(Becca szemszöge)
Mikor hazaértünk fáradtan rogytam le a kanapéra.
-Ettetek már? - kérdeztem a többieket.
-Még nem. De gyorsan felmelegítem és ehetünk - állt fel anya és kiment a konyhába.
A többiek a hiradót nézték, engem nem nagyon kötött le. Csak azt éreztem, hogy egyre nehezebbek a szemhéjaim, így engedtem a hívogató álmoknak. Még távolról érzékeltem, hogy anya szól, hogy mehetünk enni. Tommy egy kicsit megrázott.
-Mi az? - néztem rá álmosam.
-Gyere enni aztán pihenhetsz - válaszolta.
-Rendben - álltam fel majd kótyagos fejjel indultam meg az étkező felé. De a nagy álmosságban nem figyelem és neki mentem az ajtófélfának, amitől egy kicsit megtántorodtam. De nem estem el.
-A fenébe, kirakta arrébb azt az izét - sétáltam be az étkezőbe.
-Mi a baj kincsem? - kíváncsiskodott anya.
-Nekem jött az ajtó félfa - feleltem és leültem a helyemre.
-Értem, máskor figyelj jobban Rebecca. Akkor együnk - folyatta beszédét anya, majd szedett mindenkinek kaját.
Ebéd közben a többiek az edző mérkőzést beszélték ki. Én is próbáltam bekepcsolódni a beszélgetésbe, de mindig elvesztettem a fonalat, mert a fáradságtól nem tudtam rendesen figyelni.
-Köszönöm az ebédet - álltam fel az asztaltól.
-Egészségedre - válaszolta anya.
Miközben kifelé haladtam elkezdtem levenni a melegítő felsőmet, de nem sikerült mert a vállam még mindig fájt. Felszisszentem, majd anya felé fordultam.
-Tudsz nekem segíteni? - kérdeztem meg őt. Erre anya bólintott, én meg óvatosan felemeltem mind a kettő karom, anya meg lehúzta rólam a felsőt a pólóval együtt.
-Anya! A pólót nem kellett volna! - róttam meg játékosan - De amúgy köszi - köszöntem meg neki a segítséget. Azzel felmentem az emeletre, ott elővettem egy melegítő nadrágot és hozzá egy pólót, majd bevonultam a fürdőszobába. Engedtem a kádba vizet, a vízbe raktam vörös rózsa és szőlő illatú habfürdőt és mellé egy kis fürdősót is. Miután levetkőztem belefeküdtem a kádba és teljesen ellazultam. Aztán csak arra ébredtem, hogy a víz kihűlt. Gyorsan kiszálltam a kádból, megtörülköztem, felöltöztem és kimentem.
A szobában George fogadott és csúnyán nézett rám.
-Mi a baj? - kérdeztem tőle.
-Nem szabadott volna levenni a kezedről a kötést - válaszolta mérgesen.
-De már nincs semmi baja a kezemnek. Holnap suli után úgy is megyek be apukádhoz, hogy megnézze. - nyugtattam.
-Akkor se kellett volna levenned. Most már mindegy. A vállad hogy van? - érdeklődött tovább George.
-Még fáj, néhány nap és elmúlik. Ezért be is kenem a kenőccsel amit az ilyen sérülésekre kaptam a csapat orvosától - mondtam.
-Értem.
-Mindjárt meg is keresem. - néztem körül a szobában.
Először a szekrényem egyik fiókjában kerestem, majd jött utána a többi fiók is. Ott sem volt, így kizárásos alapon csak a komódomban lehetett. Az első fiókban a bugyijaim és a melltatóim voltak, de azért ott is megnéztem. A következő fiókban a harisnyák és a zoknik voltak, de sajnos ott sem volt. Végül a legalsó fiókba megtaláltam. Ezután odafordultam George-hoz, aki mosolyogva nézett.
-Bekennéd a vállam és utána megmaszíroznál? - kértem tőle, miközben boci szemekkel néztem rá.
-Csak neked, csak ma, csak most cica - felelte játékosan.
-Köszi - feleltem majd hasra feküdtem az ágyamon. George a krémmel bekente a vállamamt, majd belemaszírozta. Utána kikapcsolta a melltartómat és lehúzta a vállamról a pántokat, makd a hátamat elkezdte maszírozni. Nagyon jó érzés volt, és ezt jól eső sóhajokkal adtam kedvesem tudtára. Elaludhattam, mert mikor kinyitottam a szemem bevoltam takarva és délutén négy órát mutatott az éjjeli szekrényen lévő órám. Nyújtózkodtam egy sort, majd kikászálódtam az ágybol. Ekkor vettem észre, hogy felül nincs rajtam semmi. Gyorsan megkerestem a melltartót és a pólót, majd felvettem ezeket. Lesétáltam a konyhába, mert megéheztem egy kis vaníliás és csokis pudingra. A hűtőből elővettem tejet, azt beleönöttem egy mérőedénybe, onnan meg a kotlába is felraktam főni. A maradék tejet ketté osztottam és kiöntöttam egy-egy bögréba, aztán belekevertem a porokat. Miközben tevékenkedtem nem is vettem észre, hogy valaki néz. Közben kitaláltam, hogy piskótát is kéne enni a pudinghoz. A hűtőből kivettem a tojásokat és megcsináltam a tésztát. A tésztacsinálás közben bekapcsoltam a rádiót és együtt énekeltem és táncoltam a zenével. A piskóta is gyorsan elkészült, kockára vágtam és ketté osztottam. Az egyikre öntöttem a csokisat a másikra a vaníliás pudingot. Hirtelen az ajtó irányába fordítottam a fejem és megláttam Tommy-t, kamerával a kezében.
-Muszály volt felvenni? – kérdeztem.
-Igen, muszály. Amúgy meg úgy néztél ki, mint egy gondoskodó anyuka. –válaszolta.
-Köszi ez hízelgő! Gyere ide tee nagy mackó – tártam szét a karjaimat egy ölelésre.
Aztán a kaját bevittük a nappaliba.
-Mi ez kicsim? – kérdezte anya.
-Sima piskóta pudinggal leöntve – mondtam büszkén.
-Na, akkor kóstoljuk meg – szólalt meg Marie.
Elég gyorsan elfogyott, az uzsonna után Tommy szólalt meg.
-Becky, nézzük meg az edzésedet és a konyhai tevékenységedet – mondta.
-Jó rendben nézzük – helyeseltem.
Tommy elindította, de nem gondtam, hogy így fog kezdődni a videó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése