2. fejezet

( George szemszöge)

A pláza egyik üzletében a hugomat kerstem mikor, nekem jött
valaki. Az a valaki egy gyönyörű lány volt. A kezeit maga elé
rakva várta a találkozást a földdel, ezt nem engedhettem, hogy
megüsse magát. Így a dereka köré kulcsoltam a kezemet, evvel
magamhoz rántva. Felnézett rám és elakadt a lélegzete, ahogy
bele nézett a szemeimbe. Zavartan elkezdett magyarázni.
- Bocsi, én ... én nem akartam, csak nem láttalak... - mondta volna
tovább, de elhallgattattam. Az egyik ujjammat rátettem a szájára.
- Semmi baj. Nem haragszom, főleg ha ilyen szép lányok jönnek
nekem. De ha nagyon kiszeretnél engesztelni, akkor holnap
eljöhetnél velem moziba - válaszoltam neki bókolva.
- Elmennék veled, de még a nevedet sem tudom, amúgy
Rebeccanak hívnak. - vágott vissza jogosan.
- George vagyok - feleltem erre.
Újra elmerültünk egymás szmeiben.
- Oh, Becca végre megvagy. Téged keres.....
Elakadt a lány lélegzete a mondanivalója közben, mert észre vett
engem és végig nézett rajtunk. Ezután Rebecca rögtön el is húzódott
rák vörös arccal.
- Akkor holnap este hétkor a mozi előtt várlak - mondtam neki, majd
rámosolyogtam és eljöttem onnan.
Majd egy másik üzletben rátaláltam Rachel-re a hugomra.
- Hát te mit mosolyogsz? - kérdezte Ő.
- Én? Semmit.
- Engem ne nézz hülyének.
- De nem történt semmi, komolyan.
- Persze. Áhá, megvan. Táncsak nem egy lánnyal találkoztál? - fagatózott.
- De igen. Ennyire látszik? - tudakoltam Rachel-től.
- Hát ja. Eléggé jó kedvedben vagy és mi a neve az illetőnek, hogy
nézki? - tette fel kíváncsian a kérdéseit.
- Gyönyörű tiszta arca, szép ívű szemöldöke, mogyoró barna szeme, ívelt
ajkai, vállig érő barna haja és csodás alakja van. A neve pedig Becca - áradoztam
róla.
- Ez a Becca nagyon elcsavarta a fejed, ha ilyen áhitattal beszélsz róla- állapította
meg Rachel.
Nemsokra rá haza értünk az új házunkba. Nem rég költöztünk be a házba.
Bent a nappaliba fogadott anyánk várt.
- Sziasztok! Jó hogy jöttök, mert miután apátok hazajön átmegyünk a szom-
szédba üdvözölni az ott lakókat.
- Oké - mondtuk egyszerre hugommal.
Míg fogadott apám haza nem jött addig felmentem a szobámba és zenét
hallgattam.
- George, Rachel gyertek megyünk.
Nem örültem, hogy megint majd mosolyt kell erőltetnem az arcomra. Csak
hogy jó benyomást keltsünk az emberekben. Átsétáltunk és apám Billy
csöngetett. A kifinomult hallásunkkal hallottuk, hogy valaki lerobog a lépcsőn
és az ajtóhoz fut. Majd kinyitotta azt, de mikor megláttam, hogy ki nyitott
ajtót és hogy milyen öltözetben volt. Már ha ruhának lehet nevezni azt a
textil darabot ami takarta a testét. Látszott rajta, hogy lefagyott ahogy meglátt
engem. Elvörösödött, majd beinvitált bennünket a napalijukba. Apám mutatott
be minket.
- Mi vagyunk az új szomszédok. A nevem Billy Moonro, ő itt a feleségem Lilian Moonro és a gyerekeink Rachel és George Moonro - mutatkoztunk be neki.
- Én Rebecca Read vagyok. Neharagudjanak, de lemennék és felöltöznék,
mert egy kicsit zavarban vagyok így törölközőben - mondta szüleimnek.
- Persze menj csak kedvesem - mondta anyám Lily.
- Öt perc és jövök - válaszolta.
Majd felszaladt és beszélt valakival. Nemsokra rá lejött egy alacsony vörös
hajú lány.
- Jónapot! Sziasztok! Marie Read vagyok Becca unokatestvére - köszöntött
minket.
- Szia George Moonro vagyok, a hugom Rachel, a szüleim Lilian és Billy Moonro
az új szomszédok vagyunk - mutatkoztam be neki a család nevében.
- Értem. Hozhatok nektek valamit? - kérdezte.
- Nem kérünk semmit, köszönjük szépen - hárította apám.
- Neharagudj, de megtudnád mondani, hogy hol a mosdó? - érdeklődtem Marie-től.
- Persze. Ahogy kiérsz a nappaliból elfordulsz balra és ott a folyosón jobbra a
második ajtó - tájékoztatott.
Mikor oda értem és benyitottam elég érdekes látvány tárult a szemem elé.
- Marie, már mondtam, hogy kopogj mielőtt bejössz- szólt Becca, majd
megfordult.
Nem bírtam megállni, hogy végig ne nézzek tökéletes testén amit az a rövid
textil darab se takart, mert készült felöltözni.
- Oh, .... öhm, .... bocsi megvárom, míg kijössz - majd becsaptam az ajtót és
visszamentem a nappaliba. Lesokkolva ültem le az egyik fotelbe. Csak Becca
gyönyörű testére tudtam gondolni, amint ott áll ledöbbenve a fürdőszoba
közepén.
- Szerinted is fiam? - szólított meg Billy.
- Bocsánat! Miről is? - ocsúdtam fel.
- Arról, hogy milyen szép hely ez a város - segített ki Rachel.
- Igen nagyon tetszik. Olyan csendes és nyugodt meg szép lányok vannak - pillan-
tottam fel az éppen beérkező Beccára.
- Ne heragudjatok a fogadtatásért, de épp az esti bulira készültünk - szabadkozott.
- Milyen buliba? - kíváncsiskodott Rachel.
- Az egyik tizenegyedikes haverom rendez egy házi bulit és oda készülődtünk. Jöttök
ti is? - kérdezte, majd Rachel-re és rám nézett.
- Persze megyünk. Hova kell menni?
- Milenne ha az én kocsimmal mennénk? - mondta Becca.
- Oké. Hányra leszel ott előttünk?
- Mondjuk olyan tíz óra fele?
- Az jó. Addig eltudunk készülni - válaszoltam
- Hát akkor mi megyünk is - állt fel apám.
- Sziasztok - köszöntek el tőlünk.

- George, várj egy pillantra. Szeretnék veled váltani néhány szót - állított meg Becca hangja.
- Miről lenne szó? - érdeklődtem.
- Arról ami a fürdő szobában történt. Nem szeretném ha kitudódna. - kért. Majd megfordult és elindult, de megbotlott. Én meg megint a dereka köré raktam a kezeim
és magamhoz húztam.
Mikor felnézett akkor vettem észre, alig néhány centi távolság van ajkaink között.
Egyre közeledtünk egymás felé, de amikor összeért volna a szánk akkor valaki
dudált és oda lett a pillanat.