10. fejezet

(Becca szemszöge)

,,Majd ismét elmerültünk egymásban, amit az ajtó nyitódása szakított meg."

Nagy nehezen elváltunk egymástól, majd felnéztem az ajtóra. Ott egy vigyorgó anyával, Marie-vel, Taylor-ral, Rachel-lel és Tommy-val néztünk szembe.
Anya jött oda hozzánk elsőnek.
- Jajj, édeseim olyan szépek vagytok így együtt. Te meg ne is foglalkozz az apáddal és ha a hétvégén akadéskoskodna akkor ne hagyd magad - mondta anyám.
- Rendben. Annyira szeretlek - válaszoltam és megöleltem.
Majd a helyét Marie és Taylor vette át.
- Már vártam, hogy mikör jöttök össze. Isten hozott a családban George.
- köszi - felete erre George.
- De ti is együtt vagytok nem? - néztem rájuk.
- De igen - felete Marie félszegen.
- Örülök nektek. Taylor ha bántod az unokahúgom én foglak kinyírni a két kezemmel - feníegettem meg.
Ekkor szólalt meg Tommy.
- Becca mióta lettél te ilyen bátor? Mert mikor elmentem akkor még elég félénk voltál - állapította meg Tommy.
- Muszály volt bekeményítenem, mert mindig védelmező bátyám elment - válaszoltam.
- Ajj, nem akarok suliba menni - nyafogott Marie.
- Nyugi, a tanév végéig itt laksz nálunk, és itt nagyon jó a társaság - feletem.
- Ugye most nem magadra céloztál,
- De, de. Kire céloztam volna?
- A kis egoista, de így szeretlek
- Köszike - mondtam egyből. Majd folytattam
- Akkor beszéljük meg, hogy ki kivel megy a családi ebédre - vettem fel.
- Oké - válaszolták egybehangzóan.
- Akkor biztos, hogy George és én egy kicsival megyünk. Marie?
- Ha nem nagy baj akkor mi is veled megyünk - mutatott Tay-re és magára.
- Tommy? - kérdeztem tovább.
- Rachel és én az én kocsimmal megyünk - válaszolta.
- Oké! Akkor felhívom nagyiékat, hogy hatan megyünk. Jó lesz? - érdeklődtem.

* * *

Másnap nem volt első órám így csak hétkor keltem. Nagy nehezen kikeltem az ágyból. Már ekkor éreztem, hogy gáz van, mert nagyon görcsölt a hasam. Gyorsan megnéztem a naptárat ami május ötödikét mutatott.
- Oh, a francba! - suttogtam.
Elmentem a fürdőbe és elvégeztem a reggeli teendőimet. Majd felöltöztem és elindultam a suliba.
A parkolóban ott volt már Marie, Rach és George is.
- Sziasztok - köszöntem nekik.
- Szia Becky. Mi a baj? Olyan nyúzottnak tűnsz. - mondta Marie.
- Nagyon sötétek a karikák a szemeim alatt, - kérdeztem.
- Hát őszintén szőlva, olyan mintha alig aludtál volna az este - válaszolta Rach.
- Tényleg elég nyúzott vagy. Mi a baj? - kíváncsiskodott George.
- Csak a női havi baj - feletem nyűgösen.
- Oké, nem akartalak megsérteni édes - emelte fel védekezően a kezeit George.
- Nem, nem bántottál meg, csak ilyenkor könnyen feltudom húzni az agyam minden apróságon - válaszoltam
- Értem
Majd George odajött hozzám és megcsókolt, ezen egy kicsit megdöbbentem, da azonnal viszonoztam ezt a geszust.
Marie torok köszörülése zavart meg minket.
- Mi az? - kérdeztem morogva és közben George mellkasába temettem az arcom.
- Csak annyi, hogy mindenki titeket néz a parkólóban - adta meg a választ.
- Menjünk inkább be - mondtam.
Mikor beléptünk az iskola bejáratán minden szem ránk szegeződött, és szembe jött velünk Taylor.