Miután sikerült felöltöznöm vörös arccal visszamentem
a nappaliba. Úgy gondoltam, hogy illene bocsánatot
kérnem az ajtó nyitós incidens miatt.
- Ne haragudjatok a fogadtatásért, de épp az esti bulira
készültünk.
- Milyen buliba? - Kérdezte Rachel.
Erre Marie-re néztem aki azt tátogta, hogy ,,Hívjuk meg
őket is."
- Az egyik tizenegyedikes haverom rendez a házuknál bulit és
oda készültünk. Jöttök ti is? - tudakoltam tőlük és először
Rachel-re, majd George-ra néztem.
George pont engem nézett és találkzott a tekintetünk amitől
egyből zavarba jöttem.
- Persze megyünk. Hova kell menni? - kíváncsiskodott George.
- Mi lenne az én kocsimmal menénk? - érdeklődtem.
Bele egyeztek, és olyan tíz óra körül ott leszünk előttük. Elköszöntek
tőlünk, de eszembe jutott, hogy George-nak valamit mondani akrtam,
ezért utána szóltam.
- George, várj egy pillantra. Szeretnék veled váltani néhány szót. - állí-
tottam meg. Erre Ő visszafordult, én meg odasétáltam hozzá.
- Miről lenne szó? - érdeklődött.
- Arról ami a fürdőszobában történt. Nem szeretném ha kitudódna - kértem
meg őt, George bólintott.
Majd megfordultam és elindultam, de szerencsétlenségem itt sem
hagyott cserben, ugyanis elbotlottam és vészesen közeledtem a
járda felé. Mikor két erős kar fonódott a derekamra, majd magához
húzott. Én meg automatikusan bújtam hozzá az illetőhöz. Felnéztem,
hogy megtudjam, hogy ki mentett meg megint az eséstől. Két igéző
barna szempárral találkoztam, és innen már tudtam ki ő.
Ránéztem kívánatos ajkaira amelyből George is kapcsolt. Így köze-
ledtünk egymáshoz, mikor már csak néhány centi választotta el
ajkainkat akkor közbe jött valami. Az a valami nem más volt, mint
édesanyám kocsijának a fénye.
Még mindig öleltük egymást, mikor anya ránk dudált. Egyből szét
ugrottunk és piros arccal kezdtük el a földet pásztázni.
- Hát akkor én, öhm... megyek, majd találkozunk. Szia. - majd közelebb
lépett és egy gyengéd, de apró puszit adott a számra.
- He... He... Hello - nagynehezen kinyögtem, annyira lefagytam ettől
az apró gesztustól.
Mikor felocsúdtam, bementem és köszöntem anyának.
- Szia. Mi volt a munkahelyen? - fagadtam őt.
- Szia. Áhh semmi különös, de mesélj csak. Ki volt az akivel ölelkezve
álltál a járdán.
- A szomszádok egyik gyereke, a neve George. Olyan helyes, és
szép szemei vannak - áradoztam anyának Erikának.
- Oh kislányom végre te is szerelmes vagy - örvendezett
- Mi? Én bizots nem vagyok szerelmes. Na mindegy, megyek és
készülődük Marie-vel a buliba - mondtam.
- Oké, édesem! Majd szólj ha indultok.
Bólintottam és felrohantam a szobámba, ahol Marie várt.
Megcsináltam a haját és a sminkjét, utána ő is megcsinálta
az enyémet. Mire teljes pombában ,,Tündököltünk" mind a ketten,
háromnegyed tizet mutatott az óra.
Gyorsan felkaptuk a táskáinkat, aztén tíz percen kersztül kerestük
a kocsikulcsomat, mire kiderült, hogy azt már korábban beleraktam
a kistáskámba. Beültünk a kocsiba, kitolattam a garázsból majd
oda hajtottunk a Moonro család házához. Dudáltam egyet, mire
kivágódott a bejárati ajtó és kirohant rajta Rachel. Majd nyugodt
tempóban követte őt George.
Mikor meglátta a kocsit meglepődött. Ahogy odaért az autóhoz és
beszállt, ránéztem és megkérdeztem.
- Mi az tán nem nézted ki belőlem, hogy ilyen menő kocsim van? - kér-
deztem tőle, közben a visszapillantó tükörben néztem rá.
- Nem csak azt hittem, hogy egy használt kocsid lesz. De amint látom
tévedtem.
- Nagyon, nagyot sikerült tévedned - mondtam.
George egész úton nézett és mikor észrevettem akkor egy kisfiús
mosolyt villantott rám.
Mikor oda értünk még nem volt semmi zene.
- Hello cica! Hoztatok CD-ket? - kérdezte Taylor.
- Szia édes! Mi az tán nélkülünk nincs buli? - vágtam vissza.
- Na Becca ne legyél már ilyen, amúgy meg de titeket vártunk - és
villantott egy csábos mosolyt Marie-re.
-Taylor, mondtam már, hogy tartsd távol magad az unokatesóm-
tól - förmedtem rá
- Jó, jó nyugi. Amúgy nem mutatsz be a barátaidnak?
- De. Ő itt George Moonro és Rachel Moonro, srácok ő itt Taylor
Black a buli házi gazdája és olyan számomra mintha a bátyám lenne.
Bementünk a házba, de ott olyas valaki fogdott akire nem is számítot-
tam, hogy találkozni fogok vele.
Az a valaki aki két évvel ezelőtt nagyon közel állt hozzám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése