44. fejezet

(Becca szemszöge)

 Aggódva szemléltem a kórteremben lévő embereket körülöttem, majd George felé fordultam.
 -Ugye nem? - kérdeztem meg őt félve.
 -Nem, de nem sok hílya volt volt ennek szerelmem - válaszolta halkan George.
-Kimennétek, szeretnék beszélni négyszemközt George-al. - kértem a többiektől. Marie sígetett nekem ebben, ugyanis kitoloncolta a népes társaságot a kórteremből. Egyhálás pillantást küldtem felé, majd ő is kilépett a kórteremből.
-Már most szörnyű anya vagyok - pityeredtem el.
-Jajj, kicsim. Ne mond ilyet. Nem lett semmi baj, megvizsgálták a kicsit ilyen érdekes eljárással és megállapították, hogy teljesen egészséges - ölelt magához George.
-Ha te mondod. De ugye szeretsz még? - tettem fel félve a kérdésemet.
-Igen, mindennél jobban - csókolt meg. Egyre jobban belemelegedtünk, mikor eszembe jutott, hogy nem otthon vagyunk.
-George, ezt most hagyjuk abba, mielőtt valaki ránk nyitna. Majd ha kiengednek, utána a tied vagyok - néztem rá huncutul.
-Az őrületbe kergetsz te imádni való nőszemély. - adott egy rövid csókot. Pont akkor váltunk el, amikor belépett az orvosom.
-Jó napot önöknek - mondta mosolyogva. -Jó napot doki - köszöntöttem.
-Megkérném a kedves apukát, hogy menjen ki, mert meg kell vizsgálnom a kismamát - kérte George-tól, aki készségesen kiment. Az orvos elég gyorsan végzett a vizsgálatokkal, majd felém fordult.
-Holnap haza is mehet. A kicsinek semmi baja nem lett, de mostantól nem emelhet semmi nehezet, sőt ha lehet akkor az edzéseken se vegyen részt. Otthon is figyeljen oda, hogy mit emel meg. Például nehezebb válltáskát ne emeljen, meg ezekhez hasonlót sem - kérte tőlem az orvos.
-Rendben doki, úgy lesz ahogy mondja. Tudja most elég rendesen megijedtem - feleltem neki komolyan. Miután kiment a doktor megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Az orvost, George váltotta fel, aki érdeklődve várta a beszámolómat a vizsgálatról.
-Alig várom, hogy végre a felséged legyek - mosolyogtam George-ra.
-Én meg azt remélem, hogy az utolsó pillanatban nem fogod meggondolni magad és hogy nem hagysz ott az oltárnál - mondta Georbe.
-Eszembe se jutna egyedül hagyni egy ilyen jóképű férfit, aki mindenre képes lenne értem - nyugtattam meg őt, majd megcsókoltam.
-Khm - köszörülte meg valaki a torkát a kórterem ajtaja felől. Mikor odanéztem egy dühös apát láttam.
-Nyugi jól vagyunk. Nem lett semmi baja a kicsinek. - mosolyogtam rá bizonytalanul.
-George magunkra hagynál minket? - kérdezte meg apa halkan, ami nála nem jelentett semmi biztatót. Mikor George kilépett a helységből, apa rögtön felém fordult és folytott hangon elkezdett kioktatni.
-Mi lett volna ha elveszted a kicsit. Akkor lehet, hogy te is utána mentél volna és azt se anyád, se George, se én nem bírtuk volna elviselni. Világosan el mondta az orvos, hogy ne erőlesd meg magad, erre te mit csinálsz kimész focizni a szomszéd gyerekkel. Te ilyenkor szoktál gondolkodni is vagy csak vagy? - vágta a fejemhez apa teljesen jogosan.
-Apa én... sajnálom, hogy miattam kellett aggódnod. De most már minden rendben - suttogtam.
-Jajj kis lányom. Mégegyszr ilyet ne csinálj jó? - ölelt meg apa.
-Rendben apa, megígérem - feleltem halkan, majd egy puszit nyomtam apa arcára. Miután apa kiment visszafeküdtem az ágyra, majd magam nyugtatása képpen lehunytam a szemem és a halántékom kezdtem el masszírozni. Hallottam hogy valalki bejön az ajtón, de nem reagáltam rá.
-Jól vagy? Fáj valamid? - hallottam meg Tommy hangját.
-Nincsen semmi baj, csak apa szavai egy kicsit felzaklattak. De semmi komoly - villantottam felé egy halvány mosolyt.
-Most én maradok veled egy kis ideig, George elment lefürdeni és pihenni egy kicsit. - magyarázta tök komolyan Tommy. Ahogy a komoly ábrázatát néztem elfogott a nevető roham, ami ki is tört belőlem. Annyira nevettem, hogy ahogy beszívtam a levegőt röfögés lett belőle. Ezen már mind a ketten nevettünk. A nagy nevetés után csend telepedett a szobára, amitől egyre álmosabb lettem. Befészkeltem magam a takaróba és engedtem az álom hívogató szavának. Mikor felébredtem már sötét volt és Tommy a fotelban gubbasztva aludt.
-Pszt! - szólaltam meg. Tommy álmosan tekintett rám.
-Mi a baj? - kérdezte meg egyből. Aranyos volt tőle, hogy enyire aggódott miattam, de abban a pillanatban én aggodalamaskodtam miatta.
-Az a baj, hogy nem mentél haza pihenni és a fotelben aludtál. Inkább gyere szorítok neked egy kis helyet az ágyon - csúsztam arráb a kórházi fekhelyen.
-Rendben. De ha reggel zsibadt a tagokkal ébredsz, ne engem szidj - bújt be mellém Tommy.
-Nyugi nem foglak. Imádlak bátyus - bújtam oda hozzá, mint egy kis cica.
 -Nagyon régen láttam már őket, így összebújva. Olyan aranyosak. Az én szemem fényeim - hallottam meg anya hanjgát.
-Gyorsan csináljatok róluk egy képet, míg fel nem kelnek - hallottam meg Marie hangját. Még megvártam, míg valaki telefonnal megcsinálta a képet, majd megszólaltam.
-Remélem jó kép lett - morogtam csukott szemmel.
-Jó reggelt napsugaram - mondta anya. Tommy is elkezdett mocorogni mellettem a beszélgetésre.
-Mi lenne ha hagynátok az embert aludni hajnalok hajnalán? - nyitotta ki a szemeit morcosan.
-Tulajdonképpen már féltíz lesz, de pihenj nyugodtan - felelte Marie csak úgy mellékesen. Kikászálódtam az ágy szélére, majd belebújtam a papucsomba és óvatosan felálltam. Mikor elindultam anya rögtön odakapott, hogy segítsen.
-Nem béna vagyok, csak várandós és vécére KELL mennem - csoszogtam tovább a mellékhelység felé. Anya rosszallóan nézte ténykedésem majd mielőtt becsuktam volna a mellékhelység ajtaját még odaszólt nekem: -Kis lányom ha valami van csak kiálts!
-Rendben - válaszoltam majd bezárkóztam a fürdőszoba szerűségbe. Mivel a cuccaim is itt voltak bennt, így gyorsan elemtem megfürdeni majd magamra vettem az utcai ruhám és a hajam is rendbe szedtem. Amikor kiléptem a helységből mindenki meglepődve nézett rám.
-Most mi van? Abban reménykedem, hogy a doki haza enged - magyaráztam a kérdő tekintetekre. Mikor ez a mondat elhagyta a számat, akkor lépett be a kórterembe az orvosom. Egyből kitessékelte a többieket a szobából, majd felém fordult.
-Hogy érzi magát a kis mama? - kérdezte meg tőlem.
-Köszönöm jól vagyunk és nagyon remélem, hogy az én kis picikémnek nincsen semmi baja - simítottam végig gyengéden a pocakomon, amin még nem látszott szinte semmi. Pár kilót már szedtem fel, de nem vészes.
-Akkor az jó, még megcsináljuk a vizsgálatokat és az ultrahangot, majd ha mindent rendben találtunk utána kiállítom Önnek a zárójelentést és már mehet is haza - mosolygott rám a doki és neki látott megvizsgálni. Szerencsére gyorsan végeztünk, majd átmentünk az ultrahaongos felvételt is megcsinálni. Mikor evvel is megvoltunk, az orvos elment, hogy kiállítsa a papírjaimat, én meg visszamentem a kórterembe. Ahova időközben megérkezett George is.
-Szia édesem - ölelt magához. Szorosan bújtam a karjaiba, majd beszívtam az illatát amitől elöntött a nyugalom.
-Szia. Hiányoztál - néztem fel rá az ölelésében.
-Te is nekem, de haza lettem parancsolva - mondta lekonyuló szájjal. Majd lehajolt egy csókért. Mosolyogva váltunk el, majd leültünk az ágyra és az esküvő tervezésbe mélyedtünk bele a többiekkel egyetemben.
-Remélem, hogy hamarosan haza mehetek már innen - sóhajtottam fel.
-Én is szívem, én is. Hiányoztál az ölelésemből az este - suttogta a fülembe George.
-Nekem is, de szerencsére itt volt Tommy és az ő ölelése is megnyugtatott. De a te illatod nyugtatóbb, meg az ölelésed biztonságot nyújtóbb - súgtam neki vissza. Félórával később az orvos visszatért a papírjaimmal, és már mehettünk is haza. Mikor hazaértünk leültem a kanapéra, míg a többiek várakozóan álltak velem szemben.
 -Mire vártok? - kérdeztem meg tőlük.
-Arra, hogy mit kérsz esetleg vagy mire van szükséged stb - mondta Marie.
-Ajj, ezért utálok beteg lenni. Nem vagyok béna, saját magam is kitudok menni a konyhába, vagy betudom hozni azt ami kell - húztam fel az orrom sértődötten.
-Kicsim ne csináld ezt kérlek - térdelt le előttem George.
-Nem szeretem mikor tehetetlennek néznek és ez mindenkinek szól - mondtam jelentősségteljesen nézve a többiekre is.
-Rendben felfogtuk, de attól még egy csésze teát hozhatok neked? - kérdezte meg anya.
-Anya imádlak. Gumimaci teát csinálj légyszi - néztem anyára kérlelően.
-Milyen az a gumimaci tea? - kérdezte meg Rachel. Marie és George is érdeklődve várták válaszom.
-Egyszerűen csak erdei gyümölcsös, de finom édes és olyan mint a macialakú gumicukor - vágtam rá. Időközben anya kiment a konyhába, hogy megfőzze nekem a teát. Még megvártam míg anya behozza teát, majd felmentem a szobámba és megálltam a tükör előtt. A tükörben néztem magam, amikor belépett George a szobába.
-Akkor is tetszeni fogok neked amikor egy nagy bálna leszek? - szegeztem neki a kérdést.
-Akkor is az én kis szerelmem leszel és gyönyörű leszel a szememben - csókolt meg gyengéden. Már azt vettem észre, hogy az ágyon fekszünk és nincs már rajtunk felső. Gyengéden leállítottam Georgot, mert nem akartam mindenki fülehallatára sikítozni a gyönyörömben.
-Kéne már egy saját ház. Nem gondolod? - kérdeztem meg George-tól.
-Már alig vártam, hogy fel tedd ezt a kérdést. Gyere velem. Van a családnak egy meglepetése neked, nekünk - húzott fel az ágyról Szerelmem.
-Milyen meglepetés? - kérdeztem rá egyből.
-Majd meglátod. Csak gyere - húzott magával ki a szobából. Még jó, hogy közben magamra kaptam a felsőmet, mert egyenesen a nappaliba rángatott le. Ahol a többeik érdekesen méregettek minket.
-Gyertek ti is. Megmutatom neki - mondta nekik George, mire mindenki felpattant az ülőalkalmatosságról, amin ültek és elindultak a garázsba a kocsikhoz. Mindenki beült egy-egy kocsiba, majd elindultunk. Egy tíz perces kocsiút után megálltunk egy emeletes családi ház előtt. Mikor kiszálltunk az autóból szájtátva mentem a George utén. Aki kivett a zsebéből egy kulcsut, majd kinyiotta a ház bejáratát.
-Tessék menj csak. Ez a mi házunk - tolt be George az előszobába. Mikor beljebb léptem a megakadt a szemem azon, hogy be van a rendezve a konyha és a nappali. Mikor tovább mentem ráleltem az érkezőre és a lenti fürdőre, majd egy szobára.
-Ez lesz az egyik vendég szobánk. Fennt van a háló, hozzá tartozó fürdővel, majd egy vendég szoba és persze a gyerek szoba. Plusz még egy fürdő - tájékoztatott George a hátam mögül.
-Hiszen ez csodálatos. Nem kellett volna ennyit költeniük ránk. - fordultam felé.
-Ezt nem csak anyáék fizetteék, hanem beszálltak a te családtagjaid is - mondta mosolyogva, majd megcsókolt.
-Hát ez tökéletes ajándék - csurogtak le a könnyek az arcomról.
-Kicsikém nem kell emiatt sírnod - jött be anya a nappaliba.
-Oh anya, ez valami csodálatos - borultam anya nyakába és jó szorosan megöleltem őt, amit anya is viszonzott.
-Majd meghálálod a többieknek is - suttogta a fülembe.
-Ühm - feleltem erre, majd kibújtam anya öleléséből és többiekhez fordultam. - Nektek is magyon köszönöm. Aranyosak vagytok és imádlak titeket - öleltem meg sorban mindenkit. A pityergések után leültünk a George-al közös házunk napalijában.
-Már így eltelt az idő. Srácok szedjétek magatokat, hagyjuk magára a fiatalokat a saját kis házukban - állt fel anya a kanapáról.
-De hát nem zavartok. - visszakoztam egyből.
-Nem, nem Becky anyának igaza van. Vigyázz magatokra és legyen mindig süti - vigyorgott rám Tommy.
-Jajj Tommy, te mikor nősz fel végre. Amúgy én így szeretlek - öleltem meg vigyorogva, majd egy puszit nyomtam az arcára, amit ő is viszonzott.
-Nem gondolod, hogy kezdünk egy kicsit nyálasak lenni? - kérdezte meg Tommy suttogva.
-De, dehát én megtehetem - nyújtottam rá a nyelvem.
-Megállj csak, ezt még vissza kapod - borzolta össze a hajam. Tommy-t, Rachel követte, utána jött Taylor és Marie.
-Nagyon vigyázz magatokra - kezdte Marie.
-És nem széttörni semmit a nagy hevességben - mosolygott ránk kajánul Taylor.
-Hidd el Tay, hogy vigyázni fogunk a berendezésre - vágott vissza George is. Mi erre Marivel össznéztünk és kitört belőlünk a nevetés.
-Pasik - sóhajtottuk egyszerre.
-Na sziasztok, mi elmentünk - léptek ki a bejárati ajtón. Mikor becsukódott az ajtó utánuk és elmentek az autókkal, George belecsókolt a nyakamba.
-George tudod, hogy ezt nem kéne. Először együnk valamit, vagy nézzünk szét, hogy van-e valami a hűtőben. - indultam meg a konyha felé.
-Majd én viszek fel valami harapni valót. Te csak menj fel a hálóba és helyezd magad kényelembe - tolt gyengéden George a lépcső irányába. Értetlenkedve néztem rá, majd egy vállrándítással elintéztem a dolgot és elindultam felfelé. Mikor benyitottam a hálóba elállt a lélegzetem. A háló telis tele volt megnyújtott kis mécsesekkel, melyek félhomályt varázsoltak a helységbe. Az egész szoba valami káprázatos volt. Óvatosan lépkedtem be a szobába, majd leültem az ágyra és onnan nézelődtem.
-Hogy tetszik? - lépett be a helységbe George.
-Egyszerűen gyönyörű. De mit is szeretnél elérni evvel? - érdeklődtem ártatlanul mosolyogva.
-Elszeretném a hölgyet csábítani egy vad éjszaka erejéig - nézett rám George huncutul.
-Akkor uram lásson hozzá - kacárkodtam. Nem is kellet George-nak kétszer mondani, egyből leült mellém, majd a háta mögül előhúzott egy tál epret és tejszíhabot. George először gyengéden birtokba vette ajkaimat, majd csak utána nyújtott oda egy epret. Miután már nem kívánta egyikőnk se epret és a ruháink is lekerültek rólunk, előkerült a tejszínhab.
-Édes evvel mi a terved? - érdeklődtem tőle felhúzott szemöldökkel. George csak perverz mosolyt villantott rám, majd a tejszínhabot a hasamra fújta, majd onnan lefelé haladva a lüktető vágyam felé.
-George ne tedd ezt velem - kértem tőle elhalóan.
-Most kényeztetni akarlak - csitított gyengéden George, majd elkezdte lenyalni a tejszíhabot rólam. Jól eső nyögésekkel adtam kedvesem tudtára, hogy kedvemre való amit csinál és hogy ne hagyja abba. Mikor a legérzékenyebb pontomhoz ért a hajába markoltam és felhúztam magamhoz egy szenvedélyes csókra. Majd a füléba suttogtam kéjesen: -George ne várakoztass, kérlek!
George-nak se kellett több kérlelés. Mikor megérezem magamban, egy jól eső nyögés hagyta el a számat. George ajkait is elhagyta egy állatias morgás, amitől mind a ketten teljesen beindultunk. Ezután teljesen önkívületi állapotba kerültem. Már csak az a kép van meg, hogy egymás karjaiban pihegve fekszünk az ágyon.
-Szeretlek George - nyomtam egy puszit Szerelmem arcára.
-Én is téged Édesem - nyomott ő is puszit a fejem búbjára. -Most pedig pihenj Kedvesem - húzta ránk a takarót George.
A megnyugtató öleléstől és takaró nyújtottam melegtől hamar elnyomott az álom. Másnap reggel finom cirógatásra ébredtem kedvesem ölelő karjai között. A vállamat cirógatta az egyik kezével George.
-Jó reggelt - csókoltam meg őt.
-Neked is csipkerózsika - mosolygott rám szerelmesen George.
-Hány óra van? - kérdeztem meg tőle, hunyorogva.
-Olyan fél tizenegy körül járhat az idő. Mert az előbb még csak negyed volt - válaszolta kedvesem.
-Szerintem lassan szétválnak útjaink, ugyanis ma legény és lány búcsú - bújtam hozzá közelebb.
-Nem akarlak elengedni - szorított magához, majd megcsókolt. A csókunkat a gyomrom korgása szakította félbe. Kuncogva váltunk szét.
-Megyek hozok neked valami reggelit - kelt ki az ágyból George.
-George, van lában és letudok menni én is ennivalóért. - kászálódtam ki az ágyból én is, majd felvettem a köntösöm és elindultam a konyha felé. Mikor leértünk, George ragaszkodott ahhoz, hogy ő csinálja a reggelit, így kénytelen voltam át engedni neki a terepet. Mikor George kész lett az ennivalóval meg reggeliztünk, majd birtokba vettem a fenti fürdőt és meglepődve vettem észre, hogy minden cuccom itt van. 
-Nem tudom, hogy csináltad - hajoltam ki a fürdőből a hálóba, ahol George az ágyon terpeszkedett.
-Mit? - érdeklődött.
-Hát hogy minden holmim itt van már - feleltem ész-szerűen.
-Jaaa, hogy azt. Hát a lányokat megkértem hogy segítsenek ebben, így míg te reggel pihentél addig ők behurcolták. Én meg beengedtem őket a házba - magyarázta.
-Köszönöm Édesem. Imádlak - küldtem neki egy csókot, majd vissza csuktam a fürdő ajtót és beálltam a zuhany alá, miután kibújtam a köntösömből. A fürdéssel gyorsan végeztem, majd magam köré tekertem a törölközőt és beálltam a tükör elé. A törcsit a pocakomra szorítottam, hogy teljesen rásímuljon és megnéztem oldalró, hogy látszik-e már valami a hasamból. Már egy nagyon kicsit látszik, de nem olyan észre vehető. Azért egy lenge sárga nyári ruhát vettem fel, hozzá illő fehér neművel és saruval. Mikor végeztem átadtam a terepet George-nak. Míg Georeg fürdött addig én lementem a konyhába elpakolni a reggeli maradványait. Miközben mosogattam valaki csöngetett. Ahogy kinyitottam a bejártati ajtót Rachel és Marie hatalmas vigyorával találtam magam szembe.
-Mesélj el mindent és majd utána a mienk vagy egészen a holnapi esküvőig - közölte velem Marie miközben belépett a házba Rachel kíséretében. Gyorsan elmeséltem nekik mindent, kivéva a nagyon szaftos részleteket, majd hagytak George-nak egy cetlit, hogy elvittek magukkal, evvel kezdetét vette a lány búcsú első fázisa.