2011. február 27., vasárnap

20. fejezet

(Becca szemszöge)

Ahogy a többiek kezdtek felébredni, egyre jobb lett a hangulat, evvel együtt egyre nagyobb lett a hangzavar is. Amire sajnos anya is felébredt. A nagy röhögés közepette anya lépett be a konyhába.
- Mi ez a jó kedv szombat reggel? - kérdezte.
- Jó reggelt Erika kérsz egy kávét? - kérdezte tőle udvariasan George.
- Igen köszönöm. Amúgy Becky kedvesem tudod, hogy féltíz van? - nézett rám kérdőn.
- Megyek és készülődök - válaszoltam, közben egy csábos pillantást vetettem George-ra, ő pedig viszonozta azt. Így pirosló arccal vonultam fel a szobámba, hogy rendbe tegyem magam.
A szobában kinyitottam a gardrób ajtaját és kiválasztottam egy rikító sárga nagy dekoltázsú, de elegéns felsőt. Majd egy rikító sárga magassarkút és egy fekete csőnacit. fehérneműk közül egy fekete csipkebugyit és egy sárga melltartót választottam. Ezek után bevonultam a fürdőszobába, miután végeztem a felöltözéssel, nekiláttam sminkelni. A szemhéjam sárga lett, a szememet kihúztam fekete szemceruzával. Ahogy evvel is végeztem kimentem a szobámba, de nem találtam senkit. A nappaliból hallatszottak ki a hangok, ezért arra felé vettem az utam. Mikor beléptem mindenki elhallgatott és engem nézett
- Nem igaz, hogy mindig elkell csodálkozni magatokat rajtam! Tudok fiúsan öltözködni, tudok csajosan, és elegánsan - háborodtam fel.
- Ne értsd felre kincsem, de mindig olyan ügyesen összeválogatod a cuccaidat. És ezek nagyon jól állnak - dícsért meg anya.
- Egyet értek anyával - szólalt meg Tommy.
- Akkor most, hogy kitárgyaltunk engem akkor mehetünk? - érdeklődtem.
- Persze, rád vártunk - mondta Marie.
- Szia anya, majd jövünk. Szeretlek - köszöntem el tőle és megöleltem.
- Sziasztok, vigyázzatok magatokra - ölelt meg mindannyiunkat.

* * *

Én vezettem a kocsi sort, a többiek pedig jöttek utánam. A kocsiban rajtam kívül még George utazott.
- Készülj fel, mert a nagyapám rosszabb, mint az apám - mondtam neki.
- Nyugi nem lesz gond - nyugtatott.
Amúgy az út nem volt hosszú, nagyiék a Washington állam beli Renton-ban laknak.
Mikor megérkeztünk, feszengve szálltam ki. George odajött hozzám és megölelt.
- Nem lesz semmi baj, itt vagyunk veled mindannyian - mondta, majd felemlte a fejem az államnál fogva és megcsókolt. Miután elváltunk kivettem a csomagtartóból az ételhordókat, majd felnéztem.
- Mi az? Miért nem mentetek még be? - kérdeztem őket.
- Úgy gondoltuk, hogy magvárunk téged, és majd te mész elől, mi meg mögötted - válaszolta Marie.
- Jellemző, nem is lepődök meg rajta. - feleltem, majd kinyitottam a nagykaput. Miután bementünk az udvarra visszazártam a nagykaput. Megint én mentem elől, utánam jöttek a többek szép sorban. Kint az udvaron nagybátjám Christopher főzte a pörköltet. Mikor meglátott minket, egyből odajött hozzánk.
- Szasztok! Mi újság? - kérdezte.
- Szia semmi különös. Hadd mutassam be a barátaimat, ő itt George Moonro, mellette Rachel Moonro a testvére és Marie mellett álló személy Taylor Black. - mutattam be őket.
- Sziasztok Christopher Read vagyok, Marie apukája és Rebecca nagybátja. - üdvözölt mindenkit. Marie a nyakába vette magát, míg ők ölelgették egymást addig én elindultam befelé. A konyhában nagyi sürgött- forgott és amikor meglátott minket, mindent abba hagyott és oda jött, hogy körbe ölelgessen minket. Bemutattam neki is mindenkit. Ekkor lépett be a konyhába apa. Köszönt nekünk, majd elvonult . Gondolom ki mehetett Chris bácsiékhoz. Azért ez a viselkedés amit felém mutatott eléggé bántóan hatott rám, hogy megölelni se képes a saját lányát, mert van neki egy barátja. Szomorúan tekintettem a többiekre, majd nagy nehezen, de nagyi megnyugtatására egy mosolyt erőlttem az arcomra.

Becca ruhája:
sárga felső














Fekete csőnaci















Sárga cipő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése