Itt az új rész. Kicsit későn érkezett meg de nagy volt a hajtás suliban és nem úgy tudtam géphez ülni, ahogy én szerettem volna. De szerencsére elkezdődött a nyári szünet, így egy csomó időm lesz megírni a következő részeket. Jó olvasását, és remélem tetszeni fog ez a fejezet!! :D :))
46. fejezet
(Rebecca szemszöge)
A rossz érzésem meg maradt egész nap, majd mikor átmentem anyáékhoz egyből megkerestem Tommy-t.
Felmentem hozzá a szobába és mivel nem volt csukva az ajtaja láttam, hogy bent van.
-Szia bátyus bejöhetek? - kérdeztem meg őt a küszöbön állva.
-Szió húgi, csak nyugodtan. Foglalj helyet - kínált hellyel maga mellett az ágyon Tommy.
-Mesélj mi járatban erre felé - nézett rám kérdőn.
-Muszáj valakivel beszélnem, mert a délelőtt folyamán volt egy pillanat, amikor az az érzés hasított belém, hogy történt valami George-al, és ami legelkeserítőbb, hogy még mindig érzem ezt. De közben tudom, hogy vigyáz magára, de akkor is - tört ki belőlem egy szuszra.
-Figyelj húgi, valamit el kell mondanom, amit nem lehetne szabad, mert George megtiltotta, de én mégis úgy gondolom, hogy tudnod kell róla, mert a húgom vagy. - kezdte körbe írni a dolgokat Tommy.
-Tommy!!! - sürgettem egy szem bátyámat.
-Szóval George-al tényleg történt valami....
-Óhhh te jó isten, mond hogy jól van - ragadtam meg a karjánál fogva tesómat.
-Hagy fejezzem be - csitított el Tommy. - Tehát történt vele valami, de semmi komoly, csak egy két bordája tört el és az egyik lába, de mire haza érnek már semmi baja nem lesz. Jobb lesz, mint új korában - próbált vigasztalni Tommy.
-Nekem miért nem szóltatok? - kérdeztem meg halkan.
-Azért, mert nem akartuk, hogy felzaklasd magad. - válaszolta.
-Ha én nem jövök el ide, akkor nem is tudom meg, hogy mi történt a vőlegényemmel? - érdeklődtem tőle.
-Hát nem. Megbeszéltük George-al, hogy nem kell mindenről tudnod, főleg nem ilyen hírekről - magyarázta Tommy.
-Igen?? Szóval nem vagyok elég fontos nektek, hogy ilyeneket közöljetek velem, csak azért mert terhes vagyok. Ezt még nagyon megbánjátok - álltam fel az ágyról mérgesen.
-Becca értsd meg, hogy féltünk téged - jött utánam Tommy.
-Nem Tommy, ti értsétek meg végre azt, hogy nem kell mindentől megóvni engem. Nem vagyok nyomorék és fogyatékos, hogy ne értsek meg dolgokat. Egyszerűen csak terhes vagyok. Látni se akarlak benneteket az esküvő napjáig - trappoltam le a földszintre, ahol anya várt mindentudóan.
-Te is tudtál erről, ugye? - kérdeztem meg elkeseredve. Erre anya csak bólintott egyet, majd az ajtóhoz kísért engem.
-Vigyázz magadra kicsim, majd a hétvégén találkozunk - ölelt volna magához, de nem engedtem neki.
-Én mindig vigyázok magamra. Szia, szeretlek, vigyázz mindenkire. A házunkban leszek, majd hívlak benneteket. Ja és ne keressetek sehogy, majd én kereslek benneteket. Puszi - mondtam, és kiléptem a házból, beültem az autóba, majd haza felé vettem az irányt.
Mikor megérkeztem a házhoz, szerencsére senki nem várt ott. Gyorsan bementem a házba és átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, majd visszaszálltam a kocsiba és a csarnokhoz hajtottam. Ahogy beléptem a pályára mindenki felém fordult és körém gyűltek.
-Szia csajszi. Jól nézel ki - mondta Kate.
-Köszi Kate. Tudom szedtem fel egy pár kilót, de ez van. Majd utána lemozgom - simítottam végig a kicsit domborodó pocakomon.
-Mesélj milyen a terhesség. Nagyon kívánós vagy.... - kezdtek el kérdezősködni a lányok. Én pedig csak válaszolgattam a kérdésekre. Felüdülés volt a lányokkal találkozni, mert ők nem óvtak mindentől, és most erre volt szükségem. Miközben nagyban beszélgettünk megcsörrent a telefonom a zsebemben. Ahogy megnéztem ki az rögtön ki is nyomtam.
-Ki volt az? - kérdezte meg Kate, az egyik legjobb barátnőm.
-Goerge - feleltem.
-Akkor miért nem vetted fel neki a telefont? - értetlenkedett Kate.
-Mert egy kicsit összekaptunk, azon, hogy még a széltől is óv engem. Semmit nem akar elmondani, mert fél attól, hogy felzaklatom magam meg stb. - kezdtem el neki kiönteni a szívem, közben folyamatosan csörgött a telefonom, de én mindig kinyomtam a készüléket.
Kate az edzés után eljött hozzám és ott folytattuk a beszélgetést ahol abbahagytuk a csarnokban, mivel külön kocsival jöttünk a George-al közös házhoz. A kanapén ülve beszélgettünk, de sajnos állandóan csörgött a telóm, így rezgőre állítva az dohányzó asztalon pihent. Megmutattam Kate-nek a gyerekszobát és a benne lévő holmikat.
-Látom nagyon várod már a kicsi érkezését - jegyezte meg Kate.
-Hát igen, ő lesz az én szemem fénye. Ha érzéseim nem csalnak akkor kisfiunk lesz, de mindegy is a baba neme, a lényeg az lesz, h egészséges legyen - tettem a kezem a hasamra.
-Mikor a kicsiről és Georgr-ról beszélsz elkezd csillogni a szemed - mondta mosolyogva Kate, miközben leültünk a nappaliban a díványra.
-Hát igen. Mind a kettőjüket nagyon szeretem. Már a kicsi is az életem részévé vált, pedig még meg sem született. - helyeseltem boldogan. Majd elkezdett rezegni a telefonom az asztalon és George nevét írta ki a kijelző.
-Miért nem veszed fel neki a telefont? - kérdezte Kate.
-Hosszú és bonyolult történet, már annyira nem is lényeges - legyintettem egyet.
-Akkor vedd fel végre neki azt a telefont - nyomta a kezembe Kate a készüléket,és intett egyet, majd távozott a házból.
Egy nagy sóhaj után benyomtam a hívás fogadás gombot és beleszóltam.
"-Szia George. - mondtam halkan.
-Szia Kicsim, miért nem vetted fel a telefont eddig, pedig már vagy százszor hívtalak - szólt bele George felháborodottan a telefonba.
-Ne hogy fel legyél háborodva emiatt. Egyedül nekem van jogom arra, hogy haragudjak rád. Mivel mástól kell megtudnom, hogy megsérültél - emeltem fel a hangom.
-Én el akartam mondani neked miután hazaértem - válaszolta.
-Mikor hazaértél?! Te normális vagy?? Itt idegeskedtem azon, hogy mi van veled, erre te nem is akartál szólni, hogy mi történt? - kiabáltam a telefonba, közben fel alá járkáltam a nappaliban.
-Meg akartalak attól kímélni, hogy felzaklasd magad - mentegetőzött George.
-Szerinted ez így jó ötlet volt? - kérdeztem meg normális hang erőn.
-Hát eddig annak tűnt, de most már nem vagyok benne olyan biztos - felelte halkan George.
-Ebbe előbb is belegondolhattál volna. Mindegy, ami megtörtént, az megtörtént - mondtam nyugodtabban. - Amúgy mikor is jöttök haza? - kérdeztem meg őt.
-Már holnap indulunk haza. Szerencsére gyorsan elintéztük a dolgokat - válaszolta George.
-Akkor miután hazaértél, meg kell beszélnünk egy két dolgot - mondtam komolyan.
-Huhh, hát... rendben. Akkor szia, szeretlek, vigyázz magatokra - köszönt el George.
-Szia George, szeretlek, jó légy, csók - feleltem én is, majd kinyomtam a telefont és egy szaggatott sóhaj tört fel mellkasomból."
Majd utat engedtem a könnyeimnek. Miután kiadtam magamból a feszültséget, kezembe vettem a telefont és tárcsáztam Marie-t. Megbeszéltük, hogy elmegyek érte és utána együtt elmegyünk a plázába. Mivel jó idő volt egy lenge nyári ruhát vettem fel amiben nem volt feltűnő az, hogy állapotos vagyok és egy masnis telitalpú cipőt.
Gyorsan összekészültem és beszálltam a kocsiba. Marie már kint várt a az utcán, megálltam és Ő gyorsan bepattant az autóba, majd a plázába mentünk.
A plázában minden butikba bementünk és szinte mindegyikben vettünk is valamit. Kicsit fáradtan és halomnyi sok szatyorral ültünk be egy hangulatos étterembe, hogy együnk valamit.
-Örülök annak Becks, hogy eljöttünk vásárolni. Már hiányoztak az együtt töltött délutánok - mosolygott rám Marie.
-Már nekem is kezdett hiányozni. - viszonoztam a mosolyát, miközben az étlapot kezdtem el tanulmányozni.
-Üdvözlöm a hölgyeket, milyen italt hozhatok? - érkezett meg az asztalunkhoz egy helyes pincér fiú.
-Nekem egy mentes víz lesz - szólaltam meg.
-Nekem is jó lesz a mentes a víz - felelte Marie.
-Máris hozom - villantott ránk egy szív döglesztő mosolyt a pincér.
Miután kihozta a kért italokat, leadtuk a rendelésünket is. Míg vártuk, hogy az ebédünk megérkezzen Marie és én elkezdtük kibeszélni a pincér fiút.
-Láttad milyen jól néz ki? - kédeztem halkan.
-Aham és te azt, hogy milyen szépek a szemei? - kérdezett vissza Marie.
-Ha nem lenne vőlegényem ráhajtanék, de így... - kezdtem el síránkozni.
-Marad a ''mindent a szemnek, semmit a kéznek'' felállás. Tudom miről beszélsz - fejezte be a mondatomat Marie, majd sóhajtott egyet ő is.
Nagyon megörültem annak, hogy hozzák az ebédünket, így nem is néztem azt, hogy ki a felszolgáló. Mikor a tányéromra néztem ott találtam egy levelet a lefedett ételen. Gyanakodva bontottam ki a borítékot.
"Drága egyetlen Beccam,
Kérlek bocsáss meg nekem, amiért olyan bolond voltam és nem szóltam, hogy mi történt velem. Már bánom azt a napot, amikor meghoztam azt a döntésem. Ha tehetném visszaforgatnám az idő kerekét, hogy jóvá tudjam tenni ezt az orbitálisan nagy baklövésemet. Ha megbocsátasz akkor nézd meg a melletted álló pincért, ha nem akkor add neki vissza a levelet.
Nagyon szeretlek Kicsim és bánom a tettemet.
Csók: George" - állt a levélben. Ahogy a levél végére értem, könnyes szemekkel néztem a még mindig mellettem álló pincérre, aki nem volt más mint az én egyetlenem George.
-Oh George, te nagy mamlasz. - Ugrottam a nyakába.
-Ez azt jelenti akkor, hogy megbocsátasz nekem? - kérdezte meg halkan George.
-Igen azt és a hétvégén végre a feleséged leszek - csókoltam meg mohón George-ot, amit viszonzott is.
-Khm - köszörülte meg a torkát Marie, mire mi elszakadtunk egymástól.
-Édesem, ha most megbocsátasz, akkor szeretném befejezni a csajos napomat az unoka tesómmal. Otthon találkozunk - nyomtam neki egy apró csókot a szájára, majd visszaültem az asztalhoz.
-Hát jó, otthon várlak téged. Szeretlek és vigyázz magadra - puszilta meg a fejemet George és már ott se volt.
-Úgy örülök, hogy végre kibékültetek - vigyorgott rám Marie.
-Van egy olyan sejtésem, hogy ebben a te kezed is benne van. De nem bánom, mert végre itthon van velem George - mondtam Marie-nek boldogan.
-Hát igen. George magán géppel tudott haza jönni egyből a telefon beszélgetésetek után Rachel-lel együtt. Az egyik ismerősük kölcsön adta nekik a gépet és utána csak meg beszéltük, hogy melyik étterembe megyünk a vásárlás után - mesélte Marie, miközben elfogyasztottuk az ebédünket, ami uzsonnának is elmehet, mert már délutánra járt az idő. Miután befejeztük az evést elmentünk még egy-két boltba, hogy vegyünk kismama ruhákat és néztünk még fehérneműket is.
-Szerintem menjünk, mert kezdek fáradt lenni - sóhajtott is egyet mellé Marie.
-Hát aki nem alszik este az így jár. Mondjuk már én is kezdek fáradni - jegyeztem meg.
-Nem tagadom, hogy mostanában elég mozgalmasak szoktak lenni az éjszakáim, de nem mindegyik. Ugyanis van egy két este, amikor egyedül alszom, mert Tay otthon tölti az éjszakát - magyarázkodott unoka húgom.
-Nem kell a rizsa Cukorka. Gyere menjünk - húztam a kocsi felé Marie-t, aki engedelmesen követett.
Ahogy odaértünk az autóhoz, gyorsan beraktuk a táskákat a csomagtartóba és haza felé vettük az irányt. Mikor megérkeztünk a szülői házhoz segítettem Marie-nek a szatyrokat bevinni, ahol leálltam beszélgetni anyával.
-Kis lányom már ideje volt, hogy gyere látogatóba a jó édesanyádhoz - ölelt meg anya, amikor meglátott a konyában.
-Tudom, hogy mostanában nem látogattalak benneteket, de most megvolt a magam baja. Különben is a délelőtt voltam, úgy hogy ne panaszkodj, meg amúgy is szokj hozzá anya, hogy egyre ritkábban fogsz látni - öleltem meg őt, majd tovább boncolgattuk az életemet.
-Ohh te jó ég már ennyi az idő? - szörnyülködtem, mikor az órára tévedt a tekintetem. Ugyanis akkor tűnt fel, hogy már vagy három órája anyával beszélgetek és megígértem George-nak, hogy időbe haza érek.
-Anya nekem mennem kell, mert George-al még meg kell beszélnünk egy-két dolgot - álltam fel a kanapéról.
-Rendben kicsim. De vigyázz magadra, és puszilom George-ot - nyomott puszit az arcomra, majd utamra engedett.
-Sziasztok elmentem, majd látjuk egymást. Csók nektek - kiabáltam el magam az előszobából, majd kiléptem a bejárati ajtón és beszálltam a kocsimba.
Hamar hazaértem, mivel siettem haza George-hoz. Mikor beléptem házba az előszobában egy levél fogadott.
"Szia Édesem, kövesd a leveleket és egy kellemes estében lesz részed. Csókol: George.
Menj be a nappaliba, ott pedig megtalálod következő papirost, amely a meglepetésedhez vezető út második állomása.
Szeretlek Becca"
Az utasítást követve a nappaliba mentem és ott a dohányzó asztalon meg is találtam a borítékot, egy szál rózsával és egy kis dobozzal együtt. Ahogy elolvastam a levelet egyből a doboz után kaptam és leszedtem róla a tetőt. Mikor megláttam, hogy mit rejt a dobozka elállt a lélegzetem.
