49. fejezet

/Becca szemszöge/

-Jó reggelt Csipkerózsika!- vert fel az álomból Marie hangja. Erre csak morcosan a fejemre húztam a takarót és aludtam volna tovább, de a csajok nem hagyták.

-Na Becca kelj fel, mert elkésel a saját esküvődről. - takart ki Rachel.

-Jó oké, kelek már - ültem fel csukott szemmel.

-Akkor irány reggelizni és utána meg mehetsz fürdeni - adta ki az utasítást Marie.

Magamra kaptam a köntösöm és abban mentem le a konyhába, ahol már ki volt készítve az asztalra a kaja. Jó alaposan belakmároztam és utána felmentem a szobámba és bevenultam a fürdőbe. Ahol beálltam a tus alá és kellemesen meleg vízzel lemostam magam. Mikor mindennel végeztem megtörölköztem és belebújtam a pihe-puha fürdőköntösömbe, majd megtöröltem a hajam és szóltam a lányoknak, h végeztem. Ők kivittek a szobába és háttal leültettek a fésülködő asztal elé, majd Marie a sminkemet csinálta, míg Rachel a hajamat vette a kezei alá, hogy valami elfogadható frizurát csináljon a szertartásra.

-Kész vagyunk már? - kérdeztem türelmetlenül, mikor már nagyon ki kellett mennem a mosdóba.

-Még nem. Bírj még ki öt percet - kérte tőlem Marie, aki már a körmeimet festette ki gyöngyház színűre.

-Jó, talán annyit még kibírok, de azért siessetek, mert nagyon kell pisilnem - mondtam kérlelően a lányoknak, akik erre a kijelentésemre nevetésben törtek ki.

-Na kész vagy - mondta Rachel, majd a tükör felé fordította a széket, hogy lássam magam.

-Ez tényleg én vagyok? - kérdeztem meg tőlük elképedve, közben a tükörképemet bámultam pislogás nélkül.

-Igen te vagy. Nagyon szép vagy Édesem - ölelt meg Marie, majd a fürdőszoba felé lökdösött. - Na de most menj és könnyíts magadon.

-Oké, de aztán segítetek felvenni a ruhát? - kérdeztem meg őket.

-Igen segítünk mindenben, csak siess, mert aztán kifutunk az időből. - válaszolta Rachel.

Gyorsan rendbe tettem magam, majd utána csajok rám adták a ruhát. Ami mikor megvettük akkor egy kicsit bő volt, de most tökéletesen simult mindenhol és minden lényegeset kiemelt. Mivel pántnélküli ruhát választottam, így fűzővel kellett rám igazítani hátul a ruhát. Szerencsére a lányok nem húzták túl szorosra, így jól éreztem magam a ruhában. Mikor a fátyol is felkerült a fejemre az egész alakos tükör elé léptem és megcsodáltam magam ebben a fantasztikus ruhakölteményben.

-Csajszi egy valamit elfelejtettünk rád adni, mielőtt felvetted volna a ruhát - jött oda hozzám Marie és a kezében tartotta a kék és fehér színű harisnyakötőt.

-És azt hogy gondoltad rám adni? - fordultam felé kíváncsian.

-Rachel segít, hogy ne ess el, te meg felemeled a szoknyádat és én meg felhúzom a lábadra a harisnyakötőt - felelte egyértelműen Marie.

-Értelek - feleltem, majd Rachel vállára támaszkodtam és Marie megcsinálta szt amit az előbb felvázolt nekem.

-Most akkor a cipőt is feladom a lábadra - szólalt meg Marie előttem guggolva és a mellettem lévő cipős dobozhoz nyúlt, amelyből kivette a fehér magas sarkú cipőm és a lábamra adta azt.

-Most úgy érzem magam, mint Hamupipőke - mondtam mosolyogva Rachelnek.

-Olyan is vagy mint Hamupipőke - felelte Rach.

-Na kész is vagy csajszi - állt fel Marie. Marie és Racehl is gyorsan elkészültek, majd együtt beálltunk a tükör elé és csináltunk egy képet magunkról. Pont a sminkemet igazította Marie, amikor kopogtak a szoba ajtaján.

-Ki az? - kérdezte az ajtónál állva Rachel.

-Erica vagyok, bemehetek? - kérdezte anya.

-Persze gyere csak - tárta szélesre a szobaajtót Rach.

-Nagyon szép vagy kincsem - ölelt meg anya könnyes szemekkel. -Azért jöttem, hogy szóljak neked, hogy apád itt van és lent vár téged, hogy tudjatok indulni a templomba. Mi előttetek lévő kocsiban fogunk menni - magyarázta anya.

-Rendben, akkor mehetünk - fújtam ki a levegőt, hogy egy kicsit megnyugodjak, de nem sikerült.

Ahogy a lépcsőn mentem lefelé láttam, hogy a nappaliba ott van még Billy és Lily is, akik kíváncsian tekintenek a lépcső felé, ahonnan engem várnak. Mikor leértem pördültem egyet a tengelyem körül és kérdőn néztem rájuk.

-Na hogy festek? - kérdeztem meg őket.

-Nagyon szép vagy Becca - mondta Billy és Lily egyszerre.

-Olyan szép vagy mint édesanyád ilyen idős korában - találta meg apa is a hangját.

-Akkor ha mind itt vagyunk indulhatnánk is - törte meg a beállt kínos csendet anya és elindult kifelé.

Először apa és én mentünk ki a kocsihoz, ahova segített beszállni, majd ős is beült mellém, bár nem nagyon fért el a szoknyámtól.

-Kicsim nagyon szép vagy. Csak úgy sugárzol a boldogságtól - szólalt meg apa, miközben azt vártuk, hogy elinduljunk.

-Köszönöm apa, hogy így gondolod. Tudod ezt a napot nagyon vártam már. Egyre idegesebb vagyok - sóhajtottam fel.

-Ne idegeskedj, George úgy se hagy el téged, túlságosan szeret téged. Minden rendben lesz - fogta meg a kezem nyugtatás képpen apa, majd rám mosolygott.

-Attól félek, hogy nem leszek jó anya és feleség egyszerre - suttogtam el neki a kételyeim.

-Mind a két szerepben meg fogod állni a helyed. Azt nem mondom, hogy nem lesz nehéz, mert piszkosul nehéz lesz, de anyád és én itt leszünk nektek és segítünk, meg persze Billy és Lily is szívesen segíteni fog mindenben, amiben csak tudnak. - nyugtatott tovább apa.

-Apa, kérlek ne hagyd, hogy elessek a sorok között - kértem őt, ahogy megérkeztünk a templom elé. Először anya és Billy-ék sétáltak be, majd őket követte a két koszorús lányom: Marie és Rachel. Mikor apa a templom bejáratához kísért megálltunk egy pillanatra.

-Most még meggondolhatod magad - fordult felém komoly tekintettel apa.

-Eszembe se jutna meghátrálni életem szerelme elől - feleltem én is komolyan, majd egy puszit nyomtam apa arcára, utána ő mosolyogva az arcom elé hajtotta fátylam és a karját nyújtotta, hogy karoljak belé. Miután belékaroltam még egy kérdést fel tett apa.

-Kész vagy?

-Nem, de menjünk, mert már túl szeretnék rajta lenni - válaszoltam neki egy mély levegővétel után.

Felcsendült a szokásos nászinduló, amire apa és én szépen lassan egyre közelebb értünk az oltárhoz ahol már várt rám George.

-Vigyázz, mert egy hatalmas nagy kincs - intézte a szavait apa George-nak, és áthelyezte a kezem az ő kezébe.

-Tudom, ő az életem - válaszolta erre George.

A pap rendben levezette a szertartást, senki nem zavart be. Minden rendben volt és a boldogító igenek után fogadtuk a gratulációkat, majd elmentünk fényképezkedni és utána a vacsorára mentünk egy egyszerű, de elegáns és kifinomult étterembe.

-Szeretettel köszöntünk minden vendéget és családtagot ezen a nagyszerű alkalomból szervezett vacsorán. Fogyasszanak egészséggel ételt, italt - köszöntötte a népet a vőfély.

Ezután mindenki elfoglalta a neki kijelölt helyet az asztaloknál és utána pincérek hozták az italokat és vették fel a rendeléseket.

-Mit hozhatok a hölgynek? - kérdezte tőlem a pincér fiú, akit  Mike-nak hívtak.

-Egy narancslevet kérnék - válaszoltam mosolyogva.

-Kis lányom mit finomkodsz, igyál te is egy kis pezsgőt - szólt közbe nagypapa.

-Életem azt hiszem, h itt az ideje, hogy bejelentsük a nagy hírt - suttogta a fülembe George.

-Igen én is azt hiszem, mert le akarnak itatni - feleltem én is halkan egy nagy mosollyal az arcomon.

-Egy kis figyelmet szeretnénk kérni - kocogtatta meg a poharat újdonsült férjem és közben felálltunk mind a ketten.

Mikor mindenkinek sikerült elcsendesülnie George megköszörülte a torkát, majd megfogta a kezem és rám nézett, utána boldogságtól csillogó szemekkel belekezdett a mondandójába.

-Egy nagyszerű hírt kell közölnünk az összegyűlt kedves vendégekkel és rokonokkal. Ugyanis kevesebb, mint nyolc hónap múlva szülők leszünk az én kedvesemmel Rebeccaval. Az én kedves életem értelme és mától a kis feleségem állapotos. – mondta hatalmas nagy örömmel George. Látszott, hogy mindenki először meglepődött majd utána szinte a vendégsereg egyszerre emelte a magasba az italos poharát és közben mondták, hogy gratulálunk.

„-Anya annyira mesébe illő az ahogy apa és te összejöttetek. Miért csak most mesélteted el nekem a történeteteket? – kérdezte a kis lányom tőlem, aki már nem is olyan kicsi, hisz tizenhat éves. Amandának hívják és ő is rajong a kézilabdáért, pont úgy ahogy én régen. Sajnos egy súlyos térdsérülés miatt végleg abba kellett hagynom az imádott sportomat. Most vagyok állapotos a második gyermekünkkel, aki minden jel szerint fiú lesz. Mi kis második szemünk fénye lesz ez a gyermek. Szerencsére George és én remek házas életet élünk kisebb nagyobb veszekedésekkel, de el vagyunk. Ennél boldogabb életet nem is kívánhatnék magamnak”

Vége

48. fejezet

(Becca szemszöge)

 A kis sárga cédulán George kézírásával ez állt: "Elmentem a boltba bevásárolni, mert üres volt a hűtő. Nem sokára jövök. Puszi, szeretlek: George" Egyet ásítva nyitottam ki a hűtőt, ami tényleg üres volt. Kivettem a tejfölt és a pizzakrémet, majd egy kis tálba összekevertem és megkentem vele egy szelet kenyeret. Vagy három nagy szeletet benyomtam és utána egy pohár tejjel folytottam le. Épp hogy leért a tej, már jött is vissza én meg rohantam a lenti wc-be és kiadtam magamból reggelit, és pont ekkor ért haza George.
-Édesem minden rendben? - jött be aggódva a fürdőszobába George.
-Igen, most már minden rendben - álltam fel a wc mellől és húztam le azt.
-De biztos? - kérdezte és közben engem követett a szemével.
-Igen biztos. Nyugi jól vagyok - mooslyogtam rá, miután rendbe szedtem magam.
-Akkor jó. Menj pihenj le, majd én megfőzök - vezetett George a nappaliba és ültetett le a kanapéra.
-Értsd meg, hogy semmi bajom, csak egy kis rosszul lét. - háborodtam fel.
-Oké értem. Csak aggódom érted - vágta rá George is emeltebb hangon.
-Ajjj - kiáltottam, majd felmentem a hálóba és becsaptam magam mögött az ajtót, sőt még a kulcsot is ráfordítottam, hogy senki ne tudjon bejönni a szobába.
-Becca, édesem engedj be kérlek - kopogott George az ajtón.
-Hagyj békén - mondtam sírós hangon.
-Rendben, akkor lent leszek a nappaliban - felelte George, majd hallottam, hogy lemegy a lépcsőn. Gyorsan elővettem a telefont és körhívásban felhívtam egyszerre Rachelt és Marie-t.
-Mondjad csajszi, mizu? - hallottam meg előbb Rachel hangját.
-Hellóka drága, mondjad mi a baj - szólt bele Marie is.
-Segítsetek, hogy minden tökéletes legyen a hétvégén tartandó ceremónián és az utána tartandó ünnepségen - kértem őket.
-Te csak ne aggódj semmin, majd mi mindent előkészítünk a nagy eseményre, te csak pihenj nyugodtan, és ha lehet ne vessz össze George-al. Mert ő csak félt téged és hatalmas nagy lelkiismeret furdalása van amiatt, hogy hazudott neked - mondta Rachel.
-Nem direkt húzom fel magam, csak azok a hülye hormonok is közre játszanak ezekben a düh kitöréseimben. Pedig én nem ilyen vagyok. Köszönöm, hogy segítetek, de ha bármi van, csak szóljatok nekem és segítek én is a szerevezésben - helyeseltem én is.
-Nem lesz semmi gondunk. Mi mindig mindent megoldunk, ismerhetnél már minket - szólalt meg Marie is.
-Sajnos túlságosan is jól ismerlek titeket - feleltem mosolyogva - Na jól van tényleg köszönök mindent, megyek és kiengesztelem az én egyetlenemet. Pusszantás, sziasztok - köszöntem el tőlük és meg se várva, hogy ők is elköszönjenek tőlem kinyomtam a telefonomat. A telefon beszélgetés után, lementem a nappaliba.
-Jajj George én annyira sajnálom, hogy úgy felkaptam a vizet, csak azok a hülye hormonok kikészítenek engem. Amúgy már nem haragszok rád amiatt, hogy nem mondtad el nekem azt, hogy megsérültél, csak még nem felejtettem el - álltam meg vele szemben.
-Nem tudnék rád haragudni Becca. Csak furcsa ilyen ingadozó kedély állapotban látni téged, mert te nem vagy ilyen labilis - magyarázta George, és közben felállt.
-Tényleg én annyira, de annyira saj... - kezdtem el beszélni, de George nem hagyta, hogy befejezzem, mert belém fojtotta a szót egy csókkal.
-Én meg már mondtam, hogy tényleg nem haragszok rád - mondta George miután elváltak ajkaink egymástól. - Nagyon szeretlek te hisztis nőszemély - villantott rám egy térdrogyasztó mosolyt George.
-Én is szeretlek nagyon - nyomtam egy rövid csókot párom szájára, majd kimentem a konyhába, hogy egyek valamit. Elővettem egy banánt és a pizza krémet és leültem a konyhaasztalhoz falatozni.
-Nem tudom elhinni, hogy az úgy finom - jött be hozzám George.
-Pedig de nagyon finom. Ezt kívántam meg, a terhesség végére úgy fogok kinézni, mint egy víziló - szontyolodtam el.
-Édes drága kincsem, akkor is te leszel nekem a legszebb nő a földön. - csókolt meg szenvedélyesen George.
-Remélem, hogy majd akkor is így fogod látni - mosolyogtam rá félénken.
-Biztos lehetsz benne. - viszonozta a mosolyom.
-Holnapi napot már nem fogjuk egymással tölteni, ugyanis holnap után esküvő - szólaltam meg halkan.
-Hogy fogom kibírni nélküled a teljes napot? - tette fel a kérdést George.
-Hát George drága nem tudom, de valahogy muszáj lesz. - nyomtam egy rövid csókot Kedvesem ajkaira.
-Csak ennyit kapok? - kérdezte elszonytyolodottan George.
-Igen most csak ennyit, mert éhesek vagyunk egy kis tejszínhabos gesztenyepürére - feleltem neki és közben elindultam ki a konyhába, hogy megcsináljam magamnak.
- Ohh majd elfelejtettelek megkérdezni téged. Te is kérsz?
 -Igen kedvesem kérek - hallottam George hangját a nappaliból, mivel közben beértem a konyhába. Gyorsan összedobtam egy nagyobb tálacska pürét magamnak, majd egy ugyan ilyet Georgenak. Mikor kész lettem bevittem mind a két tál édességet a nappaliba és leültem a  tv-ző szerelmem mellé.
-Tessék - nyomtam a kezébe, majd neki láttam az enyém elpusztításához.
-Azt mind megakarod enni - mutatott felém George.
-Igen meg. Talán baj? - kezdtem el hisztérikussá válni.
-Dehogy baj kicsim, ne értsd félre. Ha jól esik akkor nincsen semmi baj, csak megkérdeztem - mentegetőzött George. - Nem baj ha eszel rendesen Kicsim. - nyomott puszit a homlokomra George.
-Értem, bocsi a kis hisztiért. Akkora egy hisztis picsa lettem - sóhajtottam egyet szomorúan.
-De hogy lettél az, csak érzékenyebb vagy mint amilyen szoktál lenni, de ez nem baj - villantott rám George egy szívdöglesztő mosolyt, amitől megkívántam őt.
-Kedvesem edd meg gyorsan - nyaltam meg a számat kiéhezetten.
-Valahogy már nem érdekel a gesztenye püré - tette le az ő és az én tálamat is a dohányzó asztalra, majd a karjaiba kapott és felmentünk az emeletre. -Szóval mit is szeretnél? - kérdezte Goerge huncut mosollyal az arcán, közben óvatosan fektetett le az ágyra, majd fölém helyezkedett.
-Azt akarom, hogy tégy magadévá - súgtam vágytól izzóan. George lecsapott az ajkaimra és megcsókolt. A csókunk vad és szenvedélyes volt. Mikor levegő hiány miatt elváltak ajkaink George letért a nyakam kényeztetésére, a vékony bőrt óvatosan szívogatni kezdte, amitől még jobban kívántam őt. Utána benyúlt a pólóm alá és megszólalt.
-Neked szükséged van még a pólódra? - kérdezte, de már húzta is le rólam.
-Neked sincs szükséged rá - kezdtem én is lehúzni róla az említett ruhadarabot, majd Goerge megszabadított a melltartómtól és az alóla kibukkanó halmokat vette birtokba. Kéjes nyögésekkel adtam tudtára, hogy kedvemre való az amit csinál. Remegve értem a csúcsra, majd elnyomott a fáradtság. Mikor ismét felébredtem akkor már a nap elég magasan járt. Gyorsan magamra vettem George egyik pólóját és egy bugyit, majd lementem a földszintre. A nappaliban George nézte a tévét.
-Szia Életem. - karoltam át hátulról és adtam az arcára egy puszit.
-Szia Kicsim - fordult felém, majd megcsókolt. - Jót pihentél? - kérdezte mosolyogva, amitől zavarba jöttem. -Igen jót. Kipihentem magam - feleltem halkan közben lesütöttem a tekintetem.
-Olyan aranyos vagy amikor ezt csinálod - mondta, majd el kezdte puszilgatni a pofimat, amitől mosolyoghatnékom támadt. -Min mosolyogsz? - érdeklődött miközben csillogó szemekkel nézett engem.
-Semmin, csak jól esik ahogy puszilgatod az arcom - válaszoltam halkan és az ölébe ültem, majd a vállgödrébe fúrtam a fejem és beszippantottam George kellemes illatát. Ekkor szólalt meg az ajtócsengő.
-Megyek- hallottam meg George hangját aki óvatosan lerakott a kanapéra, majd elment, hogy ajtót nyisson a vendégünknek.
-Halihó Becca jöttünk, h elvigyünk Anyukádhoz, majd holnap találkoztok George-al a ceremónián. - jött be a nappaliba Marie hatalmas mosollyal az arcán.
-Megyek elkészülök, aztán mehetünk - öleltem meg unokahúgom, majd elindultam a lépcső felé. -Szia Rachel - öleltem meg George húgát is, majd tényleg felmentem a hálószobába. Ott elővettem kedvenc farmeremet, de nagy sajnálatomra nem jött rám, így elővettem egy lenge nyári ruhát és egy telitalpú cipőt, majd rendbe szedtem a hajam és már kész is voltam. Összeszedtem még ami esetleg kellhet holnap, bár amilyen szétszórt vagyok úgy is elfelejtek valamit. Kicsit szomorúan mentem le a többiekhez.
-Mi a baj Kicsim? - lépett oda hozzám egyből George.
-Nem férek bele az egyik kedvenc farmeromba, pedig csak öt kilót ha szedtem fel - motyogtam.
-Ugyan kicsim így is gyönyörű vagy - csókolt meg George. Ezután a lányok elvittek anyához, ahol tartottunk egy csajos estét. Másnap reggel pedig neki láttunk a készüléshez az esküvőhöz.

Sziasztok!

Már akik olvassák ezt a blogot, azoktól szeretnél bocsánatot kérni, hogy ilyen sok ideig nem jelentkeztem, de közben helyt kellett állnom az iskolában és a magánéletben is, így nem igazán volt időm felrakosgatni az elkészült fejezeteket. De ezeket a hiányosságokat pótolni fogom. Nem sokára befejeződik a történetem. Köszönöm azoknak akik eddig olvasták, bár azért néhány kritikának örültem volna. a héten vagy a következő hónapban meghozom nektek a következő fejezeteket.
Remélem, h azokat is el fogjátok olvasni.
Puszi nektek és még egyszer bocsánat késésért!