40. fejezet

(Marie szemszöge)

Nagyon aggódtam Becca miatt, mert elég rosszul nézett ki. Szerencsére nem volt annyira komoly a sérülése, mint amilyennek látszott. Miután George és én visszahoztuk a kórházból, egyből kidőlt a gyógyszer miatt amit kapott.
-Elaludt, remélem, hogy holnap reggel jobban lesz a válla - ült a kanapéra George aggodalmasan.
-Nyugi, minden rendbe jön. Meg amúgy is lassan el kéne kezdeni az esküvő tervezését, mert nem sokára vége a sulinak és itt a nyár - mondtam neki, hogy eltereljem a témát.
-Milyen igazad van, majd Beckyvel szeretném elkezdeni tervezgetni - gondolkozott el George.
Taylor és én beszélgettünk, hogy mikor lesz nála megint házi buli és jó lenne, ha segítenék neki megrendezni. Már azt tervezgettük, hogy miket kell beszerezni a bulira, majd amikor csengettek.
-Megyek kinyitom - álltam fel a két személyes kanapéról.
Az ajtóban egy édes kislány és az anyukája álldogáltak.
-Szia Marie, Elizabeth vagyok Erika jó barát nője - magyarázta Elizabeth
-Sziasztok gyertek beljebb - hívtam be őket a nappaliba.
-Erika még nincs itthon, de hamarosan haza ér. Várjátok meg itt - vezettem be őket a szobába, majd leültettem őket a fotelba.
-Becca hol van? - kérdezte csillogó szemekkel tőlem a kislány.
-Fent van a szobájában, kipiheni a sérülését - válaszoltam neki.
-Láttam, hogy nagyot esett. Felmehetek hozzá és megnézhetem, hogy hogy van? - érdeklődött félszegen a kicsi lány.
-Persze, menj csak nyugodtan. Fent az emeleten balra a második ajtó lesz az ő szobája - magyaráztam neki.
-Amúgy Anabellnek hívnak. Köszönöm - puszilt arcon, majd eltűnt.
-Milyen aranyos volt. Remélem, hogy hamarosan lejön magától - nézett utána az anyukája.
-Nekem is ilyen gyerekem lesz - álmodoztam el.
-Messze van még az, meg amúgy is ebben az ügyben Taylorral kell beszélned - szólt közbe Tommy.
-Ajj Tommy, olyan hülye vagy - löktem rajta egyet pirosló arccal.
-Most, miért? - nézett rám ártatlanul.
-Hát nem is tudom - feleltem ironikusan.
Még egyi ideig, így oltottuk Tommyval egymást. Oda-vissza befutóra, már nagyon kezdtünk belemelegedni, mikor Tay egy csókkal elhallgattatott. Így a Tommyval való pörlekedésünk abba maradt és csend telepedett ránk.

(Becca szemszöge)
Arra ébredtem, hogy valaki néz. Mikor szét néztem, hogy ki az egy négy éves kis lány feküdt mellettem és nézett rám csillogó szemekkel.
-Szia Becca, Ana vagyok - mondta csilingelő hangon.
-Szia Ana, már vártalak, hogy mikor jöttök - szólaltam meg rekedt hangon az alvástól, majd rámosolyogtam és felültem az ágyban.
-Le jössz? Eszek valamit - kászálódtam kifelé az ágyból.ű
-Persze és ha kell akkor segítek neked - válaszolta Ana.
Szépen lassan mentünk le a lépcsőn a konyhába, majd a kicsi Anat leültettem a pulthoz tartozó egyik székre.
-Kérsz valamit? - érdeklődtem tőle, miközben kinyitottam a hűtő ajtót.
-Ha nem fáradság neked akkor egy szendvicset kérek szépen - motyogta.
-Meg csinálom neked szívesen - vágtam rá rögtön és kipakoltam mindent az asztalra.
Gyorsan összedobtam kettő szendót, majd egy-egy tányérra helyeztem őket és letettem a pultra. Csendben ettük a kaját, majd mikor befejeztük Ana szólalt meg.
-Nagyon ügyes vagy. Máskor is csinálsz nekem valami finomat - nézett rám kérlelően. Ezt annyira dicsérően mondta, hogy elnevettem magam.
-Persze szívem. Legközelebb palacsintát fogunk sütni és abban segíthetsz - borzoltam össze a haját.
-Na!!! - méltatlankodott Ana eme tettem után és a kicsi kezeivel próbálta lesimogatni a kócos haját, több-kevesebb sikerrel.
-Gyere, rendbe szedem a hajad - húztam magam után fel az emeletre.
Bevezettem a fürdőszobámba ahol elő vettem egy csomag haj gumit és egy fésűt, majd visszamentünk a szobába. Ott leültünk az ágyamra és szépen kifésültem, majd elkezdtem neki tincsenként befonni a haját. Mikor készen lettünk boldogan szaladt le a földszintre. Én pedig mosolyogva sétáltam utána. Mikor George meglátott rosszallóan nézett rám.
-Ne haragudj rám. Már nem tudtam pihenni és nem fáj már annyira a kezem. Meg amúgy is nézd meg milyen boldoggá tettem evvel - bújtam a karjai közé hízelegve.
-Ha ezt csinálod tudod, hogy nem tudok rád haragudni - csókolt meg. - De nagyon aggódom érted - ölelt meg szorosan.
-Gyerekek mennyetek másik helységbe, mert itt túl nyálasak vagytok. - szakította félbe ezt a szép pillanatot Tommy beszólása.
-Miért zavar téged az ha szeretjük egymást - vágtam vissza. Közben Ana az ölembe fészkelte magát, Tommy és én köztem járatta azokat szép nagy barna szemeit.
-Gyere Ana mutatok valamit - emeltem fel az ép karommal, majd elindultam vele felfelé. A szobámban elővettem az egyik saját készítésű mese könyvemet.
-Olvasok neked mesét - ültem le Anaval az ölemben az ágyra.
-Ajjjj, de én nem akarok unalmas meséket hallgatni - kezdett el nyávogni.
-Tudod Ana, ezek nem átlagos mesék, mert ezeket én írtam - mondtam, majd fellapoztam a könyvet és belekezdtem az első mesébe.

A mese befejeztével  láttam meg, hogy Marie és George az ajtóban állnak és néznek minket. Elképedve néztek rám.
-Ana, gyere megyünk haza - kiabált fel Elizabeth.
-Jó, megyek már - kiáltott vissza Ana.
-Becca, ugye máskor is eljöhetek hozzád? - kérdezte meg aranyosan.
-Persze, ide bármikor jöhetsz - biztosítottam őt mosolyogva.
Majd felvettem őt az ép karommal és lementünk a földszintre. Mikor anya meglátott rosszallóan nézett rám. Mikor Elizabethék elmentek bosszúsan fordult felém.
-Miért nem tudsz vigyázni magadra? - kérdezte.
-Nem az én hibám volt, ez csak úgy megtörtént. Nem komoly, két hét múlva újra járhatok edzésre - válaszoltam.
-Nem komoly?! - kiabálta magából kikelve.
Inkább nem szóltam semmit, hanem megvártam míg egy kicsit megnyugszik és majd utána beszélek vele. Döntöttem el magamban. Mivel fáradt voltam, úgy gondoltam, hogy elmegyek fürdeni. Mivel George elfoglalta az én fürdőmet és nem akartam zavarni, így Marie fürdője felé vettem az irányt. Az előbb még lent láttam őket, így nyugodt szívvel nyitottam be a fürdőszobába. De lehet, hogy előtte nem ártott volna kopognom. Ugyanis....


Pár kritikának örülnék. Mindegy, hogy jó vagy rossz, csak mondjátok el, hogy tetszett a történet, illetve ha nem tetszett.

39. fejezet

(Becca szemszöge)

Másnap reggel Tommy és Rachel boldogan újságolták el az eljegyzésüket. Eszembe jutott, hogy tegnap a buliról hamar eltűnt Taylor és Marie. Remélem sikerült mindent tiztázniuk és kibékültek.
Mivel ma lesz a nagy meccs, így felvettem a melegítő ruhámat és lementem a nappaliba a többiekhez.
-Szia sport woman - üdvözölt Taylor széles vigyorral az arcán.
-Szia! - köszöntem neki mosolyogva. - Szia szívem - fordultam Marie-hez.
-Nagyon, de nagyon köszönöm - ölelt meg.
-Ugyan nincs mit. - legyintettem - Hát hiába ehhez tehetség kell, ami nekem meg van - folytattam tovább a mondandómat.
-Uhhh, Becky, nem is te lettél volna ha ezt az egoista mondatot nem mondod - felelte a belépő Tommy.
-Itt a friss jegyes pár. Különben is én nem vagyok egoista, csak szép, okos, tehetséges, stb... és legfőképpen szerény - feleltem vigyorogva.
-A plafonra azért vigyázz, nézd csak ott már reped is - nézett fel látványosan Taylor a plafonra.
-Na én inkább megyek és futok egy kicsit. Majd jövök. Sziasztok. Szia anya - pusziltam arcon őt, majd már ott se voltam.

A futás után, izzadtan léptem be a konyhába, ahol egy hevesen csókolózó Marie-Taylor párosba botlottam.
-Hé skacok, legalább ne itt a konyhában - fintorogtam el magam.
-Upsz, bocsi - vörösödött el Marie.
-Semmi. Történt valami, amíg nem voltam itthon? - kérdeztem meg őket.
-Mark keresett a vezetékesen, hogy az ellenfél csapat késni fog tíz percet, de ne aggódj emiatt, te csak a meccsre koncentrálj - mondta el az üzenetet Marie.
-Okés, puszi. Megyek letusolok, addig csinálnál nekem kettő meleg szendvicset. Légyszi - néztem rá kérlelőn.
-Na, jó. - adta be a derekát Marie.
A fürdés után, frissen és illatosan léptem be a gardróbomba, hogy keressek valami ruhát. Egy farmer pántos toppot és fehér nadrágot, majd egy fekete sport cipőt, a hajamat leengedtem. Mikor kész lettem a külsőm rendbe tételével vissza lementem a konyhába, hogy megegyem a meleg szendvicsemet. Fél úton a lépcsőn szembetalálkoztam George-al.
-Szia Édes - csókolt meg.
-Szia, lejössz a konyhába? - kérdeztem meg.
-Persze, menjünk - fogta meg George a kezem.
Kézen fogva mentünk be a konyhába, gyorsan elpusztítottam a kettő meleg szendvicsemet, majd a nappaliba helyezkedtünk el. Dél körül összeszedtem a meccsre szükséges cuccaimat a sport táskámba, majd levittem az előszobába.
-Anya ugye eltudsz jönni a szezon záró meccsemre? - kérdeztem meg anyukámat reménykedve.
-Szeretnék kincsem, de most nem tudom, mert fontos tárgyalásom lesz - felelte szomorúan.
-Ohhh... értem. Nem baj, majd akkor Tommy felveszi videóra, hogy te is megtudd nézni - öleltem meg vigasztalás képpen.
Szokás szerint én értem oda a csarnokba a leghamarabb a csapatból. A nézők már gyülekeztek. Bementem az öltözőbe és átöltöztem a mezembe, majd arra felvettem a melegítő szerelésemet és a lelátóra mentem a többiekhez.
-Kezdek izgulni - mondtam elgondolkodva.
-Nyugi nem lesz semmi baj - nyugtatott George.
-Legyen igazad - feleltem, majd a gondolataimba mélyedtem. Arra eszméltem fel, hogy egy kis lány húzogatja a melegítő felsőmet.
-Szia kislány, mondjad - mosolyogtam rá.
-Öhm... Csókolom, szeretnék egy aláírást - tolt elém egy papírt és egy tollat.
-Khm... persze, de tegezz nyugodtan - szólaltam meg pirosló arccal. - Hogy hívnak kicsi lány? - kérdeztem meg tőle.
-Ana-nak - válaszolta aranyosan. Gyorsan ráírtam a nevem a lapra és, hogy sok szeretettel Ana-nak. Majd visszaadtam neki a lapot és a tollat.
-Köszönöm szépen Rebecca. Szia - köszönt el, majd odaszaladt boldog mosollyal az anyukájához.
-Istenem milyen aranyos volt - olvadoztam ott a többieknek.
-Szerintem is az volt - helyeselt Marie is.
Lassan elérkezett a bemelegítés időpontja, így kénytelen voltam ott hagyni a többieket a nézőtéren, míg én a csapat társaimmal a pályára mentem. A bemelegítés után sorba bemutattak minket, majd elkezdődött a meccs.
Az ellenfél elég durván védekezett, emiatt voltak nehézségeink. De szerencsére mi vezettünk három góllal. Az egyik támadásunknál mikor beállósként befordultam és a kezemnél fogva visszarántottak, így a vállam kiugrott a helyéről, majd mikor leérkeztem a földre visszament a helyére. Bezsibbadt az egész kezem és alig éreztem vele, így le kellett, hogy cseréljenek, míg nem lesz jobb állapotba a karom. Sajnos az első félidő végét végig ültem, a szünetben pedig be kellett mennem az orvosiba, hogy az orvos megnézze a vállamat.
-Sajnálom, hölgyem de ezt a meccset már csak a kispadról nézheti végig - közölte velem az orvos.
-De doktor úr nekem játszanom kell, nem adhatom fel. Kezdjen valamit a karommal, úgy hogy ne fájjon annyira, aztán majd a meccs után jobban kezelésbe vehet - vágtam az orvos fejéhez.
-Ahogy gondolja kisasszony. Akkor rárakom ezeket a fájdalom csillapító mágneses tapaszokat, ezek valamennyire enyhíteni fogja a fájdalmait. De egy kérésem lenne önhöz - fordult felém az doki.
-Mondja doki, ne kíméljen - szólaltam meg mártír hangon.
-Próbálja meg nem nagyon megerőltetni a jobb karját - kérte tőlem.
Az orvosi vizsgálat után visszamentem a pályára, hogy bemelegítsem a kezem és készen álljak a következő félidőre.
-Csajok, ide. - hívott magához Mark. - Szóval menjen folyamatosan a húzás, majd esetleg szélső befutás, vagy kereszt. Ha nem megy akkor keressétek a beállót. Baba, hogy van a karod? - kérdezte tőlem
-Bírni fogom a meccset - válaszoltam.
A taktikai megbeszélés után elkezdődött a második félidő. A félidő felénél már majd leszakadt a karom, de nem foglalkoztam vele, mert kellettek a gólok. És még sérült kézzel is bomba gólokat sikerült lőnöm.
Szerencsére több sérülés nem lett, és hálát adtam a jó istennek, hogy vége van a meccsnek, mert nem bírtam volna tovább. Így is alig álltam a fájdalomtól a lábaimon. Az öltözőben hideg vizet engedtem a vállamra, hogy enyhüljön a duzzadás. De nem sokat értem vele. Nagy nehezen felöltöztem és kivánszorogtam az öltözőből a csarnok elé, ahol a többiek vártak rám.
-Mizujs van csajszi? - kérdezte meg Taylor.
-Semmi különös, de majd leszakad a karom - feleltem, majd a térdeim megrogytak alattam.
-Semmi különös, te nem vagy normális. Itt esel össze a fájdalomtól, gyere beviszlek a kórházba - szidott meg George.
-Én is veletek megyek - mondta aggodalmasan Marie.
A kórházban kaptam egy nagy adag fájdalom csillapítót, majd megröntgenezték a vállam és kiderült, hogy csúnyán zúzódott. Emiatt nem játszhatok legalább két hétig.

Otthon George felvitt az emeletre, majd berakott az ágyba és betakart. Megvárta míg elalszok, majd lement a többiekhez a nappaliba.

Arra keltem fel, hogy valaki bebújik mellém az ágyba és hozzám bújik. De nem George illatát éreztem, hanem egy kislány illata lehetett. De nem voltam benne biztos, ahhoz meg elég gyenge voltam, hogy kinyissam a szememet, így tudatlanul aludtam tovább.