9. fejezet

Remélem ez is elnyeri, majd a tetszésedet vagy tetszéseteket :D :)

(Becca szemszöge)

- Szia Mama! Persze megyek. Épp felakartalak hívni.
"-Tényleg, mivel kapcsolatban?"
- Avval, hogy én külön kocsival megyek és viszem Tommy-t és Marie-t. Meg szeretném bemutatni a barátomat George-ot. Elhozhatom akkor George-ot?
"- Hát.... apád mit mondott?"
-Azt mondta, idézem "De ez itt mit fog keresni egy családi programon?". Így mondta. Én meg mondtam neki, hogy akkor felhívlak titeket és majd megkérdezem tőletek.
"- Figyelj kislányom, én azt mondom, hogy nyugodtan hozd el és mutasd be a barátodat"
- Szia Nagyi! Tizenegyre ott leszünk! Szia! Szeretlek, puszi!

* * *

- Én nem értem, hogy az apám miért szól ele az életembe. Azt hiszi, hogy még mindig az a hét éves kislány vagyok, akit a hülye ígéreteivel tud hitegetni. - fakadtam ki.
Majd zokogásban törtem ki.
- Jól van. Tudjuk, hogy az apánk egy bunkó. Mindenkit lenéz akit csak lehet - mondta Tommy.
- De Tommy attól még az apánk és meg kell neki adni a tiszteletet - védtem őt.
- Ajj Becca, most is őt véded, pedig megbántott elég rendesen.
- Nem tehetek róla, de én akkor is szeretem, ha ilyen a modora - védtem őt.
- Na mindegy. Milyen filmjeid vannak? - kíváncsiskodott-
- Tudod mit nézzünk meg! A "Vas" címú filmet, ott van a fekete DVD tartóban. -tájékoztattam Tommy-t.
Berakta a filmet, mi pedig elhelyezkedtünk a francia ágyamon. Én George-hoz bújtam, Maire Taylor-hoz míg Rachel Tommy-hoz.
Alig kezdődött el a film, de szemeimre mintha ólomsúly nehezedett volna. Így engedtem a kísértésnek és elaludtam.

* * *

Majd arra ébredtem, hogy valaki néz. Kinyitottam résnyire a szemem és megláttam George-ot.
- Miért maradtál itt? - kérdeztem tőle.
- Azért, mert anyukád megkért, hogy vigyázzak rád, mert az ilyen események után szoktál roszakat álmodni - tájékoztatott.
- Értem. És álmodtam rosszat? - tudakoltam.
- Hát őszintén megvallva, igen.
- És beszéltem is?
- Igen
- Miről?
- Apukáddal veszekedtél.
- Ajj, George, ne kelljen már mindent harapófogóval kiszedni belőled - nyafogtam neki.
- Okés. Szóval arról beszélgettél vagy veszekedtél Joseph - fel, hogy te akkor is velem fogsz járni, ha ő megtiltja. És hogy te engem szeretsz - válaszolta készségesen.
- Úr isten! Tényleg ezeket mondtam? - kíváncsiskodtam tőle, s közben a fejemre raktam az egyik párnát.
- Te szégyelled amit mondtál? - kérdezte George, hallatszott a hanngján, hogy elkomorodik.
- Nem - kiálltottam fel.
- Akkor?
- Csak zavarba ejtő, hogy bevallottam neked az érzéseimet, de azt nem tudom, hogy te miket érzel irántam - közöltem vele pirosló arccal.
- Figyelj rám. Becca nézz a szemembe - utasított.
Mi után megtettem amit kért folytatta a mondani valóját.
- Nekem te olyan vagy mint a nap ami bevilágítja a sötét eget. Amióta megismertelek azóta csak rád tudok gondolni, Amikor meglátlak és például rossz a kedvem, te egyből felvidítasz a mosolyoddal - áradozott rólam.
- Persze, és ezt higgyem is el?
- Igen. Ilyen eset volt a tegnap esti, mikor értünk jöttetek, akkor is rám mosolyogtál és egyből jobb kedvem lett.
- De tegnap este nem válaszoltál a kérdésemre - tájékoztattam Geroge-ot.
- A kérdésedre a válasz: Első látásra beléd szerettem - vallotta be, majd lecsapott az ajkaimra.
Ebben a csókben benne volt minden érzésünk egymás iránt.
Miután levegő hiány miatt megszakítottuk a csókunk, halkan megszólaltam.
- Akkor bemutathatlak a családomnak, úgy mint a barátomat? - kérdeztem tőle.
Erre megcsókolt.
- Ezt igennek vehetem?
- Annak - válaszolta.
Majd ismét elmerültünk egymásban, amit az ajtó nyitódása szíkított meg.