39. fejezet

(Becca szemszöge)

Másnap reggel Tommy és Rachel boldogan újságolták el az eljegyzésüket. Eszembe jutott, hogy tegnap a buliról hamar eltűnt Taylor és Marie. Remélem sikerült mindent tiztázniuk és kibékültek.
Mivel ma lesz a nagy meccs, így felvettem a melegítő ruhámat és lementem a nappaliba a többiekhez.
-Szia sport woman - üdvözölt Taylor széles vigyorral az arcán.
-Szia! - köszöntem neki mosolyogva. - Szia szívem - fordultam Marie-hez.
-Nagyon, de nagyon köszönöm - ölelt meg.
-Ugyan nincs mit. - legyintettem - Hát hiába ehhez tehetség kell, ami nekem meg van - folytattam tovább a mondandómat.
-Uhhh, Becky, nem is te lettél volna ha ezt az egoista mondatot nem mondod - felelte a belépő Tommy.
-Itt a friss jegyes pár. Különben is én nem vagyok egoista, csak szép, okos, tehetséges, stb... és legfőképpen szerény - feleltem vigyorogva.
-A plafonra azért vigyázz, nézd csak ott már reped is - nézett fel látványosan Taylor a plafonra.
-Na én inkább megyek és futok egy kicsit. Majd jövök. Sziasztok. Szia anya - pusziltam arcon őt, majd már ott se voltam.

A futás után, izzadtan léptem be a konyhába, ahol egy hevesen csókolózó Marie-Taylor párosba botlottam.
-Hé skacok, legalább ne itt a konyhában - fintorogtam el magam.
-Upsz, bocsi - vörösödött el Marie.
-Semmi. Történt valami, amíg nem voltam itthon? - kérdeztem meg őket.
-Mark keresett a vezetékesen, hogy az ellenfél csapat késni fog tíz percet, de ne aggódj emiatt, te csak a meccsre koncentrálj - mondta el az üzenetet Marie.
-Okés, puszi. Megyek letusolok, addig csinálnál nekem kettő meleg szendvicset. Légyszi - néztem rá kérlelőn.
-Na, jó. - adta be a derekát Marie.
A fürdés után, frissen és illatosan léptem be a gardróbomba, hogy keressek valami ruhát. Egy farmer pántos toppot és fehér nadrágot, majd egy fekete sport cipőt, a hajamat leengedtem. Mikor kész lettem a külsőm rendbe tételével vissza lementem a konyhába, hogy megegyem a meleg szendvicsemet. Fél úton a lépcsőn szembetalálkoztam George-al.
-Szia Édes - csókolt meg.
-Szia, lejössz a konyhába? - kérdeztem meg.
-Persze, menjünk - fogta meg George a kezem.
Kézen fogva mentünk be a konyhába, gyorsan elpusztítottam a kettő meleg szendvicsemet, majd a nappaliba helyezkedtünk el. Dél körül összeszedtem a meccsre szükséges cuccaimat a sport táskámba, majd levittem az előszobába.
-Anya ugye eltudsz jönni a szezon záró meccsemre? - kérdeztem meg anyukámat reménykedve.
-Szeretnék kincsem, de most nem tudom, mert fontos tárgyalásom lesz - felelte szomorúan.
-Ohhh... értem. Nem baj, majd akkor Tommy felveszi videóra, hogy te is megtudd nézni - öleltem meg vigasztalás képpen.
Szokás szerint én értem oda a csarnokba a leghamarabb a csapatból. A nézők már gyülekeztek. Bementem az öltözőbe és átöltöztem a mezembe, majd arra felvettem a melegítő szerelésemet és a lelátóra mentem a többiekhez.
-Kezdek izgulni - mondtam elgondolkodva.
-Nyugi nem lesz semmi baj - nyugtatott George.
-Legyen igazad - feleltem, majd a gondolataimba mélyedtem. Arra eszméltem fel, hogy egy kis lány húzogatja a melegítő felsőmet.
-Szia kislány, mondjad - mosolyogtam rá.
-Öhm... Csókolom, szeretnék egy aláírást - tolt elém egy papírt és egy tollat.
-Khm... persze, de tegezz nyugodtan - szólaltam meg pirosló arccal. - Hogy hívnak kicsi lány? - kérdeztem meg tőle.
-Ana-nak - válaszolta aranyosan. Gyorsan ráírtam a nevem a lapra és, hogy sok szeretettel Ana-nak. Majd visszaadtam neki a lapot és a tollat.
-Köszönöm szépen Rebecca. Szia - köszönt el, majd odaszaladt boldog mosollyal az anyukájához.
-Istenem milyen aranyos volt - olvadoztam ott a többieknek.
-Szerintem is az volt - helyeselt Marie is.
Lassan elérkezett a bemelegítés időpontja, így kénytelen voltam ott hagyni a többieket a nézőtéren, míg én a csapat társaimmal a pályára mentem. A bemelegítés után sorba bemutattak minket, majd elkezdődött a meccs.
Az ellenfél elég durván védekezett, emiatt voltak nehézségeink. De szerencsére mi vezettünk három góllal. Az egyik támadásunknál mikor beállósként befordultam és a kezemnél fogva visszarántottak, így a vállam kiugrott a helyéről, majd mikor leérkeztem a földre visszament a helyére. Bezsibbadt az egész kezem és alig éreztem vele, így le kellett, hogy cseréljenek, míg nem lesz jobb állapotba a karom. Sajnos az első félidő végét végig ültem, a szünetben pedig be kellett mennem az orvosiba, hogy az orvos megnézze a vállamat.
-Sajnálom, hölgyem de ezt a meccset már csak a kispadról nézheti végig - közölte velem az orvos.
-De doktor úr nekem játszanom kell, nem adhatom fel. Kezdjen valamit a karommal, úgy hogy ne fájjon annyira, aztán majd a meccs után jobban kezelésbe vehet - vágtam az orvos fejéhez.
-Ahogy gondolja kisasszony. Akkor rárakom ezeket a fájdalom csillapító mágneses tapaszokat, ezek valamennyire enyhíteni fogja a fájdalmait. De egy kérésem lenne önhöz - fordult felém az doki.
-Mondja doki, ne kíméljen - szólaltam meg mártír hangon.
-Próbálja meg nem nagyon megerőltetni a jobb karját - kérte tőlem.
Az orvosi vizsgálat után visszamentem a pályára, hogy bemelegítsem a kezem és készen álljak a következő félidőre.
-Csajok, ide. - hívott magához Mark. - Szóval menjen folyamatosan a húzás, majd esetleg szélső befutás, vagy kereszt. Ha nem megy akkor keressétek a beállót. Baba, hogy van a karod? - kérdezte tőlem
-Bírni fogom a meccset - válaszoltam.
A taktikai megbeszélés után elkezdődött a második félidő. A félidő felénél már majd leszakadt a karom, de nem foglalkoztam vele, mert kellettek a gólok. És még sérült kézzel is bomba gólokat sikerült lőnöm.
Szerencsére több sérülés nem lett, és hálát adtam a jó istennek, hogy vége van a meccsnek, mert nem bírtam volna tovább. Így is alig álltam a fájdalomtól a lábaimon. Az öltözőben hideg vizet engedtem a vállamra, hogy enyhüljön a duzzadás. De nem sokat értem vele. Nagy nehezen felöltöztem és kivánszorogtam az öltözőből a csarnok elé, ahol a többiek vártak rám.
-Mizujs van csajszi? - kérdezte meg Taylor.
-Semmi különös, de majd leszakad a karom - feleltem, majd a térdeim megrogytak alattam.
-Semmi különös, te nem vagy normális. Itt esel össze a fájdalomtól, gyere beviszlek a kórházba - szidott meg George.
-Én is veletek megyek - mondta aggodalmasan Marie.
A kórházban kaptam egy nagy adag fájdalom csillapítót, majd megröntgenezték a vállam és kiderült, hogy csúnyán zúzódott. Emiatt nem játszhatok legalább két hétig.

Otthon George felvitt az emeletre, majd berakott az ágyba és betakart. Megvárta míg elalszok, majd lement a többiekhez a nappaliba.

Arra keltem fel, hogy valaki bebújik mellém az ágyba és hozzám bújik. De nem George illatát éreztem, hanem egy kislány illata lehetett. De nem voltam benne biztos, ahhoz meg elég gyenge voltam, hogy kinyissam a szememet, így tudatlanul aludtam tovább.