47. fejezet

Becca szemszöge

A kis dobozban a délelőtt mérgemben levett jegygyűrűm volt, de George valamit változtatott rajta. Ugyanis a gyűrű belsejébe bele gravíroztatta, hogy "Örökké veled". Mikor elolvastam a feliratot könnybe lábadt a szemem, majd felhúztam az ujjamra és a levélben leírtan elindultam a lépcsőn felfelé. A lépcső tetején egy újabb cetlit találtam, amin ez állt: "Elméletileg a szobában vagyok, de nem biztos. Gyere találj meg! Ha sikerrel jársz jutalmat kapsz, ha nem sikerül megtalálnod akkor büntetésben lesz részed (ne gondolj semmi rosszra és durvára) "
Fej csóválva léptem be a szobába, ami üres volt. A következőleg a fürdőszobába mentem be ahol sikeresen ráleltem Szerelmemre.
-Meg vagy. Hol a jutalmam - követeltem tőle vidáman.
-Milyen jutalom - húzott magához, majd a derekamra kulcsolta a kezeit.
Szorosan az ölelésébe bújtam, majd felnéztem azokba az igéző barna szemekbe és úgy válaszoltam.
-Hát amit azért ígértél, hogyha megtalállak téged - feleltem halkan.
-Ilyenkor olyan aranyos vagy - hajolt George közel hozzám. Felpipiskedtem, hogy megcsókoljam őt, de George mosolyogva hátrébb húzta a fejét. Erre bosszúsan fújtam egyet, majd visszaereszkedtem a talpamra és úgy néztem fel George-re. Mikor Szerelmem megelégelte, hogy csak nézem ő hajolt le hozzám, de most én húztam hátra fejem, de George a tarkómnál fogva magához húzta a fejem és lecsapott az ajkaimra. Szenvedélyesen faltuk egymás ajkát, majd George nekinyomott a falnak és a fenekemnél fogva felemelt. A lábaimat a dereka köré kulcsoltam. Egyre jobban elmélyedtünk a tevékenységünkben, amikor megszólalt a csengő.
-Megyek kinyitom - szakítottam meg a csókunkat.
-Jó oké, de ezt még behajtom rajtad - rakott le George óvatosan a földre. Mikor két lábbal álltam a talajon, sietve indultam le a bejárati ajtóhoz, mivel az illető aki kint várakozott rá feküdt csengőre.
-Jól van megyek már - kiabáltam el magam, mire abba maradt a csengő szó. Ahogy kinyitottam az ajtót egy kisírt szemű Marie állt a küszöbön.
-Mi történt Mókuska? Gyere be, főzök teát és mindent elmesélsz - invitáltam be.
Bementünk a konyhába és miközben főtt a tea, leültettem Marie-t a konyha asztalhoz.
-Akkor most mindent elmesélsz nekem - ültem le vele szembe.
-Összevesztem Taylorral - kezdett bele a mesélésbe unoka húgom.
-Megyek és megölöm azt a mocskot - pattantam fel a székről.
-Becca ne, kérlek. Még azt se tudod, hogy mi történt. - torkolt le szipogva Marie. Bocsánat kérően néztem rá, majd bögrébe töltöttem a teát és várakozóan tekintettem rá.
-Szóval, azon vesztünk össze, hogy megtudta azt, amikor veled voltam a plázában flörtöltem a pincér fiúval. És ezen kiakadt, hiába mondtam neki, hogy attól mert őt teljes szívemből szeretem még megnézhetek egy fiút. Meg azt is elmondtam, hogy te is mit mondtál, de ez sem hatotta meg őt. Aztán avval vádolt meg, hogy biztos a csak pénze miatt vagyok vele és már nem is szeretem és hogy biztos megcsalom mással. - tört ki zokogásban Marie.
-Hogy lehet ekkora tuskó barom Taylor. Olyan mint a bátyám - szólaltam meg. - Megyek és rendbe rakom addig George itt marad veled - álltam fel az asztaltól. Marie egyből felkapta fejét és rémülten nézett rám.
-Nyugi nem fogom megölni, bár nem lenne rossz ötlet. De nem akarok neked fájdalmat okozni, így csak egy kicsit fogom megverni és a kicsire is vigyázni fogok - fordultam a konyha ajtaja felé ahol már ott állt George.
-Olyan fél óra, óra múlva itthon vagyok. Addig ágyazz meg Marie-nek a vendég szobába és vacsiztasd meg őt, kérlek - mondtam neki halkan, mire George aranyosan elmosolyodott, majd bólintott egyet és kikísért az előszobába.
-Óvatosan vezess - csókolt meg George, majd utamra engedett.
Idegesen pattantam be az autómba, majd először anyáékhoz mentem, hátha még ott találom Taylort. Szerencsémre még ott volt, pont akkor akart távozni, de én megállítottam.
-Hohó ácsi van Taylor. Hátra arc és szépen visszamész a házba, majd leülsz a kanapéra - mondtam parancsolóan.
-És ha nem csinálom azt amit mondtál, akkor mi lesz? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Akkor egy olyat behúzok neked, hogy itt esel össze a szomszédok szeme láttára - feleltem higgadt hangon, belül pedig majd szét robbantam a dühtől.
Mikor Taylor bement a nappaliba és leült a kanapéra, elég rendesen elkezdtem kiabálni az arcától úgy tíz centire.
-Most jól figyelj Taylor, mert csak egyszer mondom el. Adtól mert egy lány ez esetben Marie megnéz egy másik fiút az nem azt jelenti, hogy már nem szereti a barátját. Nem fogom engedni neked azt, hogy még egyszer megbántsd Marie-t. Ha az emlékezetem nem csal akkor azt mondtam neked, hogyha megbántod az unoka húgom akkor kiheréllek te kis mocsok! - kiabáltam, majd lekevertem neki egy hatalmas pofont.
-Ne csak a kicsi Taylort ne. Tréden állva fogok Marie-nek könyörögni, csak ne bánts - kérlelt Taylor rémülten.
-Hát nem érted te eszement, hogy a sok hülyeséged ellenére is tiszta szívéből szeret téged Marie. Fogd már fel, hogy nem cserélne le senkire, ha meg már nem szeret, akkor úgy is megmondja neked. Ő nem olyan lány, aki megcsalja másikat. Marie egy egyenes és őszinte ember, aki sose tudna hazudni a szeretteinek az érzelmeiről - vágtam a fejéhez, a mondat végére teljesen elhalkultam, majd Taylorra néztem.
-De akkor miért nézte meg magának azt a pincér srácot? - kérdezte tőlem Tay.
-Azért mert a pincér tényleg helyes volt. Még én is megnéztem, de sose lennék képes elhagyni George-ot, ahogy Marie se lenne képes elhagyni téged. De ha így folytatod, akkor elüldözöd magad mellől - mondtam még neki, majd kimentem a konyhába.
A konyhában anya várt engem és aggódva méregetett  a szemeivel, amikor beléptem a helységbe.
-Anya nyugi, jól vagyok. Bár egy epres tea jól esne - feleltem és leültem a konyha asztalhoz.
-Rendben. Ugye tudod, hogy most rendesen helyre raktad azt a szegény fiút. De nagyon remélem, hogy ki fognak békülni - szólalt meg anya.
-Igen tudom, de muszáj volt. Marie nagyon ki volt bukva. Köszönöm a teát, megyek megnézem, hogy van az degenerált. Utána meg elviszem hozzánk, hogy megbeszéljék Marie-vel a dolgokat - nyomtam puszit az arcára és visszamentem a nappaliba, ahol még mindig a kanapén ült Taylor.
-Gyere öcsi, elviszlek Marie-hez. De ha még egyszer megbántod őt esküszöm, hogy a két kezemmel foglak kiherélni - mondtam neki édesen mosolyogva és elindultam ki a kocsimhoz. - Na mi az nem jössz? - fordultam vissza, a még mindig döbbentem álldogáló Taylor felé.
-De megyek - rázta meg a fejét és utánam jött, majd beszálltunk az autóba és hozzánk mentünk.

-Sziasztok megjöttünk - köszöntem hangosan, mikor beléptünk mind a ketten a házba.
-Kivel jöttél te édesem. Ohh - lépett ki az előszobába George.
-Gyere édesem, menjünk fel a szobánkba, had beszéljék meg a dolgokat - súgtam a fülébe, majd a nappaliba mentem. - Marie ha lehet akkor ne legyetek nagyon hangosak, mert szeretnék pihenni egy kicsit. Ja és ne lepődj meg ha egy piros tenyér nyomot látsz Taylor arcán, egy kicsit megsimogattam - mosolyodtam el.
-Annyira hülye vagy Becca - nevetett fel Marie. - De így szeretlek, na jól van menjetek csak fel nyugodtan, majd leoltjuk a lámpákat is. Jóéjt és köszönöm - súgta a fülembe, majd elindultam felfelé az emeletre. Még hallottam ahogy elkezd Taylor és Marie beszélgetni, majd bementem a szobába, ahol George már az ágyon feküdt.
-Én is ide fekszek hozzád egy kicsit.  - heveredtem le mellé, majd hozzá bújtam. - Jóéjt, szeretlek - nyomtam puszit az ajkaira. Utána a mellkasára helyeztem a fejem és elnyomott az álom.
-Kicsim, gyere fürödj meg. Már megengedtem neked a vizet - keltett fel George.
-Rendben, megyek - ültem fel csukott szemmel.
-Gyere Kicsim, segítek - kapott fel George a karjaiba és bevitt a fürdőszobába, majd óvatosan levetkőztetett és berakott a kádba.
-Köszönöm Édesem, nagyon kellemes a víz - pillantottam szerelmemre hálásan, majd elfeküdtem a kádban. Viszonylag gyorsan megfürödtem, majd felvettem a hálóingem és kimentem a hálóba, ahol George nézte a tv-t. Mikor meglátott kitárta a karját és várakozóan tekintett rám.
Ahogy befeküdtem mellé, egy rövid csókot nyomtam az ajkaira, majd a szemébe néztem.
-Nagyon szeretlek - mondtam és elmosolyodtam.
-Én is Szeretlek - viszonozta George a mosolyomat, majd egymás ölelésében aludtunk el.
Hajnalban motoszkálásra ébredtem fel, ami a földszintről jött. Gyorsan kikeltem az ágyból és miután magamra vettem a selyem hálóköpenyem lementem a nappaliba. A nappaliban nem volt senki, viszont a konyhából fény szűrődött ki. Torkomban dobogott a szívem a félelemtől, közben beléptem az említett helységbe.
-A frászt hoztad rám Marie - szólítottam meg őt, de mivel Marie nem hallotta, hogy bejöttem a konyhába egy hatalmasat ugrott, és leverte a kezével a gyümölcsös üveg tálat, ami apró darabokra tört a kő padlón.
-Jajj Becca nem akartam. Annyira sajnálom - kezdett el szabadkozni Marie. Közben, hogy lenyugodjak leültem az egyik bár székre és mélyeket lélegeztem.
-Nincs semmi baj, majd veszünk másikat. Úgy megijesztettél te lány - néztem rá mosolyogva.
-Becca jól vagy, nem esett semmi bajod? - robogott be a konyhába George.
-Igen minden rendben. Csak eltört a gyümölcsös tál. Menj Marie feküdj le, majd én feltakarítok, úgy se tudnék, most egy ideig elaludni - kezdtem el Mariet kifelé lökdösni a lépcső felé.
-De én miattam tört el, nehogy már te takaríts helyettem - kezdett el akadékoskodni Marie.
-Marie azt mondtam menj fel, majd én megcsinálom. Te csak menj és pihenj. Majd én is megyek és nem haragszom. Ha nem nagy kérés, akkor majd reggel legalább George-nak szóljatok, amikor elmentek, ha én nem lennék ébren. Na szia, puszi, jóéjt - csuktam az orrára a konyha ajtót. Utána a kezembe vettem a parfist és összesöpörtem a törmelékeket, aztán a kukába hajítottam azokat.
-Miért nem hagytad, hogy megcsináljam? - kérdezte George.
-Azért, mert nem vagyok nyomorék hogy ne tudjam megcsinálni. Meg nem vagyok maga tehetetlen, csak terhes és ezt már egy párszor elmondtam neked. Ha valamit nem fogok bírni megcsinálna, majd szólok neked, hogy tudj segíteni - magyaráztam és közben leültem vele szembe az asztalhoz.
-Igen értem, csak aggódom érted és ezt te is értsd meg. Jó? - mondta ő is.
-Jó rendben megértelek. Na menjünk mi is aludni, vagy legalábbis feküdjünk vissza - nyújtottam felé a kezem. Kézen fogva mentünk fel a szobánkba, majd mivel nem tudtunk aludni, így egymásnak szereztünk  egy kellemes hajnali pillanatokat.
Másnap mikor felébredtem, már George nem feküdt mellettem és a ház is csendes volt. Mikor megnéztem, hogy hány óra van elképedve tartottam a kezemben a telefonomat. Ugyanis az óra délután egy órát mutatott. Gyorsan kikeltem az ágyból és berobogtam a fürdőszobába. Mikor ott végeztem felöltöztem egy nyári lenge ruhába és lementem a földszintre. De nem találtam senkit, csak egy cetlit a hűtő ajtóra bittyesztve.

46. fejezet

Itt az új rész. Kicsit későn érkezett meg de nagy volt a hajtás suliban és nem úgy tudtam géphez ülni, ahogy én szerettem volna. De  szerencsére elkezdődött a nyári szünet, így egy csomó időm lesz megírni a következő részeket. Jó olvasását, és remélem tetszeni fog ez a fejezet!! :D :))

46. fejezet

(Rebecca szemszöge)

A rossz érzésem meg maradt egész nap, majd mikor átmentem anyáékhoz egyből megkerestem Tommy-t.
Felmentem hozzá a szobába és mivel nem volt csukva az ajtaja láttam, hogy bent van.
-Szia bátyus bejöhetek? - kérdeztem meg őt a küszöbön állva.
-Szió húgi, csak nyugodtan. Foglalj helyet - kínált hellyel maga mellett az ágyon Tommy.
-Mesélj mi járatban erre felé - nézett rám kérdőn.
-Muszáj valakivel beszélnem, mert a délelőtt folyamán volt egy pillanat, amikor az az érzés hasított belém, hogy történt valami George-al, és ami legelkeserítőbb, hogy még mindig érzem ezt. De közben tudom, hogy vigyáz magára, de akkor is - tört ki belőlem egy szuszra.
-Figyelj húgi, valamit el kell mondanom, amit nem lehetne szabad, mert George megtiltotta, de én mégis úgy gondolom, hogy tudnod kell róla, mert a húgom vagy. - kezdte körbe írni a dolgokat Tommy.
-Tommy!!! - sürgettem egy szem bátyámat.
-Szóval George-al tényleg történt valami....
-Óhhh te jó isten, mond hogy jól van - ragadtam meg a karjánál fogva tesómat.
-Hagy  fejezzem be - csitított el Tommy. - Tehát történt vele valami, de semmi komoly, csak egy két bordája tört el és az egyik lába, de mire haza érnek már semmi baja nem lesz. Jobb lesz, mint új korában - próbált vigasztalni Tommy.
-Nekem miért nem szóltatok? - kérdeztem meg halkan.
-Azért, mert nem akartuk, hogy felzaklasd magad. - válaszolta.
-Ha én nem jövök el ide, akkor nem is tudom meg, hogy mi történt a vőlegényemmel? - érdeklődtem tőle.
-Hát nem. Megbeszéltük George-al, hogy nem kell mindenről tudnod, főleg nem ilyen hírekről - magyarázta Tommy.
-Igen?? Szóval nem vagyok elég fontos nektek, hogy ilyeneket közöljetek velem, csak azért mert terhes vagyok. Ezt még nagyon megbánjátok - álltam fel az ágyról mérgesen.
-Becca értsd meg, hogy féltünk téged - jött utánam Tommy.
-Nem Tommy, ti értsétek meg végre azt, hogy nem kell mindentől megóvni engem. Nem vagyok nyomorék és fogyatékos, hogy ne értsek meg dolgokat. Egyszerűen csak terhes vagyok. Látni se akarlak benneteket az esküvő napjáig - trappoltam le a földszintre, ahol anya várt mindentudóan.
-Te is tudtál erről, ugye? - kérdeztem meg elkeseredve. Erre anya csak bólintott egyet, majd az ajtóhoz kísért engem.
-Vigyázz magadra kicsim, majd a hétvégén találkozunk - ölelt volna magához, de nem engedtem neki.
-Én mindig vigyázok magamra. Szia, szeretlek, vigyázz mindenkire. A házunkban leszek, majd hívlak benneteket. Ja és ne keressetek sehogy, majd én kereslek benneteket. Puszi - mondtam, és kiléptem a házból, beültem az autóba, majd haza felé vettem az irányt.
Mikor megérkeztem a házhoz, szerencsére senki nem várt ott. Gyorsan bementem a házba és átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, majd visszaszálltam a kocsiba és a csarnokhoz hajtottam. Ahogy beléptem a pályára mindenki felém fordult és körém gyűltek.
-Szia csajszi. Jól nézel ki - mondta Kate.
-Köszi Kate. Tudom szedtem fel egy pár kilót, de ez van. Majd utána lemozgom - simítottam végig a kicsit domborodó pocakomon.
-Mesélj milyen a terhesség. Nagyon kívánós vagy.... - kezdtek el kérdezősködni a lányok. Én pedig csak válaszolgattam a kérdésekre. Felüdülés volt a lányokkal találkozni, mert ők nem óvtak mindentől, és most erre volt szükségem. Miközben nagyban beszélgettünk megcsörrent a telefonom a zsebemben. Ahogy megnéztem ki az rögtön ki is nyomtam.
-Ki volt az? - kérdezte meg Kate, az egyik legjobb barátnőm.
-Goerge - feleltem.
-Akkor miért nem vetted fel neki a telefont? - értetlenkedett Kate.
-Mert egy kicsit összekaptunk, azon, hogy még a széltől is óv engem. Semmit nem akar elmondani, mert fél attól, hogy felzaklatom magam meg stb. - kezdtem el neki kiönteni a szívem, közben folyamatosan csörgött a telefonom, de én mindig kinyomtam a készüléket.
Kate az edzés után eljött hozzám és ott folytattuk a beszélgetést ahol abbahagytuk a csarnokban, mivel külön kocsival jöttünk a George-al közös házhoz. A kanapén ülve beszélgettünk, de sajnos állandóan csörgött a telóm, így rezgőre állítva az dohányzó asztalon pihent. Megmutattam Kate-nek a gyerekszobát és a benne lévő holmikat.
-Látom nagyon várod már a kicsi érkezését - jegyezte meg Kate.
-Hát igen, ő lesz az én szemem fénye. Ha érzéseim nem csalnak akkor kisfiunk lesz, de mindegy is a baba neme, a lényeg az lesz, h egészséges legyen - tettem a kezem a hasamra.
-Mikor a kicsiről és Georgr-ról beszélsz elkezd csillogni a szemed - mondta mosolyogva Kate, miközben leültünk a nappaliban a díványra.
-Hát igen. Mind a kettőjüket nagyon szeretem. Már a kicsi is az életem részévé vált, pedig még meg sem született. - helyeseltem boldogan. Majd elkezdett rezegni a telefonom az asztalon és George nevét írta ki a kijelző.
-Miért nem veszed fel neki a telefont? - kérdezte Kate.
-Hosszú és bonyolult történet, már annyira nem is lényeges - legyintettem egyet.
-Akkor vedd fel végre neki azt a telefont - nyomta a kezembe Kate a készüléket,és intett egyet, majd távozott a házból.
Egy nagy sóhaj után benyomtam a hívás fogadás gombot és beleszóltam.
"-Szia George. - mondtam halkan.
-Szia Kicsim, miért nem vetted fel a telefont eddig, pedig már vagy százszor hívtalak - szólt bele George felháborodottan a telefonba.
-Ne hogy fel legyél háborodva emiatt. Egyedül nekem van jogom arra, hogy haragudjak rád. Mivel mástól kell megtudnom, hogy megsérültél - emeltem fel a hangom.
-Én el akartam mondani neked miután hazaértem - válaszolta.
-Mikor hazaértél?! Te normális vagy?? Itt idegeskedtem azon, hogy mi van veled, erre te nem is akartál szólni, hogy mi történt? - kiabáltam a telefonba, közben fel alá járkáltam a nappaliban.
-Meg akartalak attól kímélni, hogy felzaklasd magad - mentegetőzött George.
-Szerinted ez így jó ötlet volt? - kérdeztem meg normális hang erőn.
-Hát eddig annak tűnt, de most  már nem vagyok benne olyan biztos - felelte halkan George.
-Ebbe előbb is belegondolhattál volna. Mindegy, ami megtörtént, az megtörtént - mondtam nyugodtabban. - Amúgy mikor is jöttök haza? - kérdeztem meg őt.
-Már holnap indulunk haza. Szerencsére gyorsan elintéztük a dolgokat - válaszolta George.
-Akkor miután hazaértél, meg kell beszélnünk egy két dolgot - mondtam komolyan.
-Huhh, hát... rendben. Akkor szia, szeretlek, vigyázz magatokra - köszönt el  George.
-Szia George, szeretlek, jó légy, csók - feleltem én is, majd kinyomtam a telefont és egy szaggatott sóhaj tört fel mellkasomból."
Majd utat engedtem a könnyeimnek. Miután kiadtam magamból a feszültséget, kezembe vettem a telefont és tárcsáztam Marie-t. Megbeszéltük, hogy elmegyek érte és utána együtt elmegyünk a plázába. Mivel jó idő volt egy lenge nyári ruhát vettem fel amiben nem volt feltűnő az, hogy állapotos vagyok és egy masnis telitalpú cipőt.
Gyorsan összekészültem és beszálltam a kocsiba. Marie már kint várt a az utcán, megálltam és Ő gyorsan bepattant az autóba, majd a plázába mentünk.

A plázában minden butikba bementünk és szinte mindegyikben vettünk is valamit. Kicsit fáradtan és halomnyi sok szatyorral ültünk be egy hangulatos étterembe, hogy együnk valamit.
-Örülök annak Becks, hogy eljöttünk vásárolni. Már hiányoztak az együtt töltött délutánok - mosolygott rám Marie.
-Már nekem is kezdett hiányozni. - viszonoztam a mosolyát, miközben az étlapot kezdtem el tanulmányozni.
-Üdvözlöm a hölgyeket, milyen italt hozhatok? - érkezett meg az asztalunkhoz egy helyes pincér fiú.
-Nekem egy mentes víz lesz - szólaltam meg.
-Nekem is jó lesz a mentes a víz - felelte Marie.
-Máris hozom - villantott ránk egy szív döglesztő mosolyt a pincér.
Miután kihozta a kért italokat, leadtuk a rendelésünket is. Míg vártuk, hogy az ebédünk megérkezzen Marie és én elkezdtük kibeszélni a pincér fiút.
-Láttad milyen jól néz ki? - kédeztem halkan.
-Aham és te azt, hogy milyen szépek a szemei? - kérdezett vissza Marie.
-Ha nem lenne vőlegényem ráhajtanék, de így... - kezdtem el síránkozni.
-Marad a ''mindent a szemnek, semmit a kéznek'' felállás. Tudom miről beszélsz - fejezte be a mondatomat Marie, majd sóhajtott egyet ő is.
Nagyon megörültem annak, hogy hozzák az ebédünket, így nem is néztem azt, hogy ki a felszolgáló. Mikor a tányéromra néztem ott találtam egy levelet a lefedett ételen. Gyanakodva bontottam ki a borítékot.
"Drága egyetlen Beccam,
Kérlek bocsáss meg nekem, amiért olyan bolond voltam és nem szóltam, hogy mi történt velem. Már bánom azt a napot, amikor meghoztam azt a döntésem. Ha tehetném visszaforgatnám az idő kerekét, hogy jóvá tudjam tenni ezt az orbitálisan nagy baklövésemet. Ha megbocsátasz akkor nézd meg a melletted álló pincért, ha nem akkor add neki vissza a levelet.
Nagyon szeretlek Kicsim és bánom a tettemet.
Csók: George" - állt a levélben. Ahogy a levél végére értem, könnyes szemekkel néztem a még mindig mellettem álló pincérre, aki nem volt más mint az én egyetlenem George.
-Oh George, te nagy mamlasz. - Ugrottam a nyakába.
-Ez azt jelenti akkor, hogy megbocsátasz nekem? - kérdezte meg halkan George.
-Igen azt és a hétvégén végre a feleséged leszek - csókoltam meg mohón George-ot, amit viszonzott is.
-Khm - köszörülte meg a torkát Marie, mire mi elszakadtunk egymástól.
-Édesem, ha most megbocsátasz, akkor szeretném befejezni a csajos napomat az unoka tesómmal. Otthon találkozunk - nyomtam neki egy apró csókot a szájára, majd visszaültem az asztalhoz.
-Hát jó, otthon várlak téged. Szeretlek és vigyázz magadra - puszilta meg a fejemet George és már ott se volt.
-Úgy örülök, hogy végre kibékültetek - vigyorgott rám Marie.
-Van egy olyan sejtésem, hogy ebben a te kezed is benne van. De nem bánom, mert végre itthon van velem George - mondtam Marie-nek boldogan.
-Hát igen. George magán géppel tudott haza jönni egyből a telefon beszélgetésetek után Rachel-lel együtt. Az egyik ismerősük kölcsön adta nekik a gépet és utána csak meg beszéltük, hogy melyik étterembe megyünk a vásárlás után - mesélte Marie, miközben elfogyasztottuk az ebédünket, ami uzsonnának is elmehet, mert már délutánra járt az idő. Miután befejeztük az evést elmentünk még egy-két boltba, hogy vegyünk kismama ruhákat és néztünk még fehérneműket is.
-Szerintem menjünk, mert kezdek fáradt lenni - sóhajtott is egyet mellé Marie.
-Hát aki nem alszik este az így jár. Mondjuk már én is kezdek fáradni - jegyeztem meg.
-Nem tagadom, hogy mostanában elég mozgalmasak szoktak lenni az éjszakáim, de nem mindegyik. Ugyanis van egy két este, amikor egyedül alszom, mert Tay otthon tölti az éjszakát - magyarázkodott unoka húgom.
-Nem kell a rizsa Cukorka. Gyere menjünk - húztam a kocsi felé Marie-t, aki engedelmesen követett.
Ahogy odaértünk az autóhoz, gyorsan beraktuk a táskákat a csomagtartóba és haza felé vettük az irányt. Mikor megérkeztünk a szülői házhoz segítettem Marie-nek a szatyrokat bevinni, ahol leálltam beszélgetni anyával.
-Kis lányom már ideje volt, hogy gyere látogatóba a jó édesanyádhoz - ölelt meg anya, amikor meglátott a konyában.
-Tudom, hogy mostanában nem látogattalak benneteket, de most megvolt a magam baja. Különben is a délelőtt voltam, úgy hogy ne panaszkodj, meg amúgy is szokj hozzá anya, hogy egyre ritkábban fogsz látni - öleltem meg őt, majd tovább boncolgattuk az életemet.
-Ohh te jó ég már ennyi az idő? - szörnyülködtem, mikor az órára tévedt a tekintetem. Ugyanis akkor tűnt fel, hogy már vagy három órája anyával beszélgetek és megígértem George-nak, hogy időbe haza érek.
-Anya nekem mennem kell, mert George-al még meg kell beszélnünk egy-két dolgot - álltam fel a kanapéról.
-Rendben kicsim. De vigyázz magadra, és puszilom George-ot - nyomott puszit az arcomra, majd utamra engedett.
-Sziasztok elmentem, majd látjuk egymást. Csók nektek - kiabáltam el magam az előszobából, majd kiléptem a bejárati ajtón és beszálltam a kocsimba.
Hamar hazaértem, mivel siettem haza George-hoz. Mikor beléptem házba az előszobában egy levél fogadott.
"Szia Édesem, kövesd a leveleket és egy kellemes estében lesz részed. Csókol: George.
Menj be a nappaliba, ott pedig megtalálod következő papirost, amely a meglepetésedhez vezető út második állomása.
Szeretlek Becca"
Az utasítást követve a nappaliba mentem és ott a dohányzó asztalon meg is találtam a borítékot, egy szál rózsával és egy kis dobozzal együtt. Ahogy elolvastam a levelet egyből a doboz után kaptam és leszedtem róla a tetőt. Mikor megláttam, hogy mit rejt a dobozka elállt a lélegzetem.

45. fejezet

Megint került bele 18-as rész és ezúton szeretnélek benneteket figyelmesztetni rá!
Jó olvasását hozzá és remélem, h tetszeni fog ez a rész!
Puszi: Rebeka


(Becca szemszöge)

Először a lányok elvittek Rachel-ékhez, majd ott elküldtek fürdeni. Mikor kijöttem a fürdőszobából leültettek a tükörnek háttal és elkezdtek kicsinosítani.
-Miért kell ennyire kicsípni magam egy csajos esthez? - értetlenkedtem, miközben Rachel a hajamat, míg Marie a sminkemet csinálták.
-Hát igazából elfogunk vinni egy klubba, ahol ott lesznek a csapat társaid is - felelte Rach.
-De remélem, hogy nem lesz csippendél fiú - mondtam reménykedve, de mivel mind a ketten hallgattak mint a sír így gyanúm támad.
-Ugye nem intéztetek? - kérdeztem meg őket, félve a válaszol.
-Tulajdonképpen nem mi ötletünk volt, de ennyit még csak megengedhetsz magadnak egy estére. Csak egy picit időt kéne vele eltöltened - magyarázta Marie.
-Jó rendben, de csak akkor ha táncoltok velem a rúdon - mosolyogtam rájuk ördögien.
-Na erről szó sem lehet - tiltakoztak egyszerre mind a ketten.
-Akkor itthon fogok maradni - tettem karba a kezem a melleim előtt durcásan.
-Rendben legyen - egyeztek bele kelletlenül.
Diadalittas mosollyal az arcomon tűrtem, hogy a lányok dögössé és szexissé varázsoljanak. Mikor megvoltunk a külsőnk kicsinosításával, jöhetett a ruha kiválasztása. Mivel még a hasamból nem látszott szinte semmi ezért mertünk merészen öltözködni. A lányok nekem egy piros mini ruhát piros magassarkú cipő összeállítást választottak, míg Marie-nek  rózsaszín ruhát, hozzá illő cipővel és végül Rachelnek egy pöttyös szürke ruhát és szürke cipőt választottam.
Ahogy felöltöztünk beálltunk a nagy tükör elé és csináltunk egy közös képet.
-Az utolsó kötelékek nélküli estén, így néztünk ki - szólaltam meg mosolyogva.
-Hát igen. Nem gondoltam volna, hogy George hamarabb adja be a fejét a házasságra, mint én - rázta a fejét hitetlenkedve Rachel.
-A sors kiszámíthatatlan - felelte Marie, majd lementünk a nappaliba.
A helységben tartózkodott George szülei tartózkodtak.
-Hát ti hova ilyen csinosan? - érdeklődött Lily.
-Becca lány búcsújára igyekszünk, de úgy gondoltuk, hogy előtte nektek is megmutatjuk magunkat - magyarázta Rachel.
-Na jól van mennyetek, mielőtt meggondoljuk magunkat. Sziasztok és vigyázzatok a kismamára - ölelt meg minket George apja.

Egy elég neves klubhoz hajtottunk és amikor megálltunk a parkolóban feltűnt, hogy alig van autó.
-Azt hittem, hogy ez egy elég népszerű klub - szólaltam meg.
-Az is - helyeselt Marie.
-Akkor hol a tömeg? - értetlenkedtem.
-Hát az úgy van, hogy a csajokkal együtt kibéreltük a helyet a ma este miatt - vallotta be Rachel, majd elkezdett befelé húzni az épületbe.
Mikor beléptünk a helységbe a padlóról kellett felszednem az államat, annyira letaglózott a látvány. Mindent vörös és fekete lufik borítottak és az egyik falon egy nagy vászonra rá volt írva, hogy "Isten hozott a leány búcsúdon Csajszi, légy rossz az utolsó 'szingli' estéden" és még  a szöveg alá egy ördög fel volt rajzolva. Mikor letettük a cuccainkat elsötétült a terem, majd beindult a zene és megjelentek a barátnőim is. Nem győztem hálálkodni a csajoknak, hogy ilyen jó kis bulit hoztak össze nekem.
A táncos lányok rúdjai szabadon álltak és vigyorogva fordultam Rachel és Marie felé.
-Gyerünk lányok itt az ideje, hogy teljesítsétek az ígéreteteket - mondtam nekik.
-Jó oké legyen, de csinálni kéne néhány fényképet is erről - felelte Rach.
Marie és én helyeslően bólintottunk. Kate elvállalta a fényképész szerepét, így mi elfoglaltuk a helyünket a három egymás mellett álló táncos rúdhoz.
Mivel eddig nem volt rendes zene, így Dora az egyik csapat társam elment az iderendelt DJ-ért. Mikor a DJ elfoglalta a helyét elkiabáltam magam.
-Gyerünk DJ nyomjál valami szexis számot - kiabáltam majd elhelyezkedtem egy kezdő pózban. A többiek kíváncsian várták, hogy mit fogunk 'előadni'. A DJ benyomta Enrique Iglesias ft. Usher Dirty Dancer című számát.
Mind a hárman elkezdünk táncolni a rúd körül, majd már csak azt vettük észre, hogy véget ér a szám. Mikor felnéztem mindenki megdöbbenve nézett engem.
-Tudom nem gondoltátok volna, hogy van egy ilyen vad énem is, de mindent nem lehet eltitkolni életem végéig - vigyorogtam rájuk, majd lepattantam a színpadról.
Ezek után előkerültek a szeszesitalok, amitől még forróbb lett a hangulat a többiek számára, ugyanis én nem ihattam csak üdítőt az állapotom miatt.
Az este végéhez közeledve, megjelentek a csippendél fiúk és felhúztak magukhoz a színpadra, majd leültettek a színpadon lévő székre és elkezdtek nekem táncolni. Valljuk be elég rendesen zavarba jöttem ettől, de viszont élveztem is. Mikor vége lett a műsornak elköszöntek tőlünk, majd távoztak. Vigyorogva és piros arccal léptem le a színpadról.
-Mázlista vagy csajszi - jött oda hozzám Kate, majd megöleltük egymást. Mivel vége volt a party-nak, így mindenki hazafelé vette az útját. Mivel egyedül én nem ittam, én vezettem hazáig. Moonro házba mentünk mivel majd ott fogok készülni a holnap utáni esküvőmre.

Másnap reggel mind a hárman egy kicsit későn ébredtünk. Történetesen délután 1-kor. Mikor megláttam, hogy hányóra gyorsan felültem az ágyban és a lányokat kezdtem el ébresztgetni.
-Lányok, hasatokra süt a nap. Tessék felkelni, ha már a kismama fent van - kezdtem el őket bökdösni, ugyanis én aludtam középen, így tökéletesen tudtam Mariet és Rachelt felváltva a mutató ujjammal piszkálni.
-Na fejezd már be. Miért nem alszol te is? - hallottam meg Marie nyűgös hangját a paplan alól, amit az előbb húzott a fejére.
-Mert már kipihentem magam. Különben is felszeretném hívni George-ot telefonon, hogy halljam a hangját.
-Csak telefon beszélgetés, semmi találka. Majd holnap az esküvőn találkoztok - hallottam meg Rachel hangját is a paplan alól.
-Jól van megértettem. Remélem mire visszaérek fent lesztek, mert kíváncsi vagyok a tegnap este képeire - keltem ki az ágyból, majd gyorsan felöltöztem és miután magamhoz vettem a telefonom levonultam a nappaliba. Az egész ház csendbe volt burkolózva, amit az én lépteim törtek meg.
A nappaliban leültem a kanapéra, majd kikerestem szerelmem nevét és utána tárcsáztam.
-Szia kicsim - szólt bele George.
-Szia Maci. Gondoltam felhívlak, hogy elmondjam neked mennyire hiányzol nekünk - simítottam az egyik kezem a hasamra.
-Nekem is hiányoznak az én angyalaim. De holnap már Mrs. Moonro leszel édesem és ezt alig várom. - mondta George. Hallatszott, h miközben ezt mondja mosolyog. Ettől nekem is mosolyoghatnékom támadt.
-Már én is nagyon várom, hogy a feleséged lehessek - feleltem. - Most az előbb keltem fel, próbáltam a lányokat is felkelteni de nem sok sikerrel jártam. Kifárasztotta őket a tegnapi buli - meséltem kedvesemnek.
-Remélem nem voltak meztelen fiúk - féltékenykedett George.
-Hát nem voltak teljesen meztelenek, ugyanis volt rajtuk alsógatya. De nyugi nem csaltalak meg velük, mondjuk készültek képek, amikbe sejtéseim szerint elég rendesen belefogok pirulni amikor meglátom - kezdtem mentegetőzni.
-Nyugi szerelmem, nem vádollak avval, hogy megcsalsz. Azok a képek engem is érdekelnek ám - nyugtatott George.
-Majd egyszer megmutatom őket - feleltem titokzatosan. - Na és neked milyen volt az estéd? - kíváncsiskodtam.
-Tay és Tommy egy kicsit fel öntött a garatra, de én nem akartam inni, ezért én lettem a sofőr. Hiába volt az én estém nem tudtam másra gondolni csak rád. Tudom egy kicsit nyálas szöveg lett, de ez az igazság - nevetett bele a telefonba.
-Imádom mikor zavarban vagy - szólaltam meg.
-Én meg azt amikor elpirulsz vagy amikor önkívületi állapotban az én nevemet sikítod - váltott át kaján hangra George.
-Ha így folytatod akkor a házunkban fogunk kikötni mind a ketten - nyeltem egyet.
-Cica ez a cél. Szeretem ahogy a karjaim között elengeded magad... - kezdett el zavarba hozni, de a szavaitól felidéződtek a szenvedélyes éjszakáink is, amiktől kezdtem egyre jobban kívánni az én farkasomat.
Mivel a George-al közös házunk nem volt egyikünktől sem olyan messze ezért félbeszakítottam kedvesemet.
-Tíz perc múlva a házunkban Édes. Csók - mondtam, majd letettem és készülődni kezdtem. Szépen csendben  vettem magamhoz a cipőm, majd minnél csendesebben próbáltam magamhoz venni a kocsikulcsot, de egy hang megállított.
-Hova-hova? - érkezett a lépcső felől Marie számon kérő hangja.
-A boltba megyek, mert nincsen csoki és azt kívántam meg - találtam ki gyorsan egy kifogást, hogy minél hamarabb megtudjak lépni.
-Rendben, de siess vissza. Vigyázz magatokra - adott két puszit, majd bevonult a konyhába.
-Majd jövök. Szia, puszi - léptem ki a házból, majd kocsim felé vettem az utam. Gyorsan bepattantam és a házunkhoz hajtottam, ahol már ott állt George autója.
Mikor beléptem gyorsan levettem a cipőm, de mire megfordultam már George ott állt a nappali ajtajának támaszkodva. A bejárati ajtót bezártam, és odaléptem elé, hogy forrón megcsókolhassam.
-Késtél - nézett az órájára Kedvesem.
-Marie feltartott. Kicsi hazugsággal tudtam csak lelépni, mert megtiltották, hogy holnapig találkozzak veled - bújtam szorosan hozzá.
-Tulajdonképpen nekem sem lenne szabad itt lennem, de nem bírom ki nélküled - csókolt meg hevesen George, amit egyből viszonoztam. A nappaliba hátráltunk, majd ledőltünk a kanapéra és ott érzéki csókok közepette megszabadítottuk egymást a ruhadaraboktól.
Miután megváltunk minden felesleges ruhától George finoman tett a magáévá, majd fokozatosan növelte a tempót.
-Ohh, istenem George - kiáltottam fel, amikor elértem a gyönyör kapuját és közben a körmeimet Kedvesem hátába mélyesztettem, majd végig húztam rajta.
-Imádlak mikor ilyen tüzes vagy - csókolt meg George, majd miután Ő is elérte a gyönyört kicsusszant belőlem és a karjaiba zárt.
A kanapéra hátámlájára terített pléddel betakart mind a kettőnket, majd szorosan magához húzott és nyugtatóan cirógatni kezdett, amitől álomba merültem.

Mikor felébredtem még mindig a kanapén feküdtem Kedvesem karjaiban, aki édesen aludt. Megpróbáltam kikászálódni az öleléséből, de szorosan tartott a karjaiban.
-Szerelmem - simítottam végig az arcán gyengéden. George elkezdett mocorogni, de a szemeit nem nyitotta ki.
-Édesem szerintem ideje lenne felkelni, ugyanis éhesek vagyunk - suttogtam a fülébe, mire felnyitotta azokat az igéző barna szemeit.
-Te csak maradj itt, máris csinálok reggelit vagy inkább ebédnek mondanám - nyomott egy puszit a homlokomra, majd kikelt mellőlem és a konyhába ment.
-Becca mit szeretnél enni? - kérdezte meg George behajolva a nappaliba a pulton kersztül ami a konyhát és a nappalit választotta el egymástól.
-Hmm savanyú uborka vajas kenyérrel - mondtam neki, majd bekapcsoltam a tv-ét és a sport csatornára állítottam.
-Tessék itt kért reggeli-ebéded - tett le az ölembe egy tálcát George.
-Köszönöm szépen - nyomtam egy puszit az ajkaira.
-Mi jót nézel? - kérdezte meg George, miközben elhelyezkedett mellettem a kanapén.
-Csak itt álltam meg, amúgy nem tudom, hogy mi megy rajta. - emeltem a tekintetem a tv képernyőjére, amin egy foci meccs kezdődött. - Uhh foci, pfujj - mondtam, majd tovább kapcsoltam a következő csatornára, de szinte mindenhol a tele shop ment. Bosszúsan kapcsoltam ki a televíziót.
-Mit szolnál ha inkább valamilyen filmet raknék be? - kérdezte George.
-Jó okés, legyen. - egyeztem bele.
-Mit nézzünk? Mesét, filmet? - állt fel, majd a tv melletti szekrényhez sétált, majd kinyitotta azt. Temérdek DVD tárult a szemeim elé.
-A Mulán című mese meg van? - kérdezte meg kislányosan.
-Lássuk csak... meg. - vette le a polcról, majd berakta a lejátszóba azt és elindította.
Ahogy elkezdődött a mese film minden figyelmemet a mesére éleztem ki.
Pont a mese felénél járt a film, amikor George kezére lettem figyelmes a szemem előtt, ahogy kalimpált.
-Mondjad - fordítottam felé a fejem és ránéztem.
-Csörög a telefonod - adta a kezembe a zenélő készüléket.
-Édesem köszönöm - pusziltam arcon George-ot, majd benyomtam a hívás fogadás gombot.
-Igen tessék, Rebecca Read? - szóltam bele.
-Rebecca Read, hol a francban vagy és miért nem tudod felvenni azt a nyűves telefont? - hallottam meg Marie ideges hangját.
-Szia Marie, nagyon sajnálom, de aludtam és egyébként is jó helyen vagyok - kezdtem el nyugtatni Marie-t.
-Gondolom George-al vagy a lakásotokon. Jól van maradjatok együtt, majd holnap megyünk reggel érted és kicsinosítunk az esküvődre - mondta beletörődően.
-Imádlak Marie, köszönöm, sziapuszi - feleltem még, majd kinyomtam a telefont és újra a mese filmnek szenteltem minden figyelmem.
Ahogy vége lett a mesének várakozva néztem George-ra.
-Mit szeretnél? - kérdezte meg kedvesen.
-Hmm először egy csókot, majd utána ölelj magadhoz és dőljünk le a kanapéra - feleltem ártatlanul nézve Szerelmemre.
-Teljesíthető kérések - hajolt hozzám közelebb, majd szerelmesen megcsókolt és utána teljesítve a kérésemet szorosan magához húzott és eldőltünk a kanapén. George úgy helyezkedett, hogy a kezét a növekvő pocakomra tudja rakni.
-Alig tudom elhinni, hogy egy darab belőlem és belőled itt növekszik - simogatta meg a hasam.
-Hiába hihetetlen mégis igaz. Ideje lenne, hogy elhidd gyerekünk lesz. Remélem, hogy kislány lesz - sóhajtottam fel.
-Én is kislányt szeretnék, hogy két gyönyörűséges nő legyen az életemben - adott egy gyengéd puszit a hasamra. - Mikor kezd el mozogni? - nézett fel rám a hasam környékéről.
-Még olyan másfél, két hónap, de lehet, hogy hamarabb - válaszoltam neki.
-Értem. Mit szólnál ahhoz ha... - itt tartott egy kis hatás szünetet - ... ha inkább fent a hálóban pihennénk ahol kényelmesebben elférnénk? - érdeklődött George.
-Nem rossz ötlet, de nincs kedvem felkelni - kezdtem el nyavalyogni egy kicsit, ugyanis egyre jobban álmosabb lettem.
-Akkor felviszlek, majd én téged - vett óvatosan a karjaiba, majd felmentünk a hálónkba és lefeküdtünk a francia ágyra. Szerelmem karjaiban gyorsan elnyomott az álom. Mióta állapotos vagyok sokkal hamarabb elfáradok és szinte mindig eszek valamit. Ilyen gondolatokkal aludtam el.

Telefon csörgésre ébredtem fel, de nem nyitottam ki a szemem mivel nem az én telóm szólt. George óvatosan kikelt mellőlem és felvette a telefont.
-Szia apa, mond - szólt bele halkan, majd bement a fürdőbe, de csak behajtotta az ajtót, így mikor rendes hang erőre váltott hallottam minden egyes szavát.
-Apa ez biztos? - kérdezte feszülten kedvesem.
-...
-Máris indulok, csak elköszönök Becca-tól - hallottam a válaszát Billy egyik kérdésére, majd elköszönt tőle és letette a telefont. Miután csendben kijött a fürdőszobából felé fordultam.
-Hova kell menned, ha szabad tudnom - kérdeztem tőle.
-Családi kupak tanács lesz, mert az egyik Farkas falka segítséget kért tőlünk is és apáék nem akarnak nélkülem dönteni. - válaszolta, közben odajött mellém és leült az ágy szélére.
-Értem, de ha esetleg el kell mennetek, akkor mindenféleképpen gyere és köszönj el tőlünk. - simítottam a kezem a pocimra.
-Ezt megígérhetem - nyomott egy csókot az ajkaimra.
-Szia Szépségem amilyen hamar csak tudok jövök és mondom mi a helyzet. Szeretlek - puszilt homlokon George.
-Szia Maci, vigyázz magadra, szeretünk - feleltem, majd néztem ahogy kilép a szobából, majd bekapcsoltam tévét és belemélyedtem egy szappan operába.

Késő délután ért haza George, majd közölte velem, hogy Alaszkába kell menniük a  holnapi repülőgéppel. Segítettem neki összepakolni a holmijait, majd egy könnyes búcsúzásba kezdtünk.
-Szeretlek mindennél jobban és várunk haza épségben - simítottam végig gyengéden az arcán.
-Én is szeretlek és megpróbálok magamra vigyázni. De ha esetleg történne velem valami, akkor... - kezdett bele George a szentbeszédébe.
-George ilyenről még véletlenül sem szabad beszélned, mert... - George befogta a számat a mutató ujjával, majd újra belekezdett mondandójába.
-Tehát ha történne velem valami van egy hatalmas vagyon amit rád hagyok és a kicsire. Abból az összegből több mint 19 évig elég lesz kettőtöknek ha nem fogsz mellette dolgozni. Szeretlek titeket. Majd holnap után jövök - mondta még nekem George, majd beszállt az autójába és elhajtott.
Mivel az esküvőnk is holnap lett volna, így azt elnapoltuk  jövőhéten szombatra, mert akkor már remélhetőleg mindenki itthon lesz épségben.
Nagy sajnálatomra George nem avatott be a farkas ügyeibe, evvel elvileg az volt a célja, hogy megvédjen minket az esetleges támadásoktól. Mivel nem tudok semmit sem mostani és az előző kalandjaikról.  Percről percre, óráról órára egyre jobban eluralkodott rajtam az aggodalom, hogy eltereljem az aggodalmamról a figyelmet áthívtam Marie-t.
Marie és én tartottunk egy csajos estét. Már majdnem sikerült elfelejtkeznem arról, hogy George nincs itt a városban és az országban, amikor belém hasított kellemetlen érzés. Olyan érzésem támadt mintha  történt volna valami George-al.