1. fejezet

(Becca szemszöge)

Az életem nem volt fenékig tejfel, mert a szüleim elvál-
tak mikor hét éves voltam. Azt a nyarat legfőképpen
rokonoknál töltöttem, mert anyukám költözött.
Miután hazaértem a nyaralásból, készen várt az új szo-
bám anyávl közös házunkban.
A szüleim válása lelkileg megviselt. Főleg az, hogy az
édesapám olyanokat ígért amiket nem tartott be. De most
kanyarodjunk vissza a jelenbe.
Rebecca Read-nek hívnak és 16 éves vagyok, anyukámat
Erika White-nak, míg apukámat Joseph Read-nek.
Nekik jól kereső munkájuk van, de elég is szomorkodásból.
Végre boldognak mondhatom magam, mert sikerült beillesz-
kednem az új osztályomba és végre tudom tartani a kapcso-
latot az unokatesómmal Marie-vel, hála a technika fejlődésé-
nek.
Most is majd vele fogok találkozni a Parkban.
A padon ülve vártam Marie-re. Szokásához híven, most is késik.
- Szia! Azt hittem soha nem érsz ide. - fogadtam egyből.
- Szióka! Bocsi a késésért, de feltartott Susie a hogom - mondta
rögtön.
- Semmi baj. Megyünk akkor vásárolni? - kérdeztem.
- Persze
Elmentünk a közeli plázába. Az egyik üzletben nézelődtünk, buli-
zós cuccok után. Egy kupac ruhával a kezemben elindultam a
próbafülkék felé, mikor neki mentem valakinek. Már felkészültem
az esésre, de két erős kar fonódott a derekamra, így megtartva
engem. Felnéztem a megmentőmre, hogy bocsánatot kérjek, de
elakadt a lélegzetem, ahogy belenéztem azokba az igéző barna
szemekbe.
- Bocsi, én... én... én nem akartam, csak nem láttalak... - de nem
tudtam befejezni, mert a számra rakta az egyik ujját.
- Semmi baj. Nem haragszom, főleg ha ilyen szép lányok jönnek
nekem. De ha nagyon kiszeretnél engesztelni, akkor holnap
eljöhetnél velem moziba - mondta
- Elmennék veled, de még a nevedet sem tudom, amúgy Rebecca
a nevem.
- George vagyok.
Ekkor ért oda Marie.
- Oh, Becca végre megvagy. Téged keres.....
Nem tudta befejezni, mert észrevette, hogy nem egyedül vagyok.
Mikor végig nézett rajtunk, akkor jöttem rá, hogy még mindig
Gregory karolja a derekamat. Egyből elhúzódtam tőle, paprika
piros arccal.
- Akkor holnap este hétkor a mozi előtt várlak - mondta, majd egy
szívdöglesztő mosoly után elment. Marie egyből letámadt
- Ki volt ez az őrülten jó pasi? Mikor találkoztál vele? Hol lakik?
Megadta- e a telefonszámát? - zúdította rám a kérdéseit.tt
- George a neve, összeütköztem vele amikor a próbafülkék felé
mentem, nem tudom hol lakik és nem adta meg a számát. - soroltam
a válaszokat.
- Sikerült választani ruhát? - faggatott tovább.
- Igen van három ami tetszik, de tudod mit? felpróbálom és
megmondod, hogy melyik áll jól.
- Okés, persze. Számíthatsz rám.
Az első két ruhára azt mondta, hogy ebben nem lehet hódítani, mert
túl hosszú, a harmadik egy rózsaszín pántnélküli miniruha volt.
- Ez csodálatosan áll rajtad - áradozott
- Akkor ez lesz rajtam a bulin - közöltem vele.
Már kezdtem fellélegezni, hogy mehetünk haza, ugyanis Marie a
vásárlással eltudja ragadtatni magát úgy mint most.
- Már megvettük a cipőt és a kiegészítőket a ruháinkhoz, miért nem
megyünk haza?- nyavajogtam neki.
- De még a holnapi randidra is kell ruhákat venni - szólt vissza Marie.
- Oh, tényleg ezt el is felejtettem.
A randira egy fehér koktél ruhát, piros boleróval és piros cipővel, meg egy
piros-fehér táskát vettünk.
- Eljössz akkor hozzám készülődni az esti bulira? - kérdeztem Marie-től.
- Persze.
A vásárlás után bevágódtunk az autómba, ami egy Mercedes Angel volt.
Imádtam ezt a kocsit, a szüleimtől kaptam ahogy betöltöttem a tizenhatodik
életévemet. Házzánk mentünk, hogy elkezdjünk készülődni a bulira.
Lefürödtünk és megmostuk a hajunkat . Egy szál törölközőben csináltam
Marie haját, mikor csöngettek. Egyből lerohnatam, hogy megnézzem kiaz,
de mikor kinyitottam az ajtót lefagyva álltam a vendégeink előtt.
Az ajtóban egy középkorú nő és férfi, valamint egy velem egy idős lány állt.
De a lány mögött ott álldogált George.
Pipacs vörös arccal tessékeltem be őket a nappaliba.
- Mi vagyonk az új szomszédok. A nevem Billy Moonro. Ő itt mellettem a
feleségem Lilian Moonro és a gyerekeink Rachel Moonro és George
Moonro - mutatkozott be a családfő.
- Én Rebecca Read vagyok. Neharagudjanak, de elmennék és felöltöznék,
mert zavarban érzem magam így - mutattam végig magamon.
- Persze, menj csak kedvesem - mondta Lilian.
- Öt perc és már itt is vagyok - válaszoltam.
Felrohantam a szobámba, és mondtam Marie-nek, hogy öltözzön fel és
foglalkozzon a vendégekkel míg sikerül összeszednem magam. Kezembe
vettem egy csőszárú farmer nadrágot és egy kivágott kék felsőt, meg fehér
neműt.
A lenti fürdőszobába mentem, mert azt hittem hogy Marie elfoglalta az én
fenti fürdőszobám. Épp levettem magamról a törülközőt, mikor kinyílt a
helyiség ajtaja.
- Marie már mondtam, hogy kopogj mielőtt bejössz - és az ajtóban álló
személy felé furdultam. Teljesen leblokkoltam azon, hogy ki áll előttem.