47. fejezet

Becca szemszöge

A kis dobozban a délelőtt mérgemben levett jegygyűrűm volt, de George valamit változtatott rajta. Ugyanis a gyűrű belsejébe bele gravíroztatta, hogy "Örökké veled". Mikor elolvastam a feliratot könnybe lábadt a szemem, majd felhúztam az ujjamra és a levélben leírtan elindultam a lépcsőn felfelé. A lépcső tetején egy újabb cetlit találtam, amin ez állt: "Elméletileg a szobában vagyok, de nem biztos. Gyere találj meg! Ha sikerrel jársz jutalmat kapsz, ha nem sikerül megtalálnod akkor büntetésben lesz részed (ne gondolj semmi rosszra és durvára) "
Fej csóválva léptem be a szobába, ami üres volt. A következőleg a fürdőszobába mentem be ahol sikeresen ráleltem Szerelmemre.
-Meg vagy. Hol a jutalmam - követeltem tőle vidáman.
-Milyen jutalom - húzott magához, majd a derekamra kulcsolta a kezeit.
Szorosan az ölelésébe bújtam, majd felnéztem azokba az igéző barna szemekbe és úgy válaszoltam.
-Hát amit azért ígértél, hogyha megtalállak téged - feleltem halkan.
-Ilyenkor olyan aranyos vagy - hajolt George közel hozzám. Felpipiskedtem, hogy megcsókoljam őt, de George mosolyogva hátrébb húzta a fejét. Erre bosszúsan fújtam egyet, majd visszaereszkedtem a talpamra és úgy néztem fel George-re. Mikor Szerelmem megelégelte, hogy csak nézem ő hajolt le hozzám, de most én húztam hátra fejem, de George a tarkómnál fogva magához húzta a fejem és lecsapott az ajkaimra. Szenvedélyesen faltuk egymás ajkát, majd George nekinyomott a falnak és a fenekemnél fogva felemelt. A lábaimat a dereka köré kulcsoltam. Egyre jobban elmélyedtünk a tevékenységünkben, amikor megszólalt a csengő.
-Megyek kinyitom - szakítottam meg a csókunkat.
-Jó oké, de ezt még behajtom rajtad - rakott le George óvatosan a földre. Mikor két lábbal álltam a talajon, sietve indultam le a bejárati ajtóhoz, mivel az illető aki kint várakozott rá feküdt csengőre.
-Jól van megyek már - kiabáltam el magam, mire abba maradt a csengő szó. Ahogy kinyitottam az ajtót egy kisírt szemű Marie állt a küszöbön.
-Mi történt Mókuska? Gyere be, főzök teát és mindent elmesélsz - invitáltam be.
Bementünk a konyhába és miközben főtt a tea, leültettem Marie-t a konyha asztalhoz.
-Akkor most mindent elmesélsz nekem - ültem le vele szembe.
-Összevesztem Taylorral - kezdett bele a mesélésbe unoka húgom.
-Megyek és megölöm azt a mocskot - pattantam fel a székről.
-Becca ne, kérlek. Még azt se tudod, hogy mi történt. - torkolt le szipogva Marie. Bocsánat kérően néztem rá, majd bögrébe töltöttem a teát és várakozóan tekintettem rá.
-Szóval, azon vesztünk össze, hogy megtudta azt, amikor veled voltam a plázában flörtöltem a pincér fiúval. És ezen kiakadt, hiába mondtam neki, hogy attól mert őt teljes szívemből szeretem még megnézhetek egy fiút. Meg azt is elmondtam, hogy te is mit mondtál, de ez sem hatotta meg őt. Aztán avval vádolt meg, hogy biztos a csak pénze miatt vagyok vele és már nem is szeretem és hogy biztos megcsalom mással. - tört ki zokogásban Marie.
-Hogy lehet ekkora tuskó barom Taylor. Olyan mint a bátyám - szólaltam meg. - Megyek és rendbe rakom addig George itt marad veled - álltam fel az asztaltól. Marie egyből felkapta fejét és rémülten nézett rám.
-Nyugi nem fogom megölni, bár nem lenne rossz ötlet. De nem akarok neked fájdalmat okozni, így csak egy kicsit fogom megverni és a kicsire is vigyázni fogok - fordultam a konyha ajtaja felé ahol már ott állt George.
-Olyan fél óra, óra múlva itthon vagyok. Addig ágyazz meg Marie-nek a vendég szobába és vacsiztasd meg őt, kérlek - mondtam neki halkan, mire George aranyosan elmosolyodott, majd bólintott egyet és kikísért az előszobába.
-Óvatosan vezess - csókolt meg George, majd utamra engedett.
Idegesen pattantam be az autómba, majd először anyáékhoz mentem, hátha még ott találom Taylort. Szerencsémre még ott volt, pont akkor akart távozni, de én megállítottam.
-Hohó ácsi van Taylor. Hátra arc és szépen visszamész a házba, majd leülsz a kanapéra - mondtam parancsolóan.
-És ha nem csinálom azt amit mondtál, akkor mi lesz? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Akkor egy olyat behúzok neked, hogy itt esel össze a szomszédok szeme láttára - feleltem higgadt hangon, belül pedig majd szét robbantam a dühtől.
Mikor Taylor bement a nappaliba és leült a kanapéra, elég rendesen elkezdtem kiabálni az arcától úgy tíz centire.
-Most jól figyelj Taylor, mert csak egyszer mondom el. Adtól mert egy lány ez esetben Marie megnéz egy másik fiút az nem azt jelenti, hogy már nem szereti a barátját. Nem fogom engedni neked azt, hogy még egyszer megbántsd Marie-t. Ha az emlékezetem nem csal akkor azt mondtam neked, hogyha megbántod az unoka húgom akkor kiheréllek te kis mocsok! - kiabáltam, majd lekevertem neki egy hatalmas pofont.
-Ne csak a kicsi Taylort ne. Tréden állva fogok Marie-nek könyörögni, csak ne bánts - kérlelt Taylor rémülten.
-Hát nem érted te eszement, hogy a sok hülyeséged ellenére is tiszta szívéből szeret téged Marie. Fogd már fel, hogy nem cserélne le senkire, ha meg már nem szeret, akkor úgy is megmondja neked. Ő nem olyan lány, aki megcsalja másikat. Marie egy egyenes és őszinte ember, aki sose tudna hazudni a szeretteinek az érzelmeiről - vágtam a fejéhez, a mondat végére teljesen elhalkultam, majd Taylorra néztem.
-De akkor miért nézte meg magának azt a pincér srácot? - kérdezte tőlem Tay.
-Azért mert a pincér tényleg helyes volt. Még én is megnéztem, de sose lennék képes elhagyni George-ot, ahogy Marie se lenne képes elhagyni téged. De ha így folytatod, akkor elüldözöd magad mellől - mondtam még neki, majd kimentem a konyhába.
A konyhában anya várt engem és aggódva méregetett  a szemeivel, amikor beléptem a helységbe.
-Anya nyugi, jól vagyok. Bár egy epres tea jól esne - feleltem és leültem a konyha asztalhoz.
-Rendben. Ugye tudod, hogy most rendesen helyre raktad azt a szegény fiút. De nagyon remélem, hogy ki fognak békülni - szólalt meg anya.
-Igen tudom, de muszáj volt. Marie nagyon ki volt bukva. Köszönöm a teát, megyek megnézem, hogy van az degenerált. Utána meg elviszem hozzánk, hogy megbeszéljék Marie-vel a dolgokat - nyomtam puszit az arcára és visszamentem a nappaliba, ahol még mindig a kanapén ült Taylor.
-Gyere öcsi, elviszlek Marie-hez. De ha még egyszer megbántod őt esküszöm, hogy a két kezemmel foglak kiherélni - mondtam neki édesen mosolyogva és elindultam ki a kocsimhoz. - Na mi az nem jössz? - fordultam vissza, a még mindig döbbentem álldogáló Taylor felé.
-De megyek - rázta meg a fejét és utánam jött, majd beszálltunk az autóba és hozzánk mentünk.

-Sziasztok megjöttünk - köszöntem hangosan, mikor beléptünk mind a ketten a házba.
-Kivel jöttél te édesem. Ohh - lépett ki az előszobába George.
-Gyere édesem, menjünk fel a szobánkba, had beszéljék meg a dolgokat - súgtam a fülébe, majd a nappaliba mentem. - Marie ha lehet akkor ne legyetek nagyon hangosak, mert szeretnék pihenni egy kicsit. Ja és ne lepődj meg ha egy piros tenyér nyomot látsz Taylor arcán, egy kicsit megsimogattam - mosolyodtam el.
-Annyira hülye vagy Becca - nevetett fel Marie. - De így szeretlek, na jól van menjetek csak fel nyugodtan, majd leoltjuk a lámpákat is. Jóéjt és köszönöm - súgta a fülembe, majd elindultam felfelé az emeletre. Még hallottam ahogy elkezd Taylor és Marie beszélgetni, majd bementem a szobába, ahol George már az ágyon feküdt.
-Én is ide fekszek hozzád egy kicsit.  - heveredtem le mellé, majd hozzá bújtam. - Jóéjt, szeretlek - nyomtam puszit az ajkaira. Utána a mellkasára helyeztem a fejem és elnyomott az álom.
-Kicsim, gyere fürödj meg. Már megengedtem neked a vizet - keltett fel George.
-Rendben, megyek - ültem fel csukott szemmel.
-Gyere Kicsim, segítek - kapott fel George a karjaiba és bevitt a fürdőszobába, majd óvatosan levetkőztetett és berakott a kádba.
-Köszönöm Édesem, nagyon kellemes a víz - pillantottam szerelmemre hálásan, majd elfeküdtem a kádban. Viszonylag gyorsan megfürödtem, majd felvettem a hálóingem és kimentem a hálóba, ahol George nézte a tv-t. Mikor meglátott kitárta a karját és várakozóan tekintett rám.
Ahogy befeküdtem mellé, egy rövid csókot nyomtam az ajkaira, majd a szemébe néztem.
-Nagyon szeretlek - mondtam és elmosolyodtam.
-Én is Szeretlek - viszonozta George a mosolyomat, majd egymás ölelésében aludtunk el.
Hajnalban motoszkálásra ébredtem fel, ami a földszintről jött. Gyorsan kikeltem az ágyból és miután magamra vettem a selyem hálóköpenyem lementem a nappaliba. A nappaliban nem volt senki, viszont a konyhából fény szűrődött ki. Torkomban dobogott a szívem a félelemtől, közben beléptem az említett helységbe.
-A frászt hoztad rám Marie - szólítottam meg őt, de mivel Marie nem hallotta, hogy bejöttem a konyhába egy hatalmasat ugrott, és leverte a kezével a gyümölcsös üveg tálat, ami apró darabokra tört a kő padlón.
-Jajj Becca nem akartam. Annyira sajnálom - kezdett el szabadkozni Marie. Közben, hogy lenyugodjak leültem az egyik bár székre és mélyeket lélegeztem.
-Nincs semmi baj, majd veszünk másikat. Úgy megijesztettél te lány - néztem rá mosolyogva.
-Becca jól vagy, nem esett semmi bajod? - robogott be a konyhába George.
-Igen minden rendben. Csak eltört a gyümölcsös tál. Menj Marie feküdj le, majd én feltakarítok, úgy se tudnék, most egy ideig elaludni - kezdtem el Mariet kifelé lökdösni a lépcső felé.
-De én miattam tört el, nehogy már te takaríts helyettem - kezdett el akadékoskodni Marie.
-Marie azt mondtam menj fel, majd én megcsinálom. Te csak menj és pihenj. Majd én is megyek és nem haragszom. Ha nem nagy kérés, akkor majd reggel legalább George-nak szóljatok, amikor elmentek, ha én nem lennék ébren. Na szia, puszi, jóéjt - csuktam az orrára a konyha ajtót. Utána a kezembe vettem a parfist és összesöpörtem a törmelékeket, aztán a kukába hajítottam azokat.
-Miért nem hagytad, hogy megcsináljam? - kérdezte George.
-Azért, mert nem vagyok nyomorék hogy ne tudjam megcsinálni. Meg nem vagyok maga tehetetlen, csak terhes és ezt már egy párszor elmondtam neked. Ha valamit nem fogok bírni megcsinálna, majd szólok neked, hogy tudj segíteni - magyaráztam és közben leültem vele szembe az asztalhoz.
-Igen értem, csak aggódom érted és ezt te is értsd meg. Jó? - mondta ő is.
-Jó rendben megértelek. Na menjünk mi is aludni, vagy legalábbis feküdjünk vissza - nyújtottam felé a kezem. Kézen fogva mentünk fel a szobánkba, majd mivel nem tudtunk aludni, így egymásnak szereztünk  egy kellemes hajnali pillanatokat.
Másnap mikor felébredtem, már George nem feküdt mellettem és a ház is csendes volt. Mikor megnéztem, hogy hány óra van elképedve tartottam a kezemben a telefonomat. Ugyanis az óra délután egy órát mutatott. Gyorsan kikeltem az ágyból és berobogtam a fürdőszobába. Mikor ott végeztem felöltöztem egy nyári lenge ruhába és lementem a földszintre. De nem találtam senkit, csak egy cetlit a hűtő ajtóra bittyesztve.