40. fejezet

(Marie szemszöge)

Nagyon aggódtam Becca miatt, mert elég rosszul nézett ki. Szerencsére nem volt annyira komoly a sérülése, mint amilyennek látszott. Miután George és én visszahoztuk a kórházból, egyből kidőlt a gyógyszer miatt amit kapott.
-Elaludt, remélem, hogy holnap reggel jobban lesz a válla - ült a kanapéra George aggodalmasan.
-Nyugi, minden rendbe jön. Meg amúgy is lassan el kéne kezdeni az esküvő tervezését, mert nem sokára vége a sulinak és itt a nyár - mondtam neki, hogy eltereljem a témát.
-Milyen igazad van, majd Beckyvel szeretném elkezdeni tervezgetni - gondolkozott el George.
Taylor és én beszélgettünk, hogy mikor lesz nála megint házi buli és jó lenne, ha segítenék neki megrendezni. Már azt tervezgettük, hogy miket kell beszerezni a bulira, majd amikor csengettek.
-Megyek kinyitom - álltam fel a két személyes kanapéról.
Az ajtóban egy édes kislány és az anyukája álldogáltak.
-Szia Marie, Elizabeth vagyok Erika jó barát nője - magyarázta Elizabeth
-Sziasztok gyertek beljebb - hívtam be őket a nappaliba.
-Erika még nincs itthon, de hamarosan haza ér. Várjátok meg itt - vezettem be őket a szobába, majd leültettem őket a fotelba.
-Becca hol van? - kérdezte csillogó szemekkel tőlem a kislány.
-Fent van a szobájában, kipiheni a sérülését - válaszoltam neki.
-Láttam, hogy nagyot esett. Felmehetek hozzá és megnézhetem, hogy hogy van? - érdeklődött félszegen a kicsi lány.
-Persze, menj csak nyugodtan. Fent az emeleten balra a második ajtó lesz az ő szobája - magyaráztam neki.
-Amúgy Anabellnek hívnak. Köszönöm - puszilt arcon, majd eltűnt.
-Milyen aranyos volt. Remélem, hogy hamarosan lejön magától - nézett utána az anyukája.
-Nekem is ilyen gyerekem lesz - álmodoztam el.
-Messze van még az, meg amúgy is ebben az ügyben Taylorral kell beszélned - szólt közbe Tommy.
-Ajj Tommy, olyan hülye vagy - löktem rajta egyet pirosló arccal.
-Most, miért? - nézett rám ártatlanul.
-Hát nem is tudom - feleltem ironikusan.
Még egyi ideig, így oltottuk Tommyval egymást. Oda-vissza befutóra, már nagyon kezdtünk belemelegedni, mikor Tay egy csókkal elhallgattatott. Így a Tommyval való pörlekedésünk abba maradt és csend telepedett ránk.

(Becca szemszöge)
Arra ébredtem, hogy valaki néz. Mikor szét néztem, hogy ki az egy négy éves kis lány feküdt mellettem és nézett rám csillogó szemekkel.
-Szia Becca, Ana vagyok - mondta csilingelő hangon.
-Szia Ana, már vártalak, hogy mikor jöttök - szólaltam meg rekedt hangon az alvástól, majd rámosolyogtam és felültem az ágyban.
-Le jössz? Eszek valamit - kászálódtam kifelé az ágyból.ű
-Persze és ha kell akkor segítek neked - válaszolta Ana.
Szépen lassan mentünk le a lépcsőn a konyhába, majd a kicsi Anat leültettem a pulthoz tartozó egyik székre.
-Kérsz valamit? - érdeklődtem tőle, miközben kinyitottam a hűtő ajtót.
-Ha nem fáradság neked akkor egy szendvicset kérek szépen - motyogta.
-Meg csinálom neked szívesen - vágtam rá rögtön és kipakoltam mindent az asztalra.
Gyorsan összedobtam kettő szendót, majd egy-egy tányérra helyeztem őket és letettem a pultra. Csendben ettük a kaját, majd mikor befejeztük Ana szólalt meg.
-Nagyon ügyes vagy. Máskor is csinálsz nekem valami finomat - nézett rám kérlelően. Ezt annyira dicsérően mondta, hogy elnevettem magam.
-Persze szívem. Legközelebb palacsintát fogunk sütni és abban segíthetsz - borzoltam össze a haját.
-Na!!! - méltatlankodott Ana eme tettem után és a kicsi kezeivel próbálta lesimogatni a kócos haját, több-kevesebb sikerrel.
-Gyere, rendbe szedem a hajad - húztam magam után fel az emeletre.
Bevezettem a fürdőszobámba ahol elő vettem egy csomag haj gumit és egy fésűt, majd visszamentünk a szobába. Ott leültünk az ágyamra és szépen kifésültem, majd elkezdtem neki tincsenként befonni a haját. Mikor készen lettünk boldogan szaladt le a földszintre. Én pedig mosolyogva sétáltam utána. Mikor George meglátott rosszallóan nézett rám.
-Ne haragudj rám. Már nem tudtam pihenni és nem fáj már annyira a kezem. Meg amúgy is nézd meg milyen boldoggá tettem evvel - bújtam a karjai közé hízelegve.
-Ha ezt csinálod tudod, hogy nem tudok rád haragudni - csókolt meg. - De nagyon aggódom érted - ölelt meg szorosan.
-Gyerekek mennyetek másik helységbe, mert itt túl nyálasak vagytok. - szakította félbe ezt a szép pillanatot Tommy beszólása.
-Miért zavar téged az ha szeretjük egymást - vágtam vissza. Közben Ana az ölembe fészkelte magát, Tommy és én köztem járatta azokat szép nagy barna szemeit.
-Gyere Ana mutatok valamit - emeltem fel az ép karommal, majd elindultam vele felfelé. A szobámban elővettem az egyik saját készítésű mese könyvemet.
-Olvasok neked mesét - ültem le Anaval az ölemben az ágyra.
-Ajjjj, de én nem akarok unalmas meséket hallgatni - kezdett el nyávogni.
-Tudod Ana, ezek nem átlagos mesék, mert ezeket én írtam - mondtam, majd fellapoztam a könyvet és belekezdtem az első mesébe.

A mese befejeztével  láttam meg, hogy Marie és George az ajtóban állnak és néznek minket. Elképedve néztek rám.
-Ana, gyere megyünk haza - kiabált fel Elizabeth.
-Jó, megyek már - kiáltott vissza Ana.
-Becca, ugye máskor is eljöhetek hozzád? - kérdezte meg aranyosan.
-Persze, ide bármikor jöhetsz - biztosítottam őt mosolyogva.
Majd felvettem őt az ép karommal és lementünk a földszintre. Mikor anya meglátott rosszallóan nézett rám. Mikor Elizabethék elmentek bosszúsan fordult felém.
-Miért nem tudsz vigyázni magadra? - kérdezte.
-Nem az én hibám volt, ez csak úgy megtörtént. Nem komoly, két hét múlva újra járhatok edzésre - válaszoltam.
-Nem komoly?! - kiabálta magából kikelve.
Inkább nem szóltam semmit, hanem megvártam míg egy kicsit megnyugszik és majd utána beszélek vele. Döntöttem el magamban. Mivel fáradt voltam, úgy gondoltam, hogy elmegyek fürdeni. Mivel George elfoglalta az én fürdőmet és nem akartam zavarni, így Marie fürdője felé vettem az irányt. Az előbb még lent láttam őket, így nyugodt szívvel nyitottam be a fürdőszobába. De lehet, hogy előtte nem ártott volna kopognom. Ugyanis....


Pár kritikának örülnék. Mindegy, hogy jó vagy rossz, csak mondjátok el, hogy tetszett a történet, illetve ha nem tetszett.