyukád támadt le, aztán meg Rachel is....
-Mi? Mivel? - vágott a szavamba George.
-Csak avval, hogy vigyázzunk, egyszerűen védekezzünk - fejeztem be a mondatom.
-Oh, értem - válaszolta George zavartan.
Nemsokára rá Rachel és Tommy elmentek a nyaralóba.
-Képzeljétek el, találkoztam Becca apukájával és beszélgettünk rólatok - nézett Billy (George apukája) rám és George-ra.
-És miről pletyiztetek? - érdeklődtem.
-Meghívott minket egy családi ebédre, hogy mindenkit megismerjünk - újságolta mosolyogva.
Lefagyva ültem a kanapén, mert apa magától sose találna ki ilyet.
-Becky jól vagy? - kérdezte Lily aggodalmasan.
-Nagy elsápadtál - állapította meg Billy.
-Jól vagyok, csak k kell mennem a friss levegőre - válaszoltam, majd felálltam és kimentem a kertbe. Elővettem a telefonom és tárcsáztam apa számát.

"-Szia, mondjad" - szólt bele a telefonba.
-szia apa. Megkérdezhetném, hogy kinek az ötlete volt ez a családi ebéd? - érdeklődtem.
"-Carol ötlete volt" -válaszolta.
-A barátnőd Carol vagy a lánya Carol? - kérdeztem vissza.
"-A lánya Carol. Szeretné megismerni a barátotad és annak családját" - mondta végül apa.
-Rendben, köszönöm hogy elmondtad. Szeretlek, szia! Vigyázz magadra - búcsúztam el tőle, majd letettem a telefont.

Aztán idegesen ültem le a kerti asztalhoz. Nagyon a gondolataimba mélyedhettem, mert George kalimpálására ocsúdtam fel.
-Mi az? - kérdezte tőlem.
-Már vagy egy perce szólogatlak, nagyon megijedtem - mondta aggódóan Kedvesem.
-Csak azon gondolkodtam, hogy Carol, majd megpróbál elvenni tőlem - feleltem idegesen.
-Féltékeny vagy? - csillogott George szeme.
-Nem, vagyis igen. Nagyon - válaszoltam szemlesütve.
-Nem kell szégyellned, imádom mikor ilyen harcias vagy - lobbant fel a vágy a szemeiben.
Hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam, közben felálltam és az egész testem hozzá nyomtam George testéhez. A csókban a nyelvünk és az ajkunk szinkronban mozgott a másikéval.
Mikor elváltunk megszólaltam.
-Pedig hidd el, hogyha meglátod egyből bele szeretsz. Sokkal szebb nálam.
-A bevésődés csak egyszer történik meg és az egész éltre szól - nyugtatott meg Kedvesem.
-Jó, oké. De akkor is - aggodalmaskodtam.
De minden kiment a fejemből mikor George szenvedélyesen megcsókolt. Lihegve szólaltam meg.
-Szerintem ezt nem a kertben kéne, ahol bármelyik szomszéd megláthat minket.
-Rendben - felelte George és felkapott. A kezeimmel a nyakát, míg a lábaimmal a derekát karoltam át. Mikor felértünk a szobájába egy fantasztikus éjszakát töltöttünk együtt.

* * *

Másnap reggel vagy inkább délelőtt kilenckor keltünk. Lefürödtünk és megreggeliztünk. Ezek után átmentünk hozzánk.
-Sziasztok - léptünk be a nappaliba ahol nem várt vendégek fogadtak.
-Szia kincsem. Hol voltatok? - kérdezte apa.
-George szüleinél voltunk, aztán meg nála aludtam - válaszoltam-
-Szia Cary Peterson vagyok - jött oda hozzánk mostoha tesóm.
-Szia George Moonro, Becca vőlegénye vagyok - mondta büszkén George. Ezen Cary nagyon meglepődött. Nem volt vele semmi bajom, csak mindig elszedte előle a nekem tetsző fiúkat.
Időközben Marie és Taylor is lejöttek a nappaliba. Cary látta, hogy George-nál semmi esélye, így a vágyakozó tekintetét Taylorra vetette. Mikor apáék elmentek hatalmas megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám. Felmentem a szobámba és megnéztem a telefonom, hátha keresett valaki. Jött egy sms-em Mark-tól az edzőtől.
"Szia Baba! Nem lesz több edzés, majd a meccsen találkozunk. Addig is jó pihenést."  Mikor elolvastam örömömben fel le ugráltam, sőt még énekeltem is. Közben átöltöztem valami kényelmesebb ruhába. Aztán elővettem a történelmet, mert majd abból várható felelés a következő órán. Egyszer csak valaki kopogott az ajtómon.
-Gyere - szóltam ki. Tommy jött be idegesen.
-Mi a  baj? - kérdeztem egyből.
-Ideges vagyok - válaszolta.
-Azt látom, de mitől? Ajjj.... ne kelljen már mindent harapófogóval kiszedni belőled - néztem rá kérdőn.
-Attól vagyok, hogy..... - akadt el a magyarázatban Tommy.
-Hogy? - türelmetlenkedtem.
-Hogy megakarom kérni Rachel kezét, de nem tudom mikor tegyem meg és, hogy mit fog válaszolni - zúdította rám aggodalmait.
-Hmmm....értem. Mi lenne ha beszélnél először is a szüleivel, utána meg vidd el valami romantikus helyre. Mondjuk a nyaralónak a kertjében. Tudod mit? Én elmegyek a nyaralóba és előkészítem a helyet, addig te menj a szüleihez - ötleteltem felpörögve.
-És ha kérdezik hol vagy? - kérdezte Tommy.
-Huhhhh, hát akkor mond azt hogy elmentem White nagypapához - feleltem.
-Rendben, hívj ha kész vagy - ölelt meg, majd távozott volna ha:
-Khm... nem felejtettél el valamit - állítottam meg Tommyt.
-Ja igen. Angyal vagy és köszönöm - felelte aztán.
-Így már mindjárt más - kiabáltam utána.
Gyorsan felkaptam a cipőm és a kocsi kulcsot és már száguldottam is a nyaraló felé.

Egy órával később hívtam Tommy-t.
-Szia, mondjad - szólt bele a telefonba.
-Szia Rachel ott van? - kérdeztem meg Tommy-t.
-Nincs, miért? - felelte.
-Jól van, akkor rendesen mondom. Jöhettek, kész vagyok. Remélem tetszeni fog nektek - mondtam.
-Nem lett túl lányos, ugye? - érdeklődött tovább Tommy.
-Nyugi, olyan mintha te csináltad volna - válaszoltam, majd kinyomtam a telefont és hazafelé vettem az irányt.