48. fejezet

(Becca szemszöge)

 A kis sárga cédulán George kézírásával ez állt: "Elmentem a boltba bevásárolni, mert üres volt a hűtő. Nem sokára jövök. Puszi, szeretlek: George" Egyet ásítva nyitottam ki a hűtőt, ami tényleg üres volt. Kivettem a tejfölt és a pizzakrémet, majd egy kis tálba összekevertem és megkentem vele egy szelet kenyeret. Vagy három nagy szeletet benyomtam és utána egy pohár tejjel folytottam le. Épp hogy leért a tej, már jött is vissza én meg rohantam a lenti wc-be és kiadtam magamból reggelit, és pont ekkor ért haza George.
-Édesem minden rendben? - jött be aggódva a fürdőszobába George.
-Igen, most már minden rendben - álltam fel a wc mellől és húztam le azt.
-De biztos? - kérdezte és közben engem követett a szemével.
-Igen biztos. Nyugi jól vagyok - mooslyogtam rá, miután rendbe szedtem magam.
-Akkor jó. Menj pihenj le, majd én megfőzök - vezetett George a nappaliba és ültetett le a kanapéra.
-Értsd meg, hogy semmi bajom, csak egy kis rosszul lét. - háborodtam fel.
-Oké értem. Csak aggódom érted - vágta rá George is emeltebb hangon.
-Ajjj - kiáltottam, majd felmentem a hálóba és becsaptam magam mögött az ajtót, sőt még a kulcsot is ráfordítottam, hogy senki ne tudjon bejönni a szobába.
-Becca, édesem engedj be kérlek - kopogott George az ajtón.
-Hagyj békén - mondtam sírós hangon.
-Rendben, akkor lent leszek a nappaliban - felelte George, majd hallottam, hogy lemegy a lépcsőn. Gyorsan elővettem a telefont és körhívásban felhívtam egyszerre Rachelt és Marie-t.
-Mondjad csajszi, mizu? - hallottam meg előbb Rachel hangját.
-Hellóka drága, mondjad mi a baj - szólt bele Marie is.
-Segítsetek, hogy minden tökéletes legyen a hétvégén tartandó ceremónián és az utána tartandó ünnepségen - kértem őket.
-Te csak ne aggódj semmin, majd mi mindent előkészítünk a nagy eseményre, te csak pihenj nyugodtan, és ha lehet ne vessz össze George-al. Mert ő csak félt téged és hatalmas nagy lelkiismeret furdalása van amiatt, hogy hazudott neked - mondta Rachel.
-Nem direkt húzom fel magam, csak azok a hülye hormonok is közre játszanak ezekben a düh kitöréseimben. Pedig én nem ilyen vagyok. Köszönöm, hogy segítetek, de ha bármi van, csak szóljatok nekem és segítek én is a szerevezésben - helyeseltem én is.
-Nem lesz semmi gondunk. Mi mindig mindent megoldunk, ismerhetnél már minket - szólalt meg Marie is.
-Sajnos túlságosan is jól ismerlek titeket - feleltem mosolyogva - Na jól van tényleg köszönök mindent, megyek és kiengesztelem az én egyetlenemet. Pusszantás, sziasztok - köszöntem el tőlük és meg se várva, hogy ők is elköszönjenek tőlem kinyomtam a telefonomat. A telefon beszélgetés után, lementem a nappaliba.
-Jajj George én annyira sajnálom, hogy úgy felkaptam a vizet, csak azok a hülye hormonok kikészítenek engem. Amúgy már nem haragszok rád amiatt, hogy nem mondtad el nekem azt, hogy megsérültél, csak még nem felejtettem el - álltam meg vele szemben.
-Nem tudnék rád haragudni Becca. Csak furcsa ilyen ingadozó kedély állapotban látni téged, mert te nem vagy ilyen labilis - magyarázta George, és közben felállt.
-Tényleg én annyira, de annyira saj... - kezdtem el beszélni, de George nem hagyta, hogy befejezzem, mert belém fojtotta a szót egy csókkal.
-Én meg már mondtam, hogy tényleg nem haragszok rád - mondta George miután elváltak ajkaink egymástól. - Nagyon szeretlek te hisztis nőszemély - villantott rám egy térdrogyasztó mosolyt George.
-Én is szeretlek nagyon - nyomtam egy rövid csókot párom szájára, majd kimentem a konyhába, hogy egyek valamit. Elővettem egy banánt és a pizza krémet és leültem a konyhaasztalhoz falatozni.
-Nem tudom elhinni, hogy az úgy finom - jött be hozzám George.
-Pedig de nagyon finom. Ezt kívántam meg, a terhesség végére úgy fogok kinézni, mint egy víziló - szontyolodtam el.
-Édes drága kincsem, akkor is te leszel nekem a legszebb nő a földön. - csókolt meg szenvedélyesen George.
-Remélem, hogy majd akkor is így fogod látni - mosolyogtam rá félénken.
-Biztos lehetsz benne. - viszonozta a mosolyom.
-Holnapi napot már nem fogjuk egymással tölteni, ugyanis holnap után esküvő - szólaltam meg halkan.
-Hogy fogom kibírni nélküled a teljes napot? - tette fel a kérdést George.
-Hát George drága nem tudom, de valahogy muszáj lesz. - nyomtam egy rövid csókot Kedvesem ajkaira.
-Csak ennyit kapok? - kérdezte elszonytyolodottan George.
-Igen most csak ennyit, mert éhesek vagyunk egy kis tejszínhabos gesztenyepürére - feleltem neki és közben elindultam ki a konyhába, hogy megcsináljam magamnak.
- Ohh majd elfelejtettelek megkérdezni téged. Te is kérsz?
 -Igen kedvesem kérek - hallottam George hangját a nappaliból, mivel közben beértem a konyhába. Gyorsan összedobtam egy nagyobb tálacska pürét magamnak, majd egy ugyan ilyet Georgenak. Mikor kész lettem bevittem mind a két tál édességet a nappaliba és leültem a  tv-ző szerelmem mellé.
-Tessék - nyomtam a kezébe, majd neki láttam az enyém elpusztításához.
-Azt mind megakarod enni - mutatott felém George.
-Igen meg. Talán baj? - kezdtem el hisztérikussá válni.
-Dehogy baj kicsim, ne értsd félre. Ha jól esik akkor nincsen semmi baj, csak megkérdeztem - mentegetőzött George. - Nem baj ha eszel rendesen Kicsim. - nyomott puszit a homlokomra George.
-Értem, bocsi a kis hisztiért. Akkora egy hisztis picsa lettem - sóhajtottam egyet szomorúan.
-De hogy lettél az, csak érzékenyebb vagy mint amilyen szoktál lenni, de ez nem baj - villantott rám George egy szívdöglesztő mosolyt, amitől megkívántam őt.
-Kedvesem edd meg gyorsan - nyaltam meg a számat kiéhezetten.
-Valahogy már nem érdekel a gesztenye püré - tette le az ő és az én tálamat is a dohányzó asztalra, majd a karjaiba kapott és felmentünk az emeletre. -Szóval mit is szeretnél? - kérdezte Goerge huncut mosollyal az arcán, közben óvatosan fektetett le az ágyra, majd fölém helyezkedett.
-Azt akarom, hogy tégy magadévá - súgtam vágytól izzóan. George lecsapott az ajkaimra és megcsókolt. A csókunk vad és szenvedélyes volt. Mikor levegő hiány miatt elváltak ajkaink George letért a nyakam kényeztetésére, a vékony bőrt óvatosan szívogatni kezdte, amitől még jobban kívántam őt. Utána benyúlt a pólóm alá és megszólalt.
-Neked szükséged van még a pólódra? - kérdezte, de már húzta is le rólam.
-Neked sincs szükséged rá - kezdtem én is lehúzni róla az említett ruhadarabot, majd Goerge megszabadított a melltartómtól és az alóla kibukkanó halmokat vette birtokba. Kéjes nyögésekkel adtam tudtára, hogy kedvemre való az amit csinál. Remegve értem a csúcsra, majd elnyomott a fáradtság. Mikor ismét felébredtem akkor már a nap elég magasan járt. Gyorsan magamra vettem George egyik pólóját és egy bugyit, majd lementem a földszintre. A nappaliban George nézte a tévét.
-Szia Életem. - karoltam át hátulról és adtam az arcára egy puszit.
-Szia Kicsim - fordult felém, majd megcsókolt. - Jót pihentél? - kérdezte mosolyogva, amitől zavarba jöttem. -Igen jót. Kipihentem magam - feleltem halkan közben lesütöttem a tekintetem.
-Olyan aranyos vagy amikor ezt csinálod - mondta, majd el kezdte puszilgatni a pofimat, amitől mosolyoghatnékom támadt. -Min mosolyogsz? - érdeklődött miközben csillogó szemekkel nézett engem.
-Semmin, csak jól esik ahogy puszilgatod az arcom - válaszoltam halkan és az ölébe ültem, majd a vállgödrébe fúrtam a fejem és beszippantottam George kellemes illatát. Ekkor szólalt meg az ajtócsengő.
-Megyek- hallottam meg George hangját aki óvatosan lerakott a kanapéra, majd elment, hogy ajtót nyisson a vendégünknek.
-Halihó Becca jöttünk, h elvigyünk Anyukádhoz, majd holnap találkoztok George-al a ceremónián. - jött be a nappaliba Marie hatalmas mosollyal az arcán.
-Megyek elkészülök, aztán mehetünk - öleltem meg unokahúgom, majd elindultam a lépcső felé. -Szia Rachel - öleltem meg George húgát is, majd tényleg felmentem a hálószobába. Ott elővettem kedvenc farmeremet, de nagy sajnálatomra nem jött rám, így elővettem egy lenge nyári ruhát és egy telitalpú cipőt, majd rendbe szedtem a hajam és már kész is voltam. Összeszedtem még ami esetleg kellhet holnap, bár amilyen szétszórt vagyok úgy is elfelejtek valamit. Kicsit szomorúan mentem le a többiekhez.
-Mi a baj Kicsim? - lépett oda hozzám egyből George.
-Nem férek bele az egyik kedvenc farmeromba, pedig csak öt kilót ha szedtem fel - motyogtam.
-Ugyan kicsim így is gyönyörű vagy - csókolt meg George. Ezután a lányok elvittek anyához, ahol tartottunk egy csajos estét. Másnap reggel pedig neki láttunk a készüléshez az esküvőhöz.