49. fejezet

/Becca szemszöge/

-Jó reggelt Csipkerózsika!- vert fel az álomból Marie hangja. Erre csak morcosan a fejemre húztam a takarót és aludtam volna tovább, de a csajok nem hagyták.

-Na Becca kelj fel, mert elkésel a saját esküvődről. - takart ki Rachel.

-Jó oké, kelek már - ültem fel csukott szemmel.

-Akkor irány reggelizni és utána meg mehetsz fürdeni - adta ki az utasítást Marie.

Magamra kaptam a köntösöm és abban mentem le a konyhába, ahol már ki volt készítve az asztalra a kaja. Jó alaposan belakmároztam és utána felmentem a szobámba és bevenultam a fürdőbe. Ahol beálltam a tus alá és kellemesen meleg vízzel lemostam magam. Mikor mindennel végeztem megtörölköztem és belebújtam a pihe-puha fürdőköntösömbe, majd megtöröltem a hajam és szóltam a lányoknak, h végeztem. Ők kivittek a szobába és háttal leültettek a fésülködő asztal elé, majd Marie a sminkemet csinálta, míg Rachel a hajamat vette a kezei alá, hogy valami elfogadható frizurát csináljon a szertartásra.

-Kész vagyunk már? - kérdeztem türelmetlenül, mikor már nagyon ki kellett mennem a mosdóba.

-Még nem. Bírj még ki öt percet - kérte tőlem Marie, aki már a körmeimet festette ki gyöngyház színűre.

-Jó, talán annyit még kibírok, de azért siessetek, mert nagyon kell pisilnem - mondtam kérlelően a lányoknak, akik erre a kijelentésemre nevetésben törtek ki.

-Na kész vagy - mondta Rachel, majd a tükör felé fordította a széket, hogy lássam magam.

-Ez tényleg én vagyok? - kérdeztem meg tőlük elképedve, közben a tükörképemet bámultam pislogás nélkül.

-Igen te vagy. Nagyon szép vagy Édesem - ölelt meg Marie, majd a fürdőszoba felé lökdösött. - Na de most menj és könnyíts magadon.

-Oké, de aztán segítetek felvenni a ruhát? - kérdeztem meg őket.

-Igen segítünk mindenben, csak siess, mert aztán kifutunk az időből. - válaszolta Rachel.

Gyorsan rendbe tettem magam, majd utána csajok rám adták a ruhát. Ami mikor megvettük akkor egy kicsit bő volt, de most tökéletesen simult mindenhol és minden lényegeset kiemelt. Mivel pántnélküli ruhát választottam, így fűzővel kellett rám igazítani hátul a ruhát. Szerencsére a lányok nem húzták túl szorosra, így jól éreztem magam a ruhában. Mikor a fátyol is felkerült a fejemre az egész alakos tükör elé léptem és megcsodáltam magam ebben a fantasztikus ruhakölteményben.

-Csajszi egy valamit elfelejtettünk rád adni, mielőtt felvetted volna a ruhát - jött oda hozzám Marie és a kezében tartotta a kék és fehér színű harisnyakötőt.

-És azt hogy gondoltad rám adni? - fordultam felé kíváncsian.

-Rachel segít, hogy ne ess el, te meg felemeled a szoknyádat és én meg felhúzom a lábadra a harisnyakötőt - felelte egyértelműen Marie.

-Értelek - feleltem, majd Rachel vállára támaszkodtam és Marie megcsinálta szt amit az előbb felvázolt nekem.

-Most akkor a cipőt is feladom a lábadra - szólalt meg Marie előttem guggolva és a mellettem lévő cipős dobozhoz nyúlt, amelyből kivette a fehér magas sarkú cipőm és a lábamra adta azt.

-Most úgy érzem magam, mint Hamupipőke - mondtam mosolyogva Rachelnek.

-Olyan is vagy mint Hamupipőke - felelte Rach.

-Na kész is vagy csajszi - állt fel Marie. Marie és Racehl is gyorsan elkészültek, majd együtt beálltunk a tükör elé és csináltunk egy képet magunkról. Pont a sminkemet igazította Marie, amikor kopogtak a szoba ajtaján.

-Ki az? - kérdezte az ajtónál állva Rachel.

-Erica vagyok, bemehetek? - kérdezte anya.

-Persze gyere csak - tárta szélesre a szobaajtót Rach.

-Nagyon szép vagy kincsem - ölelt meg anya könnyes szemekkel. -Azért jöttem, hogy szóljak neked, hogy apád itt van és lent vár téged, hogy tudjatok indulni a templomba. Mi előttetek lévő kocsiban fogunk menni - magyarázta anya.

-Rendben, akkor mehetünk - fújtam ki a levegőt, hogy egy kicsit megnyugodjak, de nem sikerült.

Ahogy a lépcsőn mentem lefelé láttam, hogy a nappaliba ott van még Billy és Lily is, akik kíváncsian tekintenek a lépcső felé, ahonnan engem várnak. Mikor leértem pördültem egyet a tengelyem körül és kérdőn néztem rájuk.

-Na hogy festek? - kérdeztem meg őket.

-Nagyon szép vagy Becca - mondta Billy és Lily egyszerre.

-Olyan szép vagy mint édesanyád ilyen idős korában - találta meg apa is a hangját.

-Akkor ha mind itt vagyunk indulhatnánk is - törte meg a beállt kínos csendet anya és elindult kifelé.

Először apa és én mentünk ki a kocsihoz, ahova segített beszállni, majd ős is beült mellém, bár nem nagyon fért el a szoknyámtól.

-Kicsim nagyon szép vagy. Csak úgy sugárzol a boldogságtól - szólalt meg apa, miközben azt vártuk, hogy elinduljunk.

-Köszönöm apa, hogy így gondolod. Tudod ezt a napot nagyon vártam már. Egyre idegesebb vagyok - sóhajtottam fel.

-Ne idegeskedj, George úgy se hagy el téged, túlságosan szeret téged. Minden rendben lesz - fogta meg a kezem nyugtatás képpen apa, majd rám mosolygott.

-Attól félek, hogy nem leszek jó anya és feleség egyszerre - suttogtam el neki a kételyeim.

-Mind a két szerepben meg fogod állni a helyed. Azt nem mondom, hogy nem lesz nehéz, mert piszkosul nehéz lesz, de anyád és én itt leszünk nektek és segítünk, meg persze Billy és Lily is szívesen segíteni fog mindenben, amiben csak tudnak. - nyugtatott tovább apa.

-Apa, kérlek ne hagyd, hogy elessek a sorok között - kértem őt, ahogy megérkeztünk a templom elé. Először anya és Billy-ék sétáltak be, majd őket követte a két koszorús lányom: Marie és Rachel. Mikor apa a templom bejáratához kísért megálltunk egy pillanatra.

-Most még meggondolhatod magad - fordult felém komoly tekintettel apa.

-Eszembe se jutna meghátrálni életem szerelme elől - feleltem én is komolyan, majd egy puszit nyomtam apa arcára, utána ő mosolyogva az arcom elé hajtotta fátylam és a karját nyújtotta, hogy karoljak belé. Miután belékaroltam még egy kérdést fel tett apa.

-Kész vagy?

-Nem, de menjünk, mert már túl szeretnék rajta lenni - válaszoltam neki egy mély levegővétel után.

Felcsendült a szokásos nászinduló, amire apa és én szépen lassan egyre közelebb értünk az oltárhoz ahol már várt rám George.

-Vigyázz, mert egy hatalmas nagy kincs - intézte a szavait apa George-nak, és áthelyezte a kezem az ő kezébe.

-Tudom, ő az életem - válaszolta erre George.

A pap rendben levezette a szertartást, senki nem zavart be. Minden rendben volt és a boldogító igenek után fogadtuk a gratulációkat, majd elmentünk fényképezkedni és utána a vacsorára mentünk egy egyszerű, de elegáns és kifinomult étterembe.

-Szeretettel köszöntünk minden vendéget és családtagot ezen a nagyszerű alkalomból szervezett vacsorán. Fogyasszanak egészséggel ételt, italt - köszöntötte a népet a vőfély.

Ezután mindenki elfoglalta a neki kijelölt helyet az asztaloknál és utána pincérek hozták az italokat és vették fel a rendeléseket.

-Mit hozhatok a hölgynek? - kérdezte tőlem a pincér fiú, akit  Mike-nak hívtak.

-Egy narancslevet kérnék - válaszoltam mosolyogva.

-Kis lányom mit finomkodsz, igyál te is egy kis pezsgőt - szólt közbe nagypapa.

-Életem azt hiszem, h itt az ideje, hogy bejelentsük a nagy hírt - suttogta a fülembe George.

-Igen én is azt hiszem, mert le akarnak itatni - feleltem én is halkan egy nagy mosollyal az arcomon.

-Egy kis figyelmet szeretnénk kérni - kocogtatta meg a poharat újdonsült férjem és közben felálltunk mind a ketten.

Mikor mindenkinek sikerült elcsendesülnie George megköszörülte a torkát, majd megfogta a kezem és rám nézett, utána boldogságtól csillogó szemekkel belekezdett a mondandójába.

-Egy nagyszerű hírt kell közölnünk az összegyűlt kedves vendégekkel és rokonokkal. Ugyanis kevesebb, mint nyolc hónap múlva szülők leszünk az én kedvesemmel Rebeccaval. Az én kedves életem értelme és mától a kis feleségem állapotos. – mondta hatalmas nagy örömmel George. Látszott, hogy mindenki először meglepődött majd utána szinte a vendégsereg egyszerre emelte a magasba az italos poharát és közben mondták, hogy gratulálunk.

„-Anya annyira mesébe illő az ahogy apa és te összejöttetek. Miért csak most mesélteted el nekem a történeteteket? – kérdezte a kis lányom tőlem, aki már nem is olyan kicsi, hisz tizenhat éves. Amandának hívják és ő is rajong a kézilabdáért, pont úgy ahogy én régen. Sajnos egy súlyos térdsérülés miatt végleg abba kellett hagynom az imádott sportomat. Most vagyok állapotos a második gyermekünkkel, aki minden jel szerint fiú lesz. Mi kis második szemünk fénye lesz ez a gyermek. Szerencsére George és én remek házas életet élünk kisebb nagyobb veszekedésekkel, de el vagyunk. Ennél boldogabb életet nem is kívánhatnék magamnak”

Vége

48. fejezet

(Becca szemszöge)

 A kis sárga cédulán George kézírásával ez állt: "Elmentem a boltba bevásárolni, mert üres volt a hűtő. Nem sokára jövök. Puszi, szeretlek: George" Egyet ásítva nyitottam ki a hűtőt, ami tényleg üres volt. Kivettem a tejfölt és a pizzakrémet, majd egy kis tálba összekevertem és megkentem vele egy szelet kenyeret. Vagy három nagy szeletet benyomtam és utána egy pohár tejjel folytottam le. Épp hogy leért a tej, már jött is vissza én meg rohantam a lenti wc-be és kiadtam magamból reggelit, és pont ekkor ért haza George.
-Édesem minden rendben? - jött be aggódva a fürdőszobába George.
-Igen, most már minden rendben - álltam fel a wc mellől és húztam le azt.
-De biztos? - kérdezte és közben engem követett a szemével.
-Igen biztos. Nyugi jól vagyok - mooslyogtam rá, miután rendbe szedtem magam.
-Akkor jó. Menj pihenj le, majd én megfőzök - vezetett George a nappaliba és ültetett le a kanapéra.
-Értsd meg, hogy semmi bajom, csak egy kis rosszul lét. - háborodtam fel.
-Oké értem. Csak aggódom érted - vágta rá George is emeltebb hangon.
-Ajjj - kiáltottam, majd felmentem a hálóba és becsaptam magam mögött az ajtót, sőt még a kulcsot is ráfordítottam, hogy senki ne tudjon bejönni a szobába.
-Becca, édesem engedj be kérlek - kopogott George az ajtón.
-Hagyj békén - mondtam sírós hangon.
-Rendben, akkor lent leszek a nappaliban - felelte George, majd hallottam, hogy lemegy a lépcsőn. Gyorsan elővettem a telefont és körhívásban felhívtam egyszerre Rachelt és Marie-t.
-Mondjad csajszi, mizu? - hallottam meg előbb Rachel hangját.
-Hellóka drága, mondjad mi a baj - szólt bele Marie is.
-Segítsetek, hogy minden tökéletes legyen a hétvégén tartandó ceremónián és az utána tartandó ünnepségen - kértem őket.
-Te csak ne aggódj semmin, majd mi mindent előkészítünk a nagy eseményre, te csak pihenj nyugodtan, és ha lehet ne vessz össze George-al. Mert ő csak félt téged és hatalmas nagy lelkiismeret furdalása van amiatt, hogy hazudott neked - mondta Rachel.
-Nem direkt húzom fel magam, csak azok a hülye hormonok is közre játszanak ezekben a düh kitöréseimben. Pedig én nem ilyen vagyok. Köszönöm, hogy segítetek, de ha bármi van, csak szóljatok nekem és segítek én is a szerevezésben - helyeseltem én is.
-Nem lesz semmi gondunk. Mi mindig mindent megoldunk, ismerhetnél már minket - szólalt meg Marie is.
-Sajnos túlságosan is jól ismerlek titeket - feleltem mosolyogva - Na jól van tényleg köszönök mindent, megyek és kiengesztelem az én egyetlenemet. Pusszantás, sziasztok - köszöntem el tőlük és meg se várva, hogy ők is elköszönjenek tőlem kinyomtam a telefonomat. A telefon beszélgetés után, lementem a nappaliba.
-Jajj George én annyira sajnálom, hogy úgy felkaptam a vizet, csak azok a hülye hormonok kikészítenek engem. Amúgy már nem haragszok rád amiatt, hogy nem mondtad el nekem azt, hogy megsérültél, csak még nem felejtettem el - álltam meg vele szemben.
-Nem tudnék rád haragudni Becca. Csak furcsa ilyen ingadozó kedély állapotban látni téged, mert te nem vagy ilyen labilis - magyarázta George, és közben felállt.
-Tényleg én annyira, de annyira saj... - kezdtem el beszélni, de George nem hagyta, hogy befejezzem, mert belém fojtotta a szót egy csókkal.
-Én meg már mondtam, hogy tényleg nem haragszok rád - mondta George miután elváltak ajkaink egymástól. - Nagyon szeretlek te hisztis nőszemély - villantott rám egy térdrogyasztó mosolyt George.
-Én is szeretlek nagyon - nyomtam egy rövid csókot párom szájára, majd kimentem a konyhába, hogy egyek valamit. Elővettem egy banánt és a pizza krémet és leültem a konyhaasztalhoz falatozni.
-Nem tudom elhinni, hogy az úgy finom - jött be hozzám George.
-Pedig de nagyon finom. Ezt kívántam meg, a terhesség végére úgy fogok kinézni, mint egy víziló - szontyolodtam el.
-Édes drága kincsem, akkor is te leszel nekem a legszebb nő a földön. - csókolt meg szenvedélyesen George.
-Remélem, hogy majd akkor is így fogod látni - mosolyogtam rá félénken.
-Biztos lehetsz benne. - viszonozta a mosolyom.
-Holnapi napot már nem fogjuk egymással tölteni, ugyanis holnap után esküvő - szólaltam meg halkan.
-Hogy fogom kibírni nélküled a teljes napot? - tette fel a kérdést George.
-Hát George drága nem tudom, de valahogy muszáj lesz. - nyomtam egy rövid csókot Kedvesem ajkaira.
-Csak ennyit kapok? - kérdezte elszonytyolodottan George.
-Igen most csak ennyit, mert éhesek vagyunk egy kis tejszínhabos gesztenyepürére - feleltem neki és közben elindultam ki a konyhába, hogy megcsináljam magamnak.
- Ohh majd elfelejtettelek megkérdezni téged. Te is kérsz?
 -Igen kedvesem kérek - hallottam George hangját a nappaliból, mivel közben beértem a konyhába. Gyorsan összedobtam egy nagyobb tálacska pürét magamnak, majd egy ugyan ilyet Georgenak. Mikor kész lettem bevittem mind a két tál édességet a nappaliba és leültem a  tv-ző szerelmem mellé.
-Tessék - nyomtam a kezébe, majd neki láttam az enyém elpusztításához.
-Azt mind megakarod enni - mutatott felém George.
-Igen meg. Talán baj? - kezdtem el hisztérikussá válni.
-Dehogy baj kicsim, ne értsd félre. Ha jól esik akkor nincsen semmi baj, csak megkérdeztem - mentegetőzött George. - Nem baj ha eszel rendesen Kicsim. - nyomott puszit a homlokomra George.
-Értem, bocsi a kis hisztiért. Akkora egy hisztis picsa lettem - sóhajtottam egyet szomorúan.
-De hogy lettél az, csak érzékenyebb vagy mint amilyen szoktál lenni, de ez nem baj - villantott rám George egy szívdöglesztő mosolyt, amitől megkívántam őt.
-Kedvesem edd meg gyorsan - nyaltam meg a számat kiéhezetten.
-Valahogy már nem érdekel a gesztenye püré - tette le az ő és az én tálamat is a dohányzó asztalra, majd a karjaiba kapott és felmentünk az emeletre. -Szóval mit is szeretnél? - kérdezte Goerge huncut mosollyal az arcán, közben óvatosan fektetett le az ágyra, majd fölém helyezkedett.
-Azt akarom, hogy tégy magadévá - súgtam vágytól izzóan. George lecsapott az ajkaimra és megcsókolt. A csókunk vad és szenvedélyes volt. Mikor levegő hiány miatt elváltak ajkaink George letért a nyakam kényeztetésére, a vékony bőrt óvatosan szívogatni kezdte, amitől még jobban kívántam őt. Utána benyúlt a pólóm alá és megszólalt.
-Neked szükséged van még a pólódra? - kérdezte, de már húzta is le rólam.
-Neked sincs szükséged rá - kezdtem én is lehúzni róla az említett ruhadarabot, majd Goerge megszabadított a melltartómtól és az alóla kibukkanó halmokat vette birtokba. Kéjes nyögésekkel adtam tudtára, hogy kedvemre való az amit csinál. Remegve értem a csúcsra, majd elnyomott a fáradtság. Mikor ismét felébredtem akkor már a nap elég magasan járt. Gyorsan magamra vettem George egyik pólóját és egy bugyit, majd lementem a földszintre. A nappaliban George nézte a tévét.
-Szia Életem. - karoltam át hátulról és adtam az arcára egy puszit.
-Szia Kicsim - fordult felém, majd megcsókolt. - Jót pihentél? - kérdezte mosolyogva, amitől zavarba jöttem. -Igen jót. Kipihentem magam - feleltem halkan közben lesütöttem a tekintetem.
-Olyan aranyos vagy amikor ezt csinálod - mondta, majd el kezdte puszilgatni a pofimat, amitől mosolyoghatnékom támadt. -Min mosolyogsz? - érdeklődött miközben csillogó szemekkel nézett engem.
-Semmin, csak jól esik ahogy puszilgatod az arcom - válaszoltam halkan és az ölébe ültem, majd a vállgödrébe fúrtam a fejem és beszippantottam George kellemes illatát. Ekkor szólalt meg az ajtócsengő.
-Megyek- hallottam meg George hangját aki óvatosan lerakott a kanapéra, majd elment, hogy ajtót nyisson a vendégünknek.
-Halihó Becca jöttünk, h elvigyünk Anyukádhoz, majd holnap találkoztok George-al a ceremónián. - jött be a nappaliba Marie hatalmas mosollyal az arcán.
-Megyek elkészülök, aztán mehetünk - öleltem meg unokahúgom, majd elindultam a lépcső felé. -Szia Rachel - öleltem meg George húgát is, majd tényleg felmentem a hálószobába. Ott elővettem kedvenc farmeremet, de nagy sajnálatomra nem jött rám, így elővettem egy lenge nyári ruhát és egy telitalpú cipőt, majd rendbe szedtem a hajam és már kész is voltam. Összeszedtem még ami esetleg kellhet holnap, bár amilyen szétszórt vagyok úgy is elfelejtek valamit. Kicsit szomorúan mentem le a többiekhez.
-Mi a baj Kicsim? - lépett oda hozzám egyből George.
-Nem férek bele az egyik kedvenc farmeromba, pedig csak öt kilót ha szedtem fel - motyogtam.
-Ugyan kicsim így is gyönyörű vagy - csókolt meg George. Ezután a lányok elvittek anyához, ahol tartottunk egy csajos estét. Másnap reggel pedig neki láttunk a készüléshez az esküvőhöz.

Sziasztok!

Már akik olvassák ezt a blogot, azoktól szeretnél bocsánatot kérni, hogy ilyen sok ideig nem jelentkeztem, de közben helyt kellett állnom az iskolában és a magánéletben is, így nem igazán volt időm felrakosgatni az elkészült fejezeteket. De ezeket a hiányosságokat pótolni fogom. Nem sokára befejeződik a történetem. Köszönöm azoknak akik eddig olvasták, bár azért néhány kritikának örültem volna. a héten vagy a következő hónapban meghozom nektek a következő fejezeteket.
Remélem, h azokat is el fogjátok olvasni.
Puszi nektek és még egyszer bocsánat késésért!

47. fejezet

Becca szemszöge

A kis dobozban a délelőtt mérgemben levett jegygyűrűm volt, de George valamit változtatott rajta. Ugyanis a gyűrű belsejébe bele gravíroztatta, hogy "Örökké veled". Mikor elolvastam a feliratot könnybe lábadt a szemem, majd felhúztam az ujjamra és a levélben leírtan elindultam a lépcsőn felfelé. A lépcső tetején egy újabb cetlit találtam, amin ez állt: "Elméletileg a szobában vagyok, de nem biztos. Gyere találj meg! Ha sikerrel jársz jutalmat kapsz, ha nem sikerül megtalálnod akkor büntetésben lesz részed (ne gondolj semmi rosszra és durvára) "
Fej csóválva léptem be a szobába, ami üres volt. A következőleg a fürdőszobába mentem be ahol sikeresen ráleltem Szerelmemre.
-Meg vagy. Hol a jutalmam - követeltem tőle vidáman.
-Milyen jutalom - húzott magához, majd a derekamra kulcsolta a kezeit.
Szorosan az ölelésébe bújtam, majd felnéztem azokba az igéző barna szemekbe és úgy válaszoltam.
-Hát amit azért ígértél, hogyha megtalállak téged - feleltem halkan.
-Ilyenkor olyan aranyos vagy - hajolt George közel hozzám. Felpipiskedtem, hogy megcsókoljam őt, de George mosolyogva hátrébb húzta a fejét. Erre bosszúsan fújtam egyet, majd visszaereszkedtem a talpamra és úgy néztem fel George-re. Mikor Szerelmem megelégelte, hogy csak nézem ő hajolt le hozzám, de most én húztam hátra fejem, de George a tarkómnál fogva magához húzta a fejem és lecsapott az ajkaimra. Szenvedélyesen faltuk egymás ajkát, majd George nekinyomott a falnak és a fenekemnél fogva felemelt. A lábaimat a dereka köré kulcsoltam. Egyre jobban elmélyedtünk a tevékenységünkben, amikor megszólalt a csengő.
-Megyek kinyitom - szakítottam meg a csókunkat.
-Jó oké, de ezt még behajtom rajtad - rakott le George óvatosan a földre. Mikor két lábbal álltam a talajon, sietve indultam le a bejárati ajtóhoz, mivel az illető aki kint várakozott rá feküdt csengőre.
-Jól van megyek már - kiabáltam el magam, mire abba maradt a csengő szó. Ahogy kinyitottam az ajtót egy kisírt szemű Marie állt a küszöbön.
-Mi történt Mókuska? Gyere be, főzök teát és mindent elmesélsz - invitáltam be.
Bementünk a konyhába és miközben főtt a tea, leültettem Marie-t a konyha asztalhoz.
-Akkor most mindent elmesélsz nekem - ültem le vele szembe.
-Összevesztem Taylorral - kezdett bele a mesélésbe unoka húgom.
-Megyek és megölöm azt a mocskot - pattantam fel a székről.
-Becca ne, kérlek. Még azt se tudod, hogy mi történt. - torkolt le szipogva Marie. Bocsánat kérően néztem rá, majd bögrébe töltöttem a teát és várakozóan tekintettem rá.
-Szóval, azon vesztünk össze, hogy megtudta azt, amikor veled voltam a plázában flörtöltem a pincér fiúval. És ezen kiakadt, hiába mondtam neki, hogy attól mert őt teljes szívemből szeretem még megnézhetek egy fiút. Meg azt is elmondtam, hogy te is mit mondtál, de ez sem hatotta meg őt. Aztán avval vádolt meg, hogy biztos a csak pénze miatt vagyok vele és már nem is szeretem és hogy biztos megcsalom mással. - tört ki zokogásban Marie.
-Hogy lehet ekkora tuskó barom Taylor. Olyan mint a bátyám - szólaltam meg. - Megyek és rendbe rakom addig George itt marad veled - álltam fel az asztaltól. Marie egyből felkapta fejét és rémülten nézett rám.
-Nyugi nem fogom megölni, bár nem lenne rossz ötlet. De nem akarok neked fájdalmat okozni, így csak egy kicsit fogom megverni és a kicsire is vigyázni fogok - fordultam a konyha ajtaja felé ahol már ott állt George.
-Olyan fél óra, óra múlva itthon vagyok. Addig ágyazz meg Marie-nek a vendég szobába és vacsiztasd meg őt, kérlek - mondtam neki halkan, mire George aranyosan elmosolyodott, majd bólintott egyet és kikísért az előszobába.
-Óvatosan vezess - csókolt meg George, majd utamra engedett.
Idegesen pattantam be az autómba, majd először anyáékhoz mentem, hátha még ott találom Taylort. Szerencsémre még ott volt, pont akkor akart távozni, de én megállítottam.
-Hohó ácsi van Taylor. Hátra arc és szépen visszamész a házba, majd leülsz a kanapéra - mondtam parancsolóan.
-És ha nem csinálom azt amit mondtál, akkor mi lesz? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Akkor egy olyat behúzok neked, hogy itt esel össze a szomszédok szeme láttára - feleltem higgadt hangon, belül pedig majd szét robbantam a dühtől.
Mikor Taylor bement a nappaliba és leült a kanapéra, elég rendesen elkezdtem kiabálni az arcától úgy tíz centire.
-Most jól figyelj Taylor, mert csak egyszer mondom el. Adtól mert egy lány ez esetben Marie megnéz egy másik fiút az nem azt jelenti, hogy már nem szereti a barátját. Nem fogom engedni neked azt, hogy még egyszer megbántsd Marie-t. Ha az emlékezetem nem csal akkor azt mondtam neked, hogyha megbántod az unoka húgom akkor kiheréllek te kis mocsok! - kiabáltam, majd lekevertem neki egy hatalmas pofont.
-Ne csak a kicsi Taylort ne. Tréden állva fogok Marie-nek könyörögni, csak ne bánts - kérlelt Taylor rémülten.
-Hát nem érted te eszement, hogy a sok hülyeséged ellenére is tiszta szívéből szeret téged Marie. Fogd már fel, hogy nem cserélne le senkire, ha meg már nem szeret, akkor úgy is megmondja neked. Ő nem olyan lány, aki megcsalja másikat. Marie egy egyenes és őszinte ember, aki sose tudna hazudni a szeretteinek az érzelmeiről - vágtam a fejéhez, a mondat végére teljesen elhalkultam, majd Taylorra néztem.
-De akkor miért nézte meg magának azt a pincér srácot? - kérdezte tőlem Tay.
-Azért mert a pincér tényleg helyes volt. Még én is megnéztem, de sose lennék képes elhagyni George-ot, ahogy Marie se lenne képes elhagyni téged. De ha így folytatod, akkor elüldözöd magad mellől - mondtam még neki, majd kimentem a konyhába.
A konyhában anya várt engem és aggódva méregetett  a szemeivel, amikor beléptem a helységbe.
-Anya nyugi, jól vagyok. Bár egy epres tea jól esne - feleltem és leültem a konyha asztalhoz.
-Rendben. Ugye tudod, hogy most rendesen helyre raktad azt a szegény fiút. De nagyon remélem, hogy ki fognak békülni - szólalt meg anya.
-Igen tudom, de muszáj volt. Marie nagyon ki volt bukva. Köszönöm a teát, megyek megnézem, hogy van az degenerált. Utána meg elviszem hozzánk, hogy megbeszéljék Marie-vel a dolgokat - nyomtam puszit az arcára és visszamentem a nappaliba, ahol még mindig a kanapén ült Taylor.
-Gyere öcsi, elviszlek Marie-hez. De ha még egyszer megbántod őt esküszöm, hogy a két kezemmel foglak kiherélni - mondtam neki édesen mosolyogva és elindultam ki a kocsimhoz. - Na mi az nem jössz? - fordultam vissza, a még mindig döbbentem álldogáló Taylor felé.
-De megyek - rázta meg a fejét és utánam jött, majd beszálltunk az autóba és hozzánk mentünk.

-Sziasztok megjöttünk - köszöntem hangosan, mikor beléptünk mind a ketten a házba.
-Kivel jöttél te édesem. Ohh - lépett ki az előszobába George.
-Gyere édesem, menjünk fel a szobánkba, had beszéljék meg a dolgokat - súgtam a fülébe, majd a nappaliba mentem. - Marie ha lehet akkor ne legyetek nagyon hangosak, mert szeretnék pihenni egy kicsit. Ja és ne lepődj meg ha egy piros tenyér nyomot látsz Taylor arcán, egy kicsit megsimogattam - mosolyodtam el.
-Annyira hülye vagy Becca - nevetett fel Marie. - De így szeretlek, na jól van menjetek csak fel nyugodtan, majd leoltjuk a lámpákat is. Jóéjt és köszönöm - súgta a fülembe, majd elindultam felfelé az emeletre. Még hallottam ahogy elkezd Taylor és Marie beszélgetni, majd bementem a szobába, ahol George már az ágyon feküdt.
-Én is ide fekszek hozzád egy kicsit.  - heveredtem le mellé, majd hozzá bújtam. - Jóéjt, szeretlek - nyomtam puszit az ajkaira. Utána a mellkasára helyeztem a fejem és elnyomott az álom.
-Kicsim, gyere fürödj meg. Már megengedtem neked a vizet - keltett fel George.
-Rendben, megyek - ültem fel csukott szemmel.
-Gyere Kicsim, segítek - kapott fel George a karjaiba és bevitt a fürdőszobába, majd óvatosan levetkőztetett és berakott a kádba.
-Köszönöm Édesem, nagyon kellemes a víz - pillantottam szerelmemre hálásan, majd elfeküdtem a kádban. Viszonylag gyorsan megfürödtem, majd felvettem a hálóingem és kimentem a hálóba, ahol George nézte a tv-t. Mikor meglátott kitárta a karját és várakozóan tekintett rám.
Ahogy befeküdtem mellé, egy rövid csókot nyomtam az ajkaira, majd a szemébe néztem.
-Nagyon szeretlek - mondtam és elmosolyodtam.
-Én is Szeretlek - viszonozta George a mosolyomat, majd egymás ölelésében aludtunk el.
Hajnalban motoszkálásra ébredtem fel, ami a földszintről jött. Gyorsan kikeltem az ágyból és miután magamra vettem a selyem hálóköpenyem lementem a nappaliba. A nappaliban nem volt senki, viszont a konyhából fény szűrődött ki. Torkomban dobogott a szívem a félelemtől, közben beléptem az említett helységbe.
-A frászt hoztad rám Marie - szólítottam meg őt, de mivel Marie nem hallotta, hogy bejöttem a konyhába egy hatalmasat ugrott, és leverte a kezével a gyümölcsös üveg tálat, ami apró darabokra tört a kő padlón.
-Jajj Becca nem akartam. Annyira sajnálom - kezdett el szabadkozni Marie. Közben, hogy lenyugodjak leültem az egyik bár székre és mélyeket lélegeztem.
-Nincs semmi baj, majd veszünk másikat. Úgy megijesztettél te lány - néztem rá mosolyogva.
-Becca jól vagy, nem esett semmi bajod? - robogott be a konyhába George.
-Igen minden rendben. Csak eltört a gyümölcsös tál. Menj Marie feküdj le, majd én feltakarítok, úgy se tudnék, most egy ideig elaludni - kezdtem el Mariet kifelé lökdösni a lépcső felé.
-De én miattam tört el, nehogy már te takaríts helyettem - kezdett el akadékoskodni Marie.
-Marie azt mondtam menj fel, majd én megcsinálom. Te csak menj és pihenj. Majd én is megyek és nem haragszom. Ha nem nagy kérés, akkor majd reggel legalább George-nak szóljatok, amikor elmentek, ha én nem lennék ébren. Na szia, puszi, jóéjt - csuktam az orrára a konyha ajtót. Utána a kezembe vettem a parfist és összesöpörtem a törmelékeket, aztán a kukába hajítottam azokat.
-Miért nem hagytad, hogy megcsináljam? - kérdezte George.
-Azért, mert nem vagyok nyomorék hogy ne tudjam megcsinálni. Meg nem vagyok maga tehetetlen, csak terhes és ezt már egy párszor elmondtam neked. Ha valamit nem fogok bírni megcsinálna, majd szólok neked, hogy tudj segíteni - magyaráztam és közben leültem vele szembe az asztalhoz.
-Igen értem, csak aggódom érted és ezt te is értsd meg. Jó? - mondta ő is.
-Jó rendben megértelek. Na menjünk mi is aludni, vagy legalábbis feküdjünk vissza - nyújtottam felé a kezem. Kézen fogva mentünk fel a szobánkba, majd mivel nem tudtunk aludni, így egymásnak szereztünk  egy kellemes hajnali pillanatokat.
Másnap mikor felébredtem, már George nem feküdt mellettem és a ház is csendes volt. Mikor megnéztem, hogy hány óra van elképedve tartottam a kezemben a telefonomat. Ugyanis az óra délután egy órát mutatott. Gyorsan kikeltem az ágyból és berobogtam a fürdőszobába. Mikor ott végeztem felöltöztem egy nyári lenge ruhába és lementem a földszintre. De nem találtam senkit, csak egy cetlit a hűtő ajtóra bittyesztve.

46. fejezet

Itt az új rész. Kicsit későn érkezett meg de nagy volt a hajtás suliban és nem úgy tudtam géphez ülni, ahogy én szerettem volna. De  szerencsére elkezdődött a nyári szünet, így egy csomó időm lesz megírni a következő részeket. Jó olvasását, és remélem tetszeni fog ez a fejezet!! :D :))

46. fejezet

(Rebecca szemszöge)

A rossz érzésem meg maradt egész nap, majd mikor átmentem anyáékhoz egyből megkerestem Tommy-t.
Felmentem hozzá a szobába és mivel nem volt csukva az ajtaja láttam, hogy bent van.
-Szia bátyus bejöhetek? - kérdeztem meg őt a küszöbön állva.
-Szió húgi, csak nyugodtan. Foglalj helyet - kínált hellyel maga mellett az ágyon Tommy.
-Mesélj mi járatban erre felé - nézett rám kérdőn.
-Muszáj valakivel beszélnem, mert a délelőtt folyamán volt egy pillanat, amikor az az érzés hasított belém, hogy történt valami George-al, és ami legelkeserítőbb, hogy még mindig érzem ezt. De közben tudom, hogy vigyáz magára, de akkor is - tört ki belőlem egy szuszra.
-Figyelj húgi, valamit el kell mondanom, amit nem lehetne szabad, mert George megtiltotta, de én mégis úgy gondolom, hogy tudnod kell róla, mert a húgom vagy. - kezdte körbe írni a dolgokat Tommy.
-Tommy!!! - sürgettem egy szem bátyámat.
-Szóval George-al tényleg történt valami....
-Óhhh te jó isten, mond hogy jól van - ragadtam meg a karjánál fogva tesómat.
-Hagy  fejezzem be - csitított el Tommy. - Tehát történt vele valami, de semmi komoly, csak egy két bordája tört el és az egyik lába, de mire haza érnek már semmi baja nem lesz. Jobb lesz, mint új korában - próbált vigasztalni Tommy.
-Nekem miért nem szóltatok? - kérdeztem meg halkan.
-Azért, mert nem akartuk, hogy felzaklasd magad. - válaszolta.
-Ha én nem jövök el ide, akkor nem is tudom meg, hogy mi történt a vőlegényemmel? - érdeklődtem tőle.
-Hát nem. Megbeszéltük George-al, hogy nem kell mindenről tudnod, főleg nem ilyen hírekről - magyarázta Tommy.
-Igen?? Szóval nem vagyok elég fontos nektek, hogy ilyeneket közöljetek velem, csak azért mert terhes vagyok. Ezt még nagyon megbánjátok - álltam fel az ágyról mérgesen.
-Becca értsd meg, hogy féltünk téged - jött utánam Tommy.
-Nem Tommy, ti értsétek meg végre azt, hogy nem kell mindentől megóvni engem. Nem vagyok nyomorék és fogyatékos, hogy ne értsek meg dolgokat. Egyszerűen csak terhes vagyok. Látni se akarlak benneteket az esküvő napjáig - trappoltam le a földszintre, ahol anya várt mindentudóan.
-Te is tudtál erről, ugye? - kérdeztem meg elkeseredve. Erre anya csak bólintott egyet, majd az ajtóhoz kísért engem.
-Vigyázz magadra kicsim, majd a hétvégén találkozunk - ölelt volna magához, de nem engedtem neki.
-Én mindig vigyázok magamra. Szia, szeretlek, vigyázz mindenkire. A házunkban leszek, majd hívlak benneteket. Ja és ne keressetek sehogy, majd én kereslek benneteket. Puszi - mondtam, és kiléptem a házból, beültem az autóba, majd haza felé vettem az irányt.
Mikor megérkeztem a házhoz, szerencsére senki nem várt ott. Gyorsan bementem a házba és átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, majd visszaszálltam a kocsiba és a csarnokhoz hajtottam. Ahogy beléptem a pályára mindenki felém fordult és körém gyűltek.
-Szia csajszi. Jól nézel ki - mondta Kate.
-Köszi Kate. Tudom szedtem fel egy pár kilót, de ez van. Majd utána lemozgom - simítottam végig a kicsit domborodó pocakomon.
-Mesélj milyen a terhesség. Nagyon kívánós vagy.... - kezdtek el kérdezősködni a lányok. Én pedig csak válaszolgattam a kérdésekre. Felüdülés volt a lányokkal találkozni, mert ők nem óvtak mindentől, és most erre volt szükségem. Miközben nagyban beszélgettünk megcsörrent a telefonom a zsebemben. Ahogy megnéztem ki az rögtön ki is nyomtam.
-Ki volt az? - kérdezte meg Kate, az egyik legjobb barátnőm.
-Goerge - feleltem.
-Akkor miért nem vetted fel neki a telefont? - értetlenkedett Kate.
-Mert egy kicsit összekaptunk, azon, hogy még a széltől is óv engem. Semmit nem akar elmondani, mert fél attól, hogy felzaklatom magam meg stb. - kezdtem el neki kiönteni a szívem, közben folyamatosan csörgött a telefonom, de én mindig kinyomtam a készüléket.
Kate az edzés után eljött hozzám és ott folytattuk a beszélgetést ahol abbahagytuk a csarnokban, mivel külön kocsival jöttünk a George-al közös házhoz. A kanapén ülve beszélgettünk, de sajnos állandóan csörgött a telóm, így rezgőre állítva az dohányzó asztalon pihent. Megmutattam Kate-nek a gyerekszobát és a benne lévő holmikat.
-Látom nagyon várod már a kicsi érkezését - jegyezte meg Kate.
-Hát igen, ő lesz az én szemem fénye. Ha érzéseim nem csalnak akkor kisfiunk lesz, de mindegy is a baba neme, a lényeg az lesz, h egészséges legyen - tettem a kezem a hasamra.
-Mikor a kicsiről és Georgr-ról beszélsz elkezd csillogni a szemed - mondta mosolyogva Kate, miközben leültünk a nappaliban a díványra.
-Hát igen. Mind a kettőjüket nagyon szeretem. Már a kicsi is az életem részévé vált, pedig még meg sem született. - helyeseltem boldogan. Majd elkezdett rezegni a telefonom az asztalon és George nevét írta ki a kijelző.
-Miért nem veszed fel neki a telefont? - kérdezte Kate.
-Hosszú és bonyolult történet, már annyira nem is lényeges - legyintettem egyet.
-Akkor vedd fel végre neki azt a telefont - nyomta a kezembe Kate a készüléket,és intett egyet, majd távozott a házból.
Egy nagy sóhaj után benyomtam a hívás fogadás gombot és beleszóltam.
"-Szia George. - mondtam halkan.
-Szia Kicsim, miért nem vetted fel a telefont eddig, pedig már vagy százszor hívtalak - szólt bele George felháborodottan a telefonba.
-Ne hogy fel legyél háborodva emiatt. Egyedül nekem van jogom arra, hogy haragudjak rád. Mivel mástól kell megtudnom, hogy megsérültél - emeltem fel a hangom.
-Én el akartam mondani neked miután hazaértem - válaszolta.
-Mikor hazaértél?! Te normális vagy?? Itt idegeskedtem azon, hogy mi van veled, erre te nem is akartál szólni, hogy mi történt? - kiabáltam a telefonba, közben fel alá járkáltam a nappaliban.
-Meg akartalak attól kímélni, hogy felzaklasd magad - mentegetőzött George.
-Szerinted ez így jó ötlet volt? - kérdeztem meg normális hang erőn.
-Hát eddig annak tűnt, de most  már nem vagyok benne olyan biztos - felelte halkan George.
-Ebbe előbb is belegondolhattál volna. Mindegy, ami megtörtént, az megtörtént - mondtam nyugodtabban. - Amúgy mikor is jöttök haza? - kérdeztem meg őt.
-Már holnap indulunk haza. Szerencsére gyorsan elintéztük a dolgokat - válaszolta George.
-Akkor miután hazaértél, meg kell beszélnünk egy két dolgot - mondtam komolyan.
-Huhh, hát... rendben. Akkor szia, szeretlek, vigyázz magatokra - köszönt el  George.
-Szia George, szeretlek, jó légy, csók - feleltem én is, majd kinyomtam a telefont és egy szaggatott sóhaj tört fel mellkasomból."
Majd utat engedtem a könnyeimnek. Miután kiadtam magamból a feszültséget, kezembe vettem a telefont és tárcsáztam Marie-t. Megbeszéltük, hogy elmegyek érte és utána együtt elmegyünk a plázába. Mivel jó idő volt egy lenge nyári ruhát vettem fel amiben nem volt feltűnő az, hogy állapotos vagyok és egy masnis telitalpú cipőt.
Gyorsan összekészültem és beszálltam a kocsiba. Marie már kint várt a az utcán, megálltam és Ő gyorsan bepattant az autóba, majd a plázába mentünk.

A plázában minden butikba bementünk és szinte mindegyikben vettünk is valamit. Kicsit fáradtan és halomnyi sok szatyorral ültünk be egy hangulatos étterembe, hogy együnk valamit.
-Örülök annak Becks, hogy eljöttünk vásárolni. Már hiányoztak az együtt töltött délutánok - mosolygott rám Marie.
-Már nekem is kezdett hiányozni. - viszonoztam a mosolyát, miközben az étlapot kezdtem el tanulmányozni.
-Üdvözlöm a hölgyeket, milyen italt hozhatok? - érkezett meg az asztalunkhoz egy helyes pincér fiú.
-Nekem egy mentes víz lesz - szólaltam meg.
-Nekem is jó lesz a mentes a víz - felelte Marie.
-Máris hozom - villantott ránk egy szív döglesztő mosolyt a pincér.
Miután kihozta a kért italokat, leadtuk a rendelésünket is. Míg vártuk, hogy az ebédünk megérkezzen Marie és én elkezdtük kibeszélni a pincér fiút.
-Láttad milyen jól néz ki? - kédeztem halkan.
-Aham és te azt, hogy milyen szépek a szemei? - kérdezett vissza Marie.
-Ha nem lenne vőlegényem ráhajtanék, de így... - kezdtem el síránkozni.
-Marad a ''mindent a szemnek, semmit a kéznek'' felállás. Tudom miről beszélsz - fejezte be a mondatomat Marie, majd sóhajtott egyet ő is.
Nagyon megörültem annak, hogy hozzák az ebédünket, így nem is néztem azt, hogy ki a felszolgáló. Mikor a tányéromra néztem ott találtam egy levelet a lefedett ételen. Gyanakodva bontottam ki a borítékot.
"Drága egyetlen Beccam,
Kérlek bocsáss meg nekem, amiért olyan bolond voltam és nem szóltam, hogy mi történt velem. Már bánom azt a napot, amikor meghoztam azt a döntésem. Ha tehetném visszaforgatnám az idő kerekét, hogy jóvá tudjam tenni ezt az orbitálisan nagy baklövésemet. Ha megbocsátasz akkor nézd meg a melletted álló pincért, ha nem akkor add neki vissza a levelet.
Nagyon szeretlek Kicsim és bánom a tettemet.
Csók: George" - állt a levélben. Ahogy a levél végére értem, könnyes szemekkel néztem a még mindig mellettem álló pincérre, aki nem volt más mint az én egyetlenem George.
-Oh George, te nagy mamlasz. - Ugrottam a nyakába.
-Ez azt jelenti akkor, hogy megbocsátasz nekem? - kérdezte meg halkan George.
-Igen azt és a hétvégén végre a feleséged leszek - csókoltam meg mohón George-ot, amit viszonzott is.
-Khm - köszörülte meg a torkát Marie, mire mi elszakadtunk egymástól.
-Édesem, ha most megbocsátasz, akkor szeretném befejezni a csajos napomat az unoka tesómmal. Otthon találkozunk - nyomtam neki egy apró csókot a szájára, majd visszaültem az asztalhoz.
-Hát jó, otthon várlak téged. Szeretlek és vigyázz magadra - puszilta meg a fejemet George és már ott se volt.
-Úgy örülök, hogy végre kibékültetek - vigyorgott rám Marie.
-Van egy olyan sejtésem, hogy ebben a te kezed is benne van. De nem bánom, mert végre itthon van velem George - mondtam Marie-nek boldogan.
-Hát igen. George magán géppel tudott haza jönni egyből a telefon beszélgetésetek után Rachel-lel együtt. Az egyik ismerősük kölcsön adta nekik a gépet és utána csak meg beszéltük, hogy melyik étterembe megyünk a vásárlás után - mesélte Marie, miközben elfogyasztottuk az ebédünket, ami uzsonnának is elmehet, mert már délutánra járt az idő. Miután befejeztük az evést elmentünk még egy-két boltba, hogy vegyünk kismama ruhákat és néztünk még fehérneműket is.
-Szerintem menjünk, mert kezdek fáradt lenni - sóhajtott is egyet mellé Marie.
-Hát aki nem alszik este az így jár. Mondjuk már én is kezdek fáradni - jegyeztem meg.
-Nem tagadom, hogy mostanában elég mozgalmasak szoktak lenni az éjszakáim, de nem mindegyik. Ugyanis van egy két este, amikor egyedül alszom, mert Tay otthon tölti az éjszakát - magyarázkodott unoka húgom.
-Nem kell a rizsa Cukorka. Gyere menjünk - húztam a kocsi felé Marie-t, aki engedelmesen követett.
Ahogy odaértünk az autóhoz, gyorsan beraktuk a táskákat a csomagtartóba és haza felé vettük az irányt. Mikor megérkeztünk a szülői házhoz segítettem Marie-nek a szatyrokat bevinni, ahol leálltam beszélgetni anyával.
-Kis lányom már ideje volt, hogy gyere látogatóba a jó édesanyádhoz - ölelt meg anya, amikor meglátott a konyában.
-Tudom, hogy mostanában nem látogattalak benneteket, de most megvolt a magam baja. Különben is a délelőtt voltam, úgy hogy ne panaszkodj, meg amúgy is szokj hozzá anya, hogy egyre ritkábban fogsz látni - öleltem meg őt, majd tovább boncolgattuk az életemet.
-Ohh te jó ég már ennyi az idő? - szörnyülködtem, mikor az órára tévedt a tekintetem. Ugyanis akkor tűnt fel, hogy már vagy három órája anyával beszélgetek és megígértem George-nak, hogy időbe haza érek.
-Anya nekem mennem kell, mert George-al még meg kell beszélnünk egy-két dolgot - álltam fel a kanapéról.
-Rendben kicsim. De vigyázz magadra, és puszilom George-ot - nyomott puszit az arcomra, majd utamra engedett.
-Sziasztok elmentem, majd látjuk egymást. Csók nektek - kiabáltam el magam az előszobából, majd kiléptem a bejárati ajtón és beszálltam a kocsimba.
Hamar hazaértem, mivel siettem haza George-hoz. Mikor beléptem házba az előszobában egy levél fogadott.
"Szia Édesem, kövesd a leveleket és egy kellemes estében lesz részed. Csókol: George.
Menj be a nappaliba, ott pedig megtalálod következő papirost, amely a meglepetésedhez vezető út második állomása.
Szeretlek Becca"
Az utasítást követve a nappaliba mentem és ott a dohányzó asztalon meg is találtam a borítékot, egy szál rózsával és egy kis dobozzal együtt. Ahogy elolvastam a levelet egyből a doboz után kaptam és leszedtem róla a tetőt. Mikor megláttam, hogy mit rejt a dobozka elállt a lélegzetem.

45. fejezet

Megint került bele 18-as rész és ezúton szeretnélek benneteket figyelmesztetni rá!
Jó olvasását hozzá és remélem, h tetszeni fog ez a rész!
Puszi: Rebeka


(Becca szemszöge)

Először a lányok elvittek Rachel-ékhez, majd ott elküldtek fürdeni. Mikor kijöttem a fürdőszobából leültettek a tükörnek háttal és elkezdtek kicsinosítani.
-Miért kell ennyire kicsípni magam egy csajos esthez? - értetlenkedtem, miközben Rachel a hajamat, míg Marie a sminkemet csinálták.
-Hát igazából elfogunk vinni egy klubba, ahol ott lesznek a csapat társaid is - felelte Rach.
-De remélem, hogy nem lesz csippendél fiú - mondtam reménykedve, de mivel mind a ketten hallgattak mint a sír így gyanúm támad.
-Ugye nem intéztetek? - kérdeztem meg őket, félve a válaszol.
-Tulajdonképpen nem mi ötletünk volt, de ennyit még csak megengedhetsz magadnak egy estére. Csak egy picit időt kéne vele eltöltened - magyarázta Marie.
-Jó rendben, de csak akkor ha táncoltok velem a rúdon - mosolyogtam rájuk ördögien.
-Na erről szó sem lehet - tiltakoztak egyszerre mind a ketten.
-Akkor itthon fogok maradni - tettem karba a kezem a melleim előtt durcásan.
-Rendben legyen - egyeztek bele kelletlenül.
Diadalittas mosollyal az arcomon tűrtem, hogy a lányok dögössé és szexissé varázsoljanak. Mikor megvoltunk a külsőnk kicsinosításával, jöhetett a ruha kiválasztása. Mivel még a hasamból nem látszott szinte semmi ezért mertünk merészen öltözködni. A lányok nekem egy piros mini ruhát piros magassarkú cipő összeállítást választottak, míg Marie-nek  rózsaszín ruhát, hozzá illő cipővel és végül Rachelnek egy pöttyös szürke ruhát és szürke cipőt választottam.
Ahogy felöltöztünk beálltunk a nagy tükör elé és csináltunk egy közös képet.
-Az utolsó kötelékek nélküli estén, így néztünk ki - szólaltam meg mosolyogva.
-Hát igen. Nem gondoltam volna, hogy George hamarabb adja be a fejét a házasságra, mint én - rázta a fejét hitetlenkedve Rachel.
-A sors kiszámíthatatlan - felelte Marie, majd lementünk a nappaliba.
A helységben tartózkodott George szülei tartózkodtak.
-Hát ti hova ilyen csinosan? - érdeklődött Lily.
-Becca lány búcsújára igyekszünk, de úgy gondoltuk, hogy előtte nektek is megmutatjuk magunkat - magyarázta Rachel.
-Na jól van mennyetek, mielőtt meggondoljuk magunkat. Sziasztok és vigyázzatok a kismamára - ölelt meg minket George apja.

Egy elég neves klubhoz hajtottunk és amikor megálltunk a parkolóban feltűnt, hogy alig van autó.
-Azt hittem, hogy ez egy elég népszerű klub - szólaltam meg.
-Az is - helyeselt Marie.
-Akkor hol a tömeg? - értetlenkedtem.
-Hát az úgy van, hogy a csajokkal együtt kibéreltük a helyet a ma este miatt - vallotta be Rachel, majd elkezdett befelé húzni az épületbe.
Mikor beléptünk a helységbe a padlóról kellett felszednem az államat, annyira letaglózott a látvány. Mindent vörös és fekete lufik borítottak és az egyik falon egy nagy vászonra rá volt írva, hogy "Isten hozott a leány búcsúdon Csajszi, légy rossz az utolsó 'szingli' estéden" és még  a szöveg alá egy ördög fel volt rajzolva. Mikor letettük a cuccainkat elsötétült a terem, majd beindult a zene és megjelentek a barátnőim is. Nem győztem hálálkodni a csajoknak, hogy ilyen jó kis bulit hoztak össze nekem.
A táncos lányok rúdjai szabadon álltak és vigyorogva fordultam Rachel és Marie felé.
-Gyerünk lányok itt az ideje, hogy teljesítsétek az ígéreteteket - mondtam nekik.
-Jó oké legyen, de csinálni kéne néhány fényképet is erről - felelte Rach.
Marie és én helyeslően bólintottunk. Kate elvállalta a fényképész szerepét, így mi elfoglaltuk a helyünket a három egymás mellett álló táncos rúdhoz.
Mivel eddig nem volt rendes zene, így Dora az egyik csapat társam elment az iderendelt DJ-ért. Mikor a DJ elfoglalta a helyét elkiabáltam magam.
-Gyerünk DJ nyomjál valami szexis számot - kiabáltam majd elhelyezkedtem egy kezdő pózban. A többiek kíváncsian várták, hogy mit fogunk 'előadni'. A DJ benyomta Enrique Iglesias ft. Usher Dirty Dancer című számát.
Mind a hárman elkezdünk táncolni a rúd körül, majd már csak azt vettük észre, hogy véget ér a szám. Mikor felnéztem mindenki megdöbbenve nézett engem.
-Tudom nem gondoltátok volna, hogy van egy ilyen vad énem is, de mindent nem lehet eltitkolni életem végéig - vigyorogtam rájuk, majd lepattantam a színpadról.
Ezek után előkerültek a szeszesitalok, amitől még forróbb lett a hangulat a többiek számára, ugyanis én nem ihattam csak üdítőt az állapotom miatt.
Az este végéhez közeledve, megjelentek a csippendél fiúk és felhúztak magukhoz a színpadra, majd leültettek a színpadon lévő székre és elkezdtek nekem táncolni. Valljuk be elég rendesen zavarba jöttem ettől, de viszont élveztem is. Mikor vége lett a műsornak elköszöntek tőlünk, majd távoztak. Vigyorogva és piros arccal léptem le a színpadról.
-Mázlista vagy csajszi - jött oda hozzám Kate, majd megöleltük egymást. Mivel vége volt a party-nak, így mindenki hazafelé vette az útját. Mivel egyedül én nem ittam, én vezettem hazáig. Moonro házba mentünk mivel majd ott fogok készülni a holnap utáni esküvőmre.

Másnap reggel mind a hárman egy kicsit későn ébredtünk. Történetesen délután 1-kor. Mikor megláttam, hogy hányóra gyorsan felültem az ágyban és a lányokat kezdtem el ébresztgetni.
-Lányok, hasatokra süt a nap. Tessék felkelni, ha már a kismama fent van - kezdtem el őket bökdösni, ugyanis én aludtam középen, így tökéletesen tudtam Mariet és Rachelt felváltva a mutató ujjammal piszkálni.
-Na fejezd már be. Miért nem alszol te is? - hallottam meg Marie nyűgös hangját a paplan alól, amit az előbb húzott a fejére.
-Mert már kipihentem magam. Különben is felszeretném hívni George-ot telefonon, hogy halljam a hangját.
-Csak telefon beszélgetés, semmi találka. Majd holnap az esküvőn találkoztok - hallottam meg Rachel hangját is a paplan alól.
-Jól van megértettem. Remélem mire visszaérek fent lesztek, mert kíváncsi vagyok a tegnap este képeire - keltem ki az ágyból, majd gyorsan felöltöztem és miután magamhoz vettem a telefonom levonultam a nappaliba. Az egész ház csendbe volt burkolózva, amit az én lépteim törtek meg.
A nappaliban leültem a kanapéra, majd kikerestem szerelmem nevét és utána tárcsáztam.
-Szia kicsim - szólt bele George.
-Szia Maci. Gondoltam felhívlak, hogy elmondjam neked mennyire hiányzol nekünk - simítottam az egyik kezem a hasamra.
-Nekem is hiányoznak az én angyalaim. De holnap már Mrs. Moonro leszel édesem és ezt alig várom. - mondta George. Hallatszott, h miközben ezt mondja mosolyog. Ettől nekem is mosolyoghatnékom támadt.
-Már én is nagyon várom, hogy a feleséged lehessek - feleltem. - Most az előbb keltem fel, próbáltam a lányokat is felkelteni de nem sok sikerrel jártam. Kifárasztotta őket a tegnapi buli - meséltem kedvesemnek.
-Remélem nem voltak meztelen fiúk - féltékenykedett George.
-Hát nem voltak teljesen meztelenek, ugyanis volt rajtuk alsógatya. De nyugi nem csaltalak meg velük, mondjuk készültek képek, amikbe sejtéseim szerint elég rendesen belefogok pirulni amikor meglátom - kezdtem mentegetőzni.
-Nyugi szerelmem, nem vádollak avval, hogy megcsalsz. Azok a képek engem is érdekelnek ám - nyugtatott George.
-Majd egyszer megmutatom őket - feleltem titokzatosan. - Na és neked milyen volt az estéd? - kíváncsiskodtam.
-Tay és Tommy egy kicsit fel öntött a garatra, de én nem akartam inni, ezért én lettem a sofőr. Hiába volt az én estém nem tudtam másra gondolni csak rád. Tudom egy kicsit nyálas szöveg lett, de ez az igazság - nevetett bele a telefonba.
-Imádom mikor zavarban vagy - szólaltam meg.
-Én meg azt amikor elpirulsz vagy amikor önkívületi állapotban az én nevemet sikítod - váltott át kaján hangra George.
-Ha így folytatod akkor a házunkban fogunk kikötni mind a ketten - nyeltem egyet.
-Cica ez a cél. Szeretem ahogy a karjaim között elengeded magad... - kezdett el zavarba hozni, de a szavaitól felidéződtek a szenvedélyes éjszakáink is, amiktől kezdtem egyre jobban kívánni az én farkasomat.
Mivel a George-al közös házunk nem volt egyikünktől sem olyan messze ezért félbeszakítottam kedvesemet.
-Tíz perc múlva a házunkban Édes. Csók - mondtam, majd letettem és készülődni kezdtem. Szépen csendben  vettem magamhoz a cipőm, majd minnél csendesebben próbáltam magamhoz venni a kocsikulcsot, de egy hang megállított.
-Hova-hova? - érkezett a lépcső felől Marie számon kérő hangja.
-A boltba megyek, mert nincsen csoki és azt kívántam meg - találtam ki gyorsan egy kifogást, hogy minél hamarabb megtudjak lépni.
-Rendben, de siess vissza. Vigyázz magatokra - adott két puszit, majd bevonult a konyhába.
-Majd jövök. Szia, puszi - léptem ki a házból, majd kocsim felé vettem az utam. Gyorsan bepattantam és a házunkhoz hajtottam, ahol már ott állt George autója.
Mikor beléptem gyorsan levettem a cipőm, de mire megfordultam már George ott állt a nappali ajtajának támaszkodva. A bejárati ajtót bezártam, és odaléptem elé, hogy forrón megcsókolhassam.
-Késtél - nézett az órájára Kedvesem.
-Marie feltartott. Kicsi hazugsággal tudtam csak lelépni, mert megtiltották, hogy holnapig találkozzak veled - bújtam szorosan hozzá.
-Tulajdonképpen nekem sem lenne szabad itt lennem, de nem bírom ki nélküled - csókolt meg hevesen George, amit egyből viszonoztam. A nappaliba hátráltunk, majd ledőltünk a kanapéra és ott érzéki csókok közepette megszabadítottuk egymást a ruhadaraboktól.
Miután megváltunk minden felesleges ruhától George finoman tett a magáévá, majd fokozatosan növelte a tempót.
-Ohh, istenem George - kiáltottam fel, amikor elértem a gyönyör kapuját és közben a körmeimet Kedvesem hátába mélyesztettem, majd végig húztam rajta.
-Imádlak mikor ilyen tüzes vagy - csókolt meg George, majd miután Ő is elérte a gyönyört kicsusszant belőlem és a karjaiba zárt.
A kanapéra hátámlájára terített pléddel betakart mind a kettőnket, majd szorosan magához húzott és nyugtatóan cirógatni kezdett, amitől álomba merültem.

Mikor felébredtem még mindig a kanapén feküdtem Kedvesem karjaiban, aki édesen aludt. Megpróbáltam kikászálódni az öleléséből, de szorosan tartott a karjaiban.
-Szerelmem - simítottam végig az arcán gyengéden. George elkezdett mocorogni, de a szemeit nem nyitotta ki.
-Édesem szerintem ideje lenne felkelni, ugyanis éhesek vagyunk - suttogtam a fülébe, mire felnyitotta azokat az igéző barna szemeit.
-Te csak maradj itt, máris csinálok reggelit vagy inkább ebédnek mondanám - nyomott egy puszit a homlokomra, majd kikelt mellőlem és a konyhába ment.
-Becca mit szeretnél enni? - kérdezte meg George behajolva a nappaliba a pulton kersztül ami a konyhát és a nappalit választotta el egymástól.
-Hmm savanyú uborka vajas kenyérrel - mondtam neki, majd bekapcsoltam a tv-ét és a sport csatornára állítottam.
-Tessék itt kért reggeli-ebéded - tett le az ölembe egy tálcát George.
-Köszönöm szépen - nyomtam egy puszit az ajkaira.
-Mi jót nézel? - kérdezte meg George, miközben elhelyezkedett mellettem a kanapén.
-Csak itt álltam meg, amúgy nem tudom, hogy mi megy rajta. - emeltem a tekintetem a tv képernyőjére, amin egy foci meccs kezdődött. - Uhh foci, pfujj - mondtam, majd tovább kapcsoltam a következő csatornára, de szinte mindenhol a tele shop ment. Bosszúsan kapcsoltam ki a televíziót.
-Mit szolnál ha inkább valamilyen filmet raknék be? - kérdezte George.
-Jó okés, legyen. - egyeztem bele.
-Mit nézzünk? Mesét, filmet? - állt fel, majd a tv melletti szekrényhez sétált, majd kinyitotta azt. Temérdek DVD tárult a szemeim elé.
-A Mulán című mese meg van? - kérdezte meg kislányosan.
-Lássuk csak... meg. - vette le a polcról, majd berakta a lejátszóba azt és elindította.
Ahogy elkezdődött a mese film minden figyelmemet a mesére éleztem ki.
Pont a mese felénél járt a film, amikor George kezére lettem figyelmes a szemem előtt, ahogy kalimpált.
-Mondjad - fordítottam felé a fejem és ránéztem.
-Csörög a telefonod - adta a kezembe a zenélő készüléket.
-Édesem köszönöm - pusziltam arcon George-ot, majd benyomtam a hívás fogadás gombot.
-Igen tessék, Rebecca Read? - szóltam bele.
-Rebecca Read, hol a francban vagy és miért nem tudod felvenni azt a nyűves telefont? - hallottam meg Marie ideges hangját.
-Szia Marie, nagyon sajnálom, de aludtam és egyébként is jó helyen vagyok - kezdtem el nyugtatni Marie-t.
-Gondolom George-al vagy a lakásotokon. Jól van maradjatok együtt, majd holnap megyünk reggel érted és kicsinosítunk az esküvődre - mondta beletörődően.
-Imádlak Marie, köszönöm, sziapuszi - feleltem még, majd kinyomtam a telefont és újra a mese filmnek szenteltem minden figyelmem.
Ahogy vége lett a mesének várakozva néztem George-ra.
-Mit szeretnél? - kérdezte meg kedvesen.
-Hmm először egy csókot, majd utána ölelj magadhoz és dőljünk le a kanapéra - feleltem ártatlanul nézve Szerelmemre.
-Teljesíthető kérések - hajolt hozzám közelebb, majd szerelmesen megcsókolt és utána teljesítve a kérésemet szorosan magához húzott és eldőltünk a kanapén. George úgy helyezkedett, hogy a kezét a növekvő pocakomra tudja rakni.
-Alig tudom elhinni, hogy egy darab belőlem és belőled itt növekszik - simogatta meg a hasam.
-Hiába hihetetlen mégis igaz. Ideje lenne, hogy elhidd gyerekünk lesz. Remélem, hogy kislány lesz - sóhajtottam fel.
-Én is kislányt szeretnék, hogy két gyönyörűséges nő legyen az életemben - adott egy gyengéd puszit a hasamra. - Mikor kezd el mozogni? - nézett fel rám a hasam környékéről.
-Még olyan másfél, két hónap, de lehet, hogy hamarabb - válaszoltam neki.
-Értem. Mit szólnál ahhoz ha... - itt tartott egy kis hatás szünetet - ... ha inkább fent a hálóban pihennénk ahol kényelmesebben elférnénk? - érdeklődött George.
-Nem rossz ötlet, de nincs kedvem felkelni - kezdtem el nyavalyogni egy kicsit, ugyanis egyre jobban álmosabb lettem.
-Akkor felviszlek, majd én téged - vett óvatosan a karjaiba, majd felmentünk a hálónkba és lefeküdtünk a francia ágyra. Szerelmem karjaiban gyorsan elnyomott az álom. Mióta állapotos vagyok sokkal hamarabb elfáradok és szinte mindig eszek valamit. Ilyen gondolatokkal aludtam el.

Telefon csörgésre ébredtem fel, de nem nyitottam ki a szemem mivel nem az én telóm szólt. George óvatosan kikelt mellőlem és felvette a telefont.
-Szia apa, mond - szólt bele halkan, majd bement a fürdőbe, de csak behajtotta az ajtót, így mikor rendes hang erőre váltott hallottam minden egyes szavát.
-Apa ez biztos? - kérdezte feszülten kedvesem.
-...
-Máris indulok, csak elköszönök Becca-tól - hallottam a válaszát Billy egyik kérdésére, majd elköszönt tőle és letette a telefont. Miután csendben kijött a fürdőszobából felé fordultam.
-Hova kell menned, ha szabad tudnom - kérdeztem tőle.
-Családi kupak tanács lesz, mert az egyik Farkas falka segítséget kért tőlünk is és apáék nem akarnak nélkülem dönteni. - válaszolta, közben odajött mellém és leült az ágy szélére.
-Értem, de ha esetleg el kell mennetek, akkor mindenféleképpen gyere és köszönj el tőlünk. - simítottam a kezem a pocimra.
-Ezt megígérhetem - nyomott egy csókot az ajkaimra.
-Szia Szépségem amilyen hamar csak tudok jövök és mondom mi a helyzet. Szeretlek - puszilt homlokon George.
-Szia Maci, vigyázz magadra, szeretünk - feleltem, majd néztem ahogy kilép a szobából, majd bekapcsoltam tévét és belemélyedtem egy szappan operába.

Késő délután ért haza George, majd közölte velem, hogy Alaszkába kell menniük a  holnapi repülőgéppel. Segítettem neki összepakolni a holmijait, majd egy könnyes búcsúzásba kezdtünk.
-Szeretlek mindennél jobban és várunk haza épségben - simítottam végig gyengéden az arcán.
-Én is szeretlek és megpróbálok magamra vigyázni. De ha esetleg történne velem valami, akkor... - kezdett bele George a szentbeszédébe.
-George ilyenről még véletlenül sem szabad beszélned, mert... - George befogta a számat a mutató ujjával, majd újra belekezdett mondandójába.
-Tehát ha történne velem valami van egy hatalmas vagyon amit rád hagyok és a kicsire. Abból az összegből több mint 19 évig elég lesz kettőtöknek ha nem fogsz mellette dolgozni. Szeretlek titeket. Majd holnap után jövök - mondta még nekem George, majd beszállt az autójába és elhajtott.
Mivel az esküvőnk is holnap lett volna, így azt elnapoltuk  jövőhéten szombatra, mert akkor már remélhetőleg mindenki itthon lesz épségben.
Nagy sajnálatomra George nem avatott be a farkas ügyeibe, evvel elvileg az volt a célja, hogy megvédjen minket az esetleges támadásoktól. Mivel nem tudok semmit sem mostani és az előző kalandjaikról.  Percről percre, óráról órára egyre jobban eluralkodott rajtam az aggodalom, hogy eltereljem az aggodalmamról a figyelmet áthívtam Marie-t.
Marie és én tartottunk egy csajos estét. Már majdnem sikerült elfelejtkeznem arról, hogy George nincs itt a városban és az országban, amikor belém hasított kellemetlen érzés. Olyan érzésem támadt mintha  történt volna valami George-al.

44. fejezet

(Becca szemszöge)

 Aggódva szemléltem a kórteremben lévő embereket körülöttem, majd George felé fordultam.
 -Ugye nem? - kérdeztem meg őt félve.
 -Nem, de nem sok hílya volt volt ennek szerelmem - válaszolta halkan George.
-Kimennétek, szeretnék beszélni négyszemközt George-al. - kértem a többiektől. Marie sígetett nekem ebben, ugyanis kitoloncolta a népes társaságot a kórteremből. Egyhálás pillantást küldtem felé, majd ő is kilépett a kórteremből.
-Már most szörnyű anya vagyok - pityeredtem el.
-Jajj, kicsim. Ne mond ilyet. Nem lett semmi baj, megvizsgálták a kicsit ilyen érdekes eljárással és megállapították, hogy teljesen egészséges - ölelt magához George.
-Ha te mondod. De ugye szeretsz még? - tettem fel félve a kérdésemet.
-Igen, mindennél jobban - csókolt meg. Egyre jobban belemelegedtünk, mikor eszembe jutott, hogy nem otthon vagyunk.
-George, ezt most hagyjuk abba, mielőtt valaki ránk nyitna. Majd ha kiengednek, utána a tied vagyok - néztem rá huncutul.
-Az őrületbe kergetsz te imádni való nőszemély. - adott egy rövid csókot. Pont akkor váltunk el, amikor belépett az orvosom.
-Jó napot önöknek - mondta mosolyogva. -Jó napot doki - köszöntöttem.
-Megkérném a kedves apukát, hogy menjen ki, mert meg kell vizsgálnom a kismamát - kérte George-tól, aki készségesen kiment. Az orvos elég gyorsan végzett a vizsgálatokkal, majd felém fordult.
-Holnap haza is mehet. A kicsinek semmi baja nem lett, de mostantól nem emelhet semmi nehezet, sőt ha lehet akkor az edzéseken se vegyen részt. Otthon is figyeljen oda, hogy mit emel meg. Például nehezebb válltáskát ne emeljen, meg ezekhez hasonlót sem - kérte tőlem az orvos.
-Rendben doki, úgy lesz ahogy mondja. Tudja most elég rendesen megijedtem - feleltem neki komolyan. Miután kiment a doktor megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Az orvost, George váltotta fel, aki érdeklődve várta a beszámolómat a vizsgálatról.
-Alig várom, hogy végre a felséged legyek - mosolyogtam George-ra.
-Én meg azt remélem, hogy az utolsó pillanatban nem fogod meggondolni magad és hogy nem hagysz ott az oltárnál - mondta Georbe.
-Eszembe se jutna egyedül hagyni egy ilyen jóképű férfit, aki mindenre képes lenne értem - nyugtattam meg őt, majd megcsókoltam.
-Khm - köszörülte meg valaki a torkát a kórterem ajtaja felől. Mikor odanéztem egy dühös apát láttam.
-Nyugi jól vagyunk. Nem lett semmi baja a kicsinek. - mosolyogtam rá bizonytalanul.
-George magunkra hagynál minket? - kérdezte meg apa halkan, ami nála nem jelentett semmi biztatót. Mikor George kilépett a helységből, apa rögtön felém fordult és folytott hangon elkezdett kioktatni.
-Mi lett volna ha elveszted a kicsit. Akkor lehet, hogy te is utána mentél volna és azt se anyád, se George, se én nem bírtuk volna elviselni. Világosan el mondta az orvos, hogy ne erőlesd meg magad, erre te mit csinálsz kimész focizni a szomszéd gyerekkel. Te ilyenkor szoktál gondolkodni is vagy csak vagy? - vágta a fejemhez apa teljesen jogosan.
-Apa én... sajnálom, hogy miattam kellett aggódnod. De most már minden rendben - suttogtam.
-Jajj kis lányom. Mégegyszr ilyet ne csinálj jó? - ölelt meg apa.
-Rendben apa, megígérem - feleltem halkan, majd egy puszit nyomtam apa arcára. Miután apa kiment visszafeküdtem az ágyra, majd magam nyugtatása képpen lehunytam a szemem és a halántékom kezdtem el masszírozni. Hallottam hogy valalki bejön az ajtón, de nem reagáltam rá.
-Jól vagy? Fáj valamid? - hallottam meg Tommy hangját.
-Nincsen semmi baj, csak apa szavai egy kicsit felzaklattak. De semmi komoly - villantottam felé egy halvány mosolyt.
-Most én maradok veled egy kis ideig, George elment lefürdeni és pihenni egy kicsit. - magyarázta tök komolyan Tommy. Ahogy a komoly ábrázatát néztem elfogott a nevető roham, ami ki is tört belőlem. Annyira nevettem, hogy ahogy beszívtam a levegőt röfögés lett belőle. Ezen már mind a ketten nevettünk. A nagy nevetés után csend telepedett a szobára, amitől egyre álmosabb lettem. Befészkeltem magam a takaróba és engedtem az álom hívogató szavának. Mikor felébredtem már sötét volt és Tommy a fotelban gubbasztva aludt.
-Pszt! - szólaltam meg. Tommy álmosan tekintett rám.
-Mi a baj? - kérdezte meg egyből. Aranyos volt tőle, hogy enyire aggódott miattam, de abban a pillanatban én aggodalamaskodtam miatta.
-Az a baj, hogy nem mentél haza pihenni és a fotelben aludtál. Inkább gyere szorítok neked egy kis helyet az ágyon - csúsztam arráb a kórházi fekhelyen.
-Rendben. De ha reggel zsibadt a tagokkal ébredsz, ne engem szidj - bújt be mellém Tommy.
-Nyugi nem foglak. Imádlak bátyus - bújtam oda hozzá, mint egy kis cica.
 -Nagyon régen láttam már őket, így összebújva. Olyan aranyosak. Az én szemem fényeim - hallottam meg anya hanjgát.
-Gyorsan csináljatok róluk egy képet, míg fel nem kelnek - hallottam meg Marie hangját. Még megvártam, míg valaki telefonnal megcsinálta a képet, majd megszólaltam.
-Remélem jó kép lett - morogtam csukott szemmel.
-Jó reggelt napsugaram - mondta anya. Tommy is elkezdett mocorogni mellettem a beszélgetésre.
-Mi lenne ha hagynátok az embert aludni hajnalok hajnalán? - nyitotta ki a szemeit morcosan.
-Tulajdonképpen már féltíz lesz, de pihenj nyugodtan - felelte Marie csak úgy mellékesen. Kikászálódtam az ágy szélére, majd belebújtam a papucsomba és óvatosan felálltam. Mikor elindultam anya rögtön odakapott, hogy segítsen.
-Nem béna vagyok, csak várandós és vécére KELL mennem - csoszogtam tovább a mellékhelység felé. Anya rosszallóan nézte ténykedésem majd mielőtt becsuktam volna a mellékhelység ajtaját még odaszólt nekem: -Kis lányom ha valami van csak kiálts!
-Rendben - válaszoltam majd bezárkóztam a fürdőszoba szerűségbe. Mivel a cuccaim is itt voltak bennt, így gyorsan elemtem megfürdeni majd magamra vettem az utcai ruhám és a hajam is rendbe szedtem. Amikor kiléptem a helységből mindenki meglepődve nézett rám.
-Most mi van? Abban reménykedem, hogy a doki haza enged - magyaráztam a kérdő tekintetekre. Mikor ez a mondat elhagyta a számat, akkor lépett be a kórterembe az orvosom. Egyből kitessékelte a többieket a szobából, majd felém fordult.
-Hogy érzi magát a kis mama? - kérdezte meg tőlem.
-Köszönöm jól vagyunk és nagyon remélem, hogy az én kis picikémnek nincsen semmi baja - simítottam végig gyengéden a pocakomon, amin még nem látszott szinte semmi. Pár kilót már szedtem fel, de nem vészes.
-Akkor az jó, még megcsináljuk a vizsgálatokat és az ultrahangot, majd ha mindent rendben találtunk utána kiállítom Önnek a zárójelentést és már mehet is haza - mosolygott rám a doki és neki látott megvizsgálni. Szerencsére gyorsan végeztünk, majd átmentünk az ultrahaongos felvételt is megcsinálni. Mikor evvel is megvoltunk, az orvos elment, hogy kiállítsa a papírjaimat, én meg visszamentem a kórterembe. Ahova időközben megérkezett George is.
-Szia édesem - ölelt magához. Szorosan bújtam a karjaiba, majd beszívtam az illatát amitől elöntött a nyugalom.
-Szia. Hiányoztál - néztem fel rá az ölelésében.
-Te is nekem, de haza lettem parancsolva - mondta lekonyuló szájjal. Majd lehajolt egy csókért. Mosolyogva váltunk el, majd leültünk az ágyra és az esküvő tervezésbe mélyedtünk bele a többiekkel egyetemben.
-Remélem, hogy hamarosan haza mehetek már innen - sóhajtottam fel.
-Én is szívem, én is. Hiányoztál az ölelésemből az este - suttogta a fülembe George.
-Nekem is, de szerencsére itt volt Tommy és az ő ölelése is megnyugtatott. De a te illatod nyugtatóbb, meg az ölelésed biztonságot nyújtóbb - súgtam neki vissza. Félórával később az orvos visszatért a papírjaimmal, és már mehettünk is haza. Mikor hazaértünk leültem a kanapéra, míg a többiek várakozóan álltak velem szemben.
 -Mire vártok? - kérdeztem meg tőlük.
-Arra, hogy mit kérsz esetleg vagy mire van szükséged stb - mondta Marie.
-Ajj, ezért utálok beteg lenni. Nem vagyok béna, saját magam is kitudok menni a konyhába, vagy betudom hozni azt ami kell - húztam fel az orrom sértődötten.
-Kicsim ne csináld ezt kérlek - térdelt le előttem George.
-Nem szeretem mikor tehetetlennek néznek és ez mindenkinek szól - mondtam jelentősségteljesen nézve a többiekre is.
-Rendben felfogtuk, de attól még egy csésze teát hozhatok neked? - kérdezte meg anya.
-Anya imádlak. Gumimaci teát csinálj légyszi - néztem anyára kérlelően.
-Milyen az a gumimaci tea? - kérdezte meg Rachel. Marie és George is érdeklődve várták válaszom.
-Egyszerűen csak erdei gyümölcsös, de finom édes és olyan mint a macialakú gumicukor - vágtam rá. Időközben anya kiment a konyhába, hogy megfőzze nekem a teát. Még megvártam míg anya behozza teát, majd felmentem a szobámba és megálltam a tükör előtt. A tükörben néztem magam, amikor belépett George a szobába.
-Akkor is tetszeni fogok neked amikor egy nagy bálna leszek? - szegeztem neki a kérdést.
-Akkor is az én kis szerelmem leszel és gyönyörű leszel a szememben - csókolt meg gyengéden. Már azt vettem észre, hogy az ágyon fekszünk és nincs már rajtunk felső. Gyengéden leállítottam Georgot, mert nem akartam mindenki fülehallatára sikítozni a gyönyörömben.
-Kéne már egy saját ház. Nem gondolod? - kérdeztem meg George-tól.
-Már alig vártam, hogy fel tedd ezt a kérdést. Gyere velem. Van a családnak egy meglepetése neked, nekünk - húzott fel az ágyról Szerelmem.
-Milyen meglepetés? - kérdeztem rá egyből.
-Majd meglátod. Csak gyere - húzott magával ki a szobából. Még jó, hogy közben magamra kaptam a felsőmet, mert egyenesen a nappaliba rángatott le. Ahol a többeik érdekesen méregettek minket.
-Gyertek ti is. Megmutatom neki - mondta nekik George, mire mindenki felpattant az ülőalkalmatosságról, amin ültek és elindultak a garázsba a kocsikhoz. Mindenki beült egy-egy kocsiba, majd elindultunk. Egy tíz perces kocsiút után megálltunk egy emeletes családi ház előtt. Mikor kiszálltunk az autóból szájtátva mentem a George utén. Aki kivett a zsebéből egy kulcsut, majd kinyiotta a ház bejáratát.
-Tessék menj csak. Ez a mi házunk - tolt be George az előszobába. Mikor beljebb léptem a megakadt a szemem azon, hogy be van a rendezve a konyha és a nappali. Mikor tovább mentem ráleltem az érkezőre és a lenti fürdőre, majd egy szobára.
-Ez lesz az egyik vendég szobánk. Fennt van a háló, hozzá tartozó fürdővel, majd egy vendég szoba és persze a gyerek szoba. Plusz még egy fürdő - tájékoztatott George a hátam mögül.
-Hiszen ez csodálatos. Nem kellett volna ennyit költeniük ránk. - fordultam felé.
-Ezt nem csak anyáék fizetteék, hanem beszálltak a te családtagjaid is - mondta mosolyogva, majd megcsókolt.
-Hát ez tökéletes ajándék - csurogtak le a könnyek az arcomról.
-Kicsikém nem kell emiatt sírnod - jött be anya a nappaliba.
-Oh anya, ez valami csodálatos - borultam anya nyakába és jó szorosan megöleltem őt, amit anya is viszonzott.
-Majd meghálálod a többieknek is - suttogta a fülembe.
-Ühm - feleltem erre, majd kibújtam anya öleléséből és többiekhez fordultam. - Nektek is magyon köszönöm. Aranyosak vagytok és imádlak titeket - öleltem meg sorban mindenkit. A pityergések után leültünk a George-al közös házunk napalijában.
-Már így eltelt az idő. Srácok szedjétek magatokat, hagyjuk magára a fiatalokat a saját kis házukban - állt fel anya a kanapáról.
-De hát nem zavartok. - visszakoztam egyből.
-Nem, nem Becky anyának igaza van. Vigyázz magatokra és legyen mindig süti - vigyorgott rám Tommy.
-Jajj Tommy, te mikor nősz fel végre. Amúgy én így szeretlek - öleltem meg vigyorogva, majd egy puszit nyomtam az arcára, amit ő is viszonzott.
-Nem gondolod, hogy kezdünk egy kicsit nyálasak lenni? - kérdezte meg Tommy suttogva.
-De, dehát én megtehetem - nyújtottam rá a nyelvem.
-Megállj csak, ezt még vissza kapod - borzolta össze a hajam. Tommy-t, Rachel követte, utána jött Taylor és Marie.
-Nagyon vigyázz magatokra - kezdte Marie.
-És nem széttörni semmit a nagy hevességben - mosolygott ránk kajánul Taylor.
-Hidd el Tay, hogy vigyázni fogunk a berendezésre - vágott vissza George is. Mi erre Marivel össznéztünk és kitört belőlünk a nevetés.
-Pasik - sóhajtottuk egyszerre.
-Na sziasztok, mi elmentünk - léptek ki a bejárati ajtón. Mikor becsukódott az ajtó utánuk és elmentek az autókkal, George belecsókolt a nyakamba.
-George tudod, hogy ezt nem kéne. Először együnk valamit, vagy nézzünk szét, hogy van-e valami a hűtőben. - indultam meg a konyha felé.
-Majd én viszek fel valami harapni valót. Te csak menj fel a hálóba és helyezd magad kényelembe - tolt gyengéden George a lépcső irányába. Értetlenkedve néztem rá, majd egy vállrándítással elintéztem a dolgot és elindultam felfelé. Mikor benyitottam a hálóba elállt a lélegzetem. A háló telis tele volt megnyújtott kis mécsesekkel, melyek félhomályt varázsoltak a helységbe. Az egész szoba valami káprázatos volt. Óvatosan lépkedtem be a szobába, majd leültem az ágyra és onnan nézelődtem.
-Hogy tetszik? - lépett be a helységbe George.
-Egyszerűen gyönyörű. De mit is szeretnél elérni evvel? - érdeklődtem ártatlanul mosolyogva.
-Elszeretném a hölgyet csábítani egy vad éjszaka erejéig - nézett rám George huncutul.
-Akkor uram lásson hozzá - kacárkodtam. Nem is kellet George-nak kétszer mondani, egyből leült mellém, majd a háta mögül előhúzott egy tál epret és tejszíhabot. George először gyengéden birtokba vette ajkaimat, majd csak utána nyújtott oda egy epret. Miután már nem kívánta egyikőnk se epret és a ruháink is lekerültek rólunk, előkerült a tejszínhab.
-Édes evvel mi a terved? - érdeklődtem tőle felhúzott szemöldökkel. George csak perverz mosolyt villantott rám, majd a tejszínhabot a hasamra fújta, majd onnan lefelé haladva a lüktető vágyam felé.
-George ne tedd ezt velem - kértem tőle elhalóan.
-Most kényeztetni akarlak - csitított gyengéden George, majd elkezdte lenyalni a tejszíhabot rólam. Jól eső nyögésekkel adtam kedvesem tudtára, hogy kedvemre való amit csinál és hogy ne hagyja abba. Mikor a legérzékenyebb pontomhoz ért a hajába markoltam és felhúztam magamhoz egy szenvedélyes csókra. Majd a füléba suttogtam kéjesen: -George ne várakoztass, kérlek!
George-nak se kellett több kérlelés. Mikor megérezem magamban, egy jól eső nyögés hagyta el a számat. George ajkait is elhagyta egy állatias morgás, amitől mind a ketten teljesen beindultunk. Ezután teljesen önkívületi állapotba kerültem. Már csak az a kép van meg, hogy egymás karjaiban pihegve fekszünk az ágyon.
-Szeretlek George - nyomtam egy puszit Szerelmem arcára.
-Én is téged Édesem - nyomott ő is puszit a fejem búbjára. -Most pedig pihenj Kedvesem - húzta ránk a takarót George.
A megnyugtató öleléstől és takaró nyújtottam melegtől hamar elnyomott az álom. Másnap reggel finom cirógatásra ébredtem kedvesem ölelő karjai között. A vállamat cirógatta az egyik kezével George.
-Jó reggelt - csókoltam meg őt.
-Neked is csipkerózsika - mosolygott rám szerelmesen George.
-Hány óra van? - kérdeztem meg tőle, hunyorogva.
-Olyan fél tizenegy körül járhat az idő. Mert az előbb még csak negyed volt - válaszolta kedvesem.
-Szerintem lassan szétválnak útjaink, ugyanis ma legény és lány búcsú - bújtam hozzá közelebb.
-Nem akarlak elengedni - szorított magához, majd megcsókolt. A csókunkat a gyomrom korgása szakította félbe. Kuncogva váltunk szét.
-Megyek hozok neked valami reggelit - kelt ki az ágyból George.
-George, van lában és letudok menni én is ennivalóért. - kászálódtam ki az ágyból én is, majd felvettem a köntösöm és elindultam a konyha felé. Mikor leértünk, George ragaszkodott ahhoz, hogy ő csinálja a reggelit, így kénytelen voltam át engedni neki a terepet. Mikor George kész lett az ennivalóval meg reggeliztünk, majd birtokba vettem a fenti fürdőt és meglepődve vettem észre, hogy minden cuccom itt van. 
-Nem tudom, hogy csináltad - hajoltam ki a fürdőből a hálóba, ahol George az ágyon terpeszkedett.
-Mit? - érdeklődött.
-Hát hogy minden holmim itt van már - feleltem ész-szerűen.
-Jaaa, hogy azt. Hát a lányokat megkértem hogy segítsenek ebben, így míg te reggel pihentél addig ők behurcolták. Én meg beengedtem őket a házba - magyarázta.
-Köszönöm Édesem. Imádlak - küldtem neki egy csókot, majd vissza csuktam a fürdő ajtót és beálltam a zuhany alá, miután kibújtam a köntösömből. A fürdéssel gyorsan végeztem, majd magam köré tekertem a törölközőt és beálltam a tükör elé. A törcsit a pocakomra szorítottam, hogy teljesen rásímuljon és megnéztem oldalró, hogy látszik-e már valami a hasamból. Már egy nagyon kicsit látszik, de nem olyan észre vehető. Azért egy lenge sárga nyári ruhát vettem fel, hozzá illő fehér neművel és saruval. Mikor végeztem átadtam a terepet George-nak. Míg Georeg fürdött addig én lementem a konyhába elpakolni a reggeli maradványait. Miközben mosogattam valaki csöngetett. Ahogy kinyitottam a bejártati ajtót Rachel és Marie hatalmas vigyorával találtam magam szembe.
-Mesélj el mindent és majd utána a mienk vagy egészen a holnapi esküvőig - közölte velem Marie miközben belépett a házba Rachel kíséretében. Gyorsan elmeséltem nekik mindent, kivéva a nagyon szaftos részleteket, majd hagytak George-nak egy cetlit, hogy elvittek magukkal, evvel kezdetét vette a lány búcsú első fázisa.