11. fejezet

( Becca szemszöge)

- Hali mindenkinek! Szia édes - köszöntött minket Taylor, majd megcsókolta Marie-t.
- Na, de gyerekek legalább ne itt a folyosó közepén - szólaltam meg.
- Most miért? - kérdezte Tay.
- Csak azért, mert a lányok elég gyilkos tekintettel nézik Marie-t - adtam meg a választ.
- Oh, tényleg - csodálkozott Marie.
- Igen tényleg. Na menjünk órára. Személy szerint nem akarok elkésni a Matek órámról - szólaltam meg.
- Nekem is matek órám lesz - mondta George.
- Oké, akkor gyere menjünk órára - feleltem.
A matek óra ugyan olyan unalmas volt mint a többi. A menzára is George-al mentem, majd Rachel-ék asztalához mentünk és leültünk.
- Figyi Becky, nem azért hogy megsértselek, de téged is elég félelmetes pillantások kísérnek - állapította meg Rach.
- Az lehet, biztos féltékenyek rám, mert egy ilyen helyes srác a pasim - vágtam rá.
- Te tényleg ezt gondolod rólam? - kérdezte tőlem George.
- Mit is?
- Hát amit az előbb mondtál!
- Mit mondtam az előbb? - kontráztam vissza a kérdésére.
- Azt hogy helyes vagyok. - mondta.
- Ilyet mondtam volna - incselkedtem vele.
- Ne játsz velem, mert megbánod - fenyegetett meg.
- Most félnem kéne, - mosolyogtam rá és közelebb hajoltam.
- Kéne - válaszolta.
Majd magához húzot és szenvedélyesen megcsókolt.
- Fiatalok menjetek szobára - röhögte Taylor.
- Ezt pont te mondod, mikor Marie-vel is ezt csinálod - vágtam vissza.
- Milyen igazad van. Na menjünk órára- nyögte ki zavartan.
- Okés, sziasztok! - köszöntem eltőlük és elmentem spanyol órára.

* * *
Az utolsó órám után a parkolóban még bandáztunk egy két óra hosszáig aztán mindenki ment haza.

* * *

Csütörtök reggel én vittem Marie-t is a suliba. A parkolóban Tay, Rach és Geo állt. Ahogy kiszálltunk odajöttek hozzánk.
- Szia kicsim! - fogadott George.
- Szia - köszöntem vissza, majd megcsókoltuk egymást.
- Szia édes! - köszönt Taylor Marie-nek.
- Szióka - mondta Marie majd ők is megcsókolták egymást.
- Becky, Tommy lesz délután? - kérdezte Rachel.
- Persze. Nyugodtan ott is aludhatsz nála, és ha esetleg nincs cuccod akkor majd mi Marie-vel adunk neked - válaszoltam.
- Okés, ezt észben tartom - felelte.
- Becca, péntek este ráérsz? - tudakolta Taylor.
- Miért is? - kérdeztem vissza.
- Hát mert az apám discójában aki lett volna a DJ beteg lett és én meg azt mondtam, hogy te biztos, hogy elvállalod - felelte motyogva, tartva a kirohanásomtól.
- Úgy ajánlottál, hogy engem nem is kérdezteél meg? - dühöngtem.
- De lásd milyen jó szivem van így elvállalom, de csak egy feltétellel. - folytattam.
- És mi lenne az?
- Az, hogy utána oda ingyenes lesz a belépésünk - válaszoltam.
- Persze, neked a szexen kívül mindent - közölte kaján vigyor kíséretében.
- A szexet nem is veled képzeltem el - vágtam vissza neki.
Majd elpirultam és mentem az első órámra.
De, a kaja szünet előtti órám közös volt George-al. Miután beültem a teremben a padba, akkor lépett be George és leült mellém.
Az órán egy lapot csúsztatott elém, amin ez volt található.
"Kivel feküdnél le szívesen?" írta George. Ezen a kérdésén meglepődtem, hogy még nem jött rá, hogy vele képzeltem el a za eelső együttlétemet.

10. fejezet

(Becca szemszöge)

,,Majd ismét elmerültünk egymásban, amit az ajtó nyitódása szakított meg."

Nagy nehezen elváltunk egymástól, majd felnéztem az ajtóra. Ott egy vigyorgó anyával, Marie-vel, Taylor-ral, Rachel-lel és Tommy-val néztünk szembe.
Anya jött oda hozzánk elsőnek.
- Jajj, édeseim olyan szépek vagytok így együtt. Te meg ne is foglalkozz az apáddal és ha a hétvégén akadéskoskodna akkor ne hagyd magad - mondta anyám.
- Rendben. Annyira szeretlek - válaszoltam és megöleltem.
Majd a helyét Marie és Taylor vette át.
- Már vártam, hogy mikör jöttök össze. Isten hozott a családban George.
- köszi - felete erre George.
- De ti is együtt vagytok nem? - néztem rájuk.
- De igen - felete Marie félszegen.
- Örülök nektek. Taylor ha bántod az unokahúgom én foglak kinyírni a két kezemmel - feníegettem meg.
Ekkor szólalt meg Tommy.
- Becca mióta lettél te ilyen bátor? Mert mikor elmentem akkor még elég félénk voltál - állapította meg Tommy.
- Muszály volt bekeményítenem, mert mindig védelmező bátyám elment - válaszoltam.
- Ajj, nem akarok suliba menni - nyafogott Marie.
- Nyugi, a tanév végéig itt laksz nálunk, és itt nagyon jó a társaság - feletem.
- Ugye most nem magadra céloztál,
- De, de. Kire céloztam volna?
- A kis egoista, de így szeretlek
- Köszike - mondtam egyből. Majd folytattam
- Akkor beszéljük meg, hogy ki kivel megy a családi ebédre - vettem fel.
- Oké - válaszolták egybehangzóan.
- Akkor biztos, hogy George és én egy kicsival megyünk. Marie?
- Ha nem nagy baj akkor mi is veled megyünk - mutatott Tay-re és magára.
- Tommy? - kérdeztem tovább.
- Rachel és én az én kocsimmal megyünk - válaszolta.
- Oké! Akkor felhívom nagyiékat, hogy hatan megyünk. Jó lesz? - érdeklődtem.

* * *

Másnap nem volt első órám így csak hétkor keltem. Nagy nehezen kikeltem az ágyból. Már ekkor éreztem, hogy gáz van, mert nagyon görcsölt a hasam. Gyorsan megnéztem a naptárat ami május ötödikét mutatott.
- Oh, a francba! - suttogtam.
Elmentem a fürdőbe és elvégeztem a reggeli teendőimet. Majd felöltöztem és elindultam a suliba.
A parkolóban ott volt már Marie, Rach és George is.
- Sziasztok - köszöntem nekik.
- Szia Becky. Mi a baj? Olyan nyúzottnak tűnsz. - mondta Marie.
- Nagyon sötétek a karikák a szemeim alatt, - kérdeztem.
- Hát őszintén szőlva, olyan mintha alig aludtál volna az este - válaszolta Rach.
- Tényleg elég nyúzott vagy. Mi a baj? - kíváncsiskodott George.
- Csak a női havi baj - feletem nyűgösen.
- Oké, nem akartalak megsérteni édes - emelte fel védekezően a kezeit George.
- Nem, nem bántottál meg, csak ilyenkor könnyen feltudom húzni az agyam minden apróságon - válaszoltam
- Értem
Majd George odajött hozzám és megcsókolt, ezen egy kicsit megdöbbentem, da azonnal viszonoztam ezt a geszust.
Marie torok köszörülése zavart meg minket.
- Mi az? - kérdeztem morogva és közben George mellkasába temettem az arcom.
- Csak annyi, hogy mindenki titeket néz a parkólóban - adta meg a választ.
- Menjünk inkább be - mondtam.
Mikor beléptünk az iskola bejáratán minden szem ránk szegeződött, és szembe jött velünk Taylor.

9. fejezet

Remélem ez is elnyeri, majd a tetszésedet vagy tetszéseteket :D :)

(Becca szemszöge)

- Szia Mama! Persze megyek. Épp felakartalak hívni.
"-Tényleg, mivel kapcsolatban?"
- Avval, hogy én külön kocsival megyek és viszem Tommy-t és Marie-t. Meg szeretném bemutatni a barátomat George-ot. Elhozhatom akkor George-ot?
"- Hát.... apád mit mondott?"
-Azt mondta, idézem "De ez itt mit fog keresni egy családi programon?". Így mondta. Én meg mondtam neki, hogy akkor felhívlak titeket és majd megkérdezem tőletek.
"- Figyelj kislányom, én azt mondom, hogy nyugodtan hozd el és mutasd be a barátodat"
- Szia Nagyi! Tizenegyre ott leszünk! Szia! Szeretlek, puszi!

* * *

- Én nem értem, hogy az apám miért szól ele az életembe. Azt hiszi, hogy még mindig az a hét éves kislány vagyok, akit a hülye ígéreteivel tud hitegetni. - fakadtam ki.
Majd zokogásban törtem ki.
- Jól van. Tudjuk, hogy az apánk egy bunkó. Mindenkit lenéz akit csak lehet - mondta Tommy.
- De Tommy attól még az apánk és meg kell neki adni a tiszteletet - védtem őt.
- Ajj Becca, most is őt véded, pedig megbántott elég rendesen.
- Nem tehetek róla, de én akkor is szeretem, ha ilyen a modora - védtem őt.
- Na mindegy. Milyen filmjeid vannak? - kíváncsiskodott-
- Tudod mit nézzünk meg! A "Vas" címú filmet, ott van a fekete DVD tartóban. -tájékoztattam Tommy-t.
Berakta a filmet, mi pedig elhelyezkedtünk a francia ágyamon. Én George-hoz bújtam, Maire Taylor-hoz míg Rachel Tommy-hoz.
Alig kezdődött el a film, de szemeimre mintha ólomsúly nehezedett volna. Így engedtem a kísértésnek és elaludtam.

* * *

Majd arra ébredtem, hogy valaki néz. Kinyitottam résnyire a szemem és megláttam George-ot.
- Miért maradtál itt? - kérdeztem tőle.
- Azért, mert anyukád megkért, hogy vigyázzak rád, mert az ilyen események után szoktál roszakat álmodni - tájékoztatott.
- Értem. És álmodtam rosszat? - tudakoltam.
- Hát őszintén megvallva, igen.
- És beszéltem is?
- Igen
- Miről?
- Apukáddal veszekedtél.
- Ajj, George, ne kelljen már mindent harapófogóval kiszedni belőled - nyafogtam neki.
- Okés. Szóval arról beszélgettél vagy veszekedtél Joseph - fel, hogy te akkor is velem fogsz járni, ha ő megtiltja. És hogy te engem szeretsz - válaszolta készségesen.
- Úr isten! Tényleg ezeket mondtam? - kíváncsiskodtam tőle, s közben a fejemre raktam az egyik párnát.
- Te szégyelled amit mondtál? - kérdezte George, hallatszott a hanngján, hogy elkomorodik.
- Nem - kiálltottam fel.
- Akkor?
- Csak zavarba ejtő, hogy bevallottam neked az érzéseimet, de azt nem tudom, hogy te miket érzel irántam - közöltem vele pirosló arccal.
- Figyelj rám. Becca nézz a szemembe - utasított.
Mi után megtettem amit kért folytatta a mondani valóját.
- Nekem te olyan vagy mint a nap ami bevilágítja a sötét eget. Amióta megismertelek azóta csak rád tudok gondolni, Amikor meglátlak és például rossz a kedvem, te egyből felvidítasz a mosolyoddal - áradozott rólam.
- Persze, és ezt higgyem is el?
- Igen. Ilyen eset volt a tegnap esti, mikor értünk jöttetek, akkor is rám mosolyogtál és egyből jobb kedvem lett.
- De tegnap este nem válaszoltál a kérdésemre - tájékoztattam Geroge-ot.
- A kérdésedre a válasz: Első látásra beléd szerettem - vallotta be, majd lecsapott az ajkaimra.
Ebben a csókben benne volt minden érzésünk egymás iránt.
Miután levegő hiány miatt megszakítottuk a csókunk, halkan megszólaltam.
- Akkor bemutathatlak a családomnak, úgy mint a barátomat? - kérdeztem tőle.
Erre megcsókolt.
- Ezt igennek vehetem?
- Annak - válaszolta.
Majd ismét elmerültünk egymásban, amit az ajtó nyitódása szíkított meg.

8. fejezet

( Becca szemszöge)

,, Egyszer csak azt vettem észre, hogy a falhoz nyom ésa nyakam borítja be apró csókokkal. Ám ekkor kopogtak az ajtón"

George még mindig a nyakam csókolgatta, így nehezemre esett volna kinyögni egy ,,Ki az" kérdést.
- Becca én vagyok az Rachel - dörömbölt az ajtómon.
- Mindjárt bejöhetsz. - válaszoltam.
Majd jelentőség teljesen George-ra néztem, ő vette a lapot és letett az öléből. Így én oda rohantam az ágyhoz, hogy felvegyem. De sajnos nem találtam felsőt. Elkezdtem keresni, mindenhol megnéztem, de nem találtam.
- Csak nem ezt keresed? - kérdezte George és felmutatta a felsőm.
- De azt, és add vissza légyszi - kértem tőle.
- Szerintem jó vagy így is, de ha annyira kell ez a póló akkor vedd el. - mondta.
- Oké - válaszoltam neki.
Odaszaladtam hozzá, de ő felemelte a felsőt. Ugrándozva próbáltam elérni, de nem sikerült.
- Ha tényleg kell ez a felső, akkor kapj el - mondta, majd kirahont a szobából.
- Ne George, add vissza! - majd utána futottam, de az ajtóban összetalálkoztam Rachel-lel.
- Szia Rach, majd dumálunk, de vissza kell szereznem a felsőm. Bocsi, tényleg - kértem tőle.
- Hali, semmi baj - válaszolta.
Ezután George után iramodtam, végül a nappaliban akadtam rá.
- Van egy ötletem - mondtam
- És mi az?
- Egy kompromisszumot ajánlok számodra. Te vissza adod a felsőm, én cserébe megteszem amit kérsz - adtam meg neki a választ.
- Értem. Akkor itt a felsőd - felelte, majd előre nyújtotta azt.
Odasétáltam hozzá és elvettem a pólómat tőle.
- Nekem, póló nélkül jobban tetszenél.
- Ne légy telhetetlen - róttam meg játékosan.
Majd megfogtam a felsőt, hogy majd felveszem, de ő is megragdta, így rántva rajta egyet. Ezzel sikeresen rajta landoltam, George meg át esett a kanapén, majd én is rá estem. A szófáról leestem, de húztam magammal George-ot is. Így én feküdtema padlón, George meg rajtam.
George meglepődött arcát látva nem tudtam tovább bent tartani a nevetésem.
A kacagásunkat az ajtócsengő szakította meg.
- Majd nyitom én! - hallatszott Tommy.
Odasétált az ajtóhoz és kinyitotta.
- Szia, Tommy de megváltoztál, Rebacca itthon van? - kérdezte a férfihang.
- Persze, gyere be a nappaliba, Beckyt is ott láttam - válaszolta Tommy.
- Esküszöm, hogy kinyírom egszer még a bátyám - suttogtam George-nak.
- Nem ér annyitt. Amúgy kijött? - tudakolta George.
- Az édesapám - feleltem.
- Nem igazán dob fel, hogy itt van - állapította meg.
- Hát igen.
Ekkor jöttem rá, hogy még mindig felettem van George és mindjárt itt van bent az apám a nappaliban. Ráadásul még mindig nem volt rajtam a felső.
- Hát Becky nem gondoltam volna, hogy ilyen telhetetlen vagy. Itt is meg reggel a szobádban is - mondta Tommy egy kaján vigyor kíséretében.
Apám ledöbbenve állt Tommy mellett.
- Úr isten. George légyszi szállj le rólam - kértem Őt.
- Öhm... Persze.
Gyorsan felvettem a blúzom.
- Szia apa! Minek köszönhetem a látogatásodat? - üdvözöltem őt.
- Jöttem megkérdezni, hogy hétvégére van-e már programod? - kérdezte.
- Nnincs még. Attól függ, hogy miért?
- A nyagyszüleid 40. házassági évfordulójukat ünneplik és szertnék ha ott lennél.
- Áhh értem. Akkor majd beszélek velük telefonon és megbeszélem velük azt is, hogy George is velem jöhet-e? És még Marie is elhozhatja-e a barátját - közöltem vele.
- De ez itt mit fog keresni egy családi programon? - nyögte ki nehezen és közben George-ra bökött.
- Na jól van itt van elegem. Majd a hétvégén találkozunk nagyiéknál. Szia - majd felrohantam a szobámba.
Levetődtem az ágyamra és elkezdtem zokogni.
Több órás zokogás után, megnyugodtam és lementem a konyhába, hogy egyek valamit.
De ott Marie és Taylor csókolózó páros fogadott.
- Lehetne, hogy ne itt faljátok egymást, mert enni szertnék - mondtam a sírástól rekedt hangon.
- Úr isten Becca. Mi történt veled, hogy így nézel ki? - kérdezte Marie.
- Itt volt apám - válaszoltam.
- Oh, már értem.
- Nekem is elmondja valaki? - kérdezte George és Taylor egyszerre. Amin elvigyorodtak és pacsiztak egyyett.
- Gyertek fel a szobámba és ott mindent elmesélek.
- Oké - mondták megint egyszerre.
Felmentünk és belekezdtem, de mesélésemet félbeszakította a telefonom. Megnéztem ki az, majd felvettem.

7. fejezet

Most kivételesen nem Becca szemszöges, hanem Tommy. De a legtöbb fejezet Az Becca szemszögben fog íródni :D

(Tommy szemszöge)

Két év után újra vissza megyek a családomhoz Siettle-be. Már a húgom is tizenhat éves és állítólag ő is olyan DJ, mint én. Bár még csak tizenkilenc éves vagyok, de elég felkapott DJ lettem az elmúlt két évben. Amúgy még egyetemre járok, most vagyok harmadéves egyetemista.
Mielőtt felszálltam volna a gépre felhívtam Taylor haveromat.
- Szevasz Taylor! - köszöntem neki.
- Helló Tommy! Mizu? - kérdezte.
- Nem sok! Nem soká indul a gépem és megyek haza. És veled?
- Képzeld holnap este lesz nálam egy buli. Na ki lesz a DJ?
- Nem tudom. De úgyis mindjárt megmodod.
- Úgy van. Becca a húgod lesz az, és hozza magával Marie-t is. Tök jó lesz. Mikor ér a reptérre a géped? - újságolta és kérdezte egyben.
- Holnap délután kettőkor. De miért is? - kíváncsiskodtam.
- Csak azért, mert akkor kimegyek eléd - mondta.
- Oks. Na megyek. Csá!
- Csá - köszönt el ő is.
Felszálltunk a gépre, majd nem sokra rá felszállt a repülő is. A gépen azon gondolkodtam, hogy mit fog reagálni anya arra, hogy hazamegyek. Mert csak azt mondtam neki búcsúzóul, hogy ,,szertlek és majd jelentkezem" . Azóta telefonon tartottam vele a kapcsolatot. A húgommal msn-en beszélgettem.
Becky-vel nagyon jó a testvéri kapcsolatunk, imádjuk egymást :), de azért vannak nézeteltéréseink. Már várom, hogy találkozzak vele. Kíváncsi vagyok arra, hogy hogy nézki, mert mikor elmentem akkor még kicsit csúnyácska volt. De az msn képei szerint kikupálódott és nem rég azt mesélta, hogy három srác is járni akart vele.

* * *

Arra lettem figyelmes, hogy most szállt le a repülőgép. A reptéren Taylor várt, ahogy megígérte. Elvitt hozájuk, majd ott pihentem ki az út fáradalmait.
Aztán Taylor szólt, hogy nem soká itt lesznek Becca-ék. Átöltöztem és utána lementem az előszobába.
Taylor már kiment eléjük, hogy üdvözölje őket. Hallottam, hogy beszélgetnek, majd belép egy nagyon szép lány. Miután jobban megnéztem akkor vettem észre, hogy ő nem más mint az én kis hugom. Megdöbbenve szemléltük egymást.
Most már saját szemmel láttam, hogy felnőtt nő lett belőle. Váltottunk néhány szót, de sajnos elkellett mennie. Majd beszélgettem Marie-vel és megismerkedtem Becca barátaival is.

* * *

Másnap reggel anya reggelivel várt, majd elment dolgozni. Szegényt még hétvégente is behívják dolgozni. Egyszer csak Marie csoszogott be a konyhába, tök kómás fejjel.
- Szia! - köszöntöttem őt.
- Uhh. Hello, légyszíves öntesz nekem egy kis kávét. Meg a hűtő tetején van a fájdalom csillapító, azt is ideadod? - kért meg rá.
- Persze - válaszoltam.
Kitöltöttem egy bögre kávét és odaadtam a gyógyszert is Marie-nek.
Nem sokra rá csöngettek.
- Megyek - szóltam ki.
Ahogy kinyitottam az ajtót egy házaspár állt ott.
- Jó napot kívánok. Miben segíthetek? - tudakoltam.
- Szia. Mi vagyunk a Moonro házaspár és George fiunkat keressük - mondta a férfi.
- Rendben. Jöjjenek beljebb - hívtam be őket.
- Amúgy, nyugodtam tegezz minket. Én Lilian vgyok, ő pedig a férjem Billy - mondta kedvesen a nő.
- Akkor gyertek fel és nézzük meg Beccá-nál. Oh, elfelejtettem bemutatkozni. Tommy Read vagyok Becky bátyja.
Majd felmentünk az emeletre és megálltunk a hugom szobája előtt.
Benyitottam a szobába kopogás nélkül, de lehet hogy jobban jártam volna ha kopogok. Ugyanis hugom George-on feküdt és úgy csókolóztak elméjülten.
Megköszörültem a torkom, erre az ajtó irányába fordították a fejüket és döbbenve látták, hogy ott állunk az ajtóban.
- Uppsz, bocsi - mondtam, majd becsuktam az ajtót.
- Úgy látszik, hogy George jó helyen van - közöltem a szüleivel.
Majd Lily és Billy hazamentek. Visszamentem a konyhába, de ott már csak Rachel volt.
- Hali - köszöntem neki
- Szi ... Szi... Szia - nyögte ki zavartan.
Majd végig nézett rajtam. Én is végig néztem magamon és akkor vettem észre, hogy csak egy rövidnadrág van rajtam amit pizsamaként viseltem.